Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

György Emese
kORTÁRS OPERÁK,
KORTÁRS KÖZÖNSÉG KOLOZSVÁRON

 

Contemporary Opera, Contemporary Audience. Why the youth generation doesn't go to the opera?

The institution of the opera in Cluj-N. favours for several age groups (with the operetta, the musical and the classical opera) except for the youth generation. According by my survey the contemporary opera can be a solution. The following document focuses on the problematical position of the contemporary opera in Cluj. Cluj is an essential cultural center in Romania where the contemporary opera -with actual theme and music sound - doesn't exist. This major problem has been investigated next to a subjective perspective by a questionnaire, over and above it was complemented by a interview with Szép Gyula, the director of the Hungarian Opera Cluj. Advantages of the contemporary opera can be for example: new audiences, music-freshness, cultural/social relevance etc. Keywords: Opera, Kolozsvár/Cluj, classical, contemporary, audience

 

A szerző Csíkszeredában jött a világra, de Gyergyószentmiklóson nevelkedett, itt nyolc éven át zongoristaként tevékenykedett zene szakon. Tanulmányai további négy évét Székelyudvarhelyen töltötte énekesként a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, így több mint tizenkét évnyi zenei végzettséggel rendelkezik. A zenei pályától kissé eltávolodva, a művészeti vonalat azonban folytatva felvételizett a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának Színháztudomány szakára, melyet idén sikeresen el is végzett. Szakdolgozata témaválasztását a zene és a színház összeegyeztetése motiválta, így életének két meghatározó szegmense az opera műfajában egyesült, ezt vetette vizsgálat alá.

„A közönség hűségesen jegyet vesz, mert meg akarja nézni a Toscát, a Fideliót. Szinte rendszeresen kifütyüli a modern rendezéseket, unja a konvencionális előadásokat, de valljuk be, alig figyel ezekre, mert a szöveget olvassa a kivetítőn."1 Fischer Iván pontosan érzékeli a helyzet problematikus voltát a Gyerekek, teremtsetek újat! című írásában: feltételezhető, hogy az idősek szeretik, megszokták, amit évek óta kapnak, míg az újtól idegenkednek, az operalátogató gyerekeket csak kis időre köti le konkrétan az opera, a fiatalok pedig általában az operaházak közelébe sem mennek. Írásomban a fiatal korosztály kultúrafogyasztásának egyik szegmensét, az opera iránti igényt és érdeklődést vizsgálom.

A többi erdélyi város viszonylatában Kolozsvár közönsége kiemelkedően kedvező helyzetben van, ugyanis már egészen kis kortól a művészeti iskolák, az Augustin Bena és a Sigismund Todutä, majd ezek után a Gheorghe Dima Zeneakadémia biztosít magas szintű zenei képzést. Emellett a városban két gazdag műsorrendű operaház, valamint egy filharmónia működik. A fiatal generáció az impulzusokban gazdag nagyvárosi közegben újat, valami mást vár. Felmérésem arra keres választ, mi az új, a más, amit a fiatal közönség igényelne?

Ne robbantsuk fel az operaházakat,2 legalábbis ne a szó konvencionális értelmében. Javaslatom a probléma megoldására: a kortárs operajátszás, amely áthidalhatná a gazdag múlttal rendelkező operaműfaj és az új generáció közti távolságot. A kolozsvári könnyűzenei fesztiválok élményeiben bővelkedő korosztály zeneízlésének és az aktuális társadalmi kérdésköröket feldolgozó tematikák iránti érdeklődésének formai kivetülése lehetne az a kortárs opera, amely elutasítás helyett minden kényszer nélkül invitálná a fiatalokat opera-előadásokra. A kortárs operák irányába tett javaslat nem jelenti a többi műfaj kiszorítását, a meglévő rend felbontását, csak annak kiegészítését.

A Kolozsvári Magyar Opera kisebbségi operaként „fontosnak tartja a kortárs magyar opera ügyét (amit a társulat által bemutatott magyarországi és hazai zeneszerzők számtalan operája fémje-lez)".3 Nem mindegy, milyen szempontból kortárs egy kortárs opera. A nagy hagyománnyal rendelkező állami zenei intézmények 1989 óta szabadon dönthetnek a repertoár kialakításáról.4

Az írás során olyan fogalmakkal dolgozom (mi az, hogy kortárs opera?), amelyeknek nincs meghatározott definíciója. Módszertanilag összetett: kvantitatív és kvalitatív metodika a felmérés kapcsán, pozitív és normatív szemléletmód a hipotézis felvázolása és igazolása során. (Lásd táblázat)

Az opera mint műfaj és a Kolozsvári Magyar Opera mint intézmény is nehézkesen képes kimozdulni a megszokás által kijelölt zónájából. A feladat nem egyszerű, hiszen a merev hagyományok, a múlthoz való ragaszkodás, a közönség elvárásai stb. mind nehezítő tényezőként lépnek fel a megújító folyamatban.

A kortárs operák hiánya és szükségessége

Az opera és amit képviselni próbál, évtizedek, talán évszázadok óta szinte változatlan. A zene, az irodalom, a tánc és a képzőművészet partneri viszonyulása révén az opera társítható leginkább a Gesamtkunstwerk szinkretikus fogalmának gyakorlati megvalósításával, így elvileg együttesen kellene a fejlődésben haladnia az operát megalkotó minden művészeti ágazatnak. A művészeti ágak és műfajok egyenetlen fejlődése miatt következhetett be az operajátszás lemaradása. Ebben közrejátszott a különböző művészeti ágak és műfajok alapvető milyensége, közkedveltségüknek váltakozó mértéke, valamint a történelmi események megannyi befolyásoló tényezője.

Amit valamikor az opera műfaja létjogosultságával képviselni kívánt, a mai napig bizonyos szinten fellelhető az operaházakban: a színház továbbgondolásával, zene- és látványbeli hatásokkal ámulatba ejteni a nézőt, kialakítani az opera seria műfaját értékelő elitista közeget, és a szórakozásra vágyó, opera buffát kedvelő közeget.7 Mára a szórakozás igényét különböző minőségi és mennyiségi mértékben elégíti ki nemcsak a művészet, hanem a riválisként feltörekvő média és internet is.

Konsztantyin Sztanyiszlavszkij korában is feltűnik a ma opera-problémája: „A színházak maradisága közvetlen összefüggésben volt látogatóik és vezetőik eszmei maradiságával, ezért a haladó zeneszerzők és művészek küzdelme - világnézeti küzdelem volt",8 mint száz évvel később: „A vádak még a második világháború előtt is ugyanígy hangzottak: a közönség elöregedett, a rendezések túl modernek, a rendezők begolyóztak, mindjárt vége a színháznak. A súrlódási felületek továbbra is fennállnak"9 - egészen a jelenig.

A jelenség probléma attól kezdve, hogy egy intézmény nem mer műfajújító lépéseket tenni. Ez arra enged következtetni például, hogy nincs tekintettel a potenciális közönség befogadásának lehetőségére, csak néhány korosztályt tekint abszolút közönségideálnak. Ki fogja átvenni a lassan kifakuló, az időben végleg feloldódó közönségréteg helyét, ha nem alakul ki az operalátogatás kulturális igénye? Abból a perspektívából is problémának látszik, hogy az élet és művészet számos területe modernizálódik, felvállal a társadalomban egy adott szerepkört, csak az operajátszás stagnál Kolozsvár operaházaiban is. Ha csak a művészetekre szűkül a fókuszpont, az irodalom éppúgy lépést tart a slam-poetry vagy a kortárs irodalmi művek által a mával, mint a táncművészet a modern koreográfiákkal, flashmobokkal, a képzőművészet a reklámgrafikával stb. A színházban az arisztokraták világától eltávolodva a polgári drámák színrevitele felé vették az irányt, mígnem a színház tartalmi és kifejezésbeli átalakulása egészen az absztrakt művészszínház elvontságáig el nem ért. A művészetek sajátos hatásmechanizmusai változó intenzitással érvényesülnek, jelen vannak: számos művészeti ág igyekszik kialakítani társadalmi relevanciáját. „A színház elsősorban jelen idejű műfaj, az előadások a ma közönségének szólnak. Mármost a színházi formák közül éppen az opera az, ahol a legkevesebb az új, mai kompozíció, s ahol túlnyomó többségben régen született műveket játszanak."10

Az opera nem csak a régmúlt idők zajait visszhangozhatja, hivatása túlmutat egy egyszerű felmutatáson. Műfaji komplexitása olyan lehetőségeknek enged teret, amelyek által rávilágíthat akár az aktuális lét nehézségeire, kérdéseire. „az opera a világ megragadásának kísérlete, experimentuma, a létezésről való gondolkodás egy alapvető, lehetséges és érvényes módja".11 Összetettsége többféle eszköz általi kifejezésre képes; míg egy művészeti irányzat többnyire egyetlen problémával egyetlen módon tud foglalkozni, az opera nem ennyire behatárolt.

Fodor Géza így fogalmaz az opera feladatáról: „Az operának, ennek a paradox műfajnak, melyet szenvedélyes rajongás és arisztokratikus racionalista lenézés kísér végig történetén, különös küldetés jutott a művészetek között. Olyankor mondhat ki valami nagyon lényegeset és messzire hangzót az emberi problémákról, amikor a többi műfaj elnémul (vagy elnémítják); olyankor találhatja meg a hangját, amikor más művészetek és műfajok éppen elvesztették vagy még csak keresik. Demokratikus mozgalmak beteljesületlen korszakaiban virágozhat, amikor a politikai-társadalmi mozgás még nem érte el a célját. A perspektíváktól függően lehet harci riadó vagy hattyúdal."12

Ennek ellenére az opera szinte csak műemlékként létezik itt. Az „itt" világviszonylatban kissé erős lenne; itt, Kolozsváron viszont túlzás nélkül kijelenthető, hogy látható a kortárs operák hiánya. Globálisan is kevéssé tart lépést a többi művészeti ággal a kortárs opera, itt, Kolozsváron azonban még csak fel sem merül a műfaj az intézmény műsorpolitikája szintjén. Kolozsváron a lehetőségek ellenére lassabb és bátortalanabb a reformtörekvés a műfaji, tartalmi, zenei újítás terén (is). A lemaradás oka szerteágazó, befolyásoló tényező lehet az öncenzúra, tartózkodás (ami még talán a diktatúra idejéből maradt fent, amikor nem volt lehetséges a nyílt állásfoglalás), a képzések rugalmatlansága. Adolphe Appia így fogalmaz: „Az idejemúlt reprezentatív elemeket meg kell szabadítanunk azoktól a béklyóktól, melyek nem tették lehetővé, hogy ezek az elemek következetesen haladjanak az általános fejlődés útján, s így azok, melyek elérik a költészet-zenei kifejezés színeit, hasonló módon fejlődhetnének."13 Egy kicsivel több mint száz évvel ezelőtti Az operaház új programja című írás bizonyítja, hogy már akkor is, azóta is fontos a kortárs operák jelenléte. Az írásban erősen érződik ugyan a nemzeti öntudatba kapaszkodás, ez közvetetten azt közölheti, hogy tekintettel kell lennie a kortárs alkotóknak az aktuális körülményekre, lényeges a közös pont megtalálása a műalkotás és a jelenkor befogadója között. „Ha én operaigazgató volnék, nem nyugodnám bele, hogy a magyar operák egymás-után sorba megbukjanak. Fölkelnék az íróasztalom mellől, otthagynám a nyilvántartási naplót, a följegyzési könyveimet, a kék ceruzámat, a szabadjegykérő blanketták várakozó csapatát. Föltenném a kalapomat, venném a botomat, és gummirádlisra ülnék. Azután sorra járnám a fiatal, de határozottan tehetséges zeneszerzőket. [...] Elmondanám, hogy egy magyar operát szeretnék előadni, ami magyar is legyen, eredeti is legyen, sikere is legyen. Biztosítanám őket, hogy partitúrájuk nem fog tíz esztendeig az íróasztalom fiókjában feküdni, csak legyen már meg az az opera. Megkérném őket szépen. Ha nem állnának kötélnek: könyörögnék nekik. Ha mégsem állnának kötélnek, ígérnék nekik előleget amennyit akarnak. Sőt adnék is. Szóval bármi áron, de keresztülvinném, hogy előadnék egy magyar operát, amelynek nagy sikere volna."14 Jász Dezső, az idézet írója a szerző érvényesülését is felsorakoztatja érvként: foglalkoztatni és motiválni kell a pályakezdő vagy a lehetőséghez nem jutó zeneszerzőket. A kortárs operák tartalmi és zenei aktualitása mellett pozitív szempont az is, hogy megalkotásuk új munkalehetőséget teremt, az önkifejezés egy sajátos módját ajánlja fel. Egymást segítve kell építeni ezt a műfajt - a mű megalkotásával társadalmi szerepkört vállalni és kibővíteni az operaházak repertoárjának színskáláját, a kortárs szerzők műveinek színrevitelével segíteni a tehetségesnek bizonyuló szövegírókat, zeneszerzőket. Az operaházak azonban ritkán kérnek fel új opera szerzésére alkotókat, hiszen (amellett, hogy rendkívül nehéz a feladat kivitelezése, majd esetleg finanszírozása) a kortárs darabok teljesen más formanyelven, új eszközökkel közölnek, ami mindig kockázat: felmerülhet, hogy az új formavilág a rendszeres operalátogató közönségnek talán nem nyerné el a tetszését. „Ha a konvenció megszokássá válik, amely konzerválja és mozdítha-tatlanná teszi az ízlést, az rosszat tesz az opera-színháznak. [...] Drámai művek esetében nem mondana ilyet. Nem jutna eszébe azt kérni, hogy a III. Richárdot úgy játsszák, ahogy Shakespeare megírta. A Rigoletto esetében viszont elvárja a »Verdi-hűséget«. Mégis miért van az, hogy az operáknál sokan ragaszkodnak az »eredetiség« fogalmához, drámai művek esetében viszont nem?"15

