Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Nóda Mózes
aZ IDEGEN, A JÖVEVÉNY – ÉS A KERESZTÉNY

 

A szerző a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait 1985-ben, ugyanabban az évben szentelték pappá. Doktori fokozatot szerzett a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karán 2003-ban, majd teológiai doktorátust 2011-ben a II. vatikáni zsinatot megelőző liturgikus megújulásról írott dolgozatával. Jelenleg a BBTE Római Katolikus Teológia Karának előadótanára.

„Az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben. S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek. Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk. Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól." (ITessz 1,5-10)

A prédikáció minden vasár- és ünnepnap elhangzik a szentmiséken. Mindannyian tudjuk, hogy a prédikáció olyan műfaj, hogy nem lehet beleszólni, meg kell hallgatni. De van egy másik oldala is ennek a helyzetnek. Nekem például nagyon sokszor az a gondom, vajon azt mondom-e, ami Isten üzenete? A gondolataim Isten akaratát közvetítik? Sokkal egyszerűbben mondva: Isten szavait mondom, vagy az én véleményem hangzik el az igehirdetésben?

A szentírási üzenetekben nem egy helyen elhangzik Isten szava: az idegennel, jövevénnyel ne légy kegyetlen. Az özvegyet, árvát ne nyomorgasd. A pénz után ne kérj kamatot. A szegénynek add vissza a köpenyét. A Szent István Társulat által kiadott fordításban ez így hangzik: „Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek. Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot. Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok." (Kiv 22,20-26)

Jézus szavai ezekre az esetekre vonatkoznak, minden zsidó hívő tudta, hogy a főparancs az első és a legfontosabb: szeresd Uradat, Istenedet - szeresd felebarátodat, mint önmagadat! A kereszténység szíve, hitünk lényege Jézus tanítása szerint a szeretet nagy parancsa. Jézus személyesen tanúsította, hogyan tud szeretni Isten. Ezt a szeretetet nem lehet felülmúlni. Mi nem tudunk soha így szeretni. Nem is ezt várja tőlünk Isten. De azt igen, hogy tőle tanuljunk szeretni. Ő legyen a példaképünk, az ideálunk.

„Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: Mester, melyik a főparancs a törvényben? Jézus ezt felelte: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22,34-40)

Szeretni mindenki tud, mert Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. Általánosságban nem is ez a gondunk. Istent szeretni könnyebb, mint az embert. Elméletileg szeretni könnyebb, mint a konkrét helyzetben. Amikor Jézus megismétli az ószövetségi kinyilatkoztatást, a zsidóság hitvallását, módosít is rajta: Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor az ember életét adja barátaiért...

A Kivonulás könyvének idézett szakasza a sínai szövetségkötés utáni rész, amikor a tízparancsolat után következnek a szövetségkötés törvényei és előírásai. Aprólékosan, a mindennapi életre vonatkozó előírások: a különböző helyzetekben egy zsidó hívőnek, a választott nép tagjának, annak az embernek, akivel Isten szövetséget kötött, magáénak választotta, hogyan kell tanúságot tennie életével az Istenről. Mert a főparancsnak, a tízparancsolatnak ez a lényege ma is. A keresztény élet tanúskodás Isten mellett. A szeretet parancsa hitvallás: szeretni az Istent önmagáért, az embertársat Istenért!!! Tisztelni benne az emberi méltóságot, mert Isten képét hordozza.

Így szól az Úr: az idegent, a jövevényt ne sanyargasd. Ma ez egy olyan kérdés, amit vitákat kavar. Az államnak az a kötelessége, hogy védje a polgárait. A politikusoknak, hogy megoldást találjanak a problémákra. A keresztény hívőnek pedig az a dolga és kötelessége, hogy legyen irgalmas, mint Isten. Ha lesz idegen, bevándorló köztünk is, segíteni kell őt.

Nem kell velem egyetérteni, de az igazság az, hogy nem csupán a saját véleményemet mondom, fogalmazom meg, hanem szó szerint a Szentírást idéztem. A szegényt ne sanyargasd, ne kérj kamatot, az özvegyet és árvát támogasd, mert ha hozzám kiált, meghallgatom! - A szeretet, a kereszténység itt kezdődik és végződik. Akkor is kell szeretni a másik embert, ha ez a szeretet éppen kényelmetlen és kellemetlen. Nem könnyű.

Nem tudunk úgy szeretni, mint Isten, de tanulnunk kell szeretni ahhoz, hogy emberek lehessünk.

Életem egyik nagy tanulsága, amikor a kolozsvári piarista templomban egy lelkinap alkalmával Nemes Ödön jezsuita nemes egyszerűséggel azt mondta: ha meg akarod érteni a másik embert, ülj át az ő székére. Ha meg akarjuk érteni a jövevényt, az üldözöttet, az árvát, a szegényt, üljünk egy időre az ő székére.

Halász Judit énekli Bródy János szerzeményét, amely így szól: Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó, ahogy az örömmel elfogadható. Nehéz szeretni okosan, józanul, szeretni sajnos senki nem tanul! Egy kicsit pesszimista az utolsó sor - vagy lehet, hogy nagyon is reális. Nekünk van egy nagy kincsünk: Jézus példája. Amikor tanácstalanok vagyunk, merjünk tőle tanulni, őt kérni. Ha nincs bátorságunk szeretni, ha félünk, kérdezzük meg őt, hogyan kell jól szeretni. Én csupán annyit kérek: csendben gondolkodjunk el azon, kire hallgatunk: a napi hírekre, a félelemkeltésre vagy Istenre. Isten nem a mások véleményét kéri számon, nem azt, hogy mások miként vélekedtek, hanem azt, hogy én tudtam-e, mertem-e szeretni rászoruló embertársamat.

 

Keresés a Katholikos oldalain