Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Jonica Xénia
mAILÁTH GUSZTÁV KÁROLY PÜSPÖK
AZ ERDÉLYI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN

 

Bishop Mailáth as Head of the Alba Iulia (Gyulafehérvár) Diocese

Eighty years ago Bishop Mailáth resigned due to his age and health problems. He spent forty years as bishop of the diocese. He was born in the high society, he inherited a title and a large property and wealth, a substantial part of which he spent on Catholic school. This was one of his main pastoral goals.

Keywords: Mailáth, bishop, Transylvania, school, pastoral letters

 

A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológia, történelem, valamint levéltártan szakát végezte.

A 2018-as esztendő is, hasonlóan az elmúlt évekhez, évfordulókban gazdag.1 Méltó ebben az évben gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspökről megemlékezni, aki 154 éve látta meg a napvilágot, 78 éve költözött az örökkévalóságba, 121 éve szentelték püspökké, 80 éve fejezte be püspöki szolgálatát. Ő az a pásztor, a szó legnemesebb értelmében ember, aki, bár a felső tízezerbe születik bele, elmélyül a tudomány világában, értelmes, művelt férfiúvá érik, képes lemondani saját elképzeléseiről, a társadalmi elvárásoknak való megfelelésről. Bár adott a rang, a vagyon, a karrier, mégis a lelke csendjében meghall egy másik hívó hangot, amire igent mondván a papságot választja. Kétség nem fér ahhoz, hogy felszentelése után azonosul nyájával, ez pedig a püspöksége ideje alatt még élesebben körvonalazódik. Jó pásztorhoz hasonlóan emberi gyöngeségei, korlátai közepette törekedett a nyája szolgálatára lenni, például azáltal is, hogy igen nagy figyelmet szentelt az oktatásnak, nevelésnek, szociális, pasztorális jelenségeknek. Tehetős családi hátterének köszönhetően magánvagyonából, papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, középiskolákat vett pártfogásába, valamint támogatta az ifjúsági lapok megjelenését. Magánvagyonából és a püspökségi jövedelmekből összesen 800 ezer koronát fordított iskolaügyekre.2

A 20. század nagy történelmi változásai, súlyos megpróbáltatásai közepette az erdélyi püspökség abban a kegyelemben részesült, hogy olyan példaértékű pásztorok álltak a hívek szolgálatában, mint Székhelyi gróf Mailáth Gusztáv Károly (18971938), Vorbuchner Adolf (1938), Márton Áron (1938-1980).

Írásomban Mailáth püspök tevékenységének egy olyan aspektusát törekszem minél jobban kidomborítani, ami sokak által nem ismert. Illő és üdvös megállni, rácsodálkozni, hálát adni, és netán megpróbálni nyomdokaiba lépni. Ő az I. világháború alatt vagyonát, energiáját, minden elérhető, mozdítható, alkalmazható lehetőséget felhasználva próbált enyhíteni övéinek helyzetén, s nem csak (!) aktuális avagy maradandó lelki, fizikai sebein.

A gyulafehérvári főegyházmegye a 2018-as esztendőt az ifjúság éveként határozta meg. Mailáth püspököt „az ifjúság püspökeként" is szokás emlegetni. Márton Áron szavaival élve: „Ki tudná megmondani, hány ifjú lélek köszöni egyházmegyénkben és határainkon túl az ő jóságos, melegen atyai, megbocsátó és felemelő szeretetének földi és örök boldogságát. Nem egyszer figyelmeztették, hogy érdemtelenre pazarolja szeretetét és jóságát: nem látta és nem akarta látni. Erős lélekkel remélte, hogy jobb, tisztább, nemesebb nemzedéket fog nevelni Istennek és Egyházának."3 A korabeli írások olyan jelzőkkel illetik őt, „mint a diákok-szegények püspöke, a gyermekek szerelmese, az ifjúság csodálatos ismerője és kertésze".4

Mivel e témakört még nem tárták fel a kutatók, anyagokat sem publikáltak, elsősorban primer forrásanyagot vizsgáltam és használtam, továbbá a témához kapcsolódó csekélyszámú szakirodalmat. Igyekszem a püspök úr egy olyan arcát újra megvilágítani, ami az adott korban egy nagyon lényeges és emberi problémacsomagra kereste a megoldást. A téma tárgyalásakor püspöksége egy kis, de annál lényegesebb szeletére világítok rá, ami az I. világháború során hozott bizonyos intézkedéseinek, gondoskodásának eredménye. Számos körlevél, prédikáció született ezen évek során a háború különböző jelenségeire vonatkozólag, szerteágazó eseményeire való reagálásaként.

A háború két vetületére fókuszálok, ami a hadszíntéren és a háttérországban zajlott, pontosabban a katonai házasságkötések kiemelendő(bb) esetei(re), s az ezekre vonatkozó intézkedések, valamint a gyűjtések meglétére. Ez a két témakör az a pasztorális és szociális szükséghelyzet, ami mindennapos kihívásként volt jelen rövid és hosszú távon, és igen kifinomult, bölcs érzékenységet, megoldást kért magának.

Ezen munka egyik célja a nagy püspök előtti tisztelgés, személyiségének újra a köztudatba való „csempészése", hiszen a gazdag életpályájáról, melyet Erdély s minden jóakaratú ember iránti odafigyelés alakított, illik hallania, tudnia az utókornak.

Mailáth Gusztáv Károly, az ember

Erről írni a legnagyobb kihívás, hiszen Mailáth Gusztáv Károly családi életéről, életútjáról nagyon kevés kutatás, publikáció látott napvilágot. Ami van, az sem friss kutatás alapján történt feldolgozás: a legkésőbbi forrásmunka is a múlt század elejéről, közepéről való. Két alfejezetben a meglevő szakirodalmat használva az erdélyi püspök családi hátterét, neve eredetét, életútját törekszem bemutatni.

Mailáth családi háttere, életútja

Azok a kiváló észbeli és jellembeli vonások, amelyek apját, Mailáth Györgyöt kortársai fölé emelték, irányították a család életét. Mint vezető fonal húzódik végig a mély vallásosság, a munka, akarat, a közért való nemes küzdelem s mindaz, amit szeretet, műveltség, rang, vagyon tesz kötelezővé. A királyi kegyet, a grófi rangot csak gyermekei részére fogadja el. Az 1850-es évek elején veszi feleségül a szlavóniai, országszerte ismert, bőkezű nagyúr, prandaui Hilleprandt Gusztáv báró leányát, Stefániát.5 A családi házban, a Baranya megyei kis faluban, Bakócán 1864. szeptember 24-én született Mailáth Gusztáv Károly. Ő volt a legkisebb, a hetedik gyermek a családban. Testvérei: Etelka, György, Sarolta, József, Géza és László. Lelkének és jellemének kialakulását, egész életének meghatározását szemmel látható tényezők befolyásolták. Ilyen alakító tényezők voltak: az édesapja, Mailáth György, az utolsó magyar országbíró, a legfőbb magyar törvényszék, a Hétszemélyes Tábla elnöke, az ő férfias komolyságával, amely néha szinte komorsággá szigorult, de amellett jóságos atyai szeretetével volt jelen a család életében.6 Sokkal nagyobb volt azonban az édesanya, hillebrandi Prandau Stefánia szerepe a gyermekek nevelésében, akinek jósága, szeretete, odaadása nagy szerepet játszott jelleme fejlődésében.7 Gusztáv gyermekes csínyjei kimerültek abban, hogy mint kitűnő rajzos karikatúrákat készített nővéreiről és azok barátnőiről. Szerette a zenét. Később, a gyulafehérvári palotában olykor a vendégek tiszteletére harmóniumon játszott. Gyermekkorában szerette a sportot, a teniszt, a korcsolyázást, a sétát, a hegymászást. Gusztáv mindig a szabadban tanult, egyedül. Zsebpénzt sohasem kaptak a gyermekek, s ha mégis, azt ki kellett osztogatniuk.

A tehetséges gyermekre a második hatást nevelői gyakorolták, akik között első helyen áll Döbrössy Alajos pécsi pap s később kanonok, azután Lollok József egyszerű lazarista atya. De talán legnagyobb hatással volt lelkének és jellemének kialakításában az esztergomi szemináriumban - ahol 80 gimnazista kispapnak volt a prefektusa - az ott működő spirituális, a lánglelkű Prohászka Ottokár. Ezeken a személyeken kívül a legmélyebb lelki hatást gyakorolta rá az a döbbenetes esemény, amikor apját 1882. március 8-án gyilkos kezek megfojtották. A strassburgi egyetem joghallgatója álmában látta apjának, az utolsó országbírónak a meggyilkolását. Ez a későbbiekben nagy hatással bírt hivatására vonatkozólag.8

Főúrnak született, nagy vagyon fölött rendelkezett, de sugárzó, törékeny alakja csak egyszerű papot mutatott. A főúri vérből származott püspök, akinek atyai őse a 16. században ment el a Székelyföldről, és akinek anyai nagyanyja szintén székely volt, szentkatolnai Ceh Adél.9

Nevének eredete

A Mailáth név a szláv nyelvből fejthető meg. Amennyiben a nevet széttagoljuk moj-ra és lát-ra, ennek is megkapjuk az értelmét. A moj ugyanis annyit tesz, mint „enyém", a lat pedig az orosz- és délszlávban páncélt, az északi szlávban pedig lécet vagy deszkát, tehát házvédő eszközt jelent. Majlát tehát az ószlávban annyit tett, mint „páncélom" „védőm". Ez a Mojlát, majd a nyíltabb kiejtésű magyar nyelvben Majlát név becéző, kedveskedő megszólítás volt előbb, s utóbb lett vezetéknévvé. Innen van, hogy amikor először felmerül a történetírás mezején a Majláth szó, 1478-ban még csak becéző névként jegyzik fel a borzafeji kenéz Dragomir neve elején. Vannak felvetések, miszerint román eredetű e kifejezés, azonban a románok éppúgy, mint a Bogdán, Vlád, Prodán, Dragomér nevet is, a dél-szlávoktól kölcsönözték.10

Kérdés: milyen eredetű a Székhelyi Mailáth család? A válasz az első Székhelyi Mailáth Miklós életútjából ismerhető meg. Tisztázandó, hogyan jutott a Székhelyi Mailáth család a Székhelyi előnévhez, hiszen Székhely nevű falu nincs és nem is volt. A székhelyi név eredetileg nem volt előnév, hanem származásnév, s nem egyéb az, mint a székely szónak pozsonyi németséggel írt változata. Azt már észrevették az eddigi történetírók is, hogy a székhelyi Mailáth család őse az a „Nicolaus Szekhelyi", aki 1638. július 28-án, a nagyszombati egyetemen bölcseletből vizsgát tett s babérkoszorús (baccalaureusi) rangot nyert.11 Azt is tudták, főleg a család ősének 1683-i végrendeletéből, hogy ez az ős Erdélyből, mégpedig Székelyföldről szakadt el és telepedett le Pozsony megyében. Csak azt nem tudták megfejteni, hogyan jutott el e székely ifjú a nagyszombati egyetemre, nem ismerték ugyanis az erdélyi katolikusok 1610-1660 közötti szomorú helyzetét.12 A régi nemes család a 17. században Hant és Bars vármegyékben, közepes sorsban és vagyoni állapotban élt, a tagjai pedig javarészt vármegyei hivatalnoki címeket viseltek.13

Tanulmányi évei

Mailáth középiskolai tanulmányainak csak utolsó éveiben kereste fel az iskolát. Érettségijét a legfényesebb eredménynyel tette le. Kedvenc tantárgya a latin klasszikusok, kiváló latinsággal ír és beszél.14 A két jó barát, Mailáth Gusztáv és Zichy Aladár, Turchányi János nevelő kíséretében a strassburgi egyetemen kezdik meg jogi tanulmányaikat. Az akkori németes egyetemi diákszövetségek életébe is bekapcsolódott, mulatságaikon is részt vett. Bécsben szívesen járt színházba.

Alig néhány hónap elteltével bekövetkezett az országbíró szörnyűséges halála. Gusztáv kijelentette, hogy pap lesz. Hivatására mély hatással volt édesanyja Szűzanya iránti tisztelete is. Jelentkezése után Rómába akarják küldeni, de Mailáth nem hagyja egyedül édesanyját, így Bécset választja. A lelki megrázkódtatás, a tanulás megviselte szervezetét, beteg lett. Az olasz tengeri kezelés után Simor János hercegprímás 1887. október 6-án pappá szentelte.15

Első miséjét a Pozsony megyei Zavaron mondta, hol apja sírja áll. Felszentelése után esztergomi tanulmányi felügyelővé nevezik ki, majd ezt követően két év erejéig Komáromba került helyettes plébánosnak.

Ezen szolgálata után az erdélyi Lönhárt Ferenc püspök mellé kerül koadjutornak. A beteges püspök halála után mint Magyarország legfiatalabb püspöke Mailáth Gusztáv Károly gróf foglalta el a püspöki széket. 1897. május 1-jén a budavári koronázó templomban püspökké szentelték a nagy erdélyi egyházmegye kormányzására. Egy életre szóló, elszakíthatatlan frigyet kötött ezzel a földdel.16 Megjegyzendő, hogy ez az az időszak, amikor a Bánffy-kormány a püspöki kinevezés hatályát igyekezett csökkenteni, azonban Mailáthnak nagyobb pártfogói voltak, mintsem némi intrikákon elbukjon. Utódlási joggal érkezett Erdélybe, ahová édesanyja követte őt.17

1938. május 18-án betegségre hivatkozva beadta lemondó levelét a pápának. Mailáth Gusztáv Károly püspök negyvenévnyi szolgálat után, 1940. március 10-én halt meg Budapesten.18

A nemzetközi kontextus

A nemzetközi kapcsolatokat a 19. század folyamán kivételes állandóság jellemezte. Európát az öt nagyhatalom uralta, amely a Bécsi Kongresszust szervezte, s az 1815-ös kongresszus óta nem kerültek konfliktusba egymással. Természetesen kisebb csaták, háborúk voltak, de mind időben, mind méreteikben csak korlátozottak.19 A napóleoni háborúk befejeztével Európa népessége is változáson ment át. Az azt követő időszakra nem könnyű megbecsülni, hiszen nemcsak országonként változó jelenséggel állunk szemben, hanem országokon belüli térségek demográfiai aránytalanságaival is.20 Számos területen a városiasodás járult hozzá leginkább a népsűrűség növekedéséhez. A városok iparfejlődés központjává a század vége felé váltak, a fémfeldolgozó iparágak vidéken telepedtek meg, míg a gyárak legtöbbje a gépek számára energiát biztosító folyóvizek partjára épült.21 A frankfurti békét követően, mely a német egységet, illetve a francia-porosz háborút zárta le, a nemzetközi porondon egy sajátos mozgás indult el, mely röviden a „kettős kihívás - válasz" viszonnyal jellemezhető. Mindössze két kezelhetetlen probléma fenyegette a nemzetközi rend békéjét: az egyik Franciaország és Németország fokozódó versengése, a másik pedig az úgynevezett keleti kérdés.

Maga a tény, miszerint az 1871-1914 közötti időszak viszonyulásait Franciaország és Németország aktivitásai alakították, magyarázzák, hogy ez a mozgás lélektani láncreakciót indított el, a fenyegetettség érzésének és a biztonságot erősítő törekvéseknek a láncreakciója, különösen is a biztonság paradox növelését, mely az I. világháború kirobbanásában is fontos szerepet játszott.22 E korszak további jellemzője a blokkpolitika, mivel a hatalmi egyensúly alkalmi társulásokkal már nem volt biztosítható.23

A hosszú 19. század nemzetközi arca

A 19. századi Európa nemzetközi kapcsolatainak mozgása háborúba torkollott. A már említett lélektani láncreakciót az tette veszélyessé, hogy a bizalmatlanság légköre a korabeli tömegkommunikáció segítségével a hatalmi blokkban részt vevő országok széles tömegeit is érintette.24

Érdemes legalább említés szintjén szólni azokról a nagy európai nemzetekről, akik a 19. század vége felé jöttek létre, és így lassan, de biztosan követelni kezdték helyüket nemzetközi szinten. Németország, melyet korábban szétszaggattak, de 1871-ben újra egyesült, a gyors gazdasági növekedésének köszönhetően maga mögé utasította az addig vezető pozícióban levő Angliát. Olaszországban sikerült felszámolni az idegen uralmat és létrehozni egy egységes államot, annak ellenére, hogy ipara messzemenően nem volt versenyképes a németével. A fejlődés ezen és sok más apró, viszont jelentős részletének megléte, mint például az egyenlőtlenség, elkerülhetetlenül háborúhoz vezetett, hiszen az újonnan jöttek követeléseit nem volt miből kielégíteni. Természetesen a háborúnak más okai is voltak.25 Annak ellenére, hogy mindenik érvrendszernek van kisebb-nagyobb valóságtartalma, mégsem lehet egyetlenegyet megtenni kiváltó tényezőnek. Kijelenthető, hogy a világ immár fel volt osztva, és az újrafelosztás csak erőszakos úton történhetett meg.

A 20. század első felének politikusai, gazdasági szakemberei, katonai vezetői azok közé tartoztak, akik olyan jelentőséget tulajdonítottak a földterületek feletti közvetlen uralomnak, amilyennel ebben az időben inkább a pénz és a gazdasági hatalom rendelkezett. „Valójában a hatalmi kérdések átalakulásának meg nem értése és az angol-német kereskedelmi verseny mellett az előzőleg elért hatalom féltése (Anglia, Ausztria-Magyarország) és a tradicionális hódító (Németország, Oroszország, Olaszország), visszahódító (Franciaország) törekvések összessége és összefonódása vezetett ahhoz, hogy egy helyi atrocitásból világméretű katasztrófa váljon."26

Számos okot kereshetünk és találhatunk a világháború(k) igazi okaira, azonban a tény marad, miszerint e jelenségek kivé-reztették, elpusztították, tönkretették a vén Európát.27

A 20. század általános jellemzése

A hosszú 19. századdal (1784-1914) szemben a 20. század rövidnek mondható, 1914-től 1989-ig, a kommunizmus általános bukásáig Európában, vagy 1991-ig, magának a Szovjetunió bukásáig számíthatjuk. Berend T. Iván28 nevezi először rövid 20. századnak, Eric Hobsbawm tőle hallotta. A kommunista történelemírás szerint a nagy októberi forradalommal kezdődik 1917-ben. George F. Keenan szerint az I. világháború volt a század őskatasztrófája, és ez az esemény volt az, amely teljesen új irányba terelte a világ sorsát. A nagy változás.

1914 sokak szerint az „őskatasztrófa éve" vagy „minden további rossz kezdete", ezt az egész századra jellemző társadalmi konfliktusok, kataklizmák, polgárháborúk, forradalmak követik. Ez volt az első század, amelyhez a legnagyobb reményeket fűzték, ugyanakkor egyes vélemények szerint a „legsötétebb" évszázadnak mondható, mások, így Eric Hobsbawm is, a szélsőségek korának nevezik. A korszakra általában jellemző társadalmi változások között mindenképp említésre méltó a modernizáció, az iparosítás, az urbanizáció, a nők bekapcsolódása a termelési folyamatokba, a modern munkásság a legfontosabb társadalmi erővé válik, a gyarmatbirodalmak és más többnemzetiségű birodalmak felbomlása (Brit, Török Birodalom), nemzetállamok megjelenése. Kialakul egy új világrend, miszerint az északi félteke a fejlettebb, iparosodottabb, ezzel szemben a déli elmaradottabbá válik. A tömegkommunikáció fejlődésével, főként a sajtó útján széles körben elterjednek a politikai eszmék, és a politikai gyakorlatba is bekerülnek (pl. szocializmus), így mentalitásváltás következik be. A globalizáció folytán új kapcsolatok alakulnak ki, fejlődik a szolidaritás, kialakul a világpiac, a kommunikáció leegyszerűsödik, az értékek uniformizálódnak.29

A 19. század végére két szövetségi rendszer alakult ki: 1882-ben a Hármas Szövetség (Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Olaszország), majd rá egy évre létrejön az Antant is (Anglia, Franciaország). Ez a korszak a reálpolitika korszaka is, amikor egy ország konstatálta mind katonai, mind gazdasági erejét, és ezek szerint politizál a nemzetközi színtéren is, továbbá, az érdekek érvényesítése érdekében, szövetségeket kötöttek. A század végére az Osztrák-Magyar Monarchia csak másodrendű hatalom, a gyarmatokért folyó küzdelembe nem tudott beleszólni. Ennek ellenére a nyugati hatalmak 1918-ig fontosnak tartották a létét a délkelet-európai és a kelet-középeurópai térség stabilizálása, az orosz és német hatalmi törekvések ellensúlyozása érdekében.30

Európa az I. világháború kapujában: okok, következmények

Míg a 19. század elején a városlakók aránya még csak az összlakosság 15 százalékát foglalta magába, a világháború küszöbén ez a szám 45%-ra emelkedett. Ugyanakkor a nacionalizmus a kontinens számos részén gyökerezni kezdett, de néhol teljesen ismeretlen volt, azonban 1914-ben már mindenütt erősen éreztette a hatását. Kirobbantotta az addig sosem tapasztalt, világra szóló háborút, majd az ezt követő békeszerződéseket is nagyban befolyásolta.31

Az Osztrák-Magyar Monarchia által 1908-ban annektált32 Bosznia-Hercegovina tartományban a túlnyomó többségben lévő szerb és muzulmán lakosság nem fogadta el az új jogi állapotot. Az ellenszegülés szerb és török részről is támogatásra talált, továbbá az annektált tartományt Horvátország is szerette volna megszerezni. A bécsi politika törekedett a konfliktusmentességre, azonban a nyugtalanító helyzetre reagálni kellett, így a következő, 1914-es hadgyakorlatot erődemonstrációként Boszniában rendezték meg. A trónörökös hivatalból megtekinti a hadgyakorlatot, s parádés látogatás közepette a fővárost is útba ejti, kifejezve a tartományi vezetés iránti bizalmat.33 A parádés bevonulását katonai biztosítás nélkül tervezték, s mindösz-sze 120 megbízhatatlan rendőr állt rendelkezésre.

A „fordulópont" június 28-án következett be, amikor is egy bosnyák egyetemista, Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.34 A Szarajevóban leadott lövések négy héten belül porig rombolták az európai diplomáciát és az addigi katonai visszafogottságát. Egyik kancellártól a másikig sürgönyöztek ultimátumokat, mozgósítási parancsokat és hadüzeneteket.35 A szerbellenesség indulatokat váltott ki, Bécsben és Budapesten a megdöbbenés lett úrrá a vezetői körökben, a Szerbiával való végső leszámolásra hajlottak.36 A trónörökös halála mindenképpen kedvezett a Bécs-ellenes erőknek, és ha büntetlenül marad, még jobban növeli Belgrád presztízsét és befolyását a térségben - vélték a bécsi politikai és katonai körökben. Budapesten némiképp más volt a helyzet, mivel itt Ferenc Ferdinánd terveitől okkal féltették a magyar fél jelentőségének csökkentését. Nem véletlen tehát, hogy a Szerbiával szembeni kemény fellépést az első napokban éppen a magyar miniszterelnök, Tisza István ellenezte.37

Európa vasúthálózata a Balkán és Oroszország egyes részeinek kivételével készen állt, sőt bizonyos területeken egyenesen sűrűnek is mondható. A balkáni perpatvarként kezdődő konfliktus folyó év augusztusától kontinentális, majd apránként világméretű háborúvá vált. 1914. július utolsó napjaiban a négy nagyhatalom38 különféle önző megfontolásokból, tudatosan vállalta a háborút. A végzetes döntésért valamennyien - ha eltérő mértékben is - felelősek voltak. A két szövetségi rendszer elsődleges célja nem kisebb-nagyobb területi gyarapodás volt, hanem az ellenfél szétzúzása.39

1916-ban a semleges Románia körül folytak a diplomáciai versengések. Az országot a Központi Hatalmak oldalán aligha lehetett bevonni a háborúba, hiszen így fő célját, Erdély megszerzését semmiképp sem érhette volna el. Az antantnak nagyobb lehetősége volt a bekapcsolására, hiszen megígérhette és szerződésbe is foglalhatta a kívánságát. Az 1916-os bukaresti egyezménnyel a román hadicélok is bekerültek az antant programjába, azaz elismerték az Ausztria-Magyarországgal szembeni maximális területi igényeit (Bukovina, Bánát, Erdély). Azonban a belépése nem hozta meg a háború döntő előrehaladását, sőt a német és az osztrák-magyar haderők nemcsak visszaverték a román támadást, hanem Románia túlnyomó részét is elfoglalták.40 A bevonuló katonák mielőbbi győzelembe vetett reményei a vezérkarok tervezőinek elgondolásaival egybecsengtek. Minden részen gyorsan befejezhető mozgó háborúra számítottak, és ennek függvényében dolgozták ki a támadási terveket is.41 Bár a világháború formailag a Szerbia elleni hadüzenettel kezdődött, a központi hatalmak nagy offenzívája Szerbia ellen egészen 1915. október 6-ig váratott magára. Három nap múlva, október 9-én Belgrád elesett. Az év végére az osztrák-magyar, német és bolgár egységek megszállták egész Szerbiát. Montenegró 1916 januárjában letette a fegyvert, a szerb haderő maradékát - mintegy 100 ezer embert -, valamint Péter királyt, a királyi udvart, számos tisztviselővel és civillel együtt Észak-Albánián át menekítették az Adria partjáig. A hidegtől és éhségtől elgyötört embertömeget Krétára szállították. Szerbia ismételt bekapcsolódását a harcokba (1918) az angol, francia és olasz hajók által végrehajtott evakuálás tette lehetővé.42 1914 augusztusában a háború kitörésével egy évszázad folyamatos gazdasági növekedése ért véget.43

