Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szőcs Katalin
tAVASZVÁRÓ

 

A szerző a Hargita megyei Gyergyóújfalu szülötte, felsőfokú tanulmányait a ia§i-i Politechnika vegyészmérnöki karán végzett 1969-ben, ott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1996-tól az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Tudományos Technikai Társaság, a Szegedi Tudományegyetem Analitikai Tanszéke, a Debreceni Tudományegyetem fizika-kémia tanszékének tudományos munkatársa. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja, az EME, EMT, KAB, a Kriza János Néprajzi Társaság tagja, a Heltai Könyvtár keretében működő önismeret- népismeret kör vezetője. Házas, négy gyerek anyja.

Az ember mindig megpróbálta ábrázolható képekkel megközelíteni és megérteni az életet adó és fenntartó erőt. Az emberiségnek voltak tudorai, akik tanítottak és az ember figyelmét a szakrális felé irányították.

Az ünnepek ideje és az ünnepekkel járó formák régi tudásra épültek. A világ távoli régióiban élő népek olykor annyira hasonló képekben mutatják be az ősök tiszteletét vagy az évköri ünnepeket, mintha egy és azonos eredetű tudásról lenne szó.

A tavaszhoz kapcsolódó természeti erők nagy hatással vannak az életre. A természet téli elhalását a növekvő fény általi újraéledés, feltámadás követi. A teremtés a fény segítségével bontakozik ki. A tél sötétsége után a tavasz, az éj sötétje után a napkelte hozza meg a fényt. A tavaszi megújulás nemcsak testi, hanem lelki szinten is jelentős folyamat. A megújulásban nagy szerepe van a létet mozgató szellemi erőnek, amely a tavasz egyik rejtett jellemzője. Mivel az anyag is szellemi eredetű, olyan élő erőket is magába zár, amelyek az évszakok szerint állandó változásban vannak. A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz és a tavaszhoz tartozó szellemrész műve. A tavaszhoz kötődő erőket a sötétnek tartott szellemrészhez sorolják.

A változás, az örökös hullámzás a növekedésnek és az élet fejlődésének alapját képezi. A létezés egyenlő a mozgással. A kör és a tojás forgástestet szimbolizál, mozgó erőt jelent. A teremtő fényenergia minden megjelenési formája körpályát ír le. Egy körfolyam mozgásában mindig egy forgástest alakját veszi fel. Ilyen a tojás is: szabályosan gömbölyded. O és G betűnk a kerek gördülés, a gömb, a semmi. Ilyen a kezdet, amely égi eredetű. Isten legősibb formájára utal. O betűnk az ősrégi eredetre és élő gomolygásra vezet vissza. Ugyancsak forgástest alakja van a tórusznak. Tórusz alakot vesz fel Földünk mágneses tere, galaktikánk és az ember erőtere is. Hasonló a paradicsom és az alma alakja is. Nem véletlen, hogy nemcsak nálunk, hanem más népek hagyományában is a paradicsomi hely szakrális jelentőségű.

Az ünnepekhez kötődő tojás vagy gördülő kerék a létezés alapjaihoz kötődő erők egyik kifejező motívuma. A fizikai világot átható szellemi erő törvényei uralják az anyagot is. Nemcsak a teremtő, hanem a világot fenntartó erő is energiarezgés, amely a mítoszok szerint forgástest alakját veszi fel. Minden eredete és összetartó ereje a teremtő egy köridomával képjelezett rezgéscsomagból áll. A rendezettség az atomok és molekulák belsejében már megtalálható. Az anyag parányainak elrendeződése kerekded alakzatban történik. Mindig a fehér oldalhoz sorolt pozitív jellegű rész köré csoportosulnak a sötét női oldalhoz sorolt negatív töltésű ionok. Az élővilág szaporodása szintén kerekded sejtekkel és vizes közegben történik.

Az ember esetében a nagyobb változás a gondolatainkra és az azokhoz tartozó érzelmeinkre jellemző. Minden gondolatunkat érzések kísérik. A bal agyféltekéhez sorolandó gondolataink a világossal jellemzett oldalunk sajátja. Gondolataink lineáris úton haladnak az ok-okozati volt-lesz séma alapján. Érzelmeink a sötéttel jelzett oldalunkhoz tartoznak, a jobb agyfélteke végtelen csigavonalas szerkezetéhez hasonlóak, mértani idomok szerinti állandó áramlásban érzékelik a szakrális erőket.

A jobb agyféltekénk bonyolult működéséhez tartozó érzelmeinket a legrégebbi idők óta a sötétnek nevezett szellemrészhez sorolják. Ez az anyai vagy a női oldalnak felel meg. A sötéthez sorolandó érzékelésünk hullámzó, akár a természeti erők, akár az élet. Ezt az anyai oldalunkat az áramlás jellemzi, a változás pedig női jellegű. Ezért is hívják világunkat anya-világegyetemnek.

A növekedésnek, a mindenkori és mindenféle erők áramlásának alapja az örökös hullámzás, amelyet a teremtő fény hozott létre. Érzelmeinkre jellemző az állandó hullámzás, a változás. A női oldalunkat a képlékenység és az áramlás jellemzi. Az elemek közül a víz és a levegő áramlik. A levegő lelkünkhöz kapcsolódik: maga a szusz. A víz mint őserő érzelmi oldalunkat képezi le, a levegő pedig a szellemünket. Érzelmeink és gondolataink hullámzóak, akár a víz vagy a levegő.

A belső békénk örömének, a levegőhöz kötött lélek rezdülésének is fénye van. Lelkünk fényének érzékelése a sötétnek tartott oldalunk segítségével lehetséges. Érzelmeink vizében történik az igazi teremtés csodája. A Smaragdtáblák szerint a sötét és a fény egy természetű, egy forrásból származik. A sötétből kell kibontanunk a fények fényének nevezett lelkünket. Ez egyben életünk célja is:

„A Sötétség és a Fény egy természetű...
Mindkettő egyazon forrásból származik.
A Sötét nem más, mint rendezetlenség,
A Fény pedig rend.
Az átváltoztatott rendezetlenségb
ől
Lesz a Fények Fénye.
Léted célja ez."1

A fény társa a sötét. A természetes sötétség a fénnyel kiegyensúlyozódik.

„Fény és Sötétség egymásban pihentek,
S
ők formálták mind a létezőket."2

A hunok szerint kettős erő működteti a világot:

„Ikerörvény a világ forgása,
Mérleg két serpeny
ővel!"3

Lelkünk fényének szeretet-melegét gondolataink és érzelmeink kitisztításával érhetjük el. Az ember először tudatosítja önmaga számára, majd alkalmazza is a szeretet elfogadó erejét. Ebben segít a karácsonyi idő.

A tavaszhoz köthető természeti erők és a nagyobb fényerő a feltámadó földi természetet szolgálják. Tavasszal a fény-sötét tekintetében egyensúly van. A tavaszi napéjegyenlőség idején a fény és sötét mérlegének karja kiegyensúlyozódik. Az emberben a gondolat és érzelem játéka is egyensúlyba kerülhet. Az egyensúlyt ábrázoló mérlegnek is két oldala van. Erővel tölti fel e sötét és világos oldalt is. A nappalok és a nap fényének növekedésével a tavasz nagyobb erővel segít újrateremteni a fényt kint a világban és bennünk is. Az égi erők hatására az egyensúlytalanság is érzékelhetőbb formát ölt. A tél óta még megmaradt egyensúlytalanság is jobban érződik és előtérbe kerül. Érzelmeink tisztításában besegít a tavaszhoz kötődő szerelem, a mindenek szeretete. Régebben a szeretetre használtunk egy kifejezőbb szót: szerelmetes. Jézus volt az Atya szerelmetes fia.

Tavasszal nagyobb erővel jönnek az újrakezdést segítő erők. Tavasszal újra és újra megtisztulhatnak gondolataink és érzelmeink. Közelebb kerülünk belső békénkhez, a lelkünk fényének érzékeléséhez. A női oldalhoz sorolt érzékeink finomodnak, a tavaszi természeti erők a jobb agyféltekét aktiválják. A lélekhez a női jellegű erőkkel lehet eljutni. A levegős lélekelem a tavaszhoz és a keleti irányhoz kapcsolódik. A tupi indiánok szerint a keleti szellemrész, a „Mianyánk" minden emberben megtalálható. Tavasszal és a reggeli órákban a megújító erők nagyobb hatással bírnak.

A farsangi és tavaszi rituálék régi tudásról szólnak, a magyarság mágikus hagyományáról regélnek. A képi megjelenítések vidám ünnepekké varázsolják az átalakulást. A vidámság, az öröm sejtszinten belső átalakulásokat idéz elő, örömhormont termel, mely mindig a jóra ösztökéli az embert. A víz szentsége az életerőt fenntartó öröm békéjének érzékelésében is segíthet. A lélek békéjének érzékelése a legnagyobb bőségérzetet hozza el. A vízzel való locsolkodás bőségvarázslás. A tavaszhoz kapcsolódó természeti erők a változásra, a női oldalunkra, illetve érzelmeinkre hatnak.

A téli sötét ellen gyertyát, fényt gyújtunk. A szenteltvízzel a baj, betegség ellen küzdünk vagy erőt adunk a jónak. A téli szenteltvíz, a gyertyák melletti ima, a meditáció, a farsangi rítusok képletesen elégetik az elavult rendszereket, gondolatokat, viszonyulási módokat. A böjt alatt az ember lénye kiveti magából a régi lerakódásokat, egyensúlytalanságokat, és a tavaszhoz köthető természeti erők ebbe besegítenek.

A téli idő végén eljön az úgynevezett farsangi szertartások vidám ünnepi ideje. A fekete küzd a fehérrel, a tűz a vízzel. A húsvét előtti fekete vasárnap és az utána következő fehér vasárnap nevében is benne rejlik a kettős erőnyomaték, amely mindenben megtalálható. A hun bölcselet szerint e belénk oltott kettősség segít minket az emberi minőségünk növelésében. Nem véletlen, hogy a különböző népek regéiben a világ sötét káoszból, világtojásból vagy szűzi mennyből származik, melyet a fény élesztett fel. Ezt képviselik a sötét színű állatok a nap körével. A teremtő erőkhöz kapcsolódik még a sötét színű ruha, a farkas, a sátán, törpék, krampuszok, feketepéter stb.

A régi népek szakrális szövegeiben és hagyományában az élő ős, aki az életet mozgatja, a legtöbb népnél maga az istenfiú. Az életet mozgató istenfiú az egyiptomiaknál Ámon, a görögöknél Zeusz (aZS), a hinduknál Purusa, a hunoknál a tojásból kikelő világosság. Az istenfiú az ember lelkéhez kapcsolódik, tehát a női jellegű szeretetet képviseli. Az érzelmekhez, a szeretethez az őserők közül a víz rendelődik. Az egyiptomi Ámon-himnusz szerint Ámon az ősvízben lakozik, akárcsak Fohat, Zeusz, Purusa. Az ősvíz mozgása tartja életben a világot. A menny Ámon lelkének lakhelye. Etimológiai szempontból érdekes, hogy Ámon neve a tojás régi magyar nevéhez, a monyhoz és a menny szavunkhoz is hasonlít. Ámon a meny-nyei lelkével mindenről tudott. Az is lehet, hogy a latin jósjel, az ómen szó a nagy egyiptomi nevéből származik. A görög Attisz napisten egyik neve, Rimon, etimológiai szempontból hasonló Ámon nevéhez. Ő szintén kerekded anyagból származik, a gránátalmától. A gránátalma Dionüszosz kifolyt vérével átitatott földből csírázott ki.

Hitregéinkhez és hitbeli szervezetünk gyökereihez kapcsolódnak olyan szakrális nevek, mint Minósz, Menes, Mina, Manu, Mani, Munay KI, Ámon, Amenhotep. Az óind teremtő Imrának a fia volt Mandi vagy Mon. Hozzájuk tartozik a primordiális bölcsesség, az ég és föld közötti közvetítő szerep, a mennyei hidat járó pontifex, a tiszta spiritualitás. A név jelentése a tojás révén a kezdetekig vezethető vissza: Emmánuel, a menny él.

A csángók ma is azt mondják a tojásnak: mony. Az északi rokon népeknél is hasonlóan nevezik a tojást. A manysiknál muni, a finneknél muna a tojás neve.

A hold latinul mun. A hold a világot létrehozó istennői erőnek a bolygója. A Fehérlófia mesénkben egyik eredetmondánk van elrejtve. A mindent legyőző vitéz a méntől-monytól származott.

Ma is úgy tartják a székelyek, hogy ők mind rokonok a fehér ló által. A hun bölcselet szerint a magyarok istenének neve MÁ vagy Mén.

A hunok rovásos története szerint a régi egyiptomi felvilágosult uralkodó neve MÉN, Ménes volt. Ő alapította az óbirodalmat. Miután a környező népek elfoglalták azt, unokája, Ménes II. fel tudta építeni az újbirodalmat. Ő volt az Úr Mén. Innen eredhet az Ámon, Rimon, Ámen név. Ménest a görögöknél Minószként ismerik, a hinduknál Manunak hívják.

Az egyiptomiaknál több istenfiú hasonló jelentéskörrel bír. A tojásban Ammon (Mon) volt elrejtve. A tojás másik neve Khnoom (Kő-honom). Ugyanakkor Khnoom maga a lelki csíra, illetve a leki kő.hon.om. Kőnek nevezte az ókor az istenfiút, illetve az ember lelkét. Khnoom az anyai jellegű tér megterméke-nyülése után vált Ammonná. Khnoomot és Ammont kecskefejűnek ábrázolják. Gyakran felcserélik őket, noha a tevékenységük különböző. Khnoom maga emberalakító, a tojásból formálja meg a dolgokat, Ammon maga a tojásban lévő csíra, mely megnyilvánulásával teremt.

A magyar néphagyomány töredékekben ugyancsak őrzi a régi tudásalapú hit emlékét. A hun bölcseletben az ős-egy teremtő és világot fenntartó energiája forgó kerékként jelenik meg. Ő nem más, mint a Kör-Égs. A hun teremtéstörténetben az ÉG Kereke gördül bele a földi életbe:

„Ég Kereke kerékagyig alámerült vízbe, sárba,
Így vált földek abroncsává, magas egek boltozatává,
Csillagok tartó vasává.
Alsó fele világ alja, felső fele világ föle,
Kilenc küllő összetartja,
Tengölén egy agy forgatja."

A hindu Rigvédában a világ életet adó mozgása egykerekű szekérrel jellemezhető, melyet egy hármas agy forgat és heten ülnek rajta. Egy kenyai hitregében a teremtő Kurusi (Körsi) maga az üresség ura, aki a világosságot és a hét eget adja. A mezopotámiai lélekmadár neve Kars, aki a szellemi mozgást képjelezi. A kogi indiánok szerint a világnak tojás alakja van.

Szerkezete hetes és kilences, akár az egyiptomi és hun mondákban. Az indián hitrege szerint a világot a Világanya teremtette, akinek kilenc lánya van. Mindegyik lány egy bizonyos földminőséget képvisel: homokos, fekete, vörös, agyagos stb. E földek emeletet képeznek a kozmikus tojáson. Mi az ötödik emeleten, a fekete földön élünk. A kozmikus tojás a Világanya méhe. A Föld is egy anyaméh, akár a kultikus házuk vagy a saját lakóházuk. A Föld üregei az anya testének nyílásai. A halott is az anyaméhbe tér vissza. A pap temetéskor a halott testét kilencszer emeli fel, hogy segítse visszatérni az anyaméhbe.

A hindu bölcseletben lényegében a szellemi erő mozgása vezetett a szülő tér minőséghez. Ezt a Stanza úgy fejezi ki, hogy az anyai tér megduzzad, miután a hetedik örökkévalóság utolsó rezgése rezdül át a végtelenségen. A fényből eredő örök tojás állandó rezgésben van (III. Stanza).

A mai tudománytörténet úgy tartja, hogy a modern civilizáció a káldeusi műveltségben gyökerezik. Az egyiptomiak is a káldeusoktól vették át ismereteiket. A káldeus legenda a teremtésről így szól: Abban az időben, midőn még nem létezett a magasban az, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek hívunk, midőn tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak a víz (PiS) és a mindenség anyja, a kő (K) vagy tömörített föld (TöM) volt. A víz és az anyag összevegyült, és ezen keverékből, mely magába foglalta a világ alapelemeit, származott az élet. Ezen elemek változásai folytán él tovább minden élő.

Az égi erő letükröződik a földre. Ezáltal a földi világ az égihez hasonló szerkezettel kell rendelkezzen. A régi hitregékben két Egy van. Az egyiket az örök, változatlan és a végtelenség jellemzi. A második Egy szintén fénytermészetű és az elsőnek a visszatükröződése. A hindu bölcselet szerint az újonnan létrejött teremtés fénye tükörként visszasugározza az elsődleges fényt (III. Stanza 12.). A hun bölcselet szerint a teremtéskor jött létre a Teremtő által „az önmaga ellenkezője".

A hindu istenfiú, Fohat szilárdítja meg az atomokat (III. Stanza 12.). A hitregék szerint a szellemi erő letükrözésével Kő-istenfiú jön létre. Ilyen letükröződött szimmetria jellemzi a szilikátok szerkezetét. Az égi Teremtő erő hangjának anyagba ütközésével K-occanás jön létre. Úgy visszhangzik, mint egy éK-kel való ütközés. ÉK alakú rovásírásunk K betűje, melynek mintázatához hasonlít az egyiptomiak istenfiának, Hermésznek a süvege. A teremtést elindító ős sokK energiája az ősi KŐ-be ágyazódik be. A megfogant teremtés a KŐ visszhangjában, az eKhÓ-ban, Ego jelzett vissza. A lélek az ember csontjaihoz, kövéhez kapcsolódik.

Az egyiptomi bölcselet az ember lelkét KA-nak nevezi és madárral ábrázolja. Az ember fizikai testének minden sejtje a KA-n belül található. A kínaiaknál az életerő neve Ki, illetve Chi, a tibetiek Mahakalának nevezik. Természeténél fogva a KA képes önmagához, majd a fizikai testhez vonzza a szeretetből eredő kedvező hatású energiákat. Az indiánoknál a segítő szereteterő neve Munay KI (menny.köve). Amikor a KA szeretetfénnyel feltöltődik, akkor rezgése növekszik. Ezt nevezik istenélménynek, felemelkedésnek.

A tavasz a teremtés szimbolikus évszaka

A tavasz a megújuló földi élettér első évszaka. Ez a téli elhalás utáni éledés és az újrakezdés legjobb ideje. Minden újrakezdés lehetőséget teremt a változtatásra. A fejlődés lehetőségét is az állandó újrakezdés és újrateremtés hozza létre. A megújulással a megnyilvánult formák állandó változásban vannak. A növekedés alapja az örökös változás és hullámzás.

A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz és a tavaszhoz tartozó szellemrész műve. Az egyiptomi Ámon-himnusz szerint a teremtés évszaka a kelethez, illetve a tavaszhoz kötődik. A tavaszhoz és a napkeltéhez kapcsolódó nagy változást női jellegűnek tartják. Az egyiptomiak szerint keleti irány, a tavasz, illetve a hajnal a mennyei léthez való emelkedés ideje. Mesehőseinknek is hajnalban kell elindulniuk a csodafát megmászni és Tündér Ilona honába jutni. Népmeséink Aranyhajú Ilonája korán kel, a felkelő nap fényénél fürdik és hallgatja a madarak énekét.

A tavaszi reggel és a kelet a megnövekedett szellemi erő ideje, iránya és évszaka. A lelki, szellemi megújulás tavaszához kapcsolódó szín a zöld, mely a feltámadás színe is. Az elemi erők közül a levegős lélekelemhez társul a zöld szín. Nem véletlenül a húsvét utáni csütörtök neve zöldcsütörtök, és pünkösdig tart a zöldfarsang. Az egyiptomiaknál a teremtő istennőhöz rendelődő reggeli levegős jegyű Su színe a zöld, akárcsak a hinduk Zöld Tarája. A bőség és a termékenység is az istennő felségterülete.

A látható világ mögött szellemi tartalom létezik. A tavaszi energiák hatása pünkösdig erőben van. Míg a fizikai világ szerkezete hetes, a szellemi erőhöz a kilences szám rendelődik. Ezért van húsvét előtt és után kilenc hét a lelki érésre. Karácsony előtt és után hét heti ünnepsor és felkészülés van, a tavaszi húsvétot kilenc hét előzi meg és követi pünkösdig.

A hunoknál, akárcsak a kínai, tibeti és indián bölcseletben, az év legnagyobb ünnepe a tavasz ünnepe. Ez a teremtő nagy Anya ünnepe, akárcsak a nyári Nagyboldogasszony.

Az év és a tavasz legjelentősebb ünnepe az ókortól a húsvét. A régi rovásírásos botnaptáron a tavaszi napéjegyenlőség és húsvét is Boldogasszony-ünnep volt.

A tavaszi napéjegyenlőség egyensúlyt adó ereje után még várnunk kell a hold erőire. A növekvő nappalok idején az egyre magasabbra emelkedő nap fénye telíti a holderőt. Az újjáéledést a telihold ereje indítja be nagy erővel, amikor fény jön nemcsak a napból, hanem a holdból is. A természet téli elhalását a fény általi feltámadás követi.

Tavasszal az új még csíraállapotú, mákszemnyi. A tojás a csíraállapot biztosítéka. A tojás magában hordozza az együttműködő harmonikus kettősséget. A hold tojásához rendelődő víz, illetve a letisztult érzelmek segítik a teremtést. Aki segít az érzelmek gyógyításában és locsolkodik, az kapja az új lelki minőséget képjelező tojást. A hold fázisaiban többször felveszi a tojáshoz hasonló kerekded alakot. Az élet továbbadásának titkát rejtő tojást a lányok őrzik, akár az ősanyák. Az életet széppé tevő hímes tojás a lányok birtokában készül, és ők adják a locsoló legénynek. A nagyobb mentális erővel rendelkező egyének csak érzelmeik növekedésének segítségével jutnak el a béke, öröm állapotába.

A víz az ősanyai térhez és az érzelmekhez kapcsolódik. Egy ilyen erőnek teremtőereje van. Olyan, mint az origó, a tojás. Az Ős-egy, illetve a kezdet mindig szent. Az ember mindig a kezdet szent energiáira akar rálelni. Ezért tanul és tapasztal élete során, ezért imádkozik vagy meditál. Ezért a húsvét a legnagyobb ünnepünk. A húsvét volt régen az ünnepek ünnepe, a Solemnitas Solemnitatis.

A természeti erők segítségével újra megvalósulhat a lélek harmóniájának érzékelése. A lélek bárkája maga a vízhez kapcsolódó hold. A hold az érzelmi oldalunk és bölcsességünk bolygója, a víz-elem égiteste. Ez azt jelenti, hogy az érzelmi életünk a nap tavaszi egyensúlyt adó erőiben jobban tudja szebbre terelni gondolatainkat, kapcsolatainkat.

Érzékelési oldalunk erősítésére nagy szükségünk van. A nyugati kultúrában a megélhetésért szükséges logikai oldalunk túlteng. Oktatási rendszereinkkel a bal agyféltekénkhez tartozó logikus gondolkodásunkat erősítettük meg. Az érzelmek jobb agyféltekéje soknál lemaradhatott. A logika olykor elnyomja együtt érző oldalunkat. Lényünk logikus és érzelmi oldala testi-lelki egészségünkért harmonikusan kell együttműködjön. Az együttműködéshez egyenlő felek, együttérzés szükségesek. Csak tiszta gondolatok és érzelmek vezethetnek el a harmóniához, békéhez, örömhöz, szeretethez.

Az ember testi-lelki egészsége a gondolatokat kísérő érzelmektől függ. Érzelmeink tisztítása és a fájdalmak feldolgozása időt vesz igénybe. Ez félelemmel jár mindaddig, amíg megfelelő módon megtanulunk viszonyulni élethelyzeteinkhez. Lelki harmóniánk gyakran a külső hatásoknak tulajdonított szenvedéseinkből ered. A külső hatás segít megtudnunk, mi az, ami ezt az indulatot bennünk kiváltotta. Valójában a saját gondolataink, szavaink, tetteink alakítják sorsunkat a velük kapcsolatban felbukkant értelmeink által. Lényünk rezgésének módja kiárad belőlünk és mindenre kihat körülöttünk. Mindenhez, ami történik, úgy járulunk hozzá, ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz. A külső változások hatása visszatér ránk. Interferencia jön létre a magunkból kibocsátott és a visszatérő rezgések között. Ezt a hatást-visszahatást sorsként értelmezzük. Nincs ránk erőltetett sors. Mindig azt kapjuk vissza, amit kiadunk magunkból.

Az egységhez vezető út az együttérzés, öröm és hála. Az esszénusok egyesülésnek nevezték az ember csendes magába mélyülését. Bensőnkkel való egyesüléskor eltűnik a múlt és a jövő aggodalma. Letisztult érzelmekkel és gondolatokkal egy olyan belső csendbe tudunk eljutni, ahol megnyílik a tér. Isten terében csendes és örömteli elevenség található. A belső önvalónkkal való egyesüléssel válunk igazán saját magunkká.

 

Jegyzetek

Az atlantiszi Tót smaragdtáblái. Doreál, Mandala Véda, Budakeszi 2001. 1. Ősanyafa, Nut, egyiptomi ábrázolás; 2. tojásminták.

2 Rigvéda, X. 82.

3 Máté I.: Yotengrit. I-II. Palatia Kiadó, Győr 2004-2005.

 

Keresés a Katholikos oldalain