Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Jonica Xénia
mAILÁTH PÜSPÖK KÉT VILÁGHÁBORÚ
KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGE

 

A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológia, történelem, valamint levéltártan szakokat végezte. Jelenleg doktoran-dusz és ferences levéltáros Kolozsváron.

A két világháború közötti időszak igazán próbára tette, de nem törte meg a gyulafehérvári egyházmegye híveit. Az újjáéledés igazi mozgatórugója az egyházmegye püspöke, Mailáth Gusztáv Károly, aki In Corde Jesu salus jelszavának szellemében élt és dolgozott.

Külön körlevelet írt a tanítóknak, amelyben elsősorban a magyar történelem tanítását szorgalmazza, és az I. világháború tragédiája következményeinek tárgyilagos lejegyzését kéri: „Mindenesetre különös figyelemmel legyenek azokra az eseményekre, melyek hazánkat érintik s melyeknek hatását mi magunk éreztük. (...) A háború dúlta vidékeken folytatólagosan írják meg külön is a község rövid háborús történetét is. (...) Különösen jegyezzék fel, hogy milyen a közhangulat az oláh betörést megelőzőleg, mikor történt a betörés, mikor értek a községbe az oláh csapatok, hogy viselkedtek, mikor és hogyan folyt le a szomorú menekülés, merre, kik voltak a menekülés vezetői, az oláh parancsnokság miféle intézkedéseket tett a község közigazgatására nézve, mikor történt a felszabadítás, milyen katonaság által, mikor történt a visszatelepítés, micsoda veszteség érte a községet és egyeseket, kik lettek a menekülésnek és az oláh betörésnek áldozatai, miért. (...) Mindezek úgy írandók meg, természetesen a legszigorúbb tárgyilagossággal, hogy minden iskolai évben, a földrajzi és történettanítási előadások keretében két órai előadás anyagát képezzék."1

Politikai szerepvállalása

A háború utáni nagy politikai átalakulás a püspöki óhajok megvalósulását nem tette lehetővé, főleg ami a történelemtanításra vonatkozott, így 1920-ban az elemi és polgári iskolák igazgatóinak kénytelen megírni: „Addig is, míg az elemi és polgári iskolák, valamint a tanítóképzők tanterve az új élet kívánalmainak és megváltozott viszonyoknak megfelelően átdolgozva kiadható lesz, ezennel elrendelem, hogy Románia földrajza és történelme a rendes tantárgyak közé felvétessék."2

Mailáth püspök 1920-ban a következőket írja a kialakult anarchikus állapotokra vonatkozólag, ami a helyi egyházak belső életét is megpróbálta: „Fájdalommal tapasztalom, hogy a régi szép nép-ének a templomból napról-napra mindinkább kimarad nemcsak városi, hanem még faluhelyeken is. Úgy látom, hogy különösen a fiatal kántorok, nem szeretik, ha a nép velük énekel. Szívesebben énekelnek magukra újabbkori énekeket, melyekben sem egyházi szellem, sem buzgóság nincs." E „szerencsétlen irányzat útjának elvágása céljából" elrendelte, hogy az iskolában a lelkészek és tanítók nagyobb gondot fordítsanak az énektanításra, a kántor, a kántortanítók alakítsanak ki énekkarokat a gyermekekből és a fiatalságból, továbbá „tanítsák be az énekkart nemcsak a szokásos templomi énekekre, hanem a szertartások magyar szövegű énekeire is". A lelkészeket kötelezi, hogy „ezeken az összejöveteleken - amennyiben megtehetik, vegyenek részt - részint, hogy irányítsák az énektanítást, részint, hogy az így összegyűjtött ifjúsággal megjegyezhessék az elkerülhetetlenül egyéni lelkipásztorkodás nagy, szükséges és fontos munkáját".3

Magánvagyona nagy részét szétosztotta a rászorulók és a fiatal nemzedék nevelésének támogatására, valamint intézmények fenntartására. A gyulafehérvári főpásztor szívós, kitartó munkája, szelíd magatartása, megnyerő személyisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi egyházmegye vallásos és szervezeti élete ellenálljon az impériumváltást követő társadalmi és nemzetiségi földcsuszamlásnak.4 Küzdelmét megnehezítette, hogy az egyház az akkori agrárreform (1921) következtében elveszítette iskolafenntartó vagyonának nagy részét, és az iskolák fenntartása nagy terhet rótt a hívekre.5

Azonban a megváltozott helyzet fájó, nehéz új korszakot hozott magával. A helyi hatóságok beavatkoztak az egyház belső életébe,6 1919 őszén rendőri intézkedés miatt Mailáth megyés püspök rezidenciáját nyolc napig fegyveresen őrizték, és így nem valósulhatott meg a már előre beütemezett őszi bérmaútja. Az 1920-as római utazásához külön kormányzótanácsi engedélyre volt szüksége, majd felszólítást kapott, hogy hagyja el székhelyét és költözzék Csíkszeredába.7 Megjegyzendő, hogy Mailáth püspök valamennyi megnyilvánulását mindig alaposan végiggondolta. Pontosan körülhatárolt nézete alakult ki a romániai politikai és közéleti folyamatokról. Mindezt különösen jól mutatják a hatóságokhoz, minisztériumokhoz vagy éppen az uralkodóhoz intézett iratai és levelei, a román szenátusban való felszólalásai.8

Róma 1920-ban vette fel hivatalosan a kapcsolatot Romániával, Bukarestben állította fel a nunciatúrát,9 az országhoz került erdélyi egyházmegye életének újrarendeződése a főpásztor esküjével vette kezdetét. Mailáth Gusztáv Károly, Glattfelder Gyula csanádi római katolikus és Friedrich Teutsch evangélikus püspök 1921. május 19-én Bukarestben Ferdinánd király kezébe latin nyelven tette le az esküt.10

Mailáth püspök élt az ünnepi helyzet adta lehetőséggel, és a királynak egy memorandumot nyújtott át, amelyben kitért arra, hogy az erdélyi katolikusok évszázados autonómiáját szeretnék változatlanul megőrizni, a jótevők által ajándékozott birtokaikat törvényesen a kultúrintézetek és egyéb intézetek fenntartására használni.11

Mailáth püspök 1921. július 12-én kelt körlevelében az egyházközségek vezetőit buzgón bátorítja vallásos társulatok újjászervezésére, gyermekek gondos hitoktatására, jegyesek oktatására, anyakönyvelésre, szentbeszédekre való készülésre, egyháztanács aktív szerepvállalására, Baka János énekeskönyvének beszerzésére és mindenekelőtt a lelkiismeretes munkára.

A helyzetváltozás után az első években a magyarság ügyét a román kormány előtt a felekezeti püspökök képviselték, római katolikus részről Mailáth, református részről Nagy Károly, az unitáriusok közül Ferencz József püspök.12 Bár az erdélyi egyházmegye tönkrement anyagilag a háborúban, az azt követő időszakban a szegénységét a nagylelkű püspök magánvagyo-nából való bőkezű juttatás kompenzálta. Azonban amikor az egyházmegye román fennhatóság alá került, az ezerarcú szükség felemésztette Mailáth magánvagyonát.13

Az egyházmegye újjáélesztése

A püspök példás apostoli buzgósága egyfajta megújulást eredményezett a „vihar után". A hitélet fellendült, a templomok és a gyóntatószékek újra megteltek. Állandóan távol volt otthonától, a püspöki székhelytől, járt hívei és az ifjúság körében, volt ereje és lendülete, hogy a különböző hatóságoknál védelmére keljen a kisebbségi jogoknak.14 A katolikus közszellem és nevelésügy újjáéledése az ő nevéhez fűződik. Újságokat alapított, új nevelőintézeteket létesített, az iskolákba lelkes nevelőket toborzott, papokat nevelt az ifjúság számára, célt, tartalmat, lendületet vitt a papság munkájába. Megragadott minden alkalmat, hogy a katolikus közélet és szellemiség országos hírű képviselőit bemutassa egyházmegyéjének, papjainak, fiataljainak.15

Ki kell emelni sokszínű tevékenysége mellett a Gyulafehérvári Papnevelde iránti gondoskodó, atyai magatartását. A Papneveldében olyan családias légkört próbált kialakítani, ahonnan a hívei számára jámbor és egyházias érzelmű papok kerülnek ki. Mindenekelőtt a növendékek egészsége lebegett a szeme előtt. Püspökségének első éveiben megszüntette a pipatóriumot, csak az intézet kertjében engedte, majd 1900-ban teljesen betiltotta a dohányzást. Rendelkezett16 a kispapok étkeztetéséről, borfogyasztásáról, majálisozásáról, tisztálkodásról.

A püspök fő gondja és álma a korszerű teológiaépület felépítése volt. A tervezetet 1905-ben Möller István műépítész készítette el. Az anyagi fedezet a Fogarasy-alapítványból lett kijelölve, azonban számos belső vita miatt végül a II. világháború a hadikölcsönbe kényszerült pénzalapot tönkretette.17 A papnevelő intézet új épületének felépítése sajnos elmaradt, de a stúdiumok korszerűsítése nem, hiszen az 1933/34-es tanévtől bevezetik az ötéves, majd az 1947/48-as tanévtől a hatéves tanítási rendszert.18

Mailáth halála az utód szemével

Márton Áron nagy elődje szolgálatáról, áldozatos voltáról, rendkívül tartalmas voltáról elismerően írt, a halálára vonatkozólag pedig a következőképpen: „Életének és működésének legjellemzőbb vonása a hangsúlyozott mély lelkiség volt. Az emberi élet sok kicsinyes kérdése, amely minket leköt, nem érdekelte. Meg-megállt előttük, jóakaratát, segítségét nem tagadta meg, de szívének érdeklődésével és szeretetével mindenütt csak a lelket kereste. (...) Főpásztori kormányzásának kezdetétől fogva állandó törekvése, tárgya volt egyházmegyéje papságának a tudományokban és a lelki életben való fokozottabb képzése. (...) Példát adott püspök atyánk mindnyájunknak az Apostoli Szentszékhez való rendületlen ragaszkodásban is. (...) Bőkezűségének cselekedeteit nem tartotta számon, mert határt nem ismert a jó tevésben, csak a Mindentudó jegyezte fel. (...) Mailáth püspök meghalt e világnak."19

Megfontoltan, saját képességeinek mérlegelése után 1938. május 18-án XI. Piusz pápától 41 évnyi áldozatos és lelkiismeretes szolgálat után felmentését kérte az egyházmegye kormányzása alól. A lemondást 14 napra rá jóvá is hagyták, a nagyrabecsülés jeléül a soteropolosi érseki címmel tüntette ki őt a pápa.20 Egyházmegyéjétől elköszönő körlevelét 1938. június 26-án írta a budapesti Vöröskereszt Kórházból. Kifejti lemondásának okát, felidézi püspökké szentelésének „fenséges szertartását", amit mintegy „az egyházmegyével történt eljegyzéseként" élt meg. Továbbá „szívb ől köszönetet mond a jó Istennek", hogy a földi élete és szolgálata alatt végig érezhette segítségét, szeretetét, nem feledkezik el szívből köszönetet mondani „szeretett Papjainak, munkatársainak, és Híveinek, hogy negyven esztendő alatt szeretet bőségükkel elhalmozták". Kéri, a továbbiakban is imádkozzanak, hogy a keresztviselésben erős maradjon. Levelének befejező mondata: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. Amen." (2Kor 13,13)21

Az utód a 880/1940. számú körlevelében a nagy püspök halála kapcsán az egyházmegye gyászának külső kifejezésére a következőket rendelte el:

1. A szomorú hír vételéről a temetés napjáig bezárólag plébániáink, iskoláink, intézményeink épületeire (a templomok kivételével) kitűzendő a gyászlobogó.

2. Templomaink összes harangjai nagyszombat déltől kezdve a temetés napjáig a déli harangszó után és a temetés idején félóra hosszat szóljanak. Híveinket a szószékről hívjuk fel buzgó imádságra.

3. Jelen körlevél ez alkalommal feolvasandó. A nagy halott lelki üdvösségéért a következő szentmisék végzendők:

a) minden egyházmegyei pap három szentmisét mondjon,

b) a Székesegyházban a temetés napján, valamint a hetedik és nyolcadik napján ünnepélyes gyászmise tartassék,

c) minden plebániatemplomban a temetés napján tartandó ünnepélyes gyászmise Liberával. Hívjuk fel híveinket, hogy ez alkalommal járuljanak szentáldozáshoz és ajánlják fel jócselekedeteiket.

4. Iskoláink részére április 3-án tartandó ünnepélyes gyászmise Liberával. Húsvét után a második vasárnapon járuljon az ifjúság közös szentáldozáshoz, ajánlja ezt fel „az ifjúság püspökéért". Ez alkalommal a szentbeszédben is meg kell emlékezni róla.

Alba lulia, Gyulafehérvár 1940. március hó 19-én.

 

Jegyzetek

1 GYÉL, 2147/1917.

2 GYÉL, 6125-1920.

3 GYÉL, 3636/1920.

4 Marton József - Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai. Kolozsvár 1999, 103.

5 Varga Gabriella: A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye kommunikációja a rendszerváltozás előtti évtizedekben, dr. Jakab Antal megyéspüspöki ideje alatt, 22.

6 Az első években különféle katonai és polgári rendszabályokkal akadályozták vagy lehetetlenné tették a megyés püspök mozgási szabadságát, a papjaival, híveivel való érintkezést, minden fajtájú gyülekezést hatósági engedélyhez kötve, aminek megszerzése gyakran lehetetlen akadályokba ütközött. Ld. Marton József: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 24.

7 Marton: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 25-26.

8 Csucsuja István: Mailáth püspök közéleti szereplése Gyárfás Elemér Batthyáneumban őrzött levelezésében. In: Marton József - Oláh Zoltán (szerk.): Minden kegyelem! A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése. Budapest-Kolozsvár 2011, 474.

9 Az első nuncius, Francesco Marmaggi, aki 1920. szeptember 1. -1923. május 19. között töltötte be ezt a pozíciót, a romániai katolikusok ügyét próbálta képviselni a kormány felé. Ld. Marton: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 29.

10 Megjegyzendő, hogy a hűségeskü letétele után helyzetváltozás következett a felekezetekkel szemben. Ugyanakkor az úgynevezett történelmi egyházak vezetői is közeledtek egymáshoz, a közös ügyért való küzdelem csak a közös egyetértés, régi sérelmek feledése árán valósulhatott meg. Uo., 29.

11 Marton: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 29.

12 Uo., 30.

13 Uo., 20.

14 Marton: Az erdélyi /gyulafehérvári/ egyházmegye története, 169.

15 Biro Vencel: Székhelyi gr. Mailáth G. Károly. Cluj-Kolozsvár 1940, bevezető, 2.

16 GYÉL, 116/1900.

17 Marton József (szerk.): Seminarium Incarnatae Sapientiae - Jubileumi emlékkönyv - Gyulafehérvár 1753-2003. Kolozsvár 2003, 19.

18 GYÉL, 1368/1947.

19 GYÉL, 880/1940.

20 Marton József: Az erdélyi katolicizmus 90 éve (1900-1990), 88.

21 GYÉL, 1927/1938.

 

Keresés a Katholikos oldalain