Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Hajlák Attila
fÁJDALOM ÉS KERESZTÉNY LELKISÉG

 

A szerző katolikus pap, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia segédlelkésze. Jelen írás a Szent Balázs Alapítvány, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és a Stúdium Prospero Alapítvány által szervezett Fájdalom - a morfopatológiától a kezelésig című nemzetközi konferencián, 2017. november 4-én elhangzott előadásának szerkesztett változata.

„Ami bennünk fáj, az Isten hívása!" - tartja a mondás. Az ember Isten megtestesült vágya, ő sosem engedné meg, hogy cél nélküli legyen az ember fájdalma, küzdelme. Az ember nagyon gyenge, nagyon esendő. Sokáig nem akarja beismerni a gyengeségét, de egyszer eljön a perc, amikor szembe kell néznie az igazsággal.

Minden elrendeződik: ez egyszerű és nyilvánvaló. De közbejön az emberi szenvedés, ami mindent megváltoztat. A fájdalom nem múlik el, csak idővel a részeddé válik. A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert farag. Az élet tulajdonképpen a szeretet problémáját, a vérző, elváló szeretetet oldja meg a legkevésbé. A fájdalom nyitja meg a tevékeny lelki élet útját. Ha sebeidre építed az életedet, fájni fog az élet! A fájdalom Isten karjaiba hajt.

A jó Isten ezer meg ezer módot választhatott volna, hogy a világot megváltsa: a szenvedést, a fájdalmat választotta. Nem építhetünk semmiféle isteni művet fájdalom nélkül. Ez Isten hitelesítő pecsétje. Amikor Jézus a követésére hív, ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel mindennap keresztjét, és úgy kövessen engem!" A kereszt útja a fájdalom útja. Josemaria Escriva írja: „Néha a kereszt akkor jelenik meg, amikor nem keressük: ez azt jelenti, hogy Jézusnak gondja van ránk!" A keresztút az ember megsebzett szívének története. Jézus iskolát avat számunkra. Iskola, amelyben megtanuljuk a bizalmat és az alázatot, a feltámadás felé vezető utat. Lelki életünkhöz tartozik a szenvedés, a mindennapi kereszthordozás. A fájdalom tanított meg arra, hogy értékeljem azokat a dolgokat, amik nem fájnak. A fájdalom gyógyszere mindig benne van magában a fájdalomban. Menj bele a fájdalomba...

sokszor ez a titka az életnek. Ma az emberek nem mernek belemenni a fájdalomba. Ferenc pápa halottak napján mondta: „De sokszor előfordul, hogy a remény emberi sebekből nő ki, sok emberi sebbe, fájdalomba ereszti gyökerét, és akkor, amikor fájdalom és szenvedés tölt el minket, amikor sérültek vagyunk, akkor az ég felé fordítja tekintetünket, és azt mondatja velünk: Hiszem, hogy Megváltóm él, de fogd vissza magad, Uram!"

Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. A gondok természetük szerint kelthetnek csalódást, szomorúságot vagy magányérzetet, bűntudatot, megbánást, haragot, félelmet vagy szorongást, gyötrődést vagy kétségbeesést. Ezek az érzelmi állapotok kellemetlenek, roppant kellemetlenek, gyakran felérnek a fizikai fájdalommal, néha a fizikai fájdalom legrosszabb fajtáival is. Végül is pontosan e fájdalom miatt nevezzük problémának azokat az eseményeket vagy konfliktusokat, amelyek a fájdalmat kiváltották. Miután az élet problémák végtelen sorozata, mindig nehéz marad, s éppúgy tele lesz fájdalommal, mint örömmel.

„Ami fáj, az nevel." Ez az oka annak, hogy a bölcs emberek megtanulják, hogy a problémáktól nem rettegni kell, ellenkezőleg, örömmel kell fogadni őket, amiként a járulékos fájdalmat is. A könnyekben szentség lakozik. Nem a gyengeséget jelzik, hanem az erőt. Választékosabban beszélnek, mint tízezer nyelv, a túláradó fájdalom, a mély bűnbánat és a kimondhatatlan szeretet hírnökei. A fájdalom, amely apró tüskeként szúrja a szívemet, tesz majd erőssé a következő csatában. Lépj túl a fájdalmon, éld át, úgyis hiába őrizgetnéd. Az a fontos, hogy határozott léptekkel indulj el oda, ahol lenni akarsz.

Vannak sebek, amelyek begyógyítha-tatlanok, folyton felfakadnak, kötésükön átüt a bánat, amelyeket mindig újra felsértünk, és örökkön-örökké fájnak. Életünk elesései, bűnei új erőt jelentenek a feltámadás felé, ha engedjük Istent működni bennük. Az elesések megsebesítik szívünk gőgjét, viszont minden elesés Jézushoz vezető lépcsőfok.

A keresztségben mi is kapunk egy keresztfát. A ráhagyatkozás a kegyelem gyökerének mélysége, amely elmélyül az ingyenességben. A kereszt elfogadásában Jézus engedelmessé és tanulékony-nyá tesz. A kereszt kitágít a szeretet mértékére. Jézus nem látszatra ítél, hanem a szívével néz. Fel kell ismernünk a szenvedést. Jézus keresztjével hordozta az elkeseredett önszeretet súlyát, amely Isten megvetéséig és a testvér eltaposá-sáig jut.

Jézus ránk tekint és a megértés sírását fakasztja bennünk. A keresztúton alakítja emberségünket. Erőssé teszi a mi gyengeségeinket saját gyengeségével. Megtanít kitartani a megpróbáltatásban. Megvallja a szeretetet, amely által átöleli próbatételeinket, és megújítja meghívásunk útját. Tartsunk ki a próbatételekben, maradjunk benne. Minden próbatételünk Jézusé, ő meghív, hogy vele együtt éljük meg azokat. A keresztből szövi az emberi méltóság új ruháját. A kereszt istengyermekségünk ruhája, ez a mi életünknek is öröme és lényege. Benne az Atya gyermekei vagyunk. A szegénységet az Atyától való függésben öleljük át. Felismerjük az Üdvözítővel való kapcsolatot. A kereszt ugródeszka az Atyával való ölelés felé. Jézus mindeneket magához vonz. A keresztre feszített képét senki nem tudja eltorzítani szívünk falán. Ez bezárt kincs, amit az ima nyit meg.

Az Atya szeretetét adja nekünk. Senki nem vonhatja ki magát szeretete alól. A kereszt Isten szeretetének nagy vallomása, amely magához vonz. Segít, hogy őt és akaratát válasszuk. Az igazság mindig új ereje. A te kereszted: „A végtelen bölcsesség öröktől fogva gondolt arra, hogy ezt a keresztet adja neked értékes ajándékul. Mielőtt elküldte hozzád az Úr ezt a keresztet, mindentudó szemével megnézte, isteni értelmével meggondolta, jóindulatú igazságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette. Akkor két kezével megmérte, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Azután megáldotta szent nevével, megillatosította kegyelmével, eltöltötte vigasztalásával. Akkor rád és bátorságodra tekintett... Így érkezik a mennyből a kereszt hozzád, mert a szerető Isten ajándéka, mert az ő irgalmas szeretetének ajándéka." (Szalézi Szent Ferenc)

Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert ő mindenkinél szeretetreméltóbb. Ám az állandóan vele járó apródok: a szegénység, a megvetés és a szenvedés díszkísérete senkinek sem tetszik. Jézus vállára veszi a keresztet, az emberiség keresztjét és saját keresztemet. Jézusért nem rajongani kell, hanem bensőleg azonosulni vele, vállalni őt.

Jézust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni vele, és átélni őt. Vele egészen másként vállaljuk mi is keresztjeinket. A hétköznapi dolgok csak nyugtalanítják az embert, de az igazi belső feszültséget, kielégületlenséget - egyszóval a boldogtalanságot - mindig az okozza, hogy még nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene. A probléma nem a probléma maga. A probléma valójában az, amilyen a problémához való hozzáállásunk.

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek. Az élet igazi célja az, hogy megismerjük a végtelen életet. Az élet sohase igazságos - és talán legtöbbünkre nézve jó, hogy nem az. Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna. Az embert cselekvésre teremtették. Cselekednünk kell. Ha szívesen veszed fel és hordozod a keresztet, magára vesz, s az óhajtott véghez vezet téged, ahol vége szakad a fájdalomnak.

Ne meneküljünk! Vianney Szent János szerint: „Aki menekül a kereszttől, az összetört akar maradni, aki vágyódik a kereszt után, az többé nem érzi annak keserűségét." Felvenni a keresztet, vállalni az életet nagy felelősség. Időre van szükség szeretni az életet, szeretni a keresztnek minden formáját, arculatát. A legnagyobb kísértés: nem helyesen ítélni, megítélni és kikerülni, elkerülni a keresztet, nem felvállalni a mindennapokat.

A kereszt az atyai házra kifüggesztett lámpás, amely a tékozló fiúknak világít, hogy hazataláljanak. Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet. Loyolai Szent Ignác azt tartja: „Egy fa sem alkalmasabb az isteni szeretet lángra lobbantására, mint a szent kereszt fája." Szalézi Szent Ferenc így fogalmaz: „Több az Úrral a kereszten függeni, mint őt a földről szemlélni."

Jézust ellenségei csak egyszer feszítették keresztre, a keresztények viszont számtalanszor.

Szent Pió atya szerint: „A kereszt a szeretet záloga. A kereszt a megbocsátás váltságdíja. Az a szeretet, amely nem a keresztből táplálkozik, szalmaláng, és nem igazi szeretet." A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. Szent Bernát szerint: „A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmet készítenek elő." A próbatételben Isten nem elvenni akar valamit, hanem adni, éspedig önmagát. A próbatétel minden esetben tisztázza Istenhez és a világhoz való viszonyunkat. Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el tőle, hanem még jobban hozzáköti. Az emberek bármilyen veszteséget kibírnak mindaddig, amíg képesek önmaguk maradni. Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik. Sajnos sok keresztény a könnyű élet és áldások homokjára építette hit-házát. És tragikus, hogy amikor a nehézségek vihara, a szenvedés jelentkezik, ezeket a vihar elsöpri. Néha vereséget szenvedünk, de a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, ha azt sem tudjuk, miért harcoltunk.

A szenvedésről szóló gondolatsort fejezzük be Szent Pió atya vallomásával: „Jézus mindig így vigasztal: ne félj! Engedem, hogy szenvedj, de erőt is adok hozzá! Azt akarom, hogy a lelked megtisztuljon e rejtett vértanúságod megpróbáltatása idején... Kész vagyok elviselni, hogy Jézus elrejti előlem arcát és szeretetét. De nincs bátorságom s nincs erőm ahhoz, hogy ne szenvedjek."

 

Keresés a Katholikos oldalain