Pozitív szemléletmód:

Normatív szemléletmód:

A kérdések, amelyekre választ keres: hogyan van?

„A létező valóságot objektíven leíró, felderítő, megismerő folyamat."5

A kérdések, amelyekre választ keres: hogyan legyen, kellene lennie?

„A valóságot a kutató/kutatás célkitűzéséhez igazító, az értékítélet mentén vizsgáló, azaz szubjektív megismerő folyamat."6

A műfaji határkérdésekről László Ferenc kritikus, kultúrtörténész így mesél: „Mik ezek a kritériumok? Mondjuk az, hogy az érzelmeket és a történetet énekben fejezzék ki. De akkor mi a helyzet a Varázsfuvolával, amiben prózai szöveg is van? Azt is mondhatjuk, hogy az az opera, ahol zenekar kíséri a színpadi cselekményt. Mi a helyzet a kamaraoperákkal, ahol mondjuk csak egy zongora kíséri az adott eseményeket? Vagy mi a helyzet az operettekkel, amelyek formailag megfelelnek az opera kritériumainak, mégis operettnek tekintjük őket?"16 Egy közérthető példát hoz fel, ami rávilágít a besorolásbeli sztereotípiák felületességére és makacsságára. „Ha jobban belegondolunk, az operaműfajnak az egyes darabjai legalább olyan távolságban helyezkednek el egymástól, mint a kutyafajnak a fajtái. A golden retriever és a mopsz egyaránt kutya, és mégsem gondoljuk azt, hogy az egyik megcsúfolása lenne a kutya fajának, míg a másik valódi kutya lenne."17

A kortárs operák feszegetik, sőt, gyakran át is lépik a műfaji határokat, ami nem jelent minőségi romlást: „Tulajdonképpen az élő műfaj, az eleven műfaj folyamatosan kibújik azon műfaj-meghatározások alól, amelyekkel szeretnénk körülírni."18 Hiányos, szegényes lenne az operatörténetünk, ha csak a barokk vagy a romantikus operák jellemzőihez mérték volna a műfaji határokat, és belefojtották volna a megújulni vágyó értékeket az operába. A romantika koráig az opera műfaján belül nem igazán játszották a régebbi korok szerzőinek darabjait, hiszen az emberek mindig valami új műre voltak kíváncsiak.

Kolozsvári műsorpolitikák

Mitől kortárs opera egy kortárs opera? Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója így vélekedik az intézményről egyik kiadványuk Ajánlójában: „Ritka ékszere a magyar kultúrának a Kolozsvári Magyar Opera. [...] Operaházunk kezdetektől fogva az európai operajátszás szerves része volt: a XIX. században az operairodalom remekműveinek ősbemutatóit szinte azonnal kolozsvári bemutatók követték. Ezzel párhuzamosan folyamatosan színre vittük a magyar zenés színház értékes alkotásait. [. ] A felgyűlt értékeket, őseink hagyatékát féltve őrizzük, és ugyanakkor átmentjük a következő nemzedékek számára, de természetszerűen, tudatosan ápoljuk a XX-XXI. század magyar operaszerzőinek alkotásait is. Meggyőződésünk, hogy így válik teljessé és jogosulttá létünk és küldetésünk 220 év után is."19

A „többszörösen egyedi, világszinten páratlan kisebbségi Operaház",20 a Kolozsvári Magyar Opera műsorában a zenés színpad szinte mindegyik műfaja: az opera, gyermekopera, operett, daljáték, musical, balett, táncjáték megjelenik. Kezdetben csak a színház műsorának keretén belül kapott helyet a zenés színpadi játék. A színháztól való különválásról, az önálló Magyar Operaházról 1948-tól beszélhetünk, előbb Népopera, majd Kolozsvári Állami Magyar Opera néven. A saját szólistákkal, ének-, zene-és balettkarral rendelkező intézmény operákból, operettekből, daljátékokból, táncjátékokból, balettekből szerveződő repertoárt állíthatott össze, amely által az erdélyi magyarságot nemzeti öntudatra nevelte.21 A zenés színpad túlélt szabadságharcot, világháborúkat, társadalmi, gazdasági, politikai változásokat, a kommunista diktatúrát, közben a mai napig a lehetőségekhez mérten a közönség igényeit igyekszik kielégíteni.

A romániai diktatúrát megdöntő 1989-es év azonban nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a zenei közösség életében is fordulópontot jelentett: megfiatalodik a zene- és énekkar, gálakoncerteket játszanak a nemzeti ünnepeken, a Magyar Kultúra Napja alkalmából, a Kolozsvári Magyar Napokon, emlékesteken, magyar zeneszerzői esteken stb., szoros és állandó kapcsolatot alakítanak ki a magyarországi operaházakkal, partnerségeket vállalnak fel fesztiválokkal, gazdagítják és korszerűsítik a repertoárt, felzárkóznak a kortárs nyugati operajátszás igényeihez.22

A cenzúra eltűnésével szinte bármilyen tematikájú és üzenetű mű színpadra kerülhetett, így végre az intézmény műsorpolitikájába juthattak az addig be nem mutatható magyar művek is. Nagy nyereség ez a társulat, a kolozsvári és az erdélyi magyar közösség kulturális életének és értékeinek ápolásában. A Kolozsvári Magyar Opera saját, új identitását kereste, a társulat nemcsak a repertoár szintjén, hanem művészeinek és tagjainak összetételében is jelentős változáson ment át. Lépést kellett tartania az egész erdélyi magyar lakosság és a településeik társadalmi rétegződésének változásával, kulturális igényének alakulásával. „Repertoárja egyre gazdagabb és modernebb igényeknek felelt meg, amikor »klasszikus« és kortárs magyar operát, gyermekelőadást, balettet és musicalt is kínált."23 A Kolozsvári Magyar Opera a világ ritka kisebbségi operaháza, több zenés intézmény funkcióját is betöltötte. „A Kolozsvári Magyar Opera társulata minden évadban a kijelölt repertoár mellett egy-egy régen játszott opera felújításával, premierekkel, modern és hagyományos balettelőadásokkal, szilveszteri kabarékkal is csalogatja a közönségét."24

Milyen műsorpolitikát folytat jelenleg? Mennyire enged teret az újnak, milyen művészi kockázatot vállal? Kihez szól? A repertoárt vizsgálva, közel húsz előadást megnézve a felkészülési időszak alatt, összehasonlító elemzést készítettem a Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Román Opera műsortervezete között. A Kolozsváron működtetett operaházak (Magyar Opera, Román Opera) a hagyományos operák bemutatásán kívül több műfajt is magas színvonalon mutatnak be, így műsorrendjeik a műfaj szempontjából igencsak változatosak. Az előadásokat (olyan szubjektíven kiválasztott kritériumok alapján, mint a műfaj, a zenei nyelv, a látvány- és jelmezbeli stílus stb.), négy közönségkorosztályhoz kötöttem: gyerekeket, fiatalokat, idősebbeket, illetve több korcsoportot is megszólító előadások. A gyerekeknek szóló alkotások kategóriájába a mesejátékot soroltam, amelyben a történet mesejellege mellett a színes díszlet- és jelmezhasználat is lebilincseli a kicsiket. A főként fiatalokat megszólító kategóriába a kevésbé realisztikus nyelven fogalmazó darabokat, például mozgáselőadásokat, a főleg idősebbek osztályába a komplex zenei hangzásvilágot használó klasszikus operákat, míg a több korcsoporthoz a mindenkit szórakoztató musicalt és operettet soroltam. Tematikailag kimerül a szerelem és az akörüli bonyodalom illusztrálásában.

A Kolozsvári Magyar Opera repertoárja: 2017-2018-as repertoárját az előadások műfajkategóriái és a megcélozott közönség korosztályai alapján vizsgáltam 2017. október - 2018. június között. Eszerint a 37 előadás több mint fele (57%), 21 az idősebb korosztályt szólítja meg. A gyerekeknek 3 előadás szólt (8%), a fiataloknak pedig 1 (3%). A maradék 32% azt a 12 előadást fedi, amely több korcsoportba is besorolható műfaj; három-négy generáció ízlésvilágát próbálják kielégíteni.

A Kolozsvári Román Opera repertoárja: 2017-2018-as repertoárja: a 46 előadásból 16 (35%) az idősebb korosztályt, 8 (17%) a fiatal közeget és 3 (7%) a gyerek réteget érinti, a 46 előadásból 19, azaz 41% több korcsoportba is besorolható.

A két intézmény műsorrendjének összehasonlítása: a Kolozsvári Magyar Opera (KMO) és a Kolozsvári Román Opera (Opera Naţională Română Cluj-

Napoca - ONRC) számadatai szerint az ONRC 9 alkotással több előadást játszik évente a KMO-nál, havonta többször ismételnek egy előadást, vagy épp nyilvánossá tesznek egy ismétlést/próbát. Az is kiderült, hogy melyik intézmény mennyire rugalmas a potenciális közönség igényei alapján. Nincs túl sok eltérés a két intézmény előadás-szerkesztési elve között. Mindkét esetben kevés a gyerekeknek és fiataloknak szóló előadás.

Mi a véleménye a (potenciális) közönségnek: miért mellőzött művészeti forma az opera? Mire lenne igénye a nézőknek, hogy tényleges operalátogatókká váljanak? Kíváncsiak-e/fogékonyak-e az újra? Minden rendben van?

Operába járási szokások Kolozsváron

A kérdőív 19 kérdésen ívelt át konkrét adatoktól egészen az operába járási szokások mikéntjei-, hogyanjai- és miértjeiig. A válaszolók számát a Facebook-ismerőseim köre teszi ki. 144-en a válaszoltak. A kérdőív első fele kvantitatív kutatási módszerre támaszkodik, a kezdő kérdések a beérkezett adatok alapján számszerűen csoportosítják a válaszolókat (életkor, nem, szakterület stb.). A kérdőív két nyelven volt elérhető a kitöltők számára: 25 román és 119 válaszoló járult hozzá válaszaival. A 144 válaszoló korosztály szerint öt csoportra osztható: 15-18 év közöttiek: 3 személy (2,1%); 18-25 év közöttiek: 123 személy (85,4%); 25-40 közöttiek: 15 személy (10,4%); 40-55 közöttiek: 2 személy (1,4%); 55 év felett: 1 személy (0,7%); 106 válaszoló (73,6%) nő és 38 (26,4%) férfi. A válaszolók jelentős hányada (79,2%) Kolozsvárt ideiglenes lakhelyként jelölte meg, 30-an (20,8%) állandó lakhelyként. A legmagasabb iskolai végzettség kérdéskörében a válaszolók 66,7%-a (96 személy) jelenleg egyetemi hallgató, 19,4% egyetemet vagy főiskolát végzett, 6,3% középiskolai végzettséggel rendelkezik, szintén 6,3% magiszteri fokozatot szerzett, 0,7% általános iskolát végzett, 0,7% doktori fokozatot szerzett.

A válaszok jelentős többségét az egyetemi hallgatók visszajelzései teszik ki. Mindez jelen írás szerzője státusának, ismeretségi körének következménye. A válaszolók közel fele, 46,5% (67 személy) művészeti szakterületen tevékenykedik. További 36 személy a társadalomtudományok, 22-en a reáltudományok, 13-an a humántudományok, 6 fő a természettudományok valamely ágazatával foglalkozik. A havi rendelkezésre álló összeg, amelynek eloszlása a létszükséges költségek mellett a kultúrafogyasztásra is elégségesnek kell lennie, a legtöbbek esetében 500 és 1000 lej között mozog (ez a válaszadók közel felét, 43,7%-át jelenti).

A legkedveltebb kulturális tevékenység 107 ember szavazatával a koncert, 101 szavazattal a színházi előadás követi, majd a mozi 85 szavazattal, utolsó előtti az opera 47 szavazattal, legvégső a kiállítás, melyet 40 ember jelölt meg.

