Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szőcs Katalin
sZENT LÁSZLÓ LEGENDÁIRÓL
ÉS ÁBRÁZOLÁSAIRÓL

 

Szent László legendás alakját őrzi népünk emlékezete, a tordai szoros, a kőpénzek legendái, kutak és források, falvak és kápolnák nevei, a régi templomok ablakai és freskói.

A Szent László-ábrázolásokat igen gyakran megtaláljuk a Kárpát-medencében. Különösen a régi románkori templomaink freskói őrzik emlékét. Templomi ablakainkon rendszerint egyedül van és fokost tart kezében. Erdélyben és Felvidéken gyakrabban fordulnak elő a róla szóló freskóciklusok. Olykor megjelenik hármasban Szent Istvánnal és Szent Imrével. Ilyen felállásban található a magyarremetei románkori templom freskóján. A Kárpáthontól távolabbi vidékekre nem jellemző a Szent László-ábrázolás. Szent László még életében nagyon szeretett és regősénekekben megénekelt király volt, egyenes jellemmel, rendkívüli szellemiséggel és hadvezéri tehetséggel rendelkezett. Fiatalkorától kezdve a jó érdekében állított erő szimbóluma volt.

Szent László (1046. június 27., Nyitra - 1095. július 29.) 1077-től magyar, 1091-től horvát király. Apja I. Béla király, anyja Richeza lengyel hercegnő. Jelentős tettei közé tartoznak hős harcai a betörő kunokkal, a magántulajdon védelme, az első szentté avatások. László mint Árpád-házi király fia örökségül hercegséget kapott Erdélyben. Kiváló katona és egyenes ember volt, aki már az Erdélyben való járta kezdetén találkozott a kis települések védelmének problémájával. Lesser szerint a tatárok megtámadása Erdélyben kezdődött el. A középkori krónikák szerint a herceg épp Kolozsváron tartózkodott, amikor a kunok betörése miatt harcba indult és megvívott velük Kerlés hegyénél 1068-ban. László Kolozsváron egy mester családjánál szállt meg, ahol meghallotta, hogy a környékre rátörtek a tatárok. A házigazda anyagi segítségével embereket toborzott és megfutamította a tatárokat" (Lesser F. C.).

1071-ben Salamon Géza és Lám hercegekkel együtt kiűzte a nyugtalanító kunokat Nándorfehérvár és Szerém várából. Ezután következett Pozsony és a többi harcterek. Csak azokat a kunokat fogadták be, akik elfogadták a helyi törvényeket. Akik nyugtalanító zavargásokat okoztak, azokat kiűzték az országból. A váradi öregek elbeszélése szerint a pozsonyi ütközet előtt László feje felett két angyal tüzes kardokkal röpködött, és annyira elijesztette az ellenséget, hogy az harc nélkül visszavonult. A Képes Krónikában látható ábrázolás szerint László koronázásakor két angyal jelent meg a feje fölött. A veleméri templom freskóján László koronáját egy angyal tartja.

Egyik portyáján László a Szög nevű lován üldözőbe vett egy pogányt, aki a lova hátán egy magyar lányt hurcolt. Azt hitte, hogy a váradi püspök lánya és üldözőbe vette. Mivel László sebesült volt, rákiáltott a lányra, hogy rántsa le a kunt irhájánál fogva a lova hátáról. Mindketten a földre estek, és ekkor László párviadalban megölte a lányrablót. Ennek emléke a freskókon is megmaradt. Több Szent László-ábrázoláson (Karaszkó, Gelence, Ikfalva, Sepsikilyén, Székelyderzs) a lány emeli fel a fokost a kunra. A budapesti Nagyboldogasszony (Mátyás) templom freskóján a lány a földre húzta a kunt, aki leesett a lováról.

László harcias és népszerű herceg volt, aki Géza helyett a hadsereg főpa-rancsnoki tisztségét elvállalta, Géza szerzetesi életet élő uralkodó lévén. László megszervezte a lovasok, íjászok és nyilazók kiképzését, és amíg Géza király Pannonföld védelméről gondoskodott, addig László Várad székhellyel megszervezte az ország keleti és déli védelmét.

A Tordai-hasadék eredetét Szent László csatájához kötik. Erről szóló legendája freskókon is megtalálható, a rákoscsabai freskó ennek a látomásnak állít emléket. A nép még éltében rajongásig szerette.

László Boldogasszony-hívő volt. A váradi vár öregjei szerint amikor imádkozott, megjelent fölötte Mária. A tordai kunüldözés előtt így imádkozott: „jóságos földanya, Istennek szent anyja, segíts bennünket, keletkezzen köztünk hasadék, mivel seregemet megmenthetem". A kisárvai (Orawka) és a rákoscsabai templom freskóján a Szűzanya képe László fejénél jelenik meg.

A váradi bazilikát Szent László építtette Boldogasszony tiszteletére (Hevenessi G.). „A tatárok legyőzetének. Azon a helyen a magyarok kápolnát építettek Szent László tiszteletére, és minden esztendőben László napján „szép procesz-sziójárásokkal és isteni dicséretekkel oda gyülének" (Illyés A.).

Az isteni segítség csodálatosan mellette állt, amikor háborúba keveredett, amikor serege éhezett vagy szomjazott. Szent László imái nyomán ellátta éhező seregét, vizet fakasztott a sziklából. „Szent László űzvén a pogány ellenséget, olyan hegyekre és pusztákra juta, ahol semmi élést az ő táborának természet szerént nem szerezhetett vona, ájtatos könyörgésével az istenhez folyamodván, szarvasoknak, őzeknek és egyéb vadaknak seregei elő jövének, melyekkel az egész táborát megelégíté... friss vizeket a kemény kősziklából, könyörgése által hasonlóképpen fakaszta." „Jászón van egy forrás, amelyet egy magas sziklás hegyen fakasztott, amikor seregével oda felszorították és vízhiányban szenvedtek. Lóháton ülve buzgón imádkozott, amikor vele a ló hirtelen a sziklának ugrott, s ettől mindjárt kibuggyant a forrás." (Speer D.)

László példája és tiszta szellemisége tovább élt az Árpád-házi királyok körében. A rovásos történetírás szerint II. Géza király a csata megkezdése előtt nagy elődjének, László királynak a szokása szerint az ősi földanyának, aranyasszonyunknak a segítségét kérte. A nép emlékezete szerint László csatáinak helyén kőpénzek állnak ki a földből, ezeket Szent László pénzeinek nevezik. „Megtámadta a rebellis kunokat és megfutamította őket. A menekülés során a kunok a magyaroktól zsákmányolt aranypénzeket a mezőn maguk mögé szórták, hogy a sarkukban menő magyarok az érmék felszedegeté-sével időt veszítsenek. Látva ezt a király, Istenhez imádkozott, hogy az aranypénzek váljanak kővé, ami meg is történt... (Lesser F. C.)

Erdély-szerte sok helyen megtalálhatók a földből kiálló kőpénzek, nagyságuk 1-3 cm. A kőpénzek lényegében őslénytani nummulites nevű óriás egysejtűek. Az eocén tenger (50 millió éve) meszes üledékeiben éltek.

László kereste az együttműködést a rokon törzsekkel, de szükségesnek látta nyugati egyházzal való kapcsolat fenntartását is. A keresztútra került Magyarországot eddig is a besenyők és a magyarkai Béla törzsek mentették meg a jászvásári Gyula törzzsel együtt. I. László szerint inkább a jászvásári-magyarkai hátvédvonalat kellene Róma hitének megnyerni, és nem szabad a keleti áramlatokkal a művelt Nyugat ellen szövetkezni. László királysága alatt Nagyváradon püspökséget alapított.

László szobájában egy kitömött oroszlánt állított fel, a szakszini beavatottak szerint azért, hogy Gilgameshez hasonlóan legyőzhetetlen hadvezér legyen. Hamar kitűnt termetével, fizikai erejével, országszervező képességével. Lelki nemessége tiszta szellemiséget árasztott magából. A krónikaírók arcát és tekintetét Jézushoz hasonlítják.

Géza uralkodása alatt (1074-1077) is kunverő hercegként élt Erdélyben. Géza halála után a rendek őt választották királyukká 1077-ben Vasváron. Salamont lemondatták, aki elmenekült és a bajorok segítségével többször trónkövetelőként tért vissza. Végül László szerzetesként befogadta a Szent Jobb Apátságba. Csak akkor koronázták meg a rendek magyar királlyá, amikor István szentté avatását elindította és Salamon megbékült. István sírját 1083-ban felnyitották. A felnyitás pillanatában nagy fényesség támadt a székesegyházban, betegek, bénák és vakok gyógyultak meg. Fehérvár attól kezdve zarándokhellyé vált. Lászlót Fehérváron 1087-ben koronázták meg.

László minden figyelmét a haza és a nép boldogulása kötötte le. A korabeli Európa vezetői elismerték László szervezőkészségét és nagyszerűségét. Őt kérték fel az első keresztes hadjárat vezérének. A Szent Lászlóról szóló legendák között a halálával kapcsolatos is megtalálható. „Halála után midőn Várad felé vitettetnék teste, a vívők az útban a lovakat kifogván, s jóízűen elaludván, a szekér a testtel együtt magától megindult Várad felé". „Szent László elrendelé, hogy teteme Nagyváradon temettessék el, ahol püspökséget alapított. De a roppant nyári hőség miatt a tetemet Fehérvárra akarták vinni. És ime a szekér önmagától megindul és halad a Várad felé vezető uton. A szellem kormányozá kerekeit és jelöli ki azok útját." Halála után sírja zarándokhellyé vált. A sírjához járó zarándokok csodás gyógyulása vezetett a szentté avatásához. 1192-ben, születésnapján, június 27-én délben a váradi székesegyház fölött fényesség jelent meg az égen. Ez a csillagként ragyogó gömb két órán át lebegett az égen.

 

A Szent László-ábrázolások és a régi képjelek kapcsolata

Herma

Szent László hermája igen beszédesen tükrözi a király tiszta szellemiségét. Magasztos megjelenése bizalmat, szeretetet, biztonságot, lelki erőt sugároz.

A hermán lévő rombuszról

Rombusz található nemcsak a herma mellvértjén, hanem a Képes Krónikában ábrázolt László mellvértjén is. Az ókori ábrázolások szerint a rombuszos berakás a tiszta szellemre utal. Ilyen alakja volt az istenfiúnak tartott Hermész fejfedőjének. A rombusz szakrális mintázata megtalálható templomaink, épületeink, kapuink díszítőelemeként.

A rombusz lényegében olyan szakrális képjel, mely régi tudáshoz kapcsolódik. A rombusz egy szabályos mértani alakzat, mely körbeírható két harmonikus háromszögből áll. A geometria szerint minden a szakrális hármasságból áll, mely a körrel kapcsolatos. A létezés formáit az egy körének metszései határozzák meg. Minden egyes teremtési lépésnél az egy megkettőzi magát. Az egy úgy osztódik ketté, hogy létezik közöttük egy közös rész. A közös metszési résznek jellegzetes mandulamag alakja van. Nevezik még ősmagnak, halnak, Isten tojásának, mandorlának stb. A mandorlában lévő feszültség kiegyenlítődésre törekszik. Ezért újból osztódik, létