Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

András Szabolcs
rOGERS BRUBAKER MODELLJEI A VALLÁS ÉS A NACIONALIZMUS VISZONYÁRA
Alkalmazási kísérlet a Filioque-vitára

 

The Models of Rogers Brubaker regarding religion and nationalism Applied in the Filioque-debate

In this short paper the author applies Rogers Brubaker's models regarding the relationship between religion and politics to the Filioque-debate. As a first step the author presents Brubaker's four models, insisting especially on the third one, which argues that religion and nationalism are interconnected and intertwined. In the second part of the paper the author discusses some articles of the famous Romanian theologian, Dumitru Staniloae, which confirm Brubaker's model. This model shows the interpenetration of religion and nationalism in the case of the Filioque-debate. This analysis identifies those political elements that are blocking the ecumenical dialogue. Keywords: Rogers Brubaker, nationalism, Filioque, religion.

 

A szerző 1978-ban született Gyergyószentmiklóson. 2001-ben diplomázott a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán teológia és történelem szakon. Ugyanott végzett elmélyített tanulmányokat teológiából. 2016-ban magiszteri fokozatot szerzett jelenkori történelemből. 2015-től a kar doktorandusza; kutatási témája a jelenkori politikai hatások elemzése a Filioque teológiai vita esetében.

A Filioque-vita1 mai állásának jobb megértéséhez figyelembe kell vennünk azokat a jelenkori politikai folyamatokat, amelyek hatással voltak a teológiai viták alakulására. A szakirodalom alapján megállapítható, hogy a nacionalizmus játszotta az elmúlt évszázadban ezt a formáló szerepet, ezért hasznosnak tűnik megvizsgálni a nacionalizmus és a vallás viszonyát. Ehhez a Rogers Brubaker által javasolt modelleket alkalmazom. A Religion and Naţionalism: Four Approaches2 című tanulmányában az amerikai kutató, aki kiválóan ismeri térségünk politikai viszonyait is, négy modellt javasol.

Brubaker első modellje szerint a vallás és a nacionalizmus analóg jelenség. A valláshoz hasonlóan a nacionalizmus az emberben a tisztelet és áhítat érzelmeit váltja ki, szertartásaival, jelképeivel, a nemzetbe mint magasabb rendű erőbe, a nemzet örök hivatásába vetett hitet fejezi ki. Mind a vallás, mind a nacionalizmus egy társadalmi rendszer, amely segít a közösségi önkifejezésben és önszervezésben. Az átpolitizált vallás azt a célt tűzi ki, hogy saját elvei alapján formálja újra a magán- és társadalmi életet.

A második modell szerint a vallás hozzájárul a nacionalizmus megértéséhez. Idetartozik a széles körben elterjedt választott nép mítosza is. Brubaker szerint ennek következménye a reformáció óta elterjedt konfesszionalizáció, és annak gyümölcseként a nemzeti nyelvek használata a bibliafordítások és nemzeti liturgikus nyelvek által, valamint a felekezet és a politikai hatalom összekapcsolódása.

A harmadik modell szerint a vallás és a nacionalizmus összefonódik, határai és keretei egybeesnek. Az egybeesés erős változata értelmében csak azok tartoznak egy nemzethez, akik egy adott felekezet követői. Tágabban véve a vallási közösség helyi határai egybeesnek a nemzet határaival, és így a vallás a nemzet egyik identitásjegye, de a vallási közösség határai tágabbak, mint egy adott nemzetéi. Az első értelmezés individualista és kizáró jellegű, míg az utóbbi territoriális és befogadó. A vallás és a nacionalizmus összefonódásának másik módja, amikor a vallás nem szabja meg kötelező módon a nemzet határait, de olyan mítoszokat, szimbólumokat és metaforákat kölcsönöz, amelyek a nemzet meghatározásában döntő szerepet játszanak. Tehát a vallás a nemzet számára önkifejezési lehetőséget biztosít, és ez a viszonyrendszer arra a kérdésre keresi a választ, hogy kik vagyunk mi? A válasz a nemzet megkülönböztető jegyeit fogja tartalmazni, viszont a politikai beszéd vallásos eltorzulását eredményezi.

A negyedik modell szerint beszélhetünk a nacionalizmus külön válfajáról, a vallásos nacionalizmusról, amelyben a vallás képezi azt az egyesítő erőt, amely összefogja a kultúrát, a területet és az államot. Retorikájának középpontjában a család, a nemiség hagyományos értelmezése, a társadalmi és magánélet vallásos alapon való megszervezése áll.

Brubaker négy modellje nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő elemző kategória, amely különböző kérdésekre keresi a választ. A modellek arra hívják fel a figyelmünket, hogy a nacionalizmus nem szekuláris fogalom, és nem érthetjük meg a maga teljességében, ha figyelmen kívül hagyjuk a vallási vonatkozását. Úgy gondolom, a további elemzés érdekében érdemes megfogalmazni azt a négy kérdést, amit Brubaker modelljei felvetnek. Az első modell azt vizsgálja, hogy milyen szerepe van a vallásnak és a nacionalizmusnak a közösség identitásának megfogalmazásában, illetve miként járul hozzá mindkettő a társadalom szegmentációjához. A második modell azt elemzi, hogy milyen szerepe van a vallásnak a nacionalizmus keletkezésében, érzelmi töltetében, megnyilvánulásában, illetve miként járul hozzá a konfesszionalizáció az egyház és a politikai közösség sajátos viszonyához, az állammal szembeni alárendeléshez. A harmadik modell azt vizsgálja, hogy mi a vallás szerepe a nemzeti önazonosság meghatározásában. Végül az a kérdés, hogy létezik-e egy sajátosan vallásos, a szekuláris válfajtól megkülönböztethető nacionalizmus.

Dovile Budryte nacionalizmuskutató a négy modell alapján megállapítja, hogy Brubaker intézményesen határozza meg a nemzet fogalmát (mint saját intézményekkel rendelkező nemzetet), míg a nacionalizmust olyan jelenségnek látja, amely által a nemzet kifejezi és megvalósítja önmagát.3 Ha elfogadjuk Budryte következtetését, akkor a nacionalizmus a nemzet önkifejezésének módja. Ennek fényében az itt vizsgált témát, a Filioque-vita és a nacionalizmus viszonyát illetően úgy fogalmazhatnám meg a kérdést: Milyen szerepe van a Filioque-ról alkotott felfogásnak a nemzeti identitás megnyilvánulásában? A kérdés megvizsgálásához a részletesebben bemutatott harmadik modellt fogom alkalmazni, és ennek szemléltetésére a neves román ortodox teológus, Dumitru Stániloae egyik cikkéből idézek: „A románság, amely spirituálisan nem a sötétség nyugati misztikájában, hanem a fény ortodox misztikájában növekedett, olyan nép, amely örvend a fénynek, mert fizikai síkon a fény a rend kifejeződése, lelki síkon pedig a jóság vagy a felebaráttal való harmonikus nagylelkű viszony kifejeződése. (...) Az ember csak a másokkal való örömteli közösségben nemesedik meg, úgy, ahogy azt a román nép gyakorolja. Csak a közösségben lehet előre haladni a végtelenségig e nemességben, valamint a Szentháromágos Személyek közötti kommunió titkából táplálkozó ember misztériumának végtelen felfedezésében."4 Ezzel az idézettel nem a román nacionalizmusra szeretnék külön figyelmet fordítani, hanem a vallás és nacionalizmus viszonyára általánosan érvényes példaként kezelem azt. Meg kell említenem, hogy Stániloae néhány sorral korábban a Filioque-kérdést tárgyalta, mint egy olyan elemet, amely eltorzítja a katolikus szentháromságtant. Így érthetjük meg, miért állít fel közvetlen összefüggést egy nép lelkisége és az adott nép Szentháromsághoz kötődő kapcsolata között. Stániloae a népről alkotott felfogását modern nacionalizmusként határozza meg: „A mai nacionalizmusnak már nem a szabadság a célja, amit némiképp fizikailag értelmeznek, hanem a nemzet sajátosságainak fejlesztése, saját spiritualitásod megvalósítása azzal a meggyőződéssel, hogy ennek a lelkiségnek örök értéke van. (...) A mai nacionalizmus tudatában van annak, hogy a nép Istennek szolgál, amikor megfeszített munka árán fejleszti saját képességeit."5

Nyilvánvaló, hogy Stániloae felfogásában a hit, a nemzet és az állam majdhogynem szinonimák, kereteik egybeesnek, pontosan úgy, ahogy Brubaker harmadik modellje leírta a vallás és a nacionalizmus kapcsolatát. Ebben a perspektívában a Filioque-ról alkotott nézetnek megvan a jó meghatározott helye, amint az kiderül a következő Stániloae-idézetből: „A román az egyház képére fogja fel a társadalmat. (...) Az ember és a társadalom közötti viszony ilyetén való elrendezésében tükröződik a Szentháromság dogmája is. (...) A Nyugat megrontotta a Szentháromságról szóló eredeti hitet. Számára a Szentlélek nem csak az Atyától, hanem a Fiútól is származik. Ennek nagy jelentősége van a gondolkodás és viselkedésmódban."6

A görög teológus és filozófus, Christos Yannaras számára a bizánci hagyomány jelenti azt az utat, amelyen az ortodox egyház hozzájárult a görög civilizáció fennmaradásához az oszmán-muzulmán hódoltság és a Nyugat individualista és filioquista kulturális nyomása közepette.7 Ha együtt tekintjük a Stániloae és Brubaker és mások által mondottakat, láthatjuk, hogy a Filioque-ról szóló hit nemcsak Istenről és a lelki életről alkotott felfogás, hanem egy közösség önmeghatározásának, illetve az egyén társadalomban való megnyilvánulásának jegye is.

Lucian Leu§tean román teológus és történész a szimfónia kifejezést használja a vallás és a politika közti szimbiózis leírására, amelynek eredetét a bizánci hagyományokra vezeti vissza. Kimutatja a szimfónia alapján jelentkező problémát is: „Tulajdonképpen a szimfóniafelfogás legnagyobb problémája, hogy az egyház és az állam közötti határ elmosódik. Emiatt a vallási vezetők erős befolyást szerezhetnek a társadalomban, míg a politikai vezetők befolyásolni tudják az egyház álláspontját. Ebből a nézőpontból a vezető és a pap a legfontosabb vezetők a földön ugyanabban az időben."8

E példákon látható, hogy Brubaker harmadik modellje kiválóan alkalmazható térségünk esetében, ahol az egyház és az állam alkotta azt a keretet, amelyben a nemzet megnyilvánult. E jelenséget teológiai vagy ideológiai téren a nemzet önmeghatározásra való törekvése indokolta, így a nemzet nemcsak politikai, hanem vallásos közösség is. Mint ilyen, az ortodox egyház hitvallásában fontos helye van a Filioque-tétel elvetésének, hiszen ez is az önmeghatározás elemeként működik.

Összegzésként megállapítható, hogy a Filioque-kérdés állandó eleme a nemzeti-vallásos diskurzusnak, és a nemzeti identitás elemeként jelenik meg: már nem csak egy sokat vitatott teológiai tézis, hanem elutasítása a nemzeti önazonosság szerves része. Brubaker modelljei hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy azonosítani tudjuk azokat a politikai elemeket, amelyek befolyásolják a teológiai gondolkodást, és felhívják a figyelmünket arra, hogy az ökumenikus párbeszédet sokszor politikai meggyőződések gátolják.

 

Jegyzetek

1 A Filioque-vita gyakorlatilag a II. egyetemes zsinat (381, Konstantinápoly) óta napjainkig tart, és központi témája a Fiú szerepe a Szentlélek származásában. A Filioque kifejezést a nyugati egyházak használják a Hitvallásban, és arra utal, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól mint egy forrástól származik.

2 Brubaker, Rogers: Religion and Nationalism: Four Approaches. Journal of the Association for the Study of Ethnicity and Nationalism, Nations and Nationalism, 18. 1 (2012). 2-20.

3 Budryte, Dovile: Taming Nationalism? Political Community Building in the Post-Soviet Baltic States. Post-Soviet Politics, Taylor&Francis. London 2005. (Dovile Budryte észt származású szociológus és történész, a kelet-európai nacionalizmus szakértője.)

4 Stăniloae Dumitru: Rolul ortodoxiei în formarea şi păstrarea fiinţei poporului român şi a unităţii naţionale. Ortodoxia 30. 4 (1978), 584603. (Forrás: Stăniloae Dumitru,' Ortodoxie şi nationalism, 145, http:// www.nouadreapta.org/Doctrina%20-%20Pr.%20Dumitru%20Stăniloae%20-%200rtodoxie%20si%20nationalism.pdf, letöltve: 2017. május 10.)

5 Uő.: Naţionalismul în cadrul spiritualităţii creştine. Telegraful Român, 84. 36 (1936) 1. (Stăniloae Dumitru: Ortodoxie şi naţionalism, 32.)

6 Uő: Ortodoxie şi românism, Sibiu 1939 (Forrás: Stăniloae Dumitru: Ortodoxie şi nationalism, 43.)

7 Yannaras, Christos: Orthodoxy and the West. HellenicSelf-identity in the Modern Age. HolyCross Press, Brookline, MA 2006, 3-9. Yannaras számára a Filioque-kérdésnek elsősorban kulturális jelentősége van, a teológiai vetület másodlagos.

8 Leustean, N. Lucian: Orthodoxy and ColdWar. Palgrave MacMillan, New York 2009, 11.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain