Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Ambrus Arnold
fELSŐHÁROMSZÉKI RÉGISÉGEK
A kézdivásáhelyi (kantai) Nagy Mózes Elméleti Líceum
(hajdani Státusfőgimnázium) története (1.)

 

A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológia magiszteri hallgatója pasztorális tanácsadás szakon. Az alapképzést a BBTE RKTK didaktikai teológia és a BTK magyar nyelv és irodalom szakokon végezte.

Prológus

A ma Nagy Mózes Elméleti Líceumként ismert kézdivásárhelyi státusfőgimnáziumot a felsőháromszéki Kézdivásárhely város és a környéke legjobb iskolájaként tartják számon. Új nevét eredeti alapítójáról kapta, az igazhitű, áldozatkész, önmagából építkező esztelneki papról, Nagy Mózesről, akinek szerepe a katolicizmus felsőháromszéki megmaradásában elvitathatatlan. A nagy múltú gimnázium az első alapítástól számítva az idén ünnepli 338. „születésnapját". Ebben a 300 évben sok mindenen ment keresztül az iskola, az is beszédes, hogy létezik, és mai napig a tudományok, az „elme-pallérozás" és a nevelés bölcsője a felsőháromszékiek számára.

A Nagy Mózes-i programot az Erdélyi Római Katolikus Státus örökítette tovább, azzal, hogy közvetlenül már az Esztel-nekről való átköltöztetéskor (1696) részt vett a gimnázium alakulásában, majd pedig a világi gondnok kinevezésével most már szó szerint is egybeforrott a két intézmény alakulástörténete. Szintén a Státusnak tudható be, hogy nemcsak a szellemisége, arculata öröklődött át az esztelneki iskolának, hanem annak eredeti célkitűzése is, hogy tudniillik megőrizze Felső-Háromszék keresztény, katolikus mivoltát és annak értékeit. Persze ehhez nem volt elég csupán a szent cél, hiszen megvalósításához kellett egy iskolaépület, egy tanári kar és egy fenn-, illetve megtartó intézmény, amely kiáll érte. Ilyenként pedig szintén a Státus érdeme, hogy a ma is fennálló és a nevelés templomának helyszínt biztosító épületegyüttes megépülhetett a 20. század elején, nem kis áldozatok, felajánlások és lemondások árán, mindössze másfél év leforgása alatt.

Az enyémhez hasonló iskolatörténeti munkák egyik eklatáns reprezentánsa az általam is felhasznált P. Hassák Vidor iskolaigazgatónak a 20. század incipitjén készített értekezései, melyek a maguk módján egyediek, mert hogy addig nem ismertünk átfogó iskolatörténeti munkákat, és utána sem fordul elő sok, leszámítva az 1980-ban a harmadik centenáriumra kiadott, a tanári kar által szerkesztett monográfiát. Tehát ilyen megfontolásból fogtam ezen szummatív, ugyanakkor inventív munka elkészítéséhez, ahol megpróbáltam az eddigi munkák felhasználása, összevetése folytán összefoglalni a gimnázium történetét el egészen a ma is teljes pompájában látható gimnáziumépület építkezéstörténetéig.

Mindent egybevetve tehát az elsődleges célkitűzésem, hogy feltárjam a gimnázium építkezésének mozzanatait, legfontosabb vázlatpontjait, ilyenként kimunkálva egy újabb, a levéltárak mélyén rejtőző „varációkat a történelemre", iskolatörténeti korszakot, mely a gimnázium egyik még feltáratlan momentuma volt. Másodlagos célomnak nevezném meg egy, a tradíciót, a jogfolytonosságot kiemelő gimnáziumi történelemnarratíva összeállítását, amely paradigmatikus mind a jelenre, mind a jövőre nézve, hiszen csaknem másfél év leforgása alatt egy gigantikus épületegyüttest hívtak létre pusztán elszántságból és hitből, illetve a jövőbe vetett reményből. Ilyen megfontolásból fogtam a kézdivásárhelyi-kantai státusfőgimnázium építkezéstörténetének rekonstruálásához.

„Ne félj, nem bántalak,
Mivel tanítani csak szépen akarlak"1

A kantai iskola alapítása: távoli gyökerek

Mindenekelőtt tisztázni kell azt az általánosan elterjedt tévhitet, hogy a kantai minorita gimnázium az Erdélyben is jelen lévő2 - Csíksomlyó székhellyel - obszerváns ferencrendi ág alapítása. Az viszont tagadhatatlan, hogy a ferencrendieknek annak mindkét ágával (obszervánsok és minoriták) nagy szerepük volt az esztelneki kisgimnázium megalapításában: a csíksomlyói obszervánsoknak közvetett szerepük volt az iskola tervének visszautasításával, míg a moldvai székhelyű minorita atyák közvetlenül vettek részt a létrehozásban, sőt a fenntartásban is.3 Létrehozója Nagy Mózes, a Háromszék vármegyei Esztelnek szülötte, akit sokan Felső-Háromszék Pázmány Pétereként emlegetnek a reformáció adta korhelyzetből adódóan, hiszen mindent megtett a reformáció eszméi és harcos ügyvivői által megszerzett katolikus Felső-Háromszék visszahódításáért. Az ő nevével lehetne fémjelezni, illetve megérteni, hogy a Nyújtódtól Esztelneken át el egészen Kézdiszentlélekig tartó vonal kis falvai miért maradtak meg színtiszta katolikusnak, és miért nevezik ezt a régiót „Szentföldnek".4

P. Nagy Mózes
Az esztelneki születésű Nagy Mózes világi pap személyének és életművének jelentőségét Sávai János szerint a magyar egyháztörténet nem mérte föl igazán, hiszen a székely pap „kimondhatatlanul csendes, dolgos életével valami olyanra ad példát, amelyre a legkiválóbb egyéniségek, a szentek között is kevés akad",5 állítja a szerző nemes egyszerűséggel, summázva Nagy Mózes személyének páratlan voltát. Életéről egyetlen hiteles forrásunk a saját maga írta biográfia, amelyet az iskolaalapítás ürügyén egy levél keretei között találunk, amely a Hit-tani Kongregáció Levéltárában lelhető fel,6 és amelyet XI. Incze pápának címez 1680. november 14-én.7

Ahogy már utaltam rá, Nagy Mózes Esztelnek szülötte. Születésének pontos időpontját nem ismeri a magyar történetírás. Gyermekkorát saját bevallása szerint Esztelneken töltötte, tizenöt éves koráig itt nevelkedett. A szemináriumot valószínűleg Nagyszombaton végezte, majd pappá szentelése Bécsben történt. Papként a török hódoltság alatt álló dunántúli területek, Vasvár és Kanizsa „missziójára" vállalkozik, a feljegyzések szerint tizenkét éven át mintegy huszonöt hitközség lelkipásztori feladatait látja el.8 Tudomására jut a Székelyföldön elharapódzott nős papok botránya, a paphiány és a fejedelem által bezáratott nyújtódi ferencrendi felekezeti iskola ügye. Mindezek következtében Szelepcsényi György esztergomi érsektől felhatalmazást kér, hogy hazatérhessen, ami 1674-ben lesz valósággá. Szebelébi Bertalan egyházmegyei kormányzó megbízza a „szentföldi" plébániák vezetésével (Esztelnek, Nyújtód, Lemhény, Bereck), de ezek mellett Felső-Háromszék délen fekvő egyházközségeiben is plébánosi feladatokat lát el, sőt el egészen Baróttól a Kászonokig.9

Halálának pontos dátuma ismert. Missziós útjai során megbetegedett, és 1709. február 8-án hunyt el Zágonban, földi maradványait az akkori kantai (ma Szentháromság) templomban helyezték örök nyugalomra, végakarata szerint.10

Egyik ferences kortársa a következőképpen emlékezik meg róla: „ez a pap Gelencén és más környékbeli falvakban volt plébános: a nagy paphiány miatt körbejárta a falvakat, ahol prédikált, hitoktatott, kiszolgáltatta a szentségeket. Ő a szegények atyja és védelmezője, a nyomorgók segítője, vallásos és tiszta lelkű volt. Mózes atya élt és élni fog bennünk, mert példája által jótettekre lelkesít; ma éppen követői által tesz még több jót, mint amit életében cselekedett."11

Az első alapítás Esztelneken (1680-1696)
Nagy Mózes, mielőtt belefogna iskolaalapító szándékának kivitelezéséhez, hitsorsosokat keres maga mellé, akikkel együttműködve megvalósíthatja álmát: a keresztény katolikus hit fenntartásáról és felvirágoztatásáról, ami akkoriban egyet jelentett a neveléssel. A székely pap tehát Somlyóról visszahívja a ferenceseket Nyújtódra, mivel I. Rákóczi György a protestánsok követelésére a nyújtódi rendházat bezáratta.12 A visszatelepe-dést megtudván a protestánsok újfent tiltakozni kezdtek, és feljelentést tettek a fejedelemnél. Az ügy szerencsésen végződött, hiszen a zágoni katolikus főúr, Mikes Kelemen pártfogásába vette, és azzal érvelt, hogy Nyújtódon csak lelkészség működik. A hivatalos iratokban 1721-ig ilyen státuszban szerepel, ekkor lesz de iure kolostorrá.

A ferencesek (somlyói obszervánsok) visszatelepedhettek, viszont a rend nem támogatta az iskolaalapítást két okból sem: részint az agresszív protestantizmus miatt, részint pedig a somlyói nevelde egyedüli státuszának megőrzése végett.13 Ezzel magyarázható, hogy Nagy Mózes Moldvából hívat be a ferencrendiek minorita ágába tartozó (konventuálisok) szerzeteseket, az oláhországi rendtartományból Guarini Bonaventurát és Luciolli József Miklóst küldik, akik segítségével megtörténik az első alapítás, amely magába foglalja az iskolát és a papnevelő intézetet.14

A moldvai misszionárius atyák15 moderálására a Hitterjesztési Kongregáció megadja az engedélyt az iskola megalapítására. Az esztelneki Porondi András pixidáriustól 1679. december 5-én adományozott16 telken épülhetett fel a humaniora iskolát magába foglaló ház.17 Nagy Mózes Guarini Bonaventurát, a moldvai minoritát küldte Rómába, a Hitterjesztési Kongregációnak és XI. Incze pápának címzett levelével, amelyben az iskolát pártfogásukba ajánlja és némi segélyt kérelmez; ugyanebben a levelében18 beszámol arról, hogy az iskolának már az alapítás évében tíz növendéke és két állandó tanára van.19 Az iskolaalapítás szentszéki elbírálása kedvező volt, bár voltak kétségek a működéssel kapcsolatosan és a tanári kart illetőleg is felmerültek nézetkülönbségek, de mindezek ellenére megkapta a jóváhagyást.20 A pápa a gimnázium és a fiúnevelde működtetésével a minorita rendi atyákat bízta meg. Az iskolát ugyanakkor jóváhagyta Szelepcsényi György esztergomi érsek és Sebestény András erdélyi választott püspök 1681. július hónap derekán kelt okmányaiban. Így az iskola az Úr 1682. esztendejére végérvényesen és hivatalosan beindult. Nagy Mózes az iskolát Szent Simon és Júdás Tádé apostolok égi pártfogásába helyezte.21 Az iskola az elkövetkező években négy tanárral működött, vezetője a minorita Luciolli József Miklós, Nagy Mózes zágoni plébánosként figyelte alakulását, 1684-ben belső rendszabállyal látta el.22

Az esztelneki gimnázium és fiúnevelde átköltözése Kantafalvára és az ezt követő időszak történetének vázlatpontjai (1690-1849)

Ezen iskolatörténeti korszak a kantai áttelepedéstől az iskola anyakönyvezésének kezdetétől a gimnázium megszüntetéséig tart.23 Az esztelneki iskola, Esztelnek helység félreeső elhelyezkedése miatt nem lehetett, tudott lenni a katolicizmus felső-háromszéki utolsó bástyája a protestantizmussal szemben. Ilyenként az erdélyi római katolikus Státus mint az erdélyi katolikus főurak, nemesek, egyházi és világi személyek egyesületének intézménye, javasolja, hogy a gimnázium telepedjen át a Kézdivásárhely tőszomszédságában fekvő Kanta faluba.

A Státus vezetősége azzal érvelt, hogy így igazán védőbástya szerepet tölthet be az iskola, és nem utolsósorban a szülőknek így könnyebb a diákok „élelmezése és ruhával való ellátattottsága".24

A Státus által kezdeményezett és kivitelezett végleges 1696. évi áttelepülést megelőzte Nagy Mózes szándéka, akinek 1693. április 22-én kelt, a Hitterjesztési Kongregációnak címzett levelében már tényként hivatkozik az esztelneki szeminárium áttelepítésére Kantafalvára, mivel a protestáns többségű Kézdivásárhelyre ez lehetetlen. Ugyanitt jelentette Rómának, hogy a szeminárium patrónusai „a legszentebb Szentháromság" és Thienei Szent Kajetán. Sávai írja, hogy „az áttelepítés ésszerűségét a könnyebb fenntartás és elérhetés feltétlenül indokolja". Viszont felmerül a kérdés, hogy mi legyen az esztelneki iskolával. Nagy Mózes úgy határoz, hogy itt tanuljanak tovább az alsós évfolyamok.25 Az áthelyezést a Kongregáció szentesíti, és 1690. november 20 és 21-én történt az új iskola ünnepélyes megáldása és birtokbavétele. Az új iskolaépület és papi „rezidentia" Jankó Péter és felesége, Domokos Zsuzsánna által adományozott telken állt, az adománylevélből kitűnik ugyanakkor, hogy a terület a buzgó, székely pap jutalma.26 Így az iskola két helyen működött, anyagi finanszírozása egyre apadt, minekután 1695-re megszületik az igény az alsó tagozat áttelepítésére Kanta faluba, ami a Státus támogatására, a Szentszék jóváhagyásával 1696-ban valósul meg.27

A gimnázium szűkös mindennapjaiban nagy változást hozott gr. Apor István 1699. évi látogatása, amely következtében - látva az iskola helyzetét - egy földbirtokot adományozott a gimnáziumnak (nyugati fekvése az országútig, déli pedig a kantai vásárpiacig terjedt). Ide épülhetett fel az új iskola 1700-ban. Nem sokkal ezt követte egy újabb földtelek ajándékozása, amelyre 1701-ben került sor, és következő év július 12-re megépült a székház is.28 Viszont itt sem lehetett állandó helye a süppedékes talaj miatt, ezért 1709-ben az iskolát lebontották, majd pedig a Kereszturi János Mihály és István által 1695-ben adományozott29 telken építették újra.30 Ebben az épületben 1751-ig szakadatlan folyt a tanítás. A gimnázium akkori igazgatója, Szőllőssi Tádé elindított egy mozgalmat, gyűjtéssel egybekötve, amely egy új gimnáziumépület felépítését célozta meg. Az adományok31 bőséges tömkelegét az igazgató gyűjtötte össze, amelyekből megvalósult az egyemeletes, négy tantermet magába foglaló épület, amely 1847-ben tovább gyarapodott, kiegészült még négy tanteremmel.32

Az iskola az 1848-as forradalmat követő időszakban

A gimnázium bezárása (1850)
Az 1848-as forradalom elfojtása után következő osztrák abszolutizmus súlyos anyagi terheket rótt a gimnáziumokra, az osztrákok által kitalált és irányított tanrendszer több szaktanár jelenlétét követelte meg, és ez a szerény gazdasági alapokkal rendelkező iskoláknak egyet jelentett a bezárással. Ilyenként Kovács Miklós erdélyi püspök nem tehetett egyebet, mint 1850. július 24-én hivatalosan is egy időre megszüntetettnek nyilvánította a kantai gimnáziumot.33 A rendelkezés ellenében ténykedett az akkori minorita provinciális, Szabó Román próbálta észérvekkel meggyőzni a püspököt, levelében a gimnáziumra úgy hivatkozik, mint „székely hazánk dicső oszlopa".34 A püspök sajnálatát fejezte ki az esetért, és hozzátette, hogy nem megakadályozható. A bezárt iskolában a császári katonaságot szállásolták el, majd 1852-től gabonaraktározóként üzemel.35

Kovács püspök 1848. július 18-án keltezett körlevelében egyházmegyei zsinatot hirdet meg, ahol elsősorban tisztázni kívánja az egyházmegye pénzügyeit, a forradalom által beálló helyzet miatt. A zsinaton részt vevő Kádár Antal kézdi-orbai főesperes a zsinaton tragikus hirtelenséggel elhunyt, utódául a kerületi jegyzőt, Elekes Istvánt nevezték ki. Sávai írja róla: „ettől kezdve a kantai iskola története egybeforr Elekes István nevével. (...) a kantai iskola visszaállítása csak egy volt igyekezetéből (...)".36 A főesperes az iskola bezáratása miatt fennálló alacsony iskolázottsági arány javítása érdekében beindítja a vasárnapi iskolát, amelybe bekapcsolódik Bereck város lakossága is. Eközben a kantai gimnázium újraindításának tervéről sem mondott le, erre ráerősítvén a püspök 1857 novemberében szóbeli megbízást adott a papság körében véghezvivendő tájékozódásra. Elekes megküldi „kutatványát", amelyben a háromszéki papság hitbuzgó állásfoglalását közvetíti, Haynald Lajos püspök erről értesülvén válaszlevelében többek között kifejezésre juttatja, hogy addig az újraindítás lehetetlen, amíg kellő gazdasági alapot nem biztosítanak.37 A főesperes nem nyugodván, az egész kerület lelkiismeretére próbált hatást gyakorolni az iskola visszaállításáért, ennek következtében 1860 decemberében összegyűlt a kerületi papság és egy referendumot fogalmaztak meg, amelyet a püspöknek címeztek. A következő év januárjában Haynald püspök válaszol az óhajokat tartalmazó fogalmazványra, ahol a főpásztor egyértelműsíti, hogy az iskola közös összefogással indulhat újra, ami nem kevés anyagi áldozattal jár a közösség részéről is, sőt anélkül sosem valósul meg a kollektív cél.38 A papság a főesperes felhívására az 1862. évi házszentelések alkalmával tudatosítja a kerület népességében az adományok szükségességét, aminek következtében a főesperes folyó év áprilisában a püspökségnek tett jelentésében tudatja, hogy a kerületi papság, Gelencze és Szentlélek községek alapítványai (2800 Ft) által megvan az induláshoz szükséges alaptőke. A püspök erről értesülvén egy 6000 Ft-os alapítványt tett, így 1862. szeptember 8-án beindulhatott az I. osztály.39 Az iskola újraindult, de üröm az örömben, de facto 1866/67-ig az első osztály működött, egy tanárral Haynald püspök alapítványából finanszírozva.40

A gimnázium újraindulása (1862)
A kisgimnázium mindennapjaiban fordulópont volt az 1866. év, hiszen 1850-ben megszűnik az oktatás, egészen 1862-ig, amikor beindul az I. osztály, de a többi három osztály újraindítása főleg anyagi gondok miatt stagnál. Ahogy fentebb említettem az 1866-67-es gimnáziumi év három osztállyal indul. A háttérben működő Elekes István főesperes személye és szorgalmas ténykedése az osztályok újraindításánál megkerülhetetlen. Neki jelenti Ráduly János általános helynök 1866. áprilisi 9-i levelében, hogy a főesperes terve szerinti nyolcosztályos kiegészítés a jelen anyagi feltételek mellett lehetetlen.41 A helynök kifejezi, hogy az iskola „a Székely nemzedékre nézve életkérdés", de gazdaságilag ez megvalósíthatatlan, hacsak nem újul meg a háromszékiek áldozatkészsége.42 Mindezek ellenére az 1866-67-es iskolai tanév most már három osztállyal indul, három minorita tanár vezetésével, majd pedig 1867 szeptemberében kibővül a negyedik osztállyal.43 Viszont meg kell említenünk, hogy a negyedik osztály elindulását megelőzte a gimnázium épületének restaurálása, amely P. Kőrössy Ferenc akkori igazgató szerint igen romos állapotban volt. Az iskola az 1866-67-ben újraindított négyosztályos rendszerrel működött tovább egészen az 1899-1900-as iskolai tanévig.

 

Jegyzetek

1 Részlet Nagy Mózes könyvéből. A Dücsőséges Örök mindenható Sz. Háromság, Atya és Fiú és Sz. Lélek egy meg oszolhatatlan Istenről való Igaz Hitnek versekkel leirattatott vallás tétele. Irta Esztelneki Páter Nagy Moyses Illyefalvi megyés Pap, Nagy Szombat 1700.

2 A 17. század végén jelentek meg Erdélyben, a katolikus restauráció (megújhodás) következtében. A Szent Erzsébetről elnevezett provincia részeként, a két legfontosabb székelyföldi helyszín, ahol tevékenységükkel meghatározták az akkori nevelés, kultúra és hitélet alapjait, a csíksomlyói és a kantai rendház. A somlyói rendház az obszerváns ághoz tartozott már akkor is, nem a konventuálishoz. Vö. Bodó Márta: Katolikus szerzetesrendek az erdélyi nevelésben (17-19. század) (1.). Művelődés LXI. évfolyam 2008. január. http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=487. (letöltve: 2018.05.16.)

3 Benda Kálmán: Ferences iskola Esztelneken a XVII. században. In: Zombori István (szerk.): Az értelmiség a XVI- XVII. században. Szeged, 131-138, 131-133.

4 Sávai János: A csíksomlyói és a kantai iskola története, Missziós Dokumentumok Magyarországról és a Hódoltságról II. Tanulmányok II., Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó, Szeged 1997, 155-156.

5 Sávai, 163.

6 Arhivio Storico della Congregazione „de Propaganda Fide".

7 Sávai, 163.

8 Hassák Vidor: A gimnázium és a fiúnevelde alapítójának: Esztelneki Nagy Mózesnek életrajza, in: Erd. Róm. Kath. Status fennhatósága és a Minorita-rendiek vezetése alatt álló Kézdivásárhely - Kantai Róm. Kath. Gimnáziumának 200 éves és a magyar haza ezeréves fennállása alkalmából kiadott Értesítője 1895-96. tanévben, Nyomtatott ifj. Jancsó Mózes Könyvnyomdájában, Kézdivásárhely 1895, 6. (a továbbiakban ld.: Hassák, in: Értesítő 1895-1896.)

9 Ezekben a falvakban való jelenlétéről főleg a keresztelési, házasságkötési és temetési anyakönyvek tanúskodnak. De máig rejtély övezi ezen útvonal kivitelezését. További információkért ld: Sávai, 164.

10 Ötvös Gyula - Ötvös Vera - Tempfli Mária (szerk.): Alma Mater, Monográfia 1680-1980, (ford.) Grecu Éva, Olasz Elena, Simó Erzsébet, 3. sz. Ipari Líceum Kézdivásárhely, Kiadja a kézdivásárhelyi 3. sz. Ipari Líceum Igazgatósága, 1980, 75.

11 Annotationes Rerum antiquorum, et novarum pro legentium illuminatione ad M. D. G. et OO. SS H. i Conventu Csiensi ad B. M. Virginem Visitatem 1723, XI - fordította Sávai János.

12 Erről lásd Orbán Balázs: Székelyföld leírása III., Pest 1869, 115-117.

13 Sávai, 165.

14 Hassák Vidor: A kézdivásárhely-kantai róm. kath. főgimnázium rövid története 1680-1906, in: Bíró Lajos: Felszentelési emlékkönyv, Nyomtatott Turóczi István Könyvnyomdájában, Kézdivásárhely 1906, 14-26, 14. (a továbbiakban: Hassák, in: Felszentelési emlékkönyv.)

15 Benda: 132.

16 Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 14-60. Az adománylevél teljes szövegét itt olvasható: 15-16.

17 Koch Sándor: Az Erdélyi Római Katholikus Státus kézdivásárhelyi gimnáziumának új épülete, Az építkezés története, in: Az Erdélyi Római Katholikus Státus Kézdivásárhelyi Főgimnáziumának Értesítője, az 1906-1907, 1907-1908, 1908-1909, 1909-1910. tanévről, Nyomtatott Turóczi István Könyvnyomdájában, Kézdivásárhely 1907, 5-73. (a továbbiakban ld. Koch, in: Gimnáziumi Értesítő, 1906-1910 )

18 A levél teljes szövege megtekinthető itt: Hassák, in: Értesítő 18951896, 16-20.

19 Koch, in: Gimnáziumi Értesítő, 1906-1910, 4.

20 Az elbírálás részleteit ld.: Sávai: 168.

21 Ötvös Gyula - Ötvös Vera - Tempfli Mária (szerk.): Alma Mater, 76.

22 Ezen időszak további tárgyalását ld.: Sávai: 168-186.

23 Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 14.

24 Hassák, in: Értesítő, 1896, 20-21. (Ugyanitt olvasható az erről való primer feljegyzés)

25 Sávai: 196-197.

26 Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 21-22. (Itt olvasható az adománylevél teljes szövege 1692. szeptember 13.)

27 Sávai: 201-202.

28 Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 22-23.

29 Az adománylevél szövege itt olvasható: Hassák, in: Felszentelési emlékkönyv, 23.

30 Hassák, in: Felszentelési emlékkönyv, 15.

31 Az adományok listája itt olvasható: Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 23-24.

32 Koch, in: Gimnáziumi Értesítő, 1906 - 1910, 4-5.

33 Ötvös Gyula - Ötvös Vera - Tempfli Mária (szerk.): Alma Mater, 80.

34 A levél teljes terjedelmében itt olvasható: Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 25-26.

35 Sávai: 225.

36 Sávai: 222-223.

37 Sávai: 228-229.

38 Sávai: 229-230.

39 Hassák, in: Értesítő 1895-1896, 27.

40 Hassák, in: Felszentelési emlékkönyv, 17.

41 Az iskola kibővítésének tervét már Fogarassy Mihály püspök körvonalazta 1865-ben, összhangban Elekes főesperes szándékával. A püspök a Főkormányszékhez intézett érveiről, az 1865-ben tett látogatást követő jelentésében megállapítja a gimnázium felújításának szükségességét, illetve az ehhez meg az osztályok beindításához szükséges költségekről és adományokról is beszámol. Fogarassy Mihály püspök érveléséről, költségvetéséről itt olvashatunk: Hassák, in: Értesítő,1895-1896 , 30-38.

42 Sávai: 235.

43 Ötvös Gyula - Ötvös Vera - Tempfli Mária (szerk.): 80.

 

Keresés a Katholikos oldalain