Végül a fegyverszünetet 1918. november 11-én írták alá. Az I. világháború 10 millió halottat, 20 millió sebesültet követelt.44 Európát elözönlötték a háborús menekültek - jórészt Belgiumból, Galíciából és Szerbiából. Mindez fokozódott egy olyan járvánnyal, amelyre a „fekete halál" tombolása óta nem volt példa. A „spanyolnátha" több európait ölt meg, mint maga a háború, Európa megsegítésére nagyszabású segélyakciók indultak. Bátran kijelenthető, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt és az Amerikai Segélyszervezet semmihez sem mérhető feladattal került szembe, különösen Kelet-Európában.45 Mire a háború véget ért, a helyzet jelentős mértékben megváltozott - Európa már korántsem volt a „világ műhelye". Ezen háború nem csupán megszakítása volt az addigi dinamikus fejlődésnek, hanem a romok eltakarítása után az egész világgazdaság új irányt vett, s már nem Európa körül forgott. A gazdasági és ipari növekedésnek számos központja alakult, közülük az Amerikai Egyesült Államok került első helyre.46

A Monarchia felbomlása és az új, önálló államok kialakulása viszonylag békés úton ment végbe. Első körben csak azt rögzítették, hogy a helyén új államok alakulnak (Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország), illetve a Monarchia egyes területei más államokhoz (Lengyelország, Románia, Olaszország, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) kerülnek. A szétesés gyors, szinte automatikus folyamatban történt, az új határok azonban kemény vitákban alakultak ki.47 Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy Európába beköszöntött a béke. Nyugat-Európa ugyan egy időre fellélegezhetett, de Közép- és Kelet-Európa hatalmas területein minden törvényes rend felborult.48

A gyulafehérvári egyházmegye az I. világháború idején

Az alábbiakban az 1918-as, majd 1920-as romániai politikai helyzetváltozás alapján mutatom be Mailáth püspökségét, tevékenységeit, egyházmegyéje életét.

A romániai katolikus egyház helyzete az impériumvál-tozás után

Az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés a romániai katolikus egyházakat is érintette. Az ország részévé vált Besszarábia, Bukovina, Erdély, a Bánság, Kelet-Magyarország egy része, valamint a gyulafehérvár-fogarasi görög szertartású egyháztartomány.49 E szerződés következtében Romániának is új helyzettel kellett szembenéznie, hiszen lakosságának összetétele nemzetiségileg is, vallásilag is jelentősen megváltozott, a katolikus lakosság létszáma - latin és görög - 13-14 százalékkal növekedett. Az új helyzet új jogi kereteket kívánt magának. Erre vonatkozólag a legjelentősebbek, amelyek a katolikus egyházmegyék életét nehezítették, az 1919-1921-es agrártörvény, az 1923-25-ös iskolatörvények és az 1928-as vallásügyi törvény.50 A Szentszék már 1919-ben diplomáciai kapcsolatba lépett a román kormánnyal. Az ortodox állam kormánya a katolikusok szabadsága terhére igyekezett a másik féltől eredményeket elérni. A Szentszék viszont garanciákat igyekezett keresni a katolikusok védelmére.51 Ebben a történelmi kontextusban kezdődtek meg a tárgyalások a Szentszék és Románia között. Mindkét félnek érdeke volt az egyház és állam viszonyának a rendezése.

A latin rítusú főpásztorok aggodalmaival szemben a görögkatolikus püspökök abban reménykedtek, hogy a konkordátummal52 sikerülni fog a görögkeleti hívekben kedvező hangulatot teremteni a katolikus egyházba való visszatérést illetően az unió érdekében.53

A konkordátummal kapcsolatos tárgyalások 1920-ban kezdődtek54 és 1927. május 10-én fejeződtek be Rómában, Pietro Gasparri bíboros-államtitkár és Vasile Goldi§ miniszter aláírásával. Az ortodox egyház a román nemzet és kultúra számára végzetesnek ítélte a konkordátum megkötését.55 A magyar sajtó túlzásai a magyar anyanyelvű katolikusokban növelte a bizonytalanságot a Szentszékkel szemben. Azonban Rómának védenie kellett nemcsak a magyar, latin rítusú katolikusokat, hanem a román, örmény, rutén katolikusokat is.56

A ratifikálásra 1929. május 29-én került sor, és 1948. július 17-ig volt érvényben, míg a román kommunista kormány egyoldalúan ekkor mondta fel, majd 1950. július 7-én diplomáciai kapcsolatát is megszakította Rómával.57

Mailáth Gusztáv Károly püspöki regnálásának első időszaka - A békés berendezkedés

Mailáth 1897. január 28-án martyropolisi címen, utódlási joggal Lönhart Ferenc erdélyi megyés püspök segédpüspöke lesz. Budán a Mátyás-templomban az év május 1-jén püspökké szentelték, majd június 28-án Erdély megyés püspöke lett.58 Ekkor Erdélyben nagy lelki közöny uralkodott. Az értelmiség tömegesen hódolt a szabadkőművességnek, ez pedig érződött a vezetőkörökben is az egyházellenes hangulat megteremtése, fenntartása révén.59

Püspöki jelmondata: In corde Jesu salus! Első pásztori körlevelében a következőképpen ír választott jelszavának fontosságáról: „Midőn jégszivű álszentek pusztitották az Úr nyáját a mult században: akkor jelent meg egy istenfélő szüznek b. Alacoque Margitnak s kifejtette előtte nagy szándékait, kifejezte vágyát, hogy az ő szent szivéhez forduljon az emberiség, annak melegéből merítsen, áldozatkészségétől tanuljon. Ezen áhítathoz kötötte a legdusabb kegyelmeket, a legnagyszerűbb ígéreteket tette szentséges szíve tisztelőinek, hogy mindnyájunkat ahhoz vonzzon: szerénységet, alázatosságot akar adni korunk emésztő gőgje ellenében, önfeláldozó szeretetet annak hideg önzése ellen.

Éppen azért e szentséges szív oltalmába ajánlottam mindjárt főpásztorkodásom elején Egyházmegyémet, ennek szeretném felajánlani minden egyes hitközséget, e szentséges Sziv tiszteletére szeretném, ha szobrok és oltárok emelkednének minden templomban, - ezen szent Szivnek szeretném egykoron ünnepélyesen felajánlani egész Erdélyt, hogy kegyelmébe fogadjon bennünket s hogy alázattól s bizodalmas szeretettől áthatva, az ő szive szerinti életet élhessünk. Szivre és szeretetre van szükségünk, hogy a köztünk uralkodó ellentétes nézetek és törekvések között egymással békében élve a közjót egyesült erővel mozdíthassuk elő, - karoljátok fel azért kedves híveim ezen ájtatosságot, ajánljátok fel napi munkátokat és szenvedésteket isteni Üdvözítőnk könyörületes Szivének, helyezzétek oltalma alá családi boldogságtokat, gyermekeiteket, őrizzétek e szt. Sziv képét házaitokban, hozzatok olykor egy kis áldozatot tiszteletére, s az Ur Jézus bőségesen fogja közölni veletek is szent szivének szeretetét s kegyelmét."60

Következő évben lelkesedve írta buzdító levelét: „Régi és állandó óhajom, hogy minden hitközségben a templom ajtaja napközben nyitva legyen legalább délelőtt és esti órákban, mert ha azt mondta az Úr: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok, és terhelve vagytok és én megnyugtatlak titeket (Mát 11,28.), miért ne adnánk a szenvedő sziveknek alkalmat, hogy a mennyei orvost és vigasztalót bármikor felkereshessék? Mennyi áldás szállana a hivekre, ha filléreikkel arról is gondoskodnának, hogy az oltár előtt a lámpa éjjel-nappal égjen! Hiszen ezen égő lángocska a figyelem legcsekélyebb része Jézus Krisztus iránt, és mégis arról tanuskodik éjjel-nappal, hogy szivünk is lángol a Megváltó iránt. Mily nagyszerűen fejlődnék a keresztény élet, ha az Anyaszentegyház legkiválóbb áhitata: Jézus szentséges Szivének tisztelete és az ezzel egybekötött gyakori sz. áldozás lenne a hivek legkedvesebb társulata!"61

Amikor Mailáth püspök úr átveszi a püspökség irányítását, az akkori egyházmegyei élethelyzetről a legpontosabb képet az 1898-as sematizmus62 adatai tudják nyújtani.

Az erdélyi egyházmegyének 16 esperesi kerülete volt, ami 219 plébániát foglalt magába, amelyekhez 60 filia tartozott. A katolikus lelkek száma 318 394. Az egyházközségek gondnokai 121 személyt számlálnak, az algondnokok 259 főt tesznek ki, 2591 az egyháztanácsosok száma. Az iskolák helyzetéről megállapítható, hogy 201 egyházi, 69 önkormányzati fenntartású áll az ifjúság szolgálatában, ezekben pedig 493 katolikus tanár oktat. Az iskolai tanulók megoszlás szerint 23 206 férfiúi, míg nőnemben 23 018-at foglal magába. Ezek közül aktív óralátogató 18 012 a férfiak esetében, míg a nőknél ez a szám 17 037-et tesz ki.

Gyenge, beteges testalkata ellenére igen aktív pap volt. Első pásztorlevelében kiemelte elődje nagyságát és élettapasztalatát, amelyet csodált.

A zárt családi nevelése nem tette elég óvatossá: könnyen lelkesedett, mindenkiben bízott, senkiről rosszat nem feltételezett, törekedett a jót mindig észrevenni. E családi örökségét azonban felülmúlta életszentsége, karizmatikus személyisége, egészséges optimizmusa.63

Ekkor indította el a Jézus Szíve-kultuszon át a hitélet reneszánszát, segítségére már egy újjászületett ferences rendre talált mint felbecsülhetetlen segítőtársra. A felfrissült erejű egyházmegyei papsággal és a szerzetesekkel együtt fogott bele munkájába. A templomok megteltek imádkozó lelkekkel, püspökjáráskor és búcsús ünnepeken százak és ezrek állták körül a gyóntatószékeket, és megjegyzendő, hogy nemcsak nők, hanem hitvalló férfiak is. Ugyanakkor ugrásszerűen megnövekedett a napi áldozók száma is. Az ifjúságot Máriakongregációk nevelték öntudatos keresztény életre. Az egyházmegye a hitbuzgalom új korszakát élte.64 Mailáth Prohászka Ottokár püspök lelki testvére, eszméinek osztályosa minden alkalmat felhasznált arra, hogy felrázza a közömböseket, a bérmautak alkalmával felkereste plébániáit, gyóntatta a felnőtteket, diákokat, különösen a férfiakat.65

A világháború alatt megjelent körlevelek fontosabb témái

Az I. világháború csökkentette az egyházközségek létszámát, hiszen az ifjakat és a harcképes férfiakat a harctérre szólították. Mailáth püspök a háború kegyetlen pusztításaira már a kezdetben reagál körleveleiben, továbbított felhívások révén, az 1915-ös körleveleiben pedig szorgalmazni kezdi a béke-ima akciókat, a békéért végzendő nyilvános könyörgéseket: a rokkant katonák, elesett hősök, hadikölcsönök, hadiárvák és özvegyek, vöröskereszt-akciók, harangok hadi célra való felajánlása, gyászistentiszteletek sűrűn ismétlődnek a püspöki levelekben, a plébániák historia domusaiban.66

Már a háborúba való belépés évében tanácskozott arról a püspöki kar, és nem csak, hiszen határozott is az ügyben, hogy „mindazon anyakönyvi kivonatok, melyek a harcztéren hősi halált halt katonák hátramaradottjainak ellátása ügyében a hadügyminisztériumhoz terjesztendő beadványaikhoz csatolás miatt kéretnek ki, díjtalanul bocsájtassanak a szegénysorsú kérelmezőknek rendelkezésére".67

A hősök sírjainak gondozása kapcsán „legmelegebben ajánlja" a vallás- és közoktatásügyi minisztertől származó levelet, amelyben nyomatékosítja, hogy az elesett katonák sírjai „(...) nem maradhatnak jeltelenül (...) hirdetniök kell a hősi áldozatkészségnek és az emberbaráti szeretetnek hűséges cselekedeteit". Továbbá emlékeztetőül írják, hogy „A nép a megélhetés viszontagságai mellett a béke idején is több helyen nem gondoztatta temetőit, ez a kegyeletes alkalom hozza tehát létre a multak ebbeli mulasztásait. A legegyszerűbb faluban is gondozott legyen a temető, ahol elesett hőseink nyugosznak. A mezőkön és erdőkben pedig az elszigetelten álló sirokat is keritsék be és jelöljék meg a hálás utódok."68

Bár a háború kellős közepe, Románia nemsokára való belépése van 1916-ban, mégis ezen év február 19-én megemlékeztek az erdélyi püspökség azon jubileumáról, hogy 1716-ban visszatérhetett Gyulafehérvárra a római katolikus püspök, és elfoglalhatta székesegyházát és rezidenciáját.

A megemlékezést megelőző körlevelében felidézi az egyházmegye messze múltból nagy idők emlékét, továbbá kiemeli, hogy „Szenvedtek! nemcsak önüdvükért, hanem a jövő nemzedékéért is". A rövid történelmi áttekintés után „(...) inspiritu et veritate érzésben megnyilvánuló dicsőítő, hálaáldozatot rendelek el egyházmegyém minden templomában a folyó évi »Laetare vasárnapon« (böjt IV.-ik vasárnapján, április 2-án), mint az évfordulót követő, első jellegzetes örömnapon".69

Nem tudom eldönteni, s nem is tisztem, hogy az adott, avagy a mai kor emberének szokatlan, esetleg teljesen természetes az a püspöki megnyilatkozás, aminek során többször is könyvet kér, szorgalmaz a fronton levő katonák számára. Megjegyzendő, hogy ezen mozgalmat az Országos Hadsegélyező Hivatal a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt-Egyletével együttesen indította a harctéren küzdő katonák könyvekkel való ellátása céljából. A főpásztor először 1916. március 16-án továbbított levelében buzdítja az iskolaigazgatókat, hogy azok lelkesen továbbítsák e felhívást a tanuló ifjúság számára, csatlakozva a felhívás nyomatékos indoklásához, miszerint: „nem szükséges külön is hangsúlyoznom, hogy ennek a mozgalomnak nemes és hasznos célját teljes mértékben átérzem". Természetesen a jutalmazás sem maradt el, ami már a felhívás kapcsán egyértelmű volt, hogy „gyűjtésben eredményes buzgólkodó tanulók az igazgatóság javaslata alapján művészi kivitelű köszönő iratot fognak kapni az akciót megindító egyesületektől". Indoklásuk egyszerű és lényegre törő: „A könyv a távolban harcoló katonák számára nemcsak kultúrát, üdülést és szórakozást jelent, hanem állandó, benső kapcsolatot nemzeti érzésével, az elhagyott otthonnal, a hazai nyelv minden szépségeivel. Az olvasmány a fáradt csapatok lelkületét, a pihenés óráit lelki erői gyarapítására hasznosítja, s általában a harctér fáradalmai között még sokkalta többet jelent, mint itthon béke idején."70

A következő hónapban a püspök háborús könyvet ajánl a tisztelt papjai, szeretett hívei figyelmébe, s a „tiszta jövedelmet a szerzők a hadban elesett tanítók árváinak felsegítésére fordítják".71 Ugyanezen évben, nyár közepén, amikor javában dúl az olasz front ostroma, az Osztrák-Magyar Monarchia részéről Mailáth újra atyai lélekkel ragad tollat és ír híveinek az ügyben, hogy „lássák el harcba vonuló katonáinkat jó könyvekkel, egy népies iratka, valamelyik jó folyóiratnak néhány száma, amit mi esetleg félre dobunk a poros akták közé, igen jó szolgálatot tesz, adják oda nekik (...)". Megjegyzi, hogy „valósággal könyvéhség van közöttük, annyira keresik a szellemi táplálékot szabad óráikban".72 Talán nehéz a mai kor emberének elképzelni, hogy a fronton levő katonák egyik alapvető kívánsága, hiánya egy-egy jó könyv forgatása gondolataik elterelésére, de mégis reális jelenséget ír le minden olyan felhívás, ami olvasnivalót kér. Az állóháború jelensége, a beásást követő napokig tartó „békés" várakozások egyik és egyben nagyon hatásos kikapcsolódást nyújtó eszköze a könyv volt.

Mindeközben az augusztusi román belépés a háborúba arra késztette a püspököt, hogy tollat ragadjon és a következő címet adja körlevelének: Az oláh betörés okozta anyagi és erkölcsi romlás helyrehozása, amelynek tartalmában többek közt a következőket is olvashatjuk: „Az oláh betörés Erdély határszéli helységeit, s főleg a katolikus hívektől legsűrűbben lakott részeket sújtotta igen érzékenyen. A Csik és Háromszékmegyék határmenti katholikus községei szenvedték át az első rohamok borzalmait. (...) Sok itt a tenni, javítani való, nagy, nemes feladat várakozik a gondos lelkipásztorokra, az Úrban kedves testvéreimre és munkatársaimra. (...) A papság támogasson minden becsületes, életrevaló törekvést, amely hivő népünk felemelését, új életre keltését tűzi célul maga elé. (. ) Egyházmegyénk történelmének nevezetes emléke lesz mindenkor az oláh betörés. Az ősök szenvedései iránt érzékkel biró unokák kegyelettel fogják emlegetni s szájrólszájra tovább adni apáik, anyáik menekülésének részleteit."73

Az év végén újra egy olvasnivaló ajánlásáról értesülhetnek a hívek, vagyis a következő év (1918) Jézus Legszentebb Szíve nagy képes népnaptárra vonatkozólag. Külön felhívja a figyelmet, hogy „tartalmazza a legujabb háborus eseményeket képekkel tarkitva, közli az 1917. év fontosabb eseményeit, továbbá igen érdekes olvasmányokat eredeti szövegképekkel".74 A gyászmiséket illetően a következőket írja: „(...) 3. Felfrissítem azon korábbi rendeletemet, hogy a háború végéig minden plébánia-templomban a hónap első szabad napján ünnepélyes gyászistentiszteletet tartsanak az elhunyt hősökért a háború végéig. Ez a gyászmisét megelőző vasárnap mindannyiszor kihirdetendő a szószékről a népnek."75

A hátországban maradtak egyik alapvető utóproblémája a családfenntartó háborúban való elesése, avagy súlyos sebesülés miatt munkaképtelenné való válása. Ennek megsegítésére jött létre az úgynevezett Auguszta-féle Gyorssegély alap, amelynek kínálata alapján „a hadbiztosítási osztálynál a hadbavonuló katona családja aránylag nem magas díjért bizonyos tőkét biztosíthat magának, amellyel a család létfenntartásáról némileg gondoskodás történik az esetre, ha a fenntartó katona hadban elesik vagy rokkanttá válik". A főpásztor kéri „a tisztelendő lelkészkedő papságot, hogy azt a hívő népnek ismertesse s buzdítsa őket, különösen a leginkább ráutaltakat, hogy családjuk jövőjét ezen az uton is biztosítani igyekezzenek". Külön érzékenységgel kezeli a templomi személyzet helyzetét, amikor is kijelenti, hogy a meglévő lehetőségekhez képest „Megengedem, hogy a hadbavonúlt templomszolgák (harangozó, sekrestyés) után járó 45 korona biztosítási-díjat a templom pénztárából fizessék, ha van rá fedezet".76

A meglévő háborús levelei közül az egyik legérdekesebbnek az 1917. május 20-án kelt mondható, legalábbis azon szokatlan tartalma miatt, amelyben röviden, de annál határozottabban foglal állást annak kapcsán, hogy a „hadsereg főparancsnokság azt tapasztalja, hogy a vasár és ünnepi munkaszünet a hadivasuti kocsik ki- és felrakodásait igen érzékeny módon hátráltatja, annyira, hogy a jelenlegi rendkivüli körülmények közt a hadvasuti üzletvezetőség képtelen a rengeteg munkát hétköznapokon lebonyolítani". Ezzel kapcsolatban a püspök úr a következőket írja: „Jóllehet a haza védelme s a közjó érdekében a nehéz munka vasárnapokon és ünnepeken is meg van engedve s kell is, hogy elvégeztessék, mégis kérem a lelkészkedő papságot, hogy híveiket, különösen az egyház a haza és a közjó érdekében végzendő vasúti ki- és felrakodó s egyéb nehéz munkát nemcsak hogy nem tiltja, de sőt kötelességünkké teszi s ez okból fel is ment a parancs alól, hogy szentmisét hallgassunk." Továbbá felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a „jóakarat mellett a munkás is vasárnapokon s ünnepeken a reggeli szentmisén részt vehet s azután - persze legkésőbben a déli órákban - munkába állhat, amint ezt a hadivasuti üzletvezetőség is kivánja".77

A püspök szem előtt tartatja, és kéri, hogy „1. A plébániák Domus História-jában a háború főbb eseményeinek a feljegyzése rendjén külön jegyeztessenek fel mindazok a kath. hívek, kik a plebánia és a hozzátartozó filiák területéről a harcban hősi halált haltak. 2. Kívánatos, hogy a templomban megfelelő helyen elhelyezett táblán a háború végeztével neveik megörökíttessenek".78

Mailáthnak, bár soha nem voltak anyagi problémái, mégis különös érzékenységgel fordult a nélkülözők, bárminemű szociális problémával szembesülők felé. Magán- és hivatali megnyilatkozásai során lehetőségeihez mérten anyagiakban, lelkiekben törekedett támogatást nyújtani.79 Ez a tulajdonsága a világháború során mindinkább előtérbe került a számos gyűjtés kapcsán, amelyet kezdeményezett, avagy más intézmény ilyen jellegű szándékát ajánlotta. 1917 őszén továbbít egy felhívást a lelkészei számára, amelyből kiderül, hogy „az Országos Hadigondozó Hivatal a hadirokkantaknak a polgári életben való újabb elhelyezésének lehetővé tétele, a hadiárváknak s a hadiözvegyek minden irányú támogatása érdekében a legközelebbi jövőben megkezdi a hadirokkantak, árvák és özvegyek statisztikai összeirását".

A felhívás kiegészíti személyes gondolataival, miszerint „a mi véreink, a mi népünk érdekeiről van itt szó! T. lelkészeim különös figyelmébe ajánlom még az ügy sürgösségét. Minden nyert nap a háború legjobban sújtotta családok sorsán javít, azért törekedjenek arra, hogy minden megkeresést a lehető legrövidebb idő alatt intézzenek el".80

A harangok összeírásának elrendelése kapcsán a püspök az alábbi rovatok szerinti kimutatást kérte összeállíttatni a lelkészeivel, amelyet a kerületi esperes uraknak kellett megküldeni, azok pedig a törvényhatóságoknak kellett továbbítsák:

„1. A politikai község neve, a vármegye és járás feltüntetésével. 2. A lakosság száma. 3. A hitközség lélekszáma. 4. A templomok vagy kápolnák száma. 5. Az ezekben levő harangok száma, s a régebbi harangoknál ezek készítésének időpontja. 6. A harangok hozzávetőleges súlya kg-ban. 7. Amennyiben ismeretes, a fémkeverék megjelölése, a melyből a harang készült. 8. Az egyes templomban levő több harang közül annak megjelölése, hogy melyiknek megtartását óhajtja az egyházközség. 9. Egyes harangok netaláni különös műértéke, az ezt indokoló körülmények feltüntetésével és egyéb jegyzetek."81

Az I. világháború hadifémgyűjtése 1916 őszén kezdődött. Térítés ellenében bronzból, sárga- és vörösrézből, ónból készült tárgyak rekvirálására került sor. Ugyanezen évben az egyházi harangokat is megvizsgálták, és elrendelték, hogy mindenik egyházközségben egy harang maradhat. A rendelet a 24 cm külső átmérőt meghaladó harangokra vonatkozott, kivéve a vasúti és a hajókon használt jelző-, valamint a történelmi, művészi értékű harangokat.82 A harangok begyűjtése érzékenyen érintett minden közösséget, amire megoldásként a püspök a tapasztalatok alapján a következőket javasolja: „Tapasztalat igazolja, hogy az elszállított harangokat vasúti sínekkel lehet némileg pótolni a vasúti sínt az elszállított harang helyébe erősítették s kalapácsütéssel elég tiszta hangokat hoztak ki belőle". Mindezt arra alapozza, hogy a „vasúti állomásokon néha huzamosabb ideig állanak kiselejtezett vasúti sínek haszontalanul", s így legalább ha ideiglenesen is, de pótolni lehetne az elszállított harangokat s ez „némileg kielégítenék a harangért eped ő hívő népet".83

1917 októberében a begyűjtés már az orgonasípokra is kiterjedt, ennek kapcsán írja a püspök a következő levelet: „Tudomás és miheztartás végett közlöm, hogy a vall.- és közokt. m. kir. miniszterium 21,299. - 1918. /III. a. sz. átiratában arról értesít, hogy az erdélyi egyházmegye egyetlen egyházközsége orgonájának sipjait sem találta a hadi igénylés alól felmenthetőnek."84

Amennyiben a „Hadi vasúti munka és a vasár- és ünnepnapi munkaszünet: 1001/1917. nevezetű levél különlegesnek mondatott a fentiekben, már csak annak kapcsán is, hogy a főpásztornak erre is kiterjed a figyelme, és nemcsak figyelembe veszi, hanem megoldást is kínál az adott helyzetre, akkor még inkább egyedinek mondható az a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 180,572. - 1917. VII. c. számu megkeresése kapcsán közölt rendelete, ami a katonai autómobilok megdobá-lásának megszüntetése érdekében kelt". Külön kéri „a lelkészeket, hogy ők a szószékről, a tanítók pedig az iskolában lehető legkomolyabban figyelmeztessék a gyermekeket, hogy az utcán illedelmesen viselkedjenek s különösen a katonai autómobilok és más közlekedési eszközök megdobálásától tartózkodjanak", Hiszen, mint idézi a miniszteri levélből, „a hadügyi igazgatás részéről több ízben tapasztaltatott, hogy alig felnőtt s minden valószínűség szerint tanköteles korban levő gyermekek a katonai automobilokat kövekkel megdobálják, vagy más módon zaklatják s azokkal szemben alkalmatlanul viselkednek. Miután a gyermekek ilyenféle magatartása a hadviselés értékeit sérti, esetleg balesetek okozásával fontos megbízások gyors teljesítését akadályozhatja".85

A püspök, amikor átveszi az egyházmegye igazgatását, lendületesen, tele buzgalommal teszi, és jól is érezte magát Erdélyben. Ezt a kedélyállapotát azonban az 1914-es esztendő kettős fájdalma gyökeresen megváltoztatta: az I. világháború kitörése, majd szeretett édesanyja halála. X. Piusz saját kezű levelet ír vigasztalásként, a háború során pedig a püspök végigjárja a frontokat, ott lévő lelki fiait meglátogatva.

Püspökségének egyik kiemelkedő eseménye az egyházmegyei zsinat, hiszen az erdélyi egyházmegyében 1848 óta nem volt zsinat. 1907-ben jelentette be a püspök, hogy a Szentszék kívánságának megfelelően egyházmegyei zsinatot szándékszik összehívni. A zsinat témái között az aktuális problémákat vitatták meg. A püspök szerint nem „sekrestyés papokra" van szükség, hanem olyanokra, akik a népért élnek.

Igazán küzdelmes évei az I. világháború alatt kezdődtek: a hatalomváltás, a konkordátum megkötése, harc az iskolákért és az egyházmegye javaiért. Többször lett volna lehetősége távozni az egyházmegyéből, de ő maradt.86 Itt maradt, és a lehetőségekhez képest megtett mindent, amit a nyáj pásztoraként tehetett, a többit rábízta az isteni gondviselésre.

 

Jegyzetek

1 Ezek közül említhetőek Gavrilo Princip, Tisza István, Nagybányai Horthy Miklós, Nicolae Ceau^escu születése. A prágai tavasz eseménye, Woodrow Wilson amerikai demokrata elnök - és tanácsadói -beterjesztették a 14 pontból álló javaslatukat az AEÁ kongresszusa elé, továbbá az őszirózsás forradalom, a tordai országgyűlés és II. Miklós és a cári család Jekatyerinburgban történt kivégzésének is ebben az évben van évfordulója. Kiemelendő, hogy 170 éve tört ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, 100 éve ért véget az I. világháború. 575 éve született és 560 éve lépett trónra Mátyás király (1443-1490). 180 éve hunyt el Kölcsey Ferenc költő (1790-1838), 100 éve Szabó Ervin könyvtárigazgató, szociológus (1877-1918), 80 éve Dsida Jenő költő (1907-1938), 75 éve Rejtő Jenő író (1905-1943), valamint 20 éve hunyt el Wass Albert író (1908-1998). https://pim.hu/hu/hirek/irodalmi-evfordulok-2018-ban. Letöltve: 2018. 03. 22.

2 Balla Imre: A Szent István király alapította erdélyi püspökség története. In: Baróti László-Sándor (szerk.): Gyulafehérvár, az erdélyi püspök székhelye. Csíkszereda 2003, 35.

3 GYÉL, 880/1940.

4 Marton József: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990). Kolozsvár 2008, 87.

5 Boga Alajos: Emlékezés Mailáth püspökre, Kolozsvár 1941, 5.

6 Az országbíró Mailáth otthon is, főképp a gyermekek előtt, a nagyúr volt. Feltétlen tekintély, akit tisztelettel vettek körül. Erős akarata mindenben megnyilatkozott, s fiait is szigorúan, mértékletesen nevelte. Mindenki tudta, hogy előtte az asztalnál nem volt szabad másodszor venni az ételből. Ezt határozatlanságnak bélyegezte. Mindenkinek meg kellett elégednie azzal, amit először vett, de azt el is kellett fogyasztania. Boga, Emlékezés Mailáth püspökre, 5.

7 Boga: Emlékezés Mailáth püspökre, 6.

8 Marton József: Majláth Gusztáv Károly. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII. Budapest 2003, 531-533.

9 Boga: Emlékezés Mailáth püspökre,10.

10 Karácsonyi János: gróf Mailáth Gusztáv erdélyi püspök származása. Kolozsvár 1925, 14.

11 Uo., 15.

12 Az 1610-es besztercei országgyűlés az erdélyi katolikusokat papjaiktól csaknem teljesen megfosztotta. „Sőt se Tövisen, se Fejérváron, se Monostoron, se a somlyai jószágban és Székelyudvarhelyt, abban a székben egyebült is, pápás papnak szabad ne legyen lakni.. Senki pedig az alatta való községet a pápista pap prédikácziójára, miséire se közönséges helyre se házához ne cogálja. Ha maga akaratjából reá megyen, szabad vele. A ki pápás papot akar tartani, házánál tartsa. A pápás papoknak püspökjük ne légyen." Karácsonyi: Gróf Mailáth Gusztáv erdélyi püspök származása, 8-12.

13 Mailáth (székhelyi). In: Révai Nagy Lexikona, XIII., Budapest 1915, 288-290.

14 Életrajzaiban megjegyzett rész, miszerint nem sokat vitáztak a pályaválasztása felett. Gusztáv pap lesz. Így gondolta mindenki. De az országbíró bölcs és okos. Lássa meg az életet a fiú. Azután határozzon végleg.

15 GYÉL, 880/1940.

16 Ádám Éva: Hogyan nevelték szülei Majláth püspököt, Szeged é. n. 4-5.

17 Uo., 6-7.

18 Nóda Mózes: A püspök mint a liturgia vezetője. Mailáth G. Károly liturgikus rendelkezései. In: Marton József - Oláh Zoltán (szerk.): Minden kegyelem! A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése. Budapest 2011, 349.

19 Davies, Norman: Európa története. Budapest 2002, 808.

20 J. G. Pounds, Norman: Európa történeti földrajza. Budapest 2003, 356.

21 Uo., 359.

22 Ormos Mária - Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, Budapest 1998, 147.

23 A korszak német kihívással kezdődött, amelyre Párizs csak két évtized múlva, az 1891 és 1894 között létrejött francia-orosz szövetséggel tudott válaszolni. Az 1904-es angol-francia antant a francia válasz erősítése volt, sőt ez olyan jól sikerültnek látszott, hogy kihívást jelentett Németországnak s blokkjainak. Ormos-Majoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 148.

24 Ormos-Majoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 204.

25 Van, aki a nacionalizmus elterjedését véli a főbűnösnek, mások amellett érvelnek, hogy a kellő előrelátás tudathiánya lelhető fel a nemzetközi szerződések rendszerében, mivel automatikus segítségnyújtásra kötelezte a partnereket. Ismét mások kitartanak amellett, hogy kizárólag a világ újrafelosztásában érdekelt német és japán imperializmust hibáztassák a háborúért. (Uo., 211.)

26 Ormos-Majoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 219.

27 Uo., 218.

28 Berend T. Iván, teljes nevén Berend Tibor Iván (Budapest, 1930. december 11. -) Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. 1973 és 1979 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, 1975-től 1982-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1985 és 1990 között az MTA elnöke, 1988 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja. 1990-től a University of California at Los Angeles (UCLA) professzora, 2015-ben nyugdíjba vonult. A magyar és középeurópai gazdaságtörténet neves kutatója. Lásd: http://www.history.ucla. edu/faculty/ivan-berend. Letöltve: 2018. 06. 07.

29 Csucsuja István: Bevezetés az egyetemes jelenkor történetébe (egyetemi jegyzet), Kolozsvár é. n., 1.

30 Csucsuja: Bevezetés az egyetemes jelenkor történetébe, 1.

31 J. G. Pounds, Norman: Európa történeti földrajza, 479.

32 Jelentése: hozzácsatolás, bekebelezés.

33 Németh István - Galántai József: 20. századi egyetemes történet. Budapest 2006, 17.

34 Szarajevóban a trónörökös parádés bevonulását katonai biztosítás nélkül tervezték, s mindössze 120 megbízhatatlan rendőr állt rendelkezésre. Valójában a trónörökös ellen két merényletet hajtottak végre, az első, amelyet egy másik fiatal szerb diák, Cabranovic kísérelt meg bombával, sikertelenül, de súlyosan megsebesített egy osztrák katonatisztet, aki az egyik kísérő autóban ült, és akit gyorsan kórházba szállítottak. Ferenc Ferdinánd ragaszkodott hozzá, hogy tisztjét meglátogassa. A sofőr az út folyamán valami tévedés miatt kénytelen volt hátramenetbe kapcsolni, és Princip, az összeesküvő csoport egy másik tagja kihasználta az alkalmat. Mondhatni, hogy az „újkor legdilettánsabb zsarnokölése" egy világégés előjátéka lett. Davies, Norman: Európa története, 818.

35 Davies, Norman: Európa története, 820.

36 Németh-Galántai: 20. századi egyetemes történet, 17.

37 Erre Tiszának volt több oka is, az ugyanis, hogy tartott Románia beavatkozásától, és tudta, hogy erre Ausztria-Magyarország nincs felkészülve. Akadékoskodásával a magyar miniszterelnök még akkor sem hagyott fel, amikor világossá vált, hogy Németország kész belépni a küzdelembe. Ez június 5-én történt meg II. Vilmos császár üzenete formájában, és elegendő volt ahhoz, hogy az eredetileg habozó bécsi vezetőket a lehető legkeményebb ultimátum szövegezésére sarkallja. Ezután Tisza hagyta magát meggyőzni, és már csak azt akarta elérni, hogy a Szerbiának küldendő ultimátum ne legyen elfogadhatatlan, és hogy AusztriaMagyarország eleve lemondjon a területszerzésről. Utóbbi törekvését siker koronázta, az előzőt azonban - mint tudjuk - nem. Csucsuja: Bevezetés az egyetemes jelenkor történetébe (egyetemi jegyzet), 3.

38 Németország, Oroszország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia.

39 Németh-Galántai: 20. századi egyetemes történet, 21.

40 Uo., 29-30.

41 Ormos-Majoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 228.

42 Azonban a tervszerűségnek hamar vége szakadt, hisz először francia offenzíva akadt el már a határ menti csatákban, a németek pedig előrenyomultak a Marne folyóig és a fővárost fenyegették. OrmosMajoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 229.

1914 telén a hadseregek beásták magukat a lövészárkaikba, a hadvezetőségek pedig a következő évre, majd 1916-ra a döntő győzelmet készítették elő minden oldalon. Kezdetét vette az állóháború, annak ellenére, hogy mindkét fél többször is megkísérelte a kitörést, azonban eredménytelenül. A nagy erő- és hadianyag-összpontosítás egyetlen következménye a veszteségek állandó növekedése volt. Ormos-Majoros: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1814-1945, 233.

43 Az európai országok - gyakorlatilag Közép- és Északnyugat-Európa - részesedése a világ ipari termelésének felét vagy akár háromnegyedét tette ki.

44 Németh-Galántai: 20. századi egyetemes történet, 33.

45 Davies, Norman: Európa története, 866.

46 J. G. Pounds, Norman: Európa történeti földrajza, 509.

47 Németh-Galántai: 20. századi egyetemes történet, 42.

48 Számos új állam születésével, mindeniknek megvoltak a maga sérelmei szomszédjaival szemben. A legnagyobb állam, Szovjet-Oroszország szinte valamennyi állampolgárával és összes szomszédjával hadban állt, avagy provokatőrként támogatta a legkülönfélébb forradalmi mozgalmakat. Németh-Galántai: 20. századi egyetemes történet, 43.

49 Nóda Mózes: Hogyan születik egy konkordátum? In: Marton József -Bodó Márta (szerk.): Ezeréves múltunk. Budapest-Kolozsvár 2009, 199.

50 Uo., 200.

51 Marton: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 49.

52 Jelentése: valamely állam és a katolikus egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerződés az adott állam és a Vatikán között.

53 Marton József: Az erdélyi /gyulafehérvári/ egyházmegye története. Kolozsvár 1993, 158.

54 Bonyolult és szövevényes tárgyalások vették kezdetét. A főkezde-ményezők a görögkatolikusok voltak. Az első konkordátumtervezet túlzott követeléseket tartalmazott (pl. a nagyváradi egyházmegyét a temesváriba, a szatmárit az erdélyi egyházmegyébe akarta beolvasztani, s e kettőt pedig a bukaresti érsekségnek alárendelni). Az első tervezetet a második is követte, amelynek újdonsága abban állt, hogy az erdélyi és a csanádi püspökök egyenesen a pápának lettek volna alárendelve. Mivel Róma nem ment bele az egyházmegyék egyesítésébe, így a tárgyalások megrekedtek. Az 1922-es új román - Bratianu - kormány sem járt nagyobb sikerrel az áthidalhatatlan nézőpontok tükrében. A tárgyalások 1924-ben folytatódtak, a Szentszék pedig engedményeket téve törekedett a katolikusok védelmét keresni. Ilyen engedmény pl. az 1924 nyarán a kolozsvári minorita templom átadása a görögkatolikusoknak örök időkre, szintén a kolozsvári Kálvária-dombi templom 25 évi használatra való átadása a görög rítusúaknak, valamint az, hogy a svájci származású Raimund Albin Netzhammer bukaresti érsek római felszólításra adta be lemondását, azon „bűnének" elégtételéért, mert világosan látta, hogy a római katolikus egyház híveinek nagyobb része nem román, hanem 2/3 részben magyar. Mailáth püspök levelet írt Rómának, amelyben kifejtette, hogy nem szívesen, de belenyugodna abba is, hogy az erdélyi egyházmegyék bukaresti alárendeltség alá kerüljenek, ha mind a négy (erdélyi, csanádi, váradi, szatmári) fennmarad. Továbbá azon következtetését is kifejti, hogy nem érdemes sürgetni a konkordátumot, mert az az anélküli állapot előnyösebb, mint az, ami a keringő hírek alapján várható konkordátum teremtette helyzet. Vö. Marton: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 49-62.

55 A konkordátum rendezte a görög szertartású katolikusok közigazgatási beosztását, illetve létrehozta a latin rítusú egyháztartományt: a bukaresti metropóliát. Ekkor az erdélyi egyházmegyének 375 ezer katolikus híve volt, a frissen érseki rangra emelt bukaresti püspökségnek 70 ezer - és emellett a külön-külön nagyjából ugyanennyi hívőt számláló váradi és szatmári püspökséget egyenrangúan egyesítette. A kétoldalú megállapodás ugyanakkor szavatolta az egyházi vagyon sérthetetlenségét, a püspökök szabad érintkezését a hívekkel és a Szentszékkel, illetőleg biztosította a felekezeti oktatás addigi határozatának fenntartását. A konkordátum a magyar katolikusokra nézve egyebek mellett azért is hátrányos volt, mert a közös, görög-latin rítusú püspöki kar kezelésébe utalta a földbirtok-kisajátítás után kibocsátott állami értékpapírokat. A magyar püspökök száma csökkent, ugyanakkor a nagybányai görögkatolikus püspökség létrehozása következtében a román püspökök aránya megnövekedett. Vö. Marton: Az erdélyi / gyulafehérvári/ egyházmegye története, 158-162.

56 Marton József: A Szentszék és Románia konkordátuma 1927-ben. Erdélyi Múzeum LVII. 1-2 (1995), Kolozsvár, 54.

57 Nóda: Hogyan születik egy konkordátum?, 200.

58 Marton József: Majláth Gusztáv Károly. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII., Budapest 2003, 531-533.

59 A liberális lapok már kinevezésekor meghurcolták, zöld püspöknek mondták, mert nem a szabadkőművesek segítségével lett főpásztor. Jósika Sámuel, a Státus világi elnöke figyelmeztette is a fiatal püspököt, hogy a támadások elkerülése végett beszédeiben lehetőleg ne használja a liberalizmus szót. Marton József: Majláth Gusztáv Károly. In: DIÓS István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII., Budapest 2003, 531-533.

60 GYÉL, 4881/1897.

61 GYÉL, 200/1898.

62 Schematismus venerabili scleri almae dioecesis Transsilvaniensis, editus pro anno a Christonato 1898, 286.

63 880/1940.

64 Incze Dénes: Szerzetesi példakép. Megemlékezés Csiszér Elek ferencesről. http://epa.oszk.hu/00900/00939/00171/EPA00939_kereszteny_szo_2015_02_06.html. Letöltve: 2018.05.21.

65 Varga Gabriella: A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye kommunikációja a rendszerváltozás előtti évtizedekben, dr. Jakab Antal megyéspüspöki ideje alatt (szakdolgozat bővített része), Budapest 2009. 22.

66 GYÉL, 4541/1915, 6013/1916, II., VI. kl./1916, 2455/1917, 2653/1917, 4172/1917, 4883/1917, II. kl./1918.

67 GYÉL, 1004/1916.

68 GYÉL, 6013/1915.

69 GYÉL, III. kl/1916.

70 GYÉL, 1468/1916.

71 GYÉL, 21658/1916.

72 GYÉL, 3854/1917.

73 GYÉL, 2455/1917.

74 GYÉL, 6451/1917.

75 GYÉL, 2456/1917.

76 GYÉL, 2700/1917.

77 GYÉL, 1001/1917.

78 GYÉL, 2456/1917.

79 Sokat próbált tenni a szegénység ellen. A falvak népe, főleg a katolikus székelyek nagy nyomorban voltak: a takarékpénztárak kamatai, az ipar hiánya, az üzérkedők spekulációi, a közbirtokok felszámolása is nehezítette a mindennapokat. A székely nép érdekében sürgette a keresztény szociális egyesületek megalakítását, főleg Csík vármegyében. Papjaitól elvárta, hogy támogassák a gazdasági egyesületeket. Körleveleiben, beszédeiben rámutatott, a problémák gyökerére. Marton József: Majláth Gusztáv Károly. In: DIÓS István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII., Budapest 2003, 531-533.

80 GYÉL, 6982/1917.

81 GYÉL, 5070/1915.

82 Völgyesi Zoltán: Hadifémgyűjtés, rézrekvirálás az első világháborúban. http://www.archivnet.hu/gazdasag/hadifemgyujtes_rezrekviralas_az_elso_vilaghaboruban.html?oldal=1. Letöltve: 2018. 05. 17.

83 GYÉL, 7555/1917.

84 GYÉL, 952/1918.

85 GYÉL, 8455/1917.

86 Nóda: Minden kegyelem, 341.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain