Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Ferencz Emese
mUNKAHELYI MENTÁLHIGIÉNÉ
A SEGÍTŐ SZAKMÁK LÁTÓHATÁRÁN

 

A szerző az idén végzett a kolozsvári BBTE RK Teológia, illetve a Magyar Szociológia és Szociális munkásképző Kar tanácsadás mesterképzés szakán. Jelenleg a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségen dolgozik mint pasztorálasszisztens. Írása a Debreceni Nemzetközi Konferencián a legjobb előadó címet nyerte el, míg a XIX. Reál és Humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia szociális munka szekciójában III. helyezést ért el.

Napjaink rohamosan átalakuló világában rendkívül fontos, hogy mi, segítő szakmában dolgozók ne csak a fizikai teljesítőképességünkkel foglalkozzunk, hanem időt szenteljünk a szellemi és lelki működőképességünk megőrzésére, javítására is. A lelki egészség (mentálhigiéné) megőrzése és biztosítása mind a mentálhigiénés szakemberek, mind magának az egyénnek a feladatának tekinthető. A lelki egészség védelme széles skálán mozog, kezdve az egyéni mentálhigiénétől egészen a közösségi mentálhigiéné kérdéséig. Jelen tanulmányban a segítő hivatás, különösképpen a lelkigondozói és egyházi szolgálat mentálhigiénés vonatkozásainak feltárásán túl a munkahelyi stressz szerepét és kezelését, valamint a lelki egészséget meghatározó tényezőket is bemutatjuk. Szociális munkás és teológus végzettségemből adódóan ebben a rövid írásban kifejezetten az egyházi munka mentálhigiénés specifikumaira, a vallásosság fontosságára, illetve a túlterheltség tényezőire és kezelésére reflektálok. Csíkszentmihályi Mihály gondolata volt a kiindulópontja a munkahelyi mentálhigiéné témakörének mélyebb megértéséhez: „Sokan azt gondolják, hogy boldogabbak olyankor, amikor pihennek vagy relaxálnak. Ehhez képest nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy a legnagyobb boldogságot akkor élik át, ha elmerülnek egy tevékenységben, vagy teljesen elköteleződnek amellett, hogy megküzdjenek egy kihívással."1

Munkahelyi mentálhigiéné

„A mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erősebbé, fejlettebbé teszik" - írja Buda Béla.2 A mentálhigiéné magába foglal minden olyan tevékenységet, melynek célja a lelki egészség fenntartása és megerősítése. Az egészség a betegségeken túl magába foglalja a testi, lelki és szociális jóllét állapotát, a mindennapi élet stresszhelyzeteivel való megbirkózást, valamint a változásokhoz való alkalmazkodást. Mindent magába foglal, ami a lelki egészség szinten tartását és javítását jelenti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározásában mentális egészség esetén „a jólét olyan fokáról van szó, melyben az egyén meg tudja valósítani képességeit, meg tud küzdeni az élet mindennapos nehézségeivel, stresszhelyzeteivel, képes az eredményes és termékeny munkavégzésre, valamint hozzá tud járulni közösségének életéhez".3

A munkahelyi mentálhigiéné feladata, hogy felderítse a dolgozók lelki egészségére kihatással levő tényezőket, megelőzze a lelki egészség romlását, valamint a lelki betegségek kialakulását. Mindezeket az önismeret fejlesztésével, valamint a stresszhelyzetek hatékony megküzdésével lehet elérni.

A mentális egészség fenntartása, a betegségek megelőzése nemcsak az egyén, hanem a kis és nagy közösség érdeke is. Az ehhez kapcsolódó tevékenységek irányulhatnak tájékoztatásra, oktatásra, valamint az alkalmazott területekhez kapcsolódó ellátásra. A mentális egészség támogatása több síkon fut, eredményeket főként multidiszciplináris talajon lehet elérni. A mentálhigiéné szempontjából fontos a megelőzés is, melyet három szakaszon át lehet megvizsgálni: az elsődleges prevenció a kóros folyamatok elindulását akadályozza meg, a másodlagos a már kialakult kórképet felismerve a kórképet megállítani, a harmadlagos megelőzés célja pedig a kórfolyamat adekvát kezelése és gondozása.4 A megelőzés azért fontos, mert ha egy dolgozó betegszabadságra kell menjen, az hosszabb idejű távolmaradást feltételez, ami a munkahelyek számára is problémát okoz. Ilyen esetben a vezető vagy megosztja a munkát a többi alkalmazott között, vagy új munkatársat vesz fel. Mindezek feszültséget generálhatnak a munkatársak és vezetők között. Visszatérve a kórképre, fontos kiemelni azt a pozitív szemléletet, ami nem a betegséget, hanem az egészséget állítja fókuszba. A pozitív mentálhigiéné szerint, ha a közösség, család, barátok egészséges légkört teremtenek az egyénnek, az védőfaktor is lehet. Ez az egészséges légkör a munkahelyen is megmutatkozhat, ami nagyon fontos szempont a mentálhigiéné megőrzése tekintetében. A munkahelyen uralkodó hangulat nagymértékben befolyásolja a munkához való hozzáállást, éppen ezért kellene minden munkahelyet a dolgozó számára kellemessé és fontossá tenni. Kellemes lesz a munkahely, ha harmonikusak az egymás közötti kapcsolatok, valamint ha az egyén képes érzelmileg is eggyé válni vele.5

Összefoglalva tehát elmondható, ha az ember lelkileg egészséges, akkor nagy valószínűséggel a munka is jól megy. A jó munkahelyi légkör, valamint a dolgozók elégedettsége hozzájárul a stressz hatékony kezeléséhez, a lelki egészség stabilitásához.

A munkahelyi lelki egészséget meghatározó tényezők

A dolgozók lelki egészsége és jóléte elengedhetetlen a munkahelyen. A lelki problémák súlyossága és időtartama jelentősen csökkenthető a munkahelyi környezetben történő változtatásokkal, a dolgozók támogatásával. A munkahelyi lelki egészséget befolyásolják a stresszes események, a stresszorok megjelenése, ezeket ismertetjük röviden ebben a részben.

A munkahelyi stresszt három különböző, de egymást átfedő megközelítésben lehet taglalni. Az első szerint a munkahelyi stressz kialakulásában jelentős szerepet tölt be a munkakörnyezet, a második megközelítés a feszültséget emeli ki, ami káros az általános élettani hatásokra nézve, a harmadik pedig a stresszt dinamikus kölcsönhatásként közelíti meg, ami kimutatható az ember és munkakörnyezete között. A stressz akkor keletkezik, amikor az emberi szervezet fokozatosan megterhelés alatt áll. Megterhelésnek nevezünk minden olyan tényezőt, mely kihatással van az ember lelkiállapotára és alkalmazkodási mechanizmusaira. Tehát stressz alatt értünk minden olyan testi és lelki változást, ami a stresszorok hatására az emberi szervezetben megjelenik. Ilyen stresszállapotról akkor beszélünk, amikor az egyén már nem tud megbirkózni a nehézségekkel, az erőforrásai nem elegendőek, és a munkafeladatait sem tudja rendesen elvégezni.6 A hosszantartó stressz negatív hatással van az egyén egészségi állapotára. A stressz következtében felléphet munkahelyi elégedetlenség, gyakori hiányzás, romló munkahelyi teljesítmény, kiégés. A stressz fizikai, pszichológiai és szociális panaszokkal jár együtt. Kialakulásához és meglétéhez nagyban hozzájárulnak azok az elvárások, követelmények, melyek az egyén számára túl magasak vagy elérhetetlenek. A stressz tünetei közé a következők sorolhatók:

Testi tünetek: fejfájás, szédülés, kimerülés, magas vérnyomás, emésztési problémák, hányinger, hát- és vállfájdalmak, mellkasi fájdalom.

Érzelmi tünetek: ingerlékenység, indulatosság, reményvesztettség, sírás, kiborulás, depresszió.

Mentális tünetek: figyelmetlenség, szétszórtság, döntésképtelenség, gyakori hibázás.

Viselkedésbeli tünetek: alvási nehézségek, étkezési problémák, szexuális érdeklődés csökkenése, szerfogyasztás, kapcsolatok elhanyagolása.7

A munkahelyi stressz forrásai: stresszorok

A stresszorok külső erőhatásonként lépnek fel. Hozzátartozik minden olyan stresszkeltő esemény, ami befolyásolhatatlan, megjósolhatatlan, az egyén képességeinek határait érinti, valamint ami negatívan befolyásolja az énképet. A stresszforrásokra mindenki másképp reagál, hiszen egy adott esemény, ami esetleg stresszt váltott ki az illető személyből, egy másik ember számára semleges maradhat. Az egyik emberben stresszhelyzetet produkál, a másik embernek viszont nem jelent kihívást.8 A stresszorok a szervezetre ható külső erők, körülmények, ingerek, melyek a stresszreakciót létrehozzák.

Cooper és Davidson a munkahelyi stresszorokat a következőképpen osztályozta: munkafeladat, munkakörnyezet, szervezetben betöltött szerep.

Minden munkaköri leírás tartalmaz olyan elemeket, melyek stresszorokká válhatnak. Ilyen lehet a minőségi és mennyiségi alulterhelés, illetve túlterhelés, a munkafeltételek, valamint a folyamatos változások. A mennyiségi túlterhelés negatív hatással lehet az egyén egészségi állapotára, főleg ha többet dolgozik, mint amennyit szükséges. Az egészségügyi problémák gyakori jelentkezése a túlterhelés hosszú távú következménye. A minőségi túlterhelés a tökéletes munkával kapcsolatos elvárásokat képezi, ami a munkavállaló önértékelésének csökkenéséhez vezethet. A minőségi alulterhelés ennek az ellentétje: egyszerű feladatokat bíznak az egyénre, ami egy idő után monotonná válik, egyhangú lesz, s ez a figyelem lankadá-sát, a reakcióidő növekedését eredményezi. A munkafeladattal kapcsolatos stresszorokhoz tartoznak a munkafeltételek is, melynek tényezői stresszorként léphetnek fel. Ilyen lehet az, ha a munkafeltételek nem biztosítják a megfelelő munkavégzést, ha az egyén nem szólhat bele abba, hogy mikor dolgozik, valamint ide tartozik az is, ha az egyénnek veszélyes körülmények között kell dolgoznia. A munkában való változások szintén stresszorként léphetnek fel, hiszen annak hatására, hogy a dolgozónak szembe kell néznie a változásokkal, a saját képességeiben is könnyebben elbizonytalanodik.

A munkakörnyezet fizikai jellemzői a zaj, világítás, levegő, szag, zsúfoltság, nem megfelelő hőmérséklet egyaránt stesszforrás lehet. Persze érdemes itt kitérni arra is, hogy az igények teljesen másak egy irodában dolgozónál, mint pl. egy műhelyben, ahol nehéz munkát végeznek. A nem megfelelő világítás pl. egy adott ponton nem tűnhet zavarónak, azonban ez később akár vissza nem fordítható károsodáshoz is vezet.9 A mai munkahelyeken a leggyakoribb stresszor a zaj. A nagy zajnak káros vegetatív és pszichés hatásai lehetnek, nem beszélve arról, hogy maradandó károsodást okozhat. Vegetatív hatása abban mutatkozik meg, hogy megváltoztatja a keringési rendszer működését, ami keringési betegségek forrása lehet. Mindezeken túl a zaj a teljesítmény romlását is eredményezheti. A zaj hatása más tényezőkkel is összeadódhat: a zaj jellegével, erősségével, hangszínével, a munkavállaló által végzett feladat összetettségével, az egyéni tűréshatár, valamint a munkavállaló aktuális állapotával.10

A szervezetben betöltött szerep nagyban befolyásolja a feladatellátást, valamint a különböző hatásokra adott választ. Megkülönböztetünk egyéni, csoporti és szervezeti szintű stresszorokat. Egyéni stresszor közé tartozik a nem világos követelmény s a nem pontos munkaköri leírás. Ugyanakkor a túl sok vagy túl kevés felelősség, valamint az előléptetés hiánya is felléphet munkahelyi stresszorként. A karrierfejlődés is fontos tényező, hiszen ha az egyén nem tud fejlődni a munkájában, de nem is adnak erre lehetőséget, munkahelyváltás következhet be. A karrierépítés során versenyhelyzetek alakulhatnak ki, ami a munkatársak közötti feszült állapotok eluralkodásához vezethet. A karrierfejlődés stresszforrássá akkor alakul, ha az egyén feleslegesnek kezdi érezni magát éppen attól, hogy nincs összhang a teljesítmény, elvárás, valamint a szervezet igényei között. A csoportszinten megjelenő stresszorokat is fontos megemlítenünk, hiszen sok esetben fordul elő, hogy a munkatársak egymás ellen dolgoznak, nem segítik egymás munkáját. Mindez azzal jár együtt, hogy nem alakul ki sem a bizalom, sem az összetartás a csapattagok között, melynek következtében a munkatársi kapcsolat is meglazul. Ez majd a későbbiekben ahhoz vezethet, hogy nem fognak egymás mellett kiállni, nem támogatják egymást, és egymáson fogják levezetni a felgyülemlett feszültségeket.11 A csoportközi konfliktusok nagyon erőteljesen rombolhatják az egymás közötti kapcsolatokat, ami munkahelyi stresszorként is felléphet.

Összegezve a munkahelyi stresszorokat elmondható, hogy mind a munkafeladattal és munkakörnyezettel, mind a szervezettel kapcsolatos stresszorok negatívan hatnak az egyén mindennapjaira, magánéletére. Ezzel ellentétben a megfelelő munkakörnyezet, a jó munkahelyi kapcsolatok, valamint a világos munkafeladatok hozzájárulnak a munkahelyi stresszes események hatékony kezeléséhez.

A stresszel való megküzdés mint a kontroll eszköze

Megküzdésnek nevezhető minden olyan cselekvés vagy kognitív művelet, melyet az ember teljesen tudatosan használ egy stresszes helyzetben. A megküzdés egy szembenézési folyamat részét is képezi. A megküzdési stratégiák azt mutatják meg, hogy az ember miként képes szembenézni a stresszes élethelyzetekkel és az azokban felmerülő problémákat megoldani. Minél több megküzdési stratégiát használ, annál inkább képes a munkahelyi és a magánéleti egyensúlyi állapotát megőrizni és helyreállítani. Lazarus és Folkman (1984) vezette be az érzelem- és problémaközpontú megküzdési stratégiákat. Az érzelemközpontú megküzdés az érzelmi feszültség csökkenését vonja maga után, míg a problémaközpontú megküzdésben az egyén erőfeszítései a probléma megoldására összpontosít-nak.12 A problémaközpontú megküzdés során először meg kell határozni magát a problémát és helyzetet, utána mérlegelni a lehetséges megoldásokat az előnyök és hátrányok figyelembevételével, végezetül pedig végrehajtani a kijelölt cselekvéssort. A problémaközpontú megküzdési stratégia alkalmazásának sikeressége függ a személy jellemzőitől, tapasztalataitól és intellektuális adottságaitól. Az érzelemközpontú stratégiák célja, hogy az egyén képes legyen elkerülni a destruktív indulatokat és érzelmeket. Az érzelemközpontú stratégiák vagy segítik az alkalmazkodást, vagy akadályozzák azt. Mindez attól függ, hogy hosszú távon a stressz oldódása vagy fokozódása lesz jellemző. Az érzelemközpontú megküzdési stratégiák közé tartozik az értelemkeresés, fantáziába menekülés, minimalizálás, önvádolás. Az emberek nagy része az alapvető megküzdési stratégiákat használja a mindennapjai során felmerülő stresz-szes helyzetekben, azonban vannak specifikus stresszorokhoz kötődő megoldások. Az érzelemközpontút általában veszteség esetén szokták használni, a problémaközpontút pedig a kihívásokkal teli helyzetekben. Amikor egy eseményről úgy gondoljuk, hogy megváltoztatható, problémaközpontú megküzdést használunk, amikor pedig úgy látjuk, hogy nem tudjuk a helyzetet sem befolyásolni, sem megváltoztatni, az érzelemközpontú megküzdéshez folyamodunk.13

Azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy nemcsak a helyzetek, hanem a személyiség egyedi jellemzői is befolyásolják a stratégiák alkalmazásának gyakoriságát. Vannak, akik úgy tartják, a megküzdési mód attól függ, hogy az ember az eddigi élete során melyiket hasznosította vagy dolgozta ki, mások azonban úgy gondolják, hogy elsősorban a szituáció dönti el, hogy ki, mikor, milyen stratégiákat alkalmaz. Mindezeken túl megkülönböztethetünk úgynevezett megküzdés-potenciál tulajdonságokat, melyek személyiségtényezőket jelentenek. Ezek a következők: kontrollképesség, tanult leleményesség, lelki edzettség, optimizmus, koherenciaérzék, én-hatékonyság. Az, hogy ki milyen megküzdési módot használ, nagyban befolyásolja a helyzet jellegzetessége, a testi és lelki állapot, önbizalom és megelőző stresszhelyzetek tanulságai.14

Mentálhigiéné és vallásosság

A mindennapi élet számos olyan kérdést vet fel, mely határokat feszeget, szorongást kelt, gondolkodásra és nehéz döntési helyzetek meghozatalára késztet. Van, aki elvonul, hallgat, más társaságba próbálja elterelni a gondolatait. Van, aki áldozattá válik, inni kezd, orvoshoz megy, vagy jó esetben vallási csoporthoz csatlakozik. Az, hogy ezekre a helyzetekre ki hogyan reagál, nagyban függ attól, hogy milyen megküzdési módot használ. Számos kutatás bizonyítja a vallásosság lelki egészségre gyakorolt hatását. A mentálhigiéné tekintetében a vallásgyakorlás szignifikáns kapcsolatban áll a depresszió, reménytelenség és szorongás alacsonyabb fokával.15 Védőfaktor az önkárosító magatartásformákkal szemben is. Egyes kutatók a vallásosságnak a lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásával hozzák összefüggésbe a hála, áhítat, remény, tisztelet és csodálat tényezőit. Pl. a hála érzésének megtapasztalása az emberi kapcsolatokat is pozitív irányba befolyásolja.

A mentálhigiéné és vallásosság témájával foglalkozva nem lehet figyelmen kívül hagyni a megbetegítő és patológiás formákat, következményeket sem. Elsőnek megemlítendő a társas kirekesztettség érzése, mely azoknál az embereknél jelentkezik, akik életmódjukkal nem tudnak megfelelni vallásuk normarendszerének, vagy a szigorú erkölcsi előírásokhoz mérten érzik magukat értéktelennek. Előfordul, hogy egyes vallási tanítások nyomán az attól való félelem, hogy halálos bűnt követett el s megszégyenül, dominánssá válik a mindennapokban, ami a lelki egészség szempontjából lehúzó erő lehet.16 Karl Frielingsdorf, a valláspedagógia és a pasztorálpszichológia professzora a vallásos emberek istenképét vizsgálva megbetegítő istenképeket is talált:

• a kérlelhetetlen bíró, aki minden hibát számon kér és megtorol;

• az Isten, aki nem életet, hanem halált okoz;

• a könyvelőisten, aki az ember összes hibáját regisztrálja;

• a teljesítményisten, aki számára az ember annyira értékes, amennyit teljesít.17

Ezek az istenképek a lelki egészség és vallásosság patológiás formái, melynek hatása és következménye tetten érhető minden olyan élethelyzetben, ahol az egyén negatív vallásos megküzdési módot használ problémái és nehézségei megoldására.

Érdekes összefüggést találtak a vallásosság és a munkában való helytállás s a vallásos magatartásformák között. A vallásukat rendszeresen gyakorlók körében végzett felmérés alapján az egyházi dolgozók kevesebb időt töltöttek munkaképtelenül és kevésbé csökkent munkaképességük is, mint azoknak, akik nem az egyház köreiben tevékenykedtek.18 Ezzel ellentétben az egyházi munka struktúrájával összefüggő faktorok megnövelik a veszélyeztetettséget. Minél több tényező hat egy adott munkaterületen, annál nagyobb a megbetegedés veszélye. A plébániákon és sok más egyházi helyen gyakran a természetes munkatempótól eltérően kell dolgozni. A rendszeres, természetes életmód ezekben a munkakörökben gyakran felborul: sorozatos esti és hétvégi alkalmak s a váratlan élethelyzetek (pl. temetés) lehetetlenné teszik az egyéni ritmushoz való igazodást. A diffúz elvárások szintén kihatással lehetnek az egyházi dolgozók mentálhigiénéjére, hiszen sokszor valós és valótlan elvárásaik vannak velük szemben, ami feszültséget, folytonos éberséget és differenciálódást igényel.19 A papok esetében általánosan tapasztalható, hogy a plébániák mindenesei: sokszor villanyszerelők és kertészek, hitoktatók, könyvelők, házassági tanácsadók, munkaadók és lelkigondozók. Ezt szakmailag magas fokon szeretnék végezni, ami túlterheltséghez, kiégéshez vezethet. Ez megelőzhető, ha időben sikerül megállapítani, hogy az illető mekkora terhelésnek van kitéve, s így megőrizheti mind a testi, mind a lelki egészségét és munkaképességét.

Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy az egyházi körökben dolgozók esetében milyen mentálhigiénés specifikumok, vonatkozások vannak? A továbbiakban erre a kérdésre keressük a választ, a lelkigondozók, papok és az egyházban dolgozók tevékenységének feltérképezése által.

Lelkigondozók mentálhigiénés specifikumai

Már az elején érdemes leszögezni, hogy miben is különbözik a papok és lelkigondozók munkája, tevékenysége. A pap és a lelkigondozó munkája a mentálhigiénéhez áll a legközelebb, de nem teljesen ugyanaz: spirituális szemlélete miatt eltér tőle. A papi, lelkipásztori munka sajátja a lelkivezetés, míg a lelkigondozás szakosodást igényel. A lelkivezetés alapja és célja a hívő ember hite és vallásossága. A lelkigondozó tevékenysége annyiban eltérő, hogy felhasználja a pszichológia eszközeit olyan módon és területen, ahogy és ahol pl. egy pszichológus vagy egy mentálhigiénés szakember eszközein keresztül nem lenne végigjárható. Forma esetében arra kell gondolnunk, hogy pl. a hívő ember életében egy gyónás vagy más hasonló folyamat mentálisan és fiziológiailag is rendkívüli hatással bír, míg egy nem hívő esetében nem mutatható ki semmiféle változás. Ám még ebben az esetben is speciális eszköze ez a lelkigondozónak, ha csak benne van jelen, így akár hívő, akár nem a szenvedő ember, sajátos szakterület ez. A lelkigondozás az ember transzcendens vonásait helyezi előtérbe. A különböző vallási felekezetek, csoportok igen nagy hangsúlyt fektetnek a lelkigondozásra. Képzett szakemberek foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal. A lelkigondozás különösen fontos eleme az értő figyelem. A figyelem bizalmat épít. Bizalom nélkül lehetetlen segíteni. De igényfelmérés nélkül is. Maga Jób mondja ki, hogy mire van szüksége a szenvedőnek: „Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak? Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem? Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem. Aki megvonja magától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét (Jób 6,11-14). Worthington keresztény lelkigondozó a segítségnyújtás öt szakaszát írta le: megértés, a probléma újragondolása, cselekvési terv kidolgozása, a személy változásra irányuló törekvéseinek támogatása, utógondozás. Worthington az első szakaszt tartja a lelkigondozás legfontosabb pillérének. Beszéltetnünk kell a szenvedőt, meg kell hallgatnunk és megértenünk mindazt, amivel küszködik, ami elakadást okoz a mindennapi életében.20 A lelkigondozó mentálhigiénéje nagyban hozzájárul a hozzá fordulóval kialakuló kapcsolathoz és segítségnyújtáshoz. Amikor az emberek lelkigondozóhoz fordulnak, az első és legfontosabb, amit kérni szoktak, hogy megértsék és ne ítéljék el tetteit, viselkedését, gondolatait. Mindannyian arra vágynak, hogy valaki megértse őket. Gordon W. Allport írt egy gondolatsort az emberi lélek kiáltásáról: „Hallgass meg, ha arra kérlek, hogy hallgass meg. És kezdesz tanácsokat adni nekem, nem azt teszed, amire kértelek. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és kezded mondani nekem, hogy miért nem kellene így éreznem, taposol az érzéseimen. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és erre azt hiszed, hogy tenned kell valamit, hogy megoldd a problémáimat, akkor félreértettél. Bármilyen furcsának is tűnik, figyelj! Mindössze annyit kértem, hogy hallgass meg".

A lelkivezetés tehát az Istennel való kapcsolatra tekint, míg a lelkigondozás és a segítő kapcsolat során a segítségre szoruló problémái és emberi kapcsolatai kerülnek a fókuszba. Bármely segítő kapcsolat attól válik pasztorális segítő kapcsolattá, ahogyan a segítő viszonyul a szenvedő emberhez. Legfontosabb eleme a végtelenre való nyitottság és az Isten szeretetének megtapasztalásából áradó szemlélés.21

Az egyházban dolgozók szakmai túlterheltsége

Szociális munkásként, az egyház életében gyökeresen részt vállalóként és eddigi szakmai tudásom, tapasztalatom tükrében merem kijelenteni, hogy segítő szakmák esetében, valamint az egyházban dolgozóknál nagyobb a szakmai túlterheltség és kiégés, mint más munkaterületek bármelyikén. Ahogy már az elején is említésre került ennek az az oka, hogy a segítő szakmát választók mindennapi tevekénysége nem a megszokott módon folyik, hanem alkalmazkodniuk kell a kialakult életkörülményekhez, a változásokhoz, s bejósolható és bejósolhatatlan események sokaságához. Sokszor annyira magasak, ellentmondásosak és betölthetetlenek az igények, hogy kimagasló teljesítménnyel sem teljesíthetők. A lelki és fizikai túlterhelések s a velük való nem megfelelő megküzdés hiánya vezethet a pszichoszomatikus tünetek megjelenéséhez, alvászavarhoz, fáradtságérzéshez, függőséghez, szorongáshoz, depresszióhoz, valamint szakmai és önértékelési problémákhoz.

A kiégés szindrómája az 1970-es években került be a szakirodalomba, melynek központi eleme a negatív beállítódás önmagukkal, a munkával, az élettel szemben. A tapasztalatok szerint azért is tartoznak a segítő szakmások a veszélyeztetett csoportba, mert hosszú időn át magas koncentrációt és figyelmet igénylő tevékenységet végeznek, és munkájuk során nem túl gyakran számíthatnak látványos sikerre. Vannak, akik ezzel könnyen megküzdenek, de sokan vannak olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni a sokszoros elbukással, sikertelenséggel, a munkahelyi beszólással, a vezető személyiségével s a folyton változó munkafeladattal és körülménnyel. Egyházban dolgozóknál gyakorta tapasztalhatjuk ezt.22 Az egyházi munka, hasonlóan a többi segítő foglalkozásokhoz, részleges vagy teljes szociális izoláció veszélyével jár. A váltakozó műszakok s a hétvégi munka kiszakítja őket a természetes emberi közösségükből: amikor mások szabadok, ők dolgoznak. A szabadidő és munkaidő egybeolvad, a magánbeszélgetések témája is gyakran szakmaivá válik.

Az egyházban dolgozók esetében Illés-szindrómáról is beszélhetnénk, hiszen a kiégett ember bibliai példája ő. Története az önfeláldozó feladatvállalással kezdődik. A legtöbb egyházi munkás önfeláldozó, magát háttérbe szorító keresztény ember. A bibliai történet meglepő fordulata a kimerültség, sikertelenség, csalódottság, hiszen Illésnek egyedül kell szembenéznie a kiszabott büntetéssel a baál papokért. Sem a nép, sem a király nem áll mellé. Meglepő fordulat, de pontosan érzékelteti azt, amit és amin mi, egyházi körökben dolgozók néha meg kell élnünk és keresztül kell mennünk. Összefoglalva tehát az egyházban dolgozók veszélyeztető faktorai a következők: mértékét vesztett személyes és professzionális elkötelezettség, a korlátozott kompetencia ismétlődő megtapasztalása, a mérhetetlen eredmény és eredménytelenség, szociális izoláció, félreértett üdvterv.23

De mi a teendő abban az esetben, ha a kiégés tüneteit érzékeljük magunkon? Először is fontos megbeszélnünk ezeket a tüneteket azzal a valakivel, akiben megbízunk, aki képes meghallgatni és együtt érezni velünk. Ha úgy érezzük, hogy tüneteink súlyosak, nem tudunk továbblépni, és fokozatosan, több időn keresztül nincs kedvünk bemenni dolgozni, forduljunk szakemberhez. Mindezeken túl fontos olyan örömszerző, kikapcsolódó tevékenységet találni, mely kiszakít bennünket a munkahelyi környezetből, a kudarcot okozó körülménytől. A pozitív élmény visszaadja a derűt, a lelkesedést, a reális gondolkodást.24

 

Forrásanyag

Atkinson-Hilgard: Pszichológia, Budapest, 2005.

Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, Budapest 2002.

Csikszentmihályi Mihály: A futás öröme, Budapest 2018. Frielingsdorf, K. :Istenképek. Ahogy beteggé tesznek - és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, Budapest 2007. Juhász Ágnes: Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés,

Budapest 2002. Hajduska Marianna: Krízislélektan, Budapest 2010. Hézser Gábor: Miért? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat, Budapest 2001.

Horváth Szabó Katalin: Vallás és emberi magatartás, Budapest 2007.

Kártyás Gábor - Répáczki Rita - Sulák Mónika - Takács Gábor, (szerk.): A munkajogi szabályozás szerepe a munka, h. n. 2012.

Kiss Enikő Csilla - Sz. Makó Hajnalka (szerk.): Mentálhigiéné és segítő hivatás, Pécs 2010.

Kondor Ágota: A mentálhigiéné fogalma, tárgyai és területei, Keresztény Szó 2009/10.

Kopp Mária - Székely András - Skrabski Árpád: Vallásosság és egészség az átalakuló társadalomban, Mentálhigiéné ésPszichoszomatika 5 (2004) 2.

Kopp M., Kovács M. E. (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, http://epa.oszk.hu/02200/02251/00024/pdf/EPA02251_Ter_es_tarsadalom3681.pdf, Letöltés ideje: 2018. 11. 19.

Nagy Edit: Egy segítő foglalkozás képviselőinek pályaképe a kiégés szempontjából, Doktori értekezés, Debreceni Egyetem, 2007, file:///C:/Users/User/Desktop/Nagy_Edit_ertekezes.pdf, Letöltés ideje: 2018. 11. 17

Martos T., Kézdy A: Vallásosság, lelki egészség, boldogság. In: Horváth-Szabó K. (szerk.): Vallásosság és személyiség. PPKE BTK, Piliscsaba 2007.

Nemes Ö., Kővári M.: Pasztorális segítő kapcsolat a gyakorlatban. In Embertárs. Ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat,

2006. 4(1).

Sávai János: A lelkigondozás elmélete és gyakorlata, Szeged 2007.

Schmidt Klára (2008) A munkahelyi stressz vizsgálata a szellemi tevékenységet folytató munkavállalók körében, Doktori értekezés, Budapest, http://elib.kkf.hu/edip/D_14140.pdf , 2016. április.

Tábor Istvánné: Mentálhigiéné és a vallás, Kultúra és Közösség 2001. 2. évf. 4. sz.

Tom Cox - Amanda Grifffths: Zum Stand der Erforschung von arbeitsbedingten Stress, Belgium 2005.

 

Jegyzetek

1 Csikszentmihályi Mihály: A futás öröme, Budapest 2018, 35.

2 Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, Budapest 2002, 34.

3 Kiss Enikő Csilla és Sz. Makó Hajnalka (szerk): Mentálhigiéné és segítő hivatás, Pécs 2010, 14.

4 Kondor Ágota: A mentálhigiéné fogalma, tárgyai és területei, Keresztény Szó 2009/10.

5 Buda: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, 44-46.

6 Tom Cox - Amanda Grifffths: Zum Stand der Erforschung von arbeitsbedingten Stress, Belgium 2005, 31-34.

7 Atkinson-Hilgard: Pszichológia, Budapest 2005, 523.

8 Schmidt Klára (2008) A munkahelyi stressz vizsgálata a szellemi tevékenységet folytató munkavállalók körében, Doktori értekezés, Budapest, http://elib.kkf.hu/edip/D_14140.pdf, 2016. április.

9 Kártyás Gábor - Répáczki Rita - Sulák Mónika - Takács Gábor (szerk.): A munkajogi szabályozás szerepe a munkahelyi stressz megelőzésében, Budapest 2012, 5-14.

10 Juhász Ágnes: Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés, Budapest 2002, 32-33.

11 Schmidt, http://elib.kkf.hu/edip/D_14140.pdf, 2016. április.

12 Horváth Szabó Katalin: Vallás és emberi magatartás, Budapest 2007.

13 Hajduska Marianna: Krízislélektan, Budapest 2010.

14 Horváth: Vallás és emberi magatartás.

15 Kopp Mária - Székely András - Skrabski Árpád: Vallásosság és egészség az átalakuló társadalomban, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2004. 5, 103-125.

16 Martos T., Kézdy A.: Vallásosság, lelki egészség, boldogság. In: Horváth-Szabó K. (szerk.): Vallásosság és személyiség. PPKE BTK, Piliscsaba 2007, 51-83.

17 Frielingsdorf, K.: Istenképek. Ahogy beteggé tesznek - és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, Budapest 2007, 54.

18 Kopp M., Kovács M. E. (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Budapest 2006, http://epa.oszk.hu/02200/02251/00024/pdf/EPA02251_Ter_es_tarsadalom3681.pdf, Letöltés ideje: 2018. 11. 19.

19 Hézser Gábor: Miért? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat, Budapest 2001, 90.

20 Tábor Istvánné: Mentálhigiéné és a vallás, Kultúra és Közösség 2011. 2. évf. 4. sz. 93-96.

21 Nemes Ö., Kővári M.: Pasztorális segítő kapcsolat a gyakorlatban. Embertárs. Ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat, 2006. 4(1). 41-48.

22 Nagy Edit: Egy segítő foglalkozás képviselőinek pályaképe a kiégés szempontjából, Doktori értekezés, Debreceni Egyetem, 2007, file:///C:/Users/User/Desktop/Nagy_Edit_ertekezes.pdf, Letöltés ideje: 2018. 11. 17.

23 Hézser, Miért? 93-94.

24 Sávai János: A lelkigondozás elmélete és gyakorlata, Szeged 2007, 21-22.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain