Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Fodor György
éLETÚT KOLOZSVÁRTÓL AZ AMERIKAI PIARISTA RENDTARTOMÁNY ALAPÍTÁSÁIG
Huszonöt éve hunyt el Gerencsér István

 

A szerző nyugalmazott újságíró, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola levelező tagozatának végzettje, piarista konfráter, a Romániai Szerzetes Elöljárók Országos Konferenciájának alapító, ma tiszteletbeli titkára, a Vasárnap és a Keresztény Szó külső munkatársa, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagja. Az írást Ruppert József kiérdemesült piarista generálisi asszisztens, a Romániai Rendtartomány felelőse lektorálta, dr. Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltár vezetője szakszerű kiegészítésekkel szolgált, amiért a szerző háláját fejezi ki.

A kolozsvári születésű, Loyolai Szent Ignácról nevezett Gerencsér István piarista paptanár huszonöt évvel ezelőtt, 1993. július 21-én adta vissza lelkét Teremtőjének az egyesült államokbeli Williamsville-ben. A kincses városban látta meg a napvilágot 105 esztendővel ezelőtt, 1913. május 27-én, ahol édesapja az állami tanítóképző intézet igazgatója volt, és édesanyja is a tanítónők képzésében vett részt. Idősebb Gerencsér István 1918-tól a budapesti (VIII. kerület) tanítóképző igazgatását vette át, ezért a család oda költözött. Fiuk így a budapesti piarista gimnázium diákja lett, ahol óriási hatással voltak rá cserkész tanárai, elsősorban osztályfőnöke, Sík Sándor. A 6. osztály után, 16 évesen lépett be a Kegyes Tanítórendbe. Miután Kecskeméten befejezte a gimnáziumot, hittanárnak készült: filozófiát és teológiát tanult a budapesti egyetemen. 1938-ban mindkettőből doktorált. Ugyanazon év június 12-én szentelték pappá.

1939 és 1940 között Debrecenben tanított, ahol igazgatójával, Bátori Józseffel együtt lelkesen álltak a legénycserkész mozgalom élére. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940-től Kolozsváron, majd 1942-től Nagykanizsán hittanár. Kolozsváron is jelentős munkát végzett a Báthory István Cserkészcsapat parancsnokaként. Több fontos és meghatározó kötet, illetve tanulmány (A filozófus Pázmány, A szerzetesség dogmatikai értelme, A magyar felvilágosodás és a kegyes iskolák stb.) szerzője.

A háborúban tábori lelkészként szolgált, és így a katonákkal együtt Németországba menekült. Ma már kevesen tudják, hogy a háború folyamán körülbelül negyven magyar piarista paptanár tábori lelkészként szolgált. A háború után egy részük hazatért, néhányuk orosz hadifogságba került, mások Németországban rekedtek, mert a hazaszállítást másfél évre leállították. Előbbiek közé tartozott Szász István, 1940 és 1944 között a kolozsvári főgimnázium tanára, akit 1944. október 13-án Oroszországba deportáltak. Charkovban halt meg ismeretlen körülmények között november 11-én. Emléktáblája a kolozsvári piarista templom kriptájában látható, előtte minden évben elhelyezzük a kegyelet koszorúját, imádkozunk azért, hogy földi szenvedését jutalmazza meg Isten az örök élettel.

1946 augusztusában, gondviselésszerűen, Kalazanci Szent József ünnepén a németföldi magyar piaristák megbeszélést tartottak a bajor Guttenburgban - amely az amerikai zónába tartozott -, ahol Gerencsér István atya javaslatára megegyeztek abban, hogy a Magyarországról kint rekedtek közül mintegy tizenöten kérik a rend generálisi hivatalától egy tengeren túli alapítás jóváhagyását, megindítását.

A Magyar Rendtartomány elöljárója, Tomek Vince lelkesen helyeselte a tervet. Aztán, mivel egy év múlva éppen őt választották meg a Kegyes Tanítórend generális elöljárójává, hivatalosan is megindulhattak a szükséges lépések a terv megvalósításához. Közben 1948-ban az Assisi Szent Ferencről nevezett Bátori József atya kijutott Bécsbe, és ő lett az új alapítás kiszemelt elöljárója.

Sajnos a II. világháború kegyetlen lökésére volt szükség, hogy a közép-európai piaristák egy része áttelepüljön Amerikába - fogalmazott Török István Katolikus magyarok ÉszakAmerikában című összeállításában, amelyet az Ohio állambeli Youngstownban adtak ki negyven évvel ezelőtt.

A magyar piaristák első csoportja 1949. február végén érkezett meg Los Angelesbe, ahol Láni Mátyás, a magyar közösség plébánosa karolta fel őket, hozzájuk csatlakozott négy lengyel és egy szlovák rendtag is. Két év múlva már megnyílt a noviciá-tus, de az első amerikai novíciusok kiléptek. Náluk hűségesebbek lettek a későbbiek, köztük három magyar is.

Később, 1949-50-ben újabb rendtagok érkeztek, immár Buffalóba, ott Szabó Gyula plébános támogatta őket. Mindezek következtében John O'Hara buffalói püspök jóváhagyásával 1951-ben már megalakult az első piarista rendház a New York állambeli Derbyben. Sőt, ott magyar internátust is nyitottak, először 1953 szeptemberében. Az intézmény 1956-ban új épülettel bővült, azért, hogy a levert forradalom következtében kimenekült magyar diákoknak otthont adjon. Az építkezés csaknem teljesen a piarista atyák kétkezi munkája nyomán valósult meg. Akkoriban további négy magyar, később pedig hét spanyol és két kubai rendtag is csatlakozott a közösséghez.

Amikor John O'Hara püspököt 1954-ben kinevezték Philadelphiába érseknek, meghívta ezt a csoportot, hogy Pennsylvania államban is folytassák tanító munkásságukat. Sőt, a katolikus iskolák elkötelezett fejlesztőjeként, saját rendi iskolát ígért a piaristáknak és ezt be is tartotta. Segítségével 1955 végén megalakult a devoni rendház egy kastélyszerű, volt magánházban, egy szép, húszholdas parkos terület közepén.

Majd 1956 szeptemberében megnyílt az első piarista iskola az Egyesült Államok területén, Devonban (Pennsylvania állam), szabályos, amerikai szervezésű középiskola formájában, amely az akadémikus tantárgyakra központosított, tehát főiskolákra és egyetemekre előkészítő iskola. Ehhez 1960-61-ben új iskolaépületet és tornatermet építettek.

A Washingtonba települt Irányi László piarista atya 1954 júliusában a noviciátust elvégzett kispapoknak tanulmányi házat alapított. Személyével kapcsolatban szükséges elmondanom, hogy 1983. július 27-én püspökké szentelték, ő lett 1984 és 1987 között a külföldön élő magyar katolikusok első főpásztora. Az Egyesült Államokban élt, de időnként átutazott Európába. Ruppert József atya - többek között a piarista sírok gondnoka -számolt be arról, hogy Irányi öregcserkész találkozóra utazott Kölnbe, este a szállodában rosszul lett, és ott halt meg 1987. március 6-án. Washington DC temetőjében a sírján egy Jézusmonogram (JHS) és püspöki címere látható.

Gerencsér Istvár is hamar beilleszkedett, számos cikket angol nyelven is publikált. Az amerikai Sík Sándor Cserkészpark egyik kezdeményezője, megteremtője volt. Pszichológuspedagógus magánvállalkozásként, kísérletképpen indította el Buffalóban 1957-ben a Calasanctius Preparatory for Gifted Children alapítását. Rövid időn belül ez is nagyméretű iskolává nőtte ki magát, az alapító pedig több más piaristát is bevont ebbe a különleges munkába, amelynek keretében a tíz-tizenhat év közötti fiúknak biztosítottak sűrített, magas színvonalú oktatást. Az itt végzett diákok már megkezdhették az egyetemi tanulást.

Gerencsér István 1993-ban hunyt el. Emlékére dr. Forgách Péter, a New York állambeli Buffalóban élő retinasebész hívta életre a Gerencsér István Kalazanciusi Ösztöndíj Alapítványt 1994-ben, amikor lehetővé vált, hogy magyar diákok rendszeres ösztöndíj-támogatást kapjanak egyes amerikai egyetemeken és egészségügyi intézményekben. Pénzügyi bázisának biztosítására Forgách Péter és felesége létrehozták a Stephen Gerencser Calasanctius Fund - Gerencsér István Kalazanciusi Alapot. A New York államban bejegyzett alapítvány nemes célja emléket állítani Gerencsér István piarista tanárnak és az általa vezetett buffalói Kalazancius Magyar Piarista Gimnáziumnak. Az alapítvány székhelye Budapesten van, jelenlegi elnöke dr. Molnár György öregdiák (Medaille College).

Tisztelettel és elismeréssel hajtunk fejet mind Gerencsér István, mind a többi piarista szolgálata előtt, akik hívő lelkeket neveltek Istennek és az örök hazának szerte a világban, valamint földi hazánknak, nemzetünknek. Mindent megtettek azért, hogy az emberi közösségeknek hasznos, képzett, szociális érzékű munkásokat adjanak.

 

Felhasznált irodalom

dr. Balanyi György - Biró Imre - dr. Biró Vencel - dr. Tomek Vince:

A Magyar Pirista Rendtartomány története. Budapest 1943. Török István: Katolikus magyarok Észak-Amerikában. Youngstown 1978.

Lázár István: Kis magyar történelem. Budapest 1989. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jubileumi névtára 1997. Budapest 1997.

Catalogus Religiosorum Provinciae Ordinis Scholarum Piarum 16661997. Budapest 1998. Nemeskürty István: Mi, magyarok. Budapest 2001. Glatz Ferenc: A magyarok krónikája. Budapest 2006. Borián Tibor - Koltai András - Legeza László: Piaristák. Budapest 2007.

 

Keresés a Katholikos oldalain