Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bodó Márta
cSALÁDI SZÖVEVÉNYEK

 

Ki-mi a család ma, kikből áll, hogyan működik, milyen viszonyok uralják? Ezek mindenkinek húsba vágó kérdések. Olyanok, amelyek nemcsak elméletileg foglalkoztatnak, de mindennapjainkban érintenek, meghatároznak. Nemrég két színházi előadást is megnéztem, amelyek ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Az egyiknek kifejezetten a Családok címet adták az alkotói, a másik egy, a Szüleink nevet viselő projekt keretében jött létre s végül a Homemade nevet kapta. Az előbbi a nagyszebeni Radu Stanca Színház és a Lucian Blaga Egyetem darabja, ez is egy projekt, mégpedig a Kiáltvány a párbeszédért (Manifest pentru dialog) keretében jött létre és Románia-szerte bemutatták, a második kolozsvári produkció, két fiatal dramaturg kezdeményezte és néhány fesztiválon is részt vett a 2017-es év végén. Mindkét előadás pszichológus(ok) bevonásával, nem egy előre megírt forgatókönyv, hanem kifejezetten az előadásra írt szövegekből állt össze, csapatmunka eredményeként, amelyben a színészek maguk is beleadták saját élményeiket; és mindkét produkciót a közönséggel való beszélgetés követ: ebben is csapatmunka jellegűek, mert a nézőt az előadás és az élmény forrásának és részesének is tartják.

A szebeni előadás a harmadszor szervezett Kiáltvány a párbeszédért projekt keretében készült, fő mozgatója Eugen Jebeleanu rendező, aki a szöveget megalkotta, illetve összerakta, és aki egészen aktuális, a napi politikával is érintkező társadalmi kérdéseket feszeget. Nem titkolt szándéka, hogy a nézőkre hasson, belőlük reakciót váltson ki: ezt jól fejezte ki, ahogyan még a tapsrend alatt maga is megjelent a színpadon, de nem meghajolni, hanem a legördülő függöny elé, a színpad szélére ülve társalgást kezdeményezni a teremben ülőkkel. Mellé ült ki a projektben részt vevő pszichológus, Cătălina Soare-Hull, majd kiültek sorra a színészek is: Ioana Cosma, Oana Marin, loan Paraschiv, Vladimir Petre, Gabriela Pîrliţeanu, Ştefan Tunsoiu, lustinian Turcu, Claudiu Urse. A darab több szálon fut, a szereplők egymást követő jelenetekben, akár egy-két év távlatában lépnek elő, folytatnak párbeszédet vagy beszélnek el egymás mellett. A sérülékenység, a kiszolgáltatottság, a szeretet- és elfogadás vágya mindenikükre jellemző.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Szüleink-projektjéhez Deme Ilona pszichológus, családterapeuta és Dávid-Kacsó Ágnes pszichológus segítségével 70 mélyinterjú készült a szülő-gyermek kapcsolat témában, amit Bogya Tímea Éva, György Emese, Sorbán Csenge, Szabó Hanga, Veres Kincső színháztudomány szakos hallgatók munkája nyomán a két dramaturg, Biró Réka és Deák Katalin írt szöveggé és Vargyas Márta rendezésében Homemade címen mutattak be. Szereplők: Albert Csilla, Dimény Áron, Kali Andrea, Kántor Melinda, Marosán Csaba, Molnár Rudolf, Laczó Júlia, Kicsid Gizella, Szucher Ágnes, Jerovszky Tímea. A kétfelvonásos előadást itt szusszanásnyi szünet után követi a beszélgetés, amelyhez mindenki kaphat egy (de akár több) adag, az előadás alatt főtt murokfőzeléket.

A Családok műsorfüzetében Eugen Jebeleanu, az előadás megálmodója így vall: „Olyan előadást akartam létrehozni, aminek legyen egy határozott dokumentarista jellege, amely országunk mai valóságában gyökerezzen, amely megnézze, a politikumnak milyen hatása van az intimitásra, górcső alá akartam venni néhány aktuális kérdést, ami mindannyiunkat érint: azt a törvénytervezetet, ami a család meghatározásának megváltoztatását kéri az alkotmányban. Én az elfogadás manifesztumában hiszek, a sokféleségben és a kifejezés szabadságában, egy empatikus színházban, ami a nézőt párbeszédre sarkalljon." Az előadás olyan kérdéseket jár körbe, mint: mit jelent a család fogalma? Milyen családmodellt fogad el a romániai társadalom, saját származási családunk? Hogyan fogadnak el és mi hogyan fogadunk el? Látunk iskolai bántalmazást (bullying), a homoszexualitás családtag elfogadását/kirekesztését, különféle testvéri viszonyulásokat, és a színen megjelenik a kisgyerekes nő, az alkoholista férj, a félrecsúszott életű nő, a beteg szülőkért magát feláldozó nővér, a békésen induló és parázs veszekedéssé fajuló családi ebéd, vita a menekültkérdésről a tévéhíradás nyomán... A pedagógiai érzékkel megáldott rendezőt, Jebeleanut a társadalom peremére szorultak sorsa foglalkoztatja, és vállaltan olyan színházat akar csinálni, aminek aktuális társadalmi üzenete is van.

A Homemade készítői mindenütt hangsúlyozzák: az előadás közösségi színházi alkotás. Célja a romániai családok jelenlegi helyzetéről párbeszédet indítani. Gyerek-szülő helyzetekre összpontosít, több olyan jelenet van, amely mintegy tükröt tart a vitában érintetteknek, és megmutatja a másik fél szempontját, igazságát, sérültségét. „Célunk, hogy megismerjük a családokon belül felmerülő viszonyokat, majd hogy erről kortárs művészi eszközökkel beszélni tudjunk. Bízunk benne, hogy ez az esemény segíteni fogja a közösségünket abban, hogy észrevegyük a szülők és a gyermekek problémáit; illetve hogy a megoldási lehetőségeinken is közösen gondolkodjunk" - írja a színészekből, dramaturgokból, színművészeti és teatrológia szakos diákokból álló alkotócsapat. Itt az előadás adott pontján konkrétan, kétkezűleg is részt vehet a néző, saját szüleivel szembenézve tehet azért, hogy szabaduljon a múlt béklyóban tartó hatásaitól.

Adott két előadás, amely különféle forrásokból megírt jelenetek sora, részben improvizációs gyakorlatok, közös gondolkodás, sírás-öröm eredménye. Mindkettő végtelenül ismerős élethelyzeteket mutat meg. Kivetít és felnagyít már-már akaratunktól függetlenül, mintegy automatikusan zajló családi „harci" helyzeteket, és talán jó és hasznos ilyen távolságból rálátni azokra a mozdulatokra, gesztusokra, mondatokra, ismétlésekre, ahol törvényszerűen elcsúszik a párbeszéd, „félremegy" a viszonyulás, a szeretet nyűg lesz, nem hihető, terhes, a családi kötelék áldás helyett a mélybe húzó lián.

A téma és a konklúziók hasonlósága mellett érdekes a különbségekre is felfigyelni: inkább a témafelvetés és -megfogalmazás hangszerelésében éreztem ezt. A kolozsvári előadás sokkal inkább a család belső struktúrájára és működésére koncentrál, míg a szebeni román nyelvű előadás merészen és vállaltan közéleti, aktuális - ezt a kétféle közönség közege, a kisebbségi és többségi gondolkodásmód közti kulturális és helyzetbeli különbségével magyarázom.

Két nagyon érdekes kísérletet láthat az erre időt szánó néző, és akár azonosul a darabbeli problémafelvetésekkel, akár nem, jó alkalom saját családi viszonyulásaival, előítéleteivel, szeretete korlátaival szembenézni.

 

Bodó Márta

 

Keresés a Katholikos oldalain