Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szőcs Andor
cSÍKSZENTDOMOKOS A TÖRTÉNELEMBEN

 

Csíkszentdomokos (Sandominic), a Village through History

The population of Eastern Transylvania called the Seklers, is a Hungarian-speaking warrior nation. The first documents on their existence and presence, as well as their warfare activity is from the 13th century. One of their important settlements is Csíkszentdomokos. An important role and influence on the place had the Báthori family. The history of the village has interesting turning points througout the history. The author gathers and presents some of the most important of these turning points from the Middle Ages to the present.

Keywords: Transylvania, Csíkszentdomokos

A szerző Gyulafehérváron és Budapesten tanult teológiai és katekétikai tantárgyakat, jelenleg menedzserként dolgozik.

Áttekintő bevezetés a székelység régmúltjáról

Az erdélyi székelységről való - okleveles bizonyságon alapuló - történeti tudásunk 1211-től kezdődik. Ettől kezdve már hiteles adatok állnak rendelkezésünkre annak megismerésére, mi volt a székelység jelentősége, szerepe a magyar nemzeti állam keretében. A hiteles adatok szerint a honvédelem és a hadakozás volt főbb kötelezettsége. Mátyás király 1463-ban adta ki a magyar-székely-szász mint erdélyi három nemzet hadikötelezettségeit megállapító szabályzatot. A székelyek hadikötelezettségét részletesen felsorolja II. Ulászló király 1499-ben kelt szabadságlevele is.

Felvetődik a kérdés, mekkora lehetett szám szerint az a haderő, mely a székelység révén a magyar állam rendelkezésére állt? Oláh Miklós esztergomi érsek, 16. századi latin nyelvű történetíró szerint a székelyek ötvenezer fegyverest is köny-nyen kiállíthattak. Ha a legalacsonyabbra becsülnénk, akkor is legalább húszezer főből állt a székelyek kiállítható hadiereje. A régi századokban ez tekintélyes haderőnek minősült. Mátyás király híres fekete serege eben az időben 8-10 ezer emberből állt.

A honvédői kötelezettség ellenértékéül a székelység mint nemzet szabadságot, jogot és kiváltságot élvezett sok mindenben. Mindnyájan kiváltságos nemesek voltak, jogra és szabadságra mindnyájan egyenlők; társadalmi különbséget csak a vagyoni állapotok különbözősége jelentett.2 A székelyek adót sem fizettek. Egyedüli adónak talán az „ökörsütést" mondhatjuk, amit különleges alkalmakkor ajándékozott a királynak.3

Természetes és magától értetődő, hogy e szabadságszerető és jogegyenlőséget élő néptörzs számos összeütközés és véres harc szereplője és elszenvedő alanya volt. A legélesebb küzdelmet a magyar oligarchia fénykorában élte meg, a 15. század végén és a 16. század elején, Ulászló idejében, amikor Erdély vajdája Báthori István volt. A problémát az jelentette, hogy nem vajdaként, hanem abszolút hatalmú királyként viselkedett. Vele megkezdődött a székelységnek régi szabadsága megvédelmezéséért való száz évnél tovább tartó küzdelme.4

E kis áttekintő segítségével jobban megérthetjük a székely nép, ezen belül Csíkszentdomokos5 székelyföldi magyar nagyközség6 nagyobb történelmi eseményeit és szerepét a magyar történelemben.

A 13. századi Csíkszentdomokosról, őstelepüléséről, Torkow-ról nem sokat tudunk, történészek említik, hogy a székelyek itt verték le 1285-ben a nogai tatárokat, ugyanakkor részt vállaltak vitézségükkel Szent László kunok elleni nagyméretű és győztes hadjárataiban.7

Ami mindezt hitelesebbé teszi: Árpádkori emlékeket találunk a csíkszent-domokosi templomban, ezek: mindkét bejárati ajtajának kerete, sekrestyéjének köríves ajtókerete is, továbbá egy keresz-telőkút és egy szenteltvíztartó is.8

Csíkszentdomokos a Báthoriak korában

Csíkszentdomokos története első alkalommal erőteljesen a Báthoriak, legfőképpen Zsigmond (1588-1602) korában forr össze Erdély és a magyarság történelmével. Báthori Zsigmond kapkodó és következetlen politikájával magára hangolta nemcsak a Báthoriak, hanem a székelység gyűlöletét is. A fejedelem a székely szabadságjogokkal játszadozott: hol visszaadta, hol elvette. Nem csoda, hogy már csak a Báthori név hallatára is ellenállhatatlanul szembehelyezkedett a székely nép. Így az is érthető, hogy amikor 1599-ben Mihai vajda András fejedelem ellen indult - aki épp ez év márciusában kerül Erdély élére -, a menekülő bíboros-fejedelmet a székelyek ölték meg. Szentdomokosi vonatkozása e tragikus eseménynek, hogy a fejedelemgyilkosság színhelye a faluhoz tartozó Pásztorbükk erdőrész, az elkövetők pedig Balázs Mihály helybéli és Nagy Kristály András nagyboldogasszonyfalvi (Csíkkarcfalva) lófős székely. Báthori András végül is Csíkszentdomokoson a dinasztia vétkeiért lakolt, ártatlanul. A gyilkosság feltételezett helyén fából épült kápolnát építettek az esemény 300. évfordulója után, és búcsút kezdeményeztek minden év november elsejére. A gyilkosság bűne meglepően sok hiedelemben és hiedelemtörténetben él tovább. A 17. században Apafi Mihály fejedelem beiktatásával megrázkódtatások sokasága zúdul Székelyföldre, melyek érintik Szentdomokost is. A század második felében Kücsük mehmed pasa török-tatár hadai dúlják a vidéket, 1694 körül Csíkszentdomokost is, ennek következtében számtalan helybéli fogoly kerül a Bucsáki tatárkánság rabságá-ba.9 1691-1703 között bekövetkeztek a kvartírozások, avagy az osztrák haderők elszállásolása a székek falvaiban. A katonák garázdálkodására a helybéli Sándor János kivizsgálást indított10 egyebek között ilyenekért: Szőcs Andrásnak „az ingit a nyakából kihasogatta" az osztrák, mert nem engedte a disznót elvinni; az egész falu mindennap kellett adjon egy asszonyt, elvették az élelmet az emberektől stb. Sokasodtak az adók és a munkák, melyeket kiróttak, ezért a székelység

a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc seregek mellé állt. Szentdomokosról 17-en jelentkeztek Rákóczi zászlóalja alá.11 Csíkszentdomokos osztozott a határőr katonafalu sajátos sorsában. Mint falutípus a Mária Terézia-féle határőri intézmény létesítésekor keletkezett. Ez az esemény egy másik olyan pont, ahol Szentdomokos érintkezett a Székelyföld, az egész osztrák-magyar birodalom történetével.12

Csíkszentdomokos az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején

Fodor Antal plébános (1842-1849) lelkesítésére Sándor László őrnagy vezetésével sokan vonultak önkéntesen hadba a településről. Összesen 18 véres csatában vettek részt. A forradalom domokosi személyiségei: Kedves Lajos, a szenttamási zászlóalj utolsó császári századosa, Sándor László őrnagy, Kedves Tamás, a pozsonyi Országgyűlés vármegyei küldöttségének titkára, és Fodor Antal plébános, aki végig kiállt a forradalom mellett.

Csíkszentdomokos az első és második világháború idején

Az első világháború időszaka nagy csapás volt a község számára, emberi veszteségei nem jelentéktelenek: 116 férfi pusztult el. Második világháborús embervesztesége kisebb (mintegy 70 férfi), valószínűleg annak köszönhetően, hogy kezdetben nem volt általános és átfogó mozgósítás, másrészt a háború zűrzavarában sokan le tudtak maradni a visszavonuláskor. Többen a fogolytáborokban pusztultak vagy szenvedtek hazabocsátásukig.

Csíkszentdomokos azon kevés székelyföldi település közé tartozott, ahol a Román Kommunista Pártnak bizalmas emberei, bevetett ügynökei voltak - a szóbeli adat azonban még történeti kutatásnak nem volt alávetve. Az viszont Ion Babici történész tollából fakadó igazság, hogy az egész Székelyföldről egyetlen település, amely írásban is fellépett a fasiszta Olaszország Etiópia ellen kezdeményezett agresszív háborújával szemben 1936-ban.

Csíkszentdomokos „fekete vasárnapja"

Csíkszentdomokos más vonatkozásban is nagy árat fizetett a nemzetközi Erdély-politika oltárán. Az 1944. augusztus 23-án Bukarestben megalakuló koalíciós kormány mellett szerepet játszottak a kommunisták és a szocialisták is. A Nemzeti Parasztpárt azt a mentalitást képviselte, hogy meg kell torolni a bécsi döntéssel okozott sérelmet, amely mély nyomokat hagyott a román nemzeti érzésen. Amikor a fegyverszüneti egyezmény értelmében a visszafoglalt Észak-Erdélybe bevonult a román közigazgatás, a Maniu-gárdisták súlyos atrocitásokat követtek el Székelyföld egyes településein. Így főleg Szárazajtán, Szentdomokoson, de a Kolozsvár környéki Egeresen és néhány más településen is. A román rendőrség és csendőrség tízezrével tartóztatta le és internáltatta különösen a menekülteket, még a baloldali magyarok közül is sokakat. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság ennek következtében 1944. november elején Észak-Erdélyből eltávolíttatta a román közigazgatást, az csak 1945 márciusában térhetett oda vissza.

De mi az, ami Csíkszentdomokos történelmére fekete pecsétet nyomott?

1944 őszén egy körülbelül 200 személyből álló sereg jelent meg Székelyföldön, karjukon piros-sárga-kék színű szalagot viselve. A Gyergyói-medence felé tartva Csíkszentdomokosra október 7-én, szombaton érkeztek nagy zenebonával, lovas szekerükön szállítva a sok összerabolt holmit. A faluban nem volt otthon vezető ember, mind elmenekültek; még a hátrahagyott orosz tiszt is eltűnt. Ezért a nép tanácstalanul azt tette, amit parancsoltak. A gárdisták szállást keresve maguknak a faluban portyáztak kedvükre, úgymond elrejtett katonai holmit keresve, miközben összeharácsoltak mindenféle holmit, értéket a portákról.

A baj ott kezdődött, hogy találtak is, amit kerestek, hisz kevéssel azelőtt vonultak vissza a magyar és német csapatok. Másrészt több helybéli férfi lemaradt a visszavonuló seregből, elásva, elrejtve katonai holmijukat, fegyvereiket. Arra is volt példa, hogy sokan nem tudtak kertjükben elásott vagy elhagyott, esetleg eldobált ilyenféle dolgokról. A gárdisták kíméletlenül átkutatták a lakásokat, pincéket, kerteket, mindent, és aki ellenkezni mert, azt véresre verték, megkínozták. Azokat pedig, akiknél valamit is találtak, összeterelték a szálláshelyükre, ott többször megverték, majd október 8-án beterelték a temető melletti Gábor-kertbe. Ezt követően vezérük, Gavriel Olteanu önkényesen halálra ítélt és sortűzzel végzett a 11 fővel. E tucatnyi ember között volt férfi és nő egyaránt, 19 éves kortól 84 éves korig. Este mulatoztak tovább, odakény-szerítve asszonyokat, lányokat, hogy táncoljanak velük, és végül mosogassanak a piros-fehér-zöld zászlókkal. Másnap gyorsan Gyergyó felé vették útjukat.

1945 tavaszán - bár ez nem elégtétel -a brassói haditörvényszék megkezdte a Maniu-banda bűnperének tárgyalását az atrocitások, gyilkosságok ügyében. Több helybélit idéztek be tanúként, azonban a gyilkosok közül csupán néhány személyt ismertek fel a domokosi tanúk.

Az áldozatok hátramaradottairól, a jóvátételről teljesen megfeledkeztek.

1970-ben Márton Mózes plébános az áldozatok családtagjaival együtt egy vaskeresztet és kerítést állíttatott a közös sírra, végül 1994-ben, a tragikus esemény ötvenedik évfordulóján a helyi RMDSZ támogatásával emlékmű került a Gábor-kertbe.

Az ún. népi demokrácia időszakában, a szocializmus éveiben nagyjából az történt itt is, ami a Székelyföld más falvaiban, közösségeiben. Egyre ritkábban jegyzik a falut a vidéktől távolabbi „krónikákban".13

Orbán Balázs A székelyföld leírása című művében a következőképpen ír: „Egyikéhez közelítünk hazánk legnagyszerűbb, legszebb és legemlékezetesebb tájának, hol a természet dúsan helyezi el nemcsak anyagi áldásait, hanem pazarul csoportosítá szépségi kincseit is, s éppen ezért, mert a vidék páratlanul nagyszerű, félve kezdem annak ismertetését."14 Mindannyiunkat el kell hogy gondolkodtasson ennek a székelyföldi nagyközségnek a története. Felfedezhetjük benne szülőföldünk, őseink hősiességét, nehéz történelmi korokban való helytállását, meg kell becsülnünk mindazt, amit örökségül hagytak ránk.

 

Jegyzetek

1 Tarcsafalvi Albert: Áldja meg az Isten. 101 vers a Székelyföldről. Kolozsvár 2006, 24.

2 Vö. Jancsó Benedek: A székelyek. Székelyudvarhely 2006, 26-27.

3 „Az ökörsütés abból állott, hogy a király koronázása, házasságkötése és a trónörökös születése alkalmával, minden telkes székely egy-egy ökröt adott a királynak, amit azért, mivel az ilyen ökörre bélyeget sütöttek, ökörsütésnek neveztek." Jancsó: i. m. 27.

4 Vö. Jancsó: i. m. 29.

5 „Földrajzi meghatározásában Csíkszentdomokos az Olt folyó forrásvidékéhez közel. középtávolságra a megyeközpont, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós városok között, 30-30 km-re mindkettőtől. Tengerszint fölötti magasságával - 640 méter - a Csíki-medence legmagasabban fekvő faluja. A falut anyásan körülölelő hegykoszorút a Nagyhagymás (1792 m), Egyeskő (1608 m), Öcsém (1708 m),

Terk ő (1461 m), Pásztor bükk (1108 m) és a Garados (940 m) kristályos dolomit masszívuma képezi." Balázs Lajos: Csíkszentdomokos. Csíkszereda 1999, 5.

6 „1995. december 31 -i statisztikai adat szerint a lakosság létszáma 6373, ebből magyar 6299, vagyis 98,84%, cigány 50, vagyis 0,78%, román 22, vagyis 0,35%, és német 2, vagyis 0,03%." Vö. Balázs: i. m. 323.

7 Vö. Kővári László: Erdély története. I. kötet, 144.

8 Vö. Endes Miklós: Csík-Gyergyó-Kászon székek népeinek története. Akadémiai Kiadó, 1984, 22.

9 Vö. Balázs: i. m. 67-68.

10 Vö. Péter László: Nehéz idők. Csíkszentdomokos 2003, 65.

11 Vö. Balázs: i. m. 69.

12 Balázs: i. m. 69.

13 Vö. Balázs: i. m. 75-78.

14 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. III. kötet, Budapest 1869, 89.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain