Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szőcs Katalin
a KÖR MINT SZAKRÁLIS MINTÁZAT

 

A szerző a Hargita megyei Gyergyóújfalu szülötte, felsőfokú tanulmányait a iași-i Politechnika vegyészmérnöki karán végezte 1969-ben, ott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1996-tól az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, a Szegedi Tudományegyetem analitikai tanszéke, a Debreceni Tudományegyetem fizika-kémia tanszékének tudományos munkatársa. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja, az EME, EMT, KAB, a Kriza János Néprajzi Társaság tagja, a Heltai Könyvtár keretében működő önismeret-népismeret kör vezetője. Házas, négy gyerek anyja.

Régóta keresem a népi díszítőelemek gyökereit. A magyar ábrázolási hagyomány rejtett összefüggései fényt vethetnek eredetünkre, tudásalapú hitünkre. A díszítő mintázatok formavilágának jelentése és emberre gyakorolt hatása a jövőre nézve is megfontolandó, ha kellő alázattal megbecsüljük, továbbadjuk népünk szépérzékének kifejeződéseit.

A kör

Adventi koszorúnk kör alakú. Körelemek díszítik templomainkat, kapuinkat, faragott és festett tárgyainkat. Kör alakú a kerék, a korona.

Az ókortól fogva a kör a teremtő erőt, a bölcsességet és az egységet jelképezte. A kör az anyatermészetű egyet jelölte, aki megsokszorosította magát, így teremtett. A hun bölcselet az ég kerekének nevezi a női jellegű teremtő erőt. A világot átszövi ez a teremtő energia. Minden ősi kultúra és minden természeti népcsoport az univerzumot egységnek, körnek képzelte el. A teremtő végtelen köréből keletkezett és áll össze a világ.

A népi tudás több területe egységben látja magát a világgal. Az ókortól kezdve Istent, az egyet, a teremtő energiát körrel, rózsával, körbe írt ábrákkal szemléltették. A természetben a teremtő körét a kör alakú virágok és a rózsák mintázzák le. Körrózsát tartalmaznak kézimunkáink, írásos terítőink, matyómintáink, festett tárgyaink. Formavilágunk harmonikus elemei a virágok. A növényi világ az önzetlen szeretet megtestesítője. A virág, a fű csak van, a létezésnek önként odaadja teljes önmagát. Az ókor bölcselete a virágot az istenanyához rendeli. Meséinkben ő a Viráganyó, Virágtündér, Tündér Ilona virága.

A kör a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb, legtökéletesebb forma. Vonalának nincs kezdete és vége, ezért nagyon alkalmas a végtelenség, az örökkévalóság megjelenítésére, jelképezésére. Az állandóság, a rend, az egyensúly szimbóluma. Egy egybefüggő rendszerben a dolgok mélységéről szól a mítosz és a képjel is. Egy tőből erednek kör, kerék, kereszt, korona, Körönd, Korond, Kőrös szavaink.

Mértani szempontból minden a körből indul ki. A teremtő erőt is a körnek megfelelő spirális vonal jelképezi, amely végtelenséget jelöl és magába foglalja az egyensúlyban levés alapját, a hármasság törvényét. A létezés formáit az egy körének vagy a spirál egy fordulatának a metszései határozzák meg. A körök egymással való metszéseiből eredő mértani formák a szakrális geometriai elemeit képezik: háromszög, négyszög, ötszög, hatszög, hétszög, tórusz stb. A modern matematika nem vette át ezeket az ógörög fogalmakat, ahogy a bölcselet sem. A régi népek hitregéi és bölcselete megőrizte ezt a szemléletet, ahol a kör az ős-Egy, a teremtő erő jele, a formák az egy körének leve-tüléséből jönnek létre. Minden újabb kis rész egy nagyobb körbe írható. Az élet virága mintázatában vannak kisebb körökként ábrázolt részek, amelyek hasonlók az eredeti egyhez, olyan ez, mint egy hologram.

A régi mezopotámiai időkben, az onnan származtatható zarathusztrai hagyományban a bölcsességet körrel ábrázolták, akárcsak a Napot és a teremtőt. A Smaragdtábla szerint a kör a világ egységes alapon való működését és a teremtő Egy jelenlétét jelzi: „Halld most a titkok titkát: ismerd meg a kört, a kezdet és vég nélkülit. Annak az alakját, aki egy és mindenütt jelen levő. Halld és figyeld, menj és használd."1

A kör lényegében a változó mozgást leképező spirál egy fordulatát jelképezi. Kör alakból indulnak ki nemcsak virágaink, hanem településeink, szakrális épületeink és azok díszítőelemei is. A kezdeti napfigyelésre is szolgáló imahelyek körtemplomok voltak. Máig fennmaradt a kolozsmonostori, szebeni, kézdiszentléleki, kercsedi, kallósi, kiszombori, guraszádai és algyógyi körtemplom. A félkör alakú szentéllyel rendelkező régi templomainknál megfigyelhető, hogy a déli ablakkal szembeni ajtófélfák lényegében napkapuk. A déli napállásnak felelnek meg.

A régi korok embere a kört, a Nap jelét anyai jelleggel ruházta fel. A hindu bölcselet szerint a lét az anya-szellemtől származik (VII. stanza 1). A kör, a gömb, a kerék, az élet virága a spirális rezgőmozgás képjeleinek felel meg, amelyek az anyatermészetű egy teremtő szellemi erőit jelölik. Nem véletlenül lett a kör templomaink alapvető formavilágának meghatározója. Körből indulhatott ki régen a templomok mennyezete és ablakainak alakja. Egyre több helyen fedeznek fel rotondákat a Kárpátmedencében. Ilyen kör alakú kupolája van a legrégebbi keresztény templomnak, a Hagia Szofiának, de ilyenek a mecsetek is.

A népi építkezésben gyakran szerepelnek a körmotívumok. A kör díszítőelemként megtalálható nemcsak épületeink homlokzatán, ablak- és ajtópárkányok kiképzésénél, hanem kapuinkon, belső lakóterünkben is. A sumer jelrendszerben a kör a Teremtő képjele.2 A teremtő erőt az ókor népe szűzi szellemnek vélte.

Kör szavunknak megfelelően van Körös folyónk, Korb (Brassó m.), Korcsona, Cornea és Cornereva (Krassó-Szörény m.), Korna, Cornu (Fehér m.), Korpád, Nádaskóród, Corneni, Corne§ti (Kolozs m), Kóród (Maros m.), Korojesd (Hunyad m.), Szamoskóród (Szatmár m.), Koronka, Karaszentgyörgy, Karánsebes, Kardó, Karika, Karulyfalva (Corui), Kardos (Cordo§), Kerc, Kercsed, Kereszély, Kerlés (Chirales), Kerpenyes (Cár-pini§), Körmend helynevünk. Van Erdélyben Körös folyóink mellett Karas-Krassó megyénk, Karajman hegyünk. A különböző népeknél a teremtő neve Körös szavunkhoz hasonló rezgéssel rendelkezik: Kurusi (Kenya), Korosz (vogul), Kronosz (görög), Chronos (tibeti), Karana (hindu).

A kerék

A kör a tökéletességét mintázza le, de mozgásjel is egyben. Mezopotámiában a kereket Istár övének, a babiloniak a Hold Házának nevezték. A kerék egy központ körül körforgást, a központnak megfelelő változást szimbolizálja. Templomaink rózsaablaka a teremtő kerekét képezi le, akárcsak a kör alakú virágkoszorúink.

A kerékszimbólum régebbi, mint maga a szekérkerék. A fizikai mérésekből már régebben tudjuk, hogy a fény elektromágneses hullámként terjed, hullámvölgyek és hullámhegyek váltják egymást. A sötét is a fény egyik megjelenési formája. A nappal feltételezi az éjszakát, a fény a sötétséget. A fény a sötét által válik láthatóvá. A legrégebbi írásnak tartott smaragdtábla szerint a sötétség és a fény ugyanabból a forrásból származik. A sötétség a bölcsesség velejárója. A hinduk szerint a fény és az árnyék az élet teremtő és mozgató erőit képezik.

A körbe-körbe örvénylő víznek, levegőnek a régi korok embere teremtő erőt tulajdonított. A hunok hagyományában világunk két erő forgatagán alapszik. A létezés kereke egésszé áll össze a körben, ezt a mozgást a kör alakú kerék ábrázolja. A körkörös mintázatú élet virágát sok helyen keréknek nevezik. Az ókorban a napkerék volt az ég kereke. A kerék motívum szakrális jelkép volt a sumeroknál, a zoroaszeriánusoknál, a hinduknál, indiánoknál. Írásos emlékek a napkerékről a tibeti hagyományban is találhatóak. A kerék és a madár az ég úrnőjének a jele a csengettyűvel és az illattal együtt. A forgó kerék a világtörvény, az idő megszemélyesítője.

A hunoknál az első mozdulat az ég kerekéhez kapcsolódik, a Rigvédában a teremtéskor megjelenik az egykerekű szekér motívuma. Az esszénusok imájában a Teremtő hozta létre a kozmikus erőket, ő élteti testünket. A hindu bölcseletben Fohat istenfiú mint szél, forgószél jelenik meg. Az istenség forgószéllé válik, ilyen lebegő állapotból megmozdulnak a kerekek. (V. stanza 3).

A magyar hagyomány szerint a körként ábrázolt fényerő mint az ég kereke hozta létre és tartja fent a világot: „Ég Kereke, kerékagya / Beleesett vízbe, sárba, / Így vált világ abroncsává, / Csillagok tartó vasává..."3

Az ég kereke vagy a napkerék nemcsak a magyarság, hanem a hindu, egyiptomi és a tibeti hagyományban is szakrális szimbólum. Mezopotámiában a kereket Istár övének, a babiloniak a Hold házának nevezték. A hindu teremtésmondában a teremtő egy kerékagyában nyugvó energia tartja össze a világot: „A Meg nem születő kerékagyában nyugvó egy tartja össze az összes teremtményt." (Rigvéda, X. 82)

A Rigvédában megjelenik az egykerekű szekér motívuma. A hindu teremtésmítoszban a világ keletkezése és szerkezete szintén a kerékmotívumhoz kötődik. Ez a képzet megtalálható régi imáinkban és a magyar táltoshagyományban. A teremtéskor az „Ég kereke" lendült mozgásba.4

Kerék mellett ábrázolták a mezopotámiai Samas napistent. Az ószövetségi Ezékielnél az őrző lények lelke kerékként jelenik meg. A négy égtájhoz négy szellemi lény rendelődik: „Egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor felemelkedtek, a kerekek is velük együtt emelkedtek fel., mert az élőlények lelke volt a kerekekben" (Ez 1,15-21). Zakariásnál négy kocsi jelenik meg (Zak 6,1-6).

A népi képzeletben hasonló köráramlást képjelez a forgó kerék és a kereszt. Archaikus imánkban a tiszta angyali lelkek erőtere forgó kerekekként, illetve keresztekként jelenik meg: „Engem őriz három angyal. / Szent keresztek, forogjatok, / Szent kerekek, áramoljatok."5

A középkori kódexek rajzain a lángoló napkerék hordozza a napot Héliosz, illetve Illés szekerén. Sámson a börtönben forgatja a világ malmát (Bír 16,20). Isten kereke izzó parázsból van (Dán 7,9). Az indiánoknál az élet kereke a gyógyító erőkkel kapcsolatban jelenik meg. Az európai hagyományban a sors kerekét Nemeszisz vagy Fortuna forgatja. A görögök Éosz hajnalistennője napkeréken érkezik. A kozmikus kerék mozgatója a keresztényeknél maga Isten, Keleten Csakravarti, a keltáknál Mag Ruith. A hatküllős kerék Zeusz, illetve Jupiter képjele. Az óind hitregékben a nyolcküllős kereket Visnu istennő a mindenség tetején egy nyolcszirmú lótuszon ülve mozgatja. A buddhisták Dharmacsakrája is nyolc küllővel rendelkezik. A kelta Brigid istennőt, a tavasz lányát is kerékkel ábrázolták. A keresztény képjelek között Szent Katalinhoz társul a kerék.

A kereket a székelyek őseink szent igájának nevezik, például a Bucsin-hágón. A kerék, az iga és az Ige az élet állandó megújulásában és változásában rejlő törvényszerűséghez kötődik.

Az idő és terünk kerekének körosztata van, és réteges szerkezettel rendelkezik, akár az élet virága. A köridom mérőszáma a 12. Egyik népmondánk így szól az Istenfáról: „Kerek ég alatt / kerek egy Istenfa. / Kerek Istenfának / szép tizenkét ága."

Népi énekünk így szól: „Adjon Isten szekeret..." A rábaközi magyar táltoshagyomány szerint ezt az éneket karácsony és újév táján énekelték őseink valamikor: „Adjon Isten szekeret, / szekerünkbe kereket, / Emlékezvén Ég-Isten-Anyánkra, / Ki szarvast fogván a Göncölbe, / Arra nyűgözvén visszahozá a megszökött Napot."6

Az ókor bölcseletében és szemléletében a körszerű mértani idomok az istennői, illetve anyai energiákra vonatkoztak. A görög Rheia istennő házasságot kötött Kronosszal. Az istenanya szülte a Napot is. Az egyiptomi falfestményeken látható Nut világanya, amint a napot szüli.

A népi hagyományokban a keréken ülő hajnal-istennő hozza el a napot, illetve a világosságot. A görögöknél Aurora tűzszeké-ren jön, a hunoknál tűznyalábot tart a kezében. Tűznyalábbal és napkerékkel ábrázolják az istennőt a kolozsvári Szent Mihály-templom régi kövén, a szászvárosi régi kőtáblán, a tordai múzeum kövén, Szécsényben a ferences templom sekrestyéjében, Kassán a domonkosok címerében, Csarodán a 13. századból származó freskón stb. Egyes régi Boldogasszony-ábrázolásoknál az istennő ingének kézelője képezi le a nap köridomját -nem lehet véletlen, hogy tájainkon a népviseletnél a nők ingujja naprózsaszerűen fodrozódik.

A körmozgás

Az élet örökös mozgás. A lét biztosítékának és változásának alapja az örvénylő energia. Nem véletlen, hogy az ókori bölcsességben az örvénylő nap jelképezte az örök életet. Faragott kapuink szélrózsája és a svasztika is egy ilyen mozgásjel. A hun bölcselet szerint az élet örök örvénylés csigavonala szerint változik. Az állandóan változó élet spirálisan visszatérő jellegű. A spirál törvénye a hármasságon alapszik. A fényenergia terjedése a Fibonacci-spirál szerint történik. Ez egy logaritmikus görbe. Az energia minden formája csigavonalasan terjed. Nem véletlen, hogy az istennőkhöz kapcsolódó csigaház vonala a harmonikus energia rezgési módja szerinti mintázatot követ.

A varrottasaink és templomaink ablakain látható szellőrózsa balra irányuló mozgást jelöl. Ez az óramutató járásával ellentétes mozgás az anyatermészetre jellemző. Bal spirál jellemzi a Naprendszer égitesteinek mozgását, a Föld Nap körüli keringését, az ember erőterének áramlását, a fa növekedését, az elektron és a neutron mozgását.

Végtelen mozgás jellemzi a szellemi és fizikai világot is. Tesla szerint világunk megismeréséhez rezgésekben kell gondolkodnunk. Naprendszerünk bolygói és csillagaink mind forgástestként végzik mozgásukat. Amire azt mondjuk, gravitáció, az lényegében egy elektromágneses térnek felel meg. A föld gravitációs tere is forgástest alakját veszi fel.

A körbejárás a spirális mozgás egy körét képezi le. A magyar hagyományban a tavaszi határkerülés, a hely körbejárása az évi munkát szenteli meg. A régi feljegyzésekből (egyiptomi Halottaskönyv) tudjuk, hogy az egyiptomiak a betegeket és a halottakat körbejárták. A ráolvasások és körbekerülések alatt kézben tartott tárgyat, botot, szobrot a halott mellé temették. Az egyiptomi Duat könyv szövegét III. Tutmózisz fáraó (i. e. 2425-1479) sírkamrájára írták. Arra inti a fáraót, hogy készítse el a földön a Duat rejtett körének a másolatát, amely védelemként szolgálhat.7

Az indiánok a lakóhely kijelölése után ma is körbejárják azt. Egy új terület kijelölése a teremtéshez hasonló cselekedet. Ezért a terület elfoglalása előtt a hinduk, az egyiptomiak, az indiánok a teremtéshez hasonló rítusokat végeztek.

A körmenet és a körtánc a régi szakrális rítusokból maradtak ránk. Platón szerint a körforgás és körbejárás isteni eredetű jelből alakult ki. A teremtő jelének mintázata változott át körtánccá. A görög menádok vagy a perzsa dervisek táncuk és forgásuk közben azonosultak szellemükkel. A forgó tánc egy középpont körül történik, mely segít harmóniába jutni. A görögöknél labirintus-táncokról is beszámoltak, amelyeket Perszephoné, Kóré és Aphrodité tiszteletére jártak. A kitáncolásnak volt információt hordozó tartalma is. Az indiánoknál az égitestek mozgását lemintázó tánccal találkozhatunk. A természeti népek nemcsak a teremtéssel kapcsolatos rítusoknál, hanem esőért, termékenységért és védelemért is járják a körtáncot.

A Kárpát-medence több táján gyógyítás céljából kerülik körbe a beteget, a lakóházat, az ellő állatot, a mezőt. A csángók a gyógyító ráolvasásokkor háromszor kerülik meg a beteget. Csíkban imádkozás közben a halottat kerülik meg háromszor, Kalotaszegen a sírját temetés után. Moldvában szokás, hogy lakodalomkor az új pár körbejárja a szekerét, mielőtt felülnek rá, majd körbejárja a lakóházat. Tavasszal körbejárják a nyájat, mielőtt kihajtják a legelőre. Az új asszony a tűzhelyét járja körül a lakóházban.

Kalocsán fércnek nevezik a körbejárást, Somogyban erő-járózásnak. Rábacsanakon az ún. királyfa körül járják a karéjt. Teszik mindezt a jövő megszentelése érdekében és testi-lelki gyógyítás céljából. A körbejárás a természetben ható energiaáramlás spirálját képezi le. A növények növekedése, a felhők alakzatának változása mind spirális energiamintázat alapján történik. A fákon a levelek és az ágak balspirál szerint nőnek. Az ember életerejének spirális mozgása szintén a balspirálnak megfelelő, az óramutatóval ellenkező irányú, azaz bal osztatú. Az anyai jelleg érvényes a szellemi erőre és a megnyilvánult világra is. Az egyiptomi Nut teste feszül ki az égbolton. A mi Tündér Ilonánk maga a Tejút. Ott lakik az égig érő fa tetején. Régi tudáson alapszik, hogy földi világunk természeti erőit a Boldogasszony-ünnepek jelölik meg.

A kör megsokszorozódása

A körök egymásra épülve bonyolultabb rendszert alkotnak. „Egy csak Ős örök Egünk, / Ős szellem ős testben, / Ős test ős szellemben. / Osztatlanul örök nyugalom, / Osztódottan töméntelen erő."8

Isten harmonikus tere maga a teremtő és összetartó szellemi erő. Az ember érzelmi-gondolati mozgása csak egyensúlyban érzékelheti a szeretet terét. Az egyensúlyozás végén megvalósul a teremtő szeretet.

Sejtszaporodásnál egyből kettő lesz. Az egy köre úgy osztódik ketté, hogy nem válik el egymástól, hanem egy átfedési zónában metszi egymást. Az összekapcsolt közös erőtérből folytatódik a teremtés. Ezt a közös harmadik részt nevezik mandorlának, halnak, ősmagnak, istenfiúnak, sárkánynak. A mandorlában lévő feszültség kiegyenlítődésre törekszik. Ezért újból osztódik, létrehozva egy harmadik kört, és így tovább. Az osztódási lépések száma hét. Ezért addig osztódik, amíg a hetes szerkezetű létet ki nem teljesíti. Maga az élet keletkezése, a genezis és a sejtszaporodás is ilyen módon megy végbe.

A létkörök metszéseiből alakul ki az élet virágának nevezett ősi jelkép. Ez a körkörös erők együttműködéséből kialakult rezgési létforma Melchizedek szerint minden dolog eredetét és működésének rendjét képezi le.

Az élet virága mintázata hét kör metszéséből alakul ki. A teremtésmondákban megjelenik a hetes szerkezet. Mindennek eredete a hét teremtési nap a Bibliában. Hét úr van az atlantiszi smaragdtáblák szerint, aki a lelki-szellemi szinteket felülvigyázza. A hun bölcselet hét világot tart számon. Az óind Rigvédában „hét nővér" jelenik meg az élet kerekén. A teremtést szimbolizáló életfának a népek mondáiban hét ága van.

A Kárpát-medencében az élet virágának alakzata gyakran megtalálható a kapuk, épületek díszítőelemeként. A belső kör, amelyet életmagnak hívtak, faragott tárgyainkon, faragott kapuinkon gyakran látható. Az élet virága mintázata egy rendalapú rendszert ábrázol. A világ a teremtő erőből jött létre, ez az erő rendet és rendszert biztosít számára. A díszítőművészet által használt körívek metszéséből kialakult forma egy hatágú virághoz hasonlít. Az élet virága a görög bölcseletben ismert szakrális geometria szerint a körrel ábrázolt egyből alakul ki, amikor a teremtés során az megtöbbszörözi önmagát. József Attila költő megfogalmazásában: „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát, / s így mindenik determinált."

A világunkban egységes rend uralkodik - akárcsak egy körben. A legkisebb rész alatt is vannak még részletgazdagabb képek, a nagyobbak fölött még nagyobb, végtelenbe futó részek. A két vonal mindig találkozik, mert a végtelen nem lineáris, hanem önmagába fordul és bezárul. Egyre több tudományterületen bebizonyosodott, hogy világunk felépítése fraktáljellegű alapokon nyugszik. Világunk fraktáltípusú elemei egy hasonló mágneses összerendeződés szerint kapcsolódnak egymáshoz. A hópehely, a növények elágazásai és maguk a földön lévő partszakaszok, hegyvonulatok a fraktálgeometriával írhatók le. Világunk egy teremtő energiából szövődött rend alapú térben létezik. Létünk szellemi erejét a kvantumfizika energiamezőnek, térnek nevezi. A térelmélet szerint mindennel egységben létezünk, nem elszigetelt egyedekként. Az anyag jellegzetességét végső soron a tér határozza meg. A részecskegyorsítóban kibocsátott elektron tudja, milyen térből származik. Az ember impulzusokat bocsát ki a lét terébe, akár egy radar. Ugyanakkor minden pillanatban ebből a térből nyerünk információt. A térrel érzékeink segítségével kerülünk kapcsolatba. Az érzékelés egy magasabb intelligenciához juttat el. Csodálatos, ahogy a halraj vagy a madársereg repülése közben minden egyed egyidejűleg vált irányt. Ez csak az energiamezők segítségével lehetséges, amelyek késlekedés nélkül minden egyednek közvetítik az egységes rendet.

 

Irodalom

Melchizedek, D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi 1999.

Hoppál, M. - Jankovics M. - Nagy A. - Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula 2000.

Doreal: Az atlantiszi Toth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2000.

Máté I.: Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 2004-2005.

Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőtlépék. Kalligram, Pozsony 1999.

Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematica. Humanitas,

Bucureşti 2002. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, Budapest 2001. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I-III. Élő Föld Kiadó, Budapest 1999.

Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006. Ipoly Arnold: Magyar mythologia. Pest 1854. Kandra K.: Magyar mitológia. Magyar Ház, Budapest 2006. Durant, I.: Das Gedichte der Zivilisation. Bern 1952. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest 2000. Eliade, Mircea: Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest 2002. Eliade, Mircea: Kovácsok és alkimisták. Budapest 2004. Szatmáry L.: Magyar alkimisták. Természettudományi Társulat, Budapest 1928.

Baráth T.: Magyarok őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása 1988. Néprajzi lexikon. III. Budapest, 1987.

Pozsony Ferenc: Erdélyi népszokások. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006. Daneley, R.: Az örvényen túl. Mandala Véda, Budakeszi 2001. Benedek István: A tudás útja. Gondolat, Budapest 1972. Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Budapest 1978. Márton, V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület 2000.

 

Jegyzetek

1 Doreal: Az atlantiszi Toth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

2 Falvay Károly: Boldogasszony. Tertia, Budapest 2001.

3 Máté I., Yotengrit. I-II. Palatia, Győr, 2004-2005.

4 Uo.

5 Erdélyi Zsuzsana: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony 1999 195

6 Máté I.? Yotengrit. I-II. Palatia, Győr, 2004-2005.

7 Erdélyi Zsuzsana: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony 1999.

8 Erdélyi Zsuzsana: i. m. 195.

 

Keresés a Katholikos oldalain