A megkérdezettek 79,9%-a részt vett már korábban opera-előadáson, 20,1% még soha. Arra a kérdésre, hogy „Tavaly járt-e operába?", 41,7% válaszolta, hogy nem. A válaszolók 26,6%-a hivatkozott arra, hogy Voltam, de nem fogott meg. 18,8% gondolja úgy, hogy nem az ő korosztályához szóló műfaj (a kezdő kérdések fentebb már kiderítették, hogy ez a korosztály leginkább a fiatalság, a 18-25 év közöttiek). 10,9% nem hallott róla pozitívumot, 9,4% unalmasnak látja az operát, 4,7% pedig nem is tudott arról, hogy létezik Kolozsváron operaház. 21 személy egyéb válasszal szolgált, mint például: „Nincs időm színház mellett operába is járni." (az időhiány többszörösen felmerül), „Nem volt rá lehetőségem.", „Eddig nem éreztem késztetést, hogy elmenjek, nem keltette fel az érdeklődésemet.", „Egyéb kulturális tevékenységeket részesítek előnyben." stb. Az operalátogatók közül 58-an a Kolozsvári Magyar Operába, 11-en a Román Operába járnak, 17-en mindkét intézményt látogatják. A válaszadók közül ketten a Gheorghe Dima Zeneakadémián, egy a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, más valaki a Reactorban látott operaelőadást.

Hogy mennyire elégedettek a válaszolók a látott opera-előadásokkal, 8-ast, mennyire szóltak hozzájuk, szintén 8-ast, és hogy mennyire érezték mainak, egy 10-es skálán 7-est adtak. Arra a kérdésre, hogy Maradt-e Önben hiányérzet bármely előadással kapcsolatban, 58,6% igennel, míg 41,4% nemmel válaszolt.

Végül javaslattételre is volt lehetőség: saját véleményét fogalmazhatta meg azzal kapcsolatban, mit tehetne az adott intézmény másképp. A megkérdezettek válaszai négy hasonló jellegű problémafelvetés körül forognak: az operaház és az adott előadás szélesebb körű promotálása, megfizethetőbb áron elérhető belépőjegyek, opera-előadásokon kívüli programok, aktualitásra törekvő kortárs előadások. A hirdetések és reklámozások többeket vezethetnének operába. „Jobban reklámozhatna újabb közösségi oldalakon.", „Több helyen reklámozni az operát, ahol a fiatalok inkább megfordulnak", „Online reklámok, működőképes online jegyvásárlás, telefonos alkalmazások.", „Facebook-esemény készítése."

A kitöltők között akadt, aki az olcsóbb jegyárat hiányolja. „Legyenek kedvezményesebb diákjegyek.", „Valamilyen reklám/egyéb tevékenység által lehessen nyerni ingyenes belépőt."

Az előadáson kívüli programok olyan kiegészítő tevékenységeket takarnak, mint az opera működését feltáró és megmagyarázó felkészítő órák: „Tarthat előadásokat, amelyben magyaráz a karmester, hogy a fiatalok értsék is, hogy mi miért, hogyan történik, a zene miért olyan, amilyen. A zene nagyon sok mindent kifejez, amit egy nem zenét végzett fiatal talán nem ért meg, és emiatt is nem kedveli ezt a művészeti ágat."„A színház idén a VR technológiát hozta be, ami szerintem elég trendi a fiatalok körében. Valami hasonló tevékenységgel kellene becsalogatni a fiatalokat az operába is." „Jó lenne pár oktató jellegű előadás az operákról." „A színházi nevelési programokhoz hasonló tevékenységeket kellene szerveznie. (Ez a felelősség érvényes az oktatókra is.)" „Már aprócska korukban kellene megfogni a diákokat talán. Diákbérletek, tanárok bevonása a népszerűsítés, ajánlás miatt. Az igény kialakítása, sztereotípiák lerombolása." „Gyerekeknek, fiataloknak szóló előadások, magyarázattal, hangszerbemutatóval."

A legnagyobb igény a kortárs operák felé irányult, amelyeket a témák aktualitását tesz hangsúlyossá: „Ne féljen újítani." „Olyan előadást színpadra vinni, mely a »fiatalok nyelvén beszél«." „Jobb színpadi koncepció, a színészi játék is lehetne jobb." „Frissíteni a repertoárt, elszakadás a kánontól, több kortárs opera, több kortárs koreográfia." „Több aktuális téma, több környezetünkből származó példa (egyetemista élet, pszichológiai problémák)." „Az operának nem műemléknek, hanem műalkotásnak kell lennie, amely nem egy valamikori közönséghez szól, hanem a jelen emberéhez - olyan előadásokat kell létrehozni, amelyek a kortárs összművészetek virágzó korában is értéket jelentenek, frissen hathatnak, illetve a minőségre való törekvés jellemzi őket, még akkor is, ha az intézmény egyedüli magyar operaként működik Erdélyben...." „A jelenlegi politikai helyzetet, technológiát, zenét lehetne belevonni az előadásokba.", „Vessen véget a pucc-parádénak! Váljon az opera emberivé, egyszerűvé, közöljön, vessen fel kérdéseket, hagyja nyitva a gondolatot, hogy ne szórakozzak, hanem a gondolkodás és érzés kényszerét (a szó legnemesebb értelmében) érezzem. A színészi munka legalább nézhetővé fejlődjön."

A kérdőív szintézise alátámasztja azt a felvetést, miszerint az opera műfaja önmaga sztereotípiáit gyártja és élteti. Ragaszkodása az operajátszás megkövült hagyományaihoz inkább önáltatás. A kérdőívet kitöltők értékelnek, érvelten kritizálnak, javaslatot is tesznek a változásra.

Az igazgató szempontjai

Szép Gyula 2010-től áll a Kolozsvári Magyar Opera élén. Az igazgatóság feladatairól és az ezekkel járó felel ősségéről, a Kolozsvári Magyar Opera fennállásáról és fejlődéséről beszélgettünk, majd a műsor elkészítésének és összeállításának problematikájáról. Elárulta, hogy ugyanúgy számít a közönség igénye is, mint a műfaji változatosság és sokszínűség kérdésköre a repertoár összeállításában. „Itt be kell vallanunk, hogy az operetteknek, a musicaleknek és a más szórakoztató jellegű zenei műveknek sokkal nagyobb a közönsége, mint az operáknak - pontosít. - Ettől eltekintve, én mindig arra törekedtem, hogy egyensúly legyen. Úgy gondolom, hogy olyan a mi kis operánk, mint Erdély: a falusi nézőket hiába hívom az Oberonra, mert nem jönnek, de bejönnek a Csárdáskirálynőre, a Háry Jánosra, de van olyan zenei réteg, amely csak Mozart szintjétől felfele hallgat operát. És mégis opera vagyunk, műfajilag nekünk ezt szem előtt kell tartanunk, ezért is van olyan széles operarepertoárunk. A köny-nyedebb zenét kedvelő közönség és a lágyfülűbb zenei közönség igényeit és a műfaji sokszínűséget is szem előtt tartjuk: megpróbáljuk nem követni a közönséget, hanem vezetni." Azt is hozzátette, hogy tényezőként társul a fenntartók elvárásainak való megfelelés is: meg kell lennie a pénznek, a nézőszámnak és az eladott jegyek számának is.

Arról érdeklődtem, követhető-e a közönség összetétele korcsoportok szerint. Statisztikai kimutatást nem kaptam, az igazgató szerint az olyan műfajokra, mint például az operett és opera, több idősebb néző jár, míg a fiatal korosztályt leginkább a musicalek világa vonzza. A fiatalok operába járási szokásait szerinte nagymértékben befolyásolja az iskolák zenei képzése, a legtöbb helyen el van maradva a zenei oktatás, a tanárok sem járnak operába.

Felvetettem a kérdőívem alapján megfogalmazott álláspontok egyikét, miszerint kedvező hatással lenne, ha a Magyar Opera beiktatna valami külsős programot, ami kulisszaszerű, workshopszerű, magyarázatszerű, így a közönséget is beavathatná bizonyos háttérmunkálatokba. Meglepetésemre (hiszen a műsorrend tüzetes átnézésekor nem találkoztam ilyen programmal) azt felelte, akadt erre már példa. „Szoktunk tartani ilyen leckeelőadásokat, amikor a karmester időnként megszakítja az előadást és mesél, de ezeket nem tartjuk következetesen. Olyanra is akadt példa, amikor egy zongora állt bent a színpadon, és amikor megállította a karmester az előadást, még énekeltette is a közönséget. - Fejcsóválva folytatja. - Nem örvend mindig egyértelmű sikernek ez a program. Aki jártas az opera műfajában, az tehernek nevezi, a zeneiskolások élvezik a legjobban, aki meg nem zeneiskolás, az nem érti. Nem tudsz azért úgy zenéről beszélni, hogy semmi hangot ne használj, vagy nem mondhatsz ki olyat, hogy terc, szoprán - vagy ne mondj semmit a zenekari kíséretről, összhangzattanról. Nehéz. Nehéz úgy beszélni, hogy aki zenében teljesen avatatlan, az is értse, épp ezért ritkán tartjuk. Az énekes nagyon utálja, amikor a szereplőket bemutatjuk. Készül arra a szerepre, és amikor a folyamatban leállítod, és a karmester mesél, ő meg ott áll. Megvan a szándék, nevelni, tanítani, megszerettetni, de nem olyan könnyű."

Megemlítettem a kutatásom legfőbb részét, hogy a fiatalok körében lenne igény a kortárs tematikát feldolgozó kortárs operákra. Hosszan mesélt a sikerekként elkönyvelt operakülönlegességek bemutatásáról, a Kodály- és az Erkel-művekről, valamint a legelső (Ruzitska József Béla futása) és legutolsó (Selmeczi György Boldogasszony lovagja) magyar opera színreviteléről: ezen műveket a Kolozsvári Magyar Opera színpadán lehetett legelőször megtekinteni. A Kolozsvári Magyar Opera programszerűen vállalja a magyar, az erdélyi, az innen elszármazott zeneszerzők kortárs operáinak évenkénti bemutatását. „De a kérdésedre egy határozott se igent, se nemet nem tudok mondani - válaszolta. - Mi kortárs operákat egyrészt a repertoárunk színesítésére iktatunk be, másrészt, ha a jó zeneszerzők megírnak egy operát, és elnyerte a tetszésünket, bemutatjuk. Annak tudatában, hogy egyik sem fog a legnépszerűbb műsorszámmá válni például a Csárdáskirálynő mellett. Annak a közönségrétegnek, akit ez érdekel, adunk lehetőséget, hogy ismerkedjen meg a kortárs operákkal is."

Érdeklődtem, ha a kortárs operák nem aktuálisak témájukban, akkor zenei vonalon megjelenik-e az a kortársi hangzás, amit általában az emberek társítanak egy atonális hangzással, disszonanciával. Ilyen jellegű műveket nem játszik az opera, próbál inkább „emészthetőbb" műveket színpadra állítani. Szép Gyula meg is magyarázta, azért van ez, mert a különös hangzásvilágra nem igazán van kereslet, a bonyolult zenekari és színpadi apparátusok megvalósításához pedig nem megfelelő az intézmény felszereltsége. „A kortárs operák függnek attól is, hogy milyen zenei alapjai vannak. Az operett vagy a musical az operában és klasszikus zenében járatlan fiatalt is meg tudja fogni, viszont a kortárs operákban kevesebb ilyen lehetőség van. Kétségkívül voltak próbálkozások erre, Selmeczi Boldogasszony lovagjában rengeteg népies hangzás vegyült, olyan rész is található benne, ami közönség által is énekelhető. Úgy érzem, ide olyan néző jön, aki tudja, hogy kortárs opera, aki tudja, hogy nem a Dunántúli orgonafákat fogja hallani a színpadról, meg azok a diákok, akiket egy picit felkészített az iskola. [...] Szerintem ha 100 diákból 5-10 ember megszereti (márpedig miért ne?), az igazán jó irányt mutat, még akkor is, ha nem tud énekelni, kottát olvasni, mégis megérintheti a zene."

Foglalkoztatni kezdett nemcsak a kortárs opera jelene, hanem a jövője is. Vajon a mostani generációt lehet-e ösztönözni arra, hogy operát írjon? Lesz utánpótlás? Valaki fog foglalkozni ezzel a későbbiekben? „Ez jó kérdés. Szerintem igen" - reagál határozottan töprengésemre az igazgató. - Aki zeneszerzésre adja a fejét, azt szerintem megérintheti ez a műfaj. Magyarországon akad néhány zeneszerző, nálunk kevésbé vannak, mert sokan felmérhetik, hogy jó, de ki játssza el? Magyarországon sincsenek sokan, az operák kevesen vállalják be azt is, amit mi bevállalunk, mert a kassza nem lesz nagyon kerek, mindenki a biztos közönségre tesz, és máris visszatérünk arra a 10 operára, amiből meg lehet élni. Nem fognak a mai zeneszerzőkkel kísérletezni. A fiatal zeneszerzők nagy bátorítást nem kapnak a piactól."

Javasoltam pályázat és projektlehetőségeket is mint ösztönző tényezőt, de az igazgató elmagyarázta, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések csak Magyarországon életképesek.

Bár a vizsgálatom Kolozsvár területére korlátozódott, kíváncsi voltam, hogy a Kolozsvári Magyar Opera képes-e, akar-e foglalkozni a városon kívül eső közönségréteggel. Ezt a kérdésemet részletes válasz követte: „Próbáljuk azt képviselni, hogy mi vagyunk az egyetlen erdélyi magyar opera, ezért kiszállásokat szervezünk Nagyváradra és Marosvásárhelyre, aztán vissza. Már ebbe a két városba is csak bizonyos címeket tudunk elvinni, mert az infrastruktúra olyan, hogy némely zenekari árokba bizonyos számon felül nem férnek be. Ez Nagyváradon negyven alatt van, ez már azt is mondja, hogy egy Verdi-operát is alig lehet eljátszani, márpedig abba nem akarok belemenni, hogy a partitúrát ne teljes egészében lejátszani. A színpadi tér is kérdéses, nekünk van a legnagyobb színpadunk Erdélyben, ide tervezzük a díszletet. Nagy ritkán voltunk Székelyföldön is a szervezésem mellett, de ott nagyon meg kell nézni a repertoárt, mert ott végképp nincsenek feltételek. Székelyudvarhelyen be sem fért a díszlet, letettük a parkba és anélkül játszottunk. Csíkszeredában nincs felvonórendszer és nincs fény: Kolozsváron 200 fényszóróval játszunk, ott 2-2 van kétoldalt feltéve. Nem bonthatjuk le az egész épületet, hogy a műszak bevigye, mert egy egész hét kellene ahhoz, hogy kissé hasonlítson ehhez. Ahhoz, hogy odamenjünk, 150-en kell utazzunk. Vásárhelyen és Váradon nem alszunk, mert jövünk-megyünk. Ha ott vagyunk, nagyon drágán tudunk játszani és nagyon rosszul. A jegyárak közti különbségből kijön egy kisbusz bérlése és látnak egy minőségi előadást. Inkább szeretettel várjuk őket itt, Kolozsváron!"

A Kolozsvári Magyar Opera és a vezetősége is a lehetőséghez mérten rugalmas. Fel kell tennünk a kérdést: mennyire tekinthető kortárs operának az a mű, amely a jelenben íródott, de sem témafeldolgozásában, sem dallamvilágában nem követi az aktuális irányzatokat?

Opera-előadások

A fogalomhasználat tisztázásához kategorizálás szükséges, jelen esetben az operák megírásának ideje és a cselekmény lezajlásának ideje alapján. A négy kategória nem minőségében, hanem milyenségében határolódik el egymástól. Hagyományos operák: a (rég)múltban írott és a (rég)múltban játszódó darabok; kortárs rendezések: a (rég)múltban írott, de a jelenkorban játszódó operák; nem aktuális témára és zeneiségre építő kortárs operák: a jelenkorban írott, de a múltban játszódó operák; aktuális tematikát és zenei hangzásvilágot feldolgozó kortárs operák: a jelenkorban írott és jelenkorban játszódó operák.

A hagyományos operán a századokkal ezelőtti műveket értem, melyeknek szerzői az adott kor társadalmi és politikai életének alapján írtak a jelenükről operát. Azonban ezeket a 21. századhoz az általános emberi érzelmeken kívül más viszony nem fűzi. Muzeális értéket képvisel az operajátszás is, ami láttat, bemutat, a zenei profizmussal, a díszlet részletességével, a jelmez díszességével gyönyörködtet, de nem szólít gondolkodásra, nem közöl a máról semmit. Ide tartozik Giuseppe Verdi Traviatája Gy. Tatár Éva rendezésében.

Az előbbinek továbbgondolása a második, a kortárs rendezések csoportba tartozó operák: szeretne közönségéhez szólni, reaktualizálni különböző kérdésköröket, de a múlt a jövőre vetítve általában farmernadrágba öltöztetett királyokat eredményez. „A kép leválik a szövegről, és mindinkább függetlenedik tőle, szuverén jelentésre tesz szert. Jó esetben termékeny feszültség keletkezik közöttük."25 Ezek az olvasatok belekapaszkodnak egy érintőleges problémába, ráerőltetik az adott képet. „Ahhoz, hogy a darabokat közvetlenül beszélhessük el, már csak azért is beléjük kell nyúlnunk, mivel a régi elbeszélésmódok többé nem felelnek meg a közvetlenségről alkotott elképzeléseinknek."26 Általában a rendezői interpretációk kötöttek, csak a látványban képesek megjelenni, hiszen a tényleges beavatkozás a szövegi és dallami egység teljes megomlásához vezethet. A mű újragondolása és újraértelmezése jó irányba tett lépést jelent. Ide sorolhatjuk a Selmeczi György rendezte Carl Maria von Weber Oberon, a tündérkirályt.

A jelenből való visszatekintés kategóriája a nem aktuális témára és zeneiségre építő kortárs operák csoportja: múlt századok monumentális operáiból inspirálódnak, a jól bevált szórakoztató eszközök felhasználásával vannak továbbgondolva. Ilyen alkotás Selmeczi György Boldogasszony lovagja.

Aktuális tematikát és zenei hangzásvilágot feldolgozó, a jelenkorban írt és játszódó kortárs operák láttatják a korunkat. A felmutatott életrészletről releváns véleménye lehet bárkinek, ez máris hatalmas szabadságot és aktív részvételt kölcsönöz. Az ingergazdag jelen tartalomtermékenysége és zenei hangzásvilág-bősége kiapaszthatatlan ihletforrása lehetne az operakomponálásnak. „Úgy gondolom, az operaházak tudnak és kénytelenek is tenni azért, hogy produkcióik eljussanak a közönséghez. A folyamat sok időt is igénybe vehet, hogy aztán annál tartósabb legyen. A legfontosabb, hogy új darabok szülessenek. Szükségünk van az új repertoárra! Az új darabok iránti nyitottság és a régi művek új olvasatával szembeni fogadókészség összefügg egymással. Nincs az a rendezői munka, amely az új műveket pótolhatná."27 A kortárs opera élvezhető, témájával, karaktereivel a néző számára azonosulás-lehetőséget elősegítő műfaj. Meglepő, hogy ilyen jellegű opera és opera-előadás nem tűnik fel a kolozsvári operaházak egyikében sem. Temesváron a TESZT fesztiválon (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) bemutatott olasz opera-előadáson voltam élőben részese ilyennek. A Kater I Rades: A hajószerencsétlenség című kortárs opera humanitárius, aktuálpolitikai, szociológiai, kulturális stb. nézőpontból is körüljárja tárgyát. Az előadás tulajdonképpen nem annyira a színpadi cselekményben, mint a közlendőben, az azt közvetítő hangulatában erős. A történet valós tragédia bemutatásával egy lehetséges végkimenetelét vázolja fel a ma problémáinak. A hontalanság és a távozásra kényszerítettség állapotát feldolgozó előadás további kérdéseket vethet fel, mint például, hogy mikor képes az opera, a színház valóságosan és hosszú távú hatással fellépni a menedékkérők ügyében, illetve hogyan kerülheti el azt, hogy a menekültek szerepeltetése vagy a migráció témája ne csak ürügyként szolgáljon az alkotásban, hogy a menekülők közösségére végre ne homogén masszaként tekintsünk.

Összegzés

Be kell látnom, hogy egy új műfaj kezdeményezése buktatókkal járhat, megközelítése számos kudarclehetőséget tartogathat. A kortárs opera színrevitele számos pozitívummal jár: új közönségréteg - a felmérés statisztikai kimutatása bizonyítja, hogy a fiatal korosztály igenis potenciális közönségrétegnek tekinthető, amely fogékony az újra, amennyiben biztosítanak számára is előadásokat; gazdaságosság - egyes esetekben a látvány és a jelmez újragondolása költséghatékonyabb megoldássá válhat; zenei frissesség - az új zenei hangzásvilág kifejezőbbé és színesebbé teheti az eddig bemutatott zenei stílusok skáláját; kulturális, társadalmi, szociális relevancia - a librettó tartalmi aktualitása kulturális, társadalmi és/vagy szociális jelentéstöbblettel értelmezheti újra az opera fogalmát. Kolozsvár mindkét operaháza figyelmen kívül hagyja a tényleges kortárs operákat - egyelőre. Van annyi műfajbeli változatosság a műsorrendekben, hogy bizakodást kelthessen az újítások bevezetésével kapcsolatosan. Már csak a nehéz döntéseket meghozó alkotókra van ehhez szükség.

 

Jegyzetek

1 Fischer Iván: Gyerekek, teremtsetek újat! Színház folyóirat, 2014. május. http://szinhaz.net/201 4/05/1 3/fischer-ivan-gyerekek-teremtsetek-ujat/

2 Pierre Boulez karmester-zeneszerző 1967-ben a Der Spiegelnek adott interjúban.

A Kolozsvári Magyar Opera 220 év után is, Kulcsár Gabriella: A közönség operaháza, IDEA, Kolozsvár, 2012, 4.

4 Kulcsár Gabriella: Kolozsvári zenés panoráma - Kedves Olvasó!, IDEA, Kolozsvár, 2016, 5.

5 Fekete Szilveszter: Tudományos kutatás módszertana, 2011. https://etdk.kmdsz.ro/2011/dl/TKM_Kutatas_es_publikalas.pdf

6 Uo.

7 Metropolitan Opera: Az opera története. hjjp://www.mejropolijanopera.hu/az_opera_tortenete

8 G. Krisztyi: Sztanyiszlavszkij munkássága az operában. Zeneműkiadó vállalat, Budapest, 1955, 31.

9 Mösch, Stephan - Thiemann, Albert: A mű jelenvalósága - Beszélgetés az operarendezésről: Kirsten Harms. Színház folyóirat, 2007. április, 48.

10 Márok Tamás: Hogyan játsszunk operát? Színház folyóirat, 2013. augusztus. http:// szinhaz.net/201 3/08/1 0/marok-tamas-hogyan-jatsszunk-operat/

11 Csehy Zoltán: Experimentum mundi -(Poszt)modern operakalauz, 1945-2014, A mítosztól a klónozásig. Kalligram, Budapest 2015, 1120.

12__Fodor Géza: Zene és dráma - BŰN ÉS BŰNHŐDÉS: Petrovics Emil operája. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1974, 770.

13 Appia, Adolphe: Zene és rendezés - Előszó. Balassi Kiadó, Budapest 2012, 8.

14 Zenei írások a Nyugatban - Jász Dezső: Az operaház új programja. Zeneműkiadó, Budapest 1978, 27-28.

15 Koltai Tamás: A konvenciók átszabása, Színház folyóirat, 2014. április. http://szinhaz.net/2014/04/13/koltai-tamas-a-konvenciok-atszabasa/

16 Az Opera Café stábja kérdezi László Ferenc kritikust. https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155337208723181 /

17 Uo.

18 Halász Péter: Az „értelmes" és az „értelmetlen" operajátszásról. Színház folyóirat, 2014. június. http://szinhaz.net/2014/06/13/halasz-peter-az-ertelmes-es-az-ertelmetlen-operajatszasrol/

19 A Kolozsvári Magyar Opera 220 év után is, Szép Gyula: Ajánlás. IDEA, Kolozsvár 2012, 3.

20 A Kolozsvári Magyar Opera 220 év után is, A társulat összetétele. IDEA, Kolozsvár, 2012, 10.

21 A Kolozsvári Magyar Opera 220 év után is, Kulcsár Gabriella: A közönség operaháza. IDEA, Kolozsvár 2012, 4-5.

22 Előttünk az elődeink. Kiadja a Kolozsvári Operabarátok Köre, Kolozsvár 2017, 131.

23 Uo.

24 A Kolozsvári Magyar Opera 220 év után is, Kulcsár Gabriella: A közönség operaháza. IDEA, Kolozsvár 2012, 4-5.

25 Koltai Tamás: A konvenciók átszabása. Színház folyóirat, 2014. április. http://szinhaz.net/2014/04/13/koltai-tamas-a-konvenciok-atszabasa/

26 Mösch, Stephan - Thiemann, Albert: A mű jelenvalósága - Beszélgetés az operarendezésről: Andreas Homoki. Színház folyóirat, 2007. április, 48.

27 Mösch, Stephan - Thiemann, Albert: A mű jelenvalósága - Beszélgetés az operarendezésről: Tatjana Gürbaca. Színház folyóirat, 2007. április, 48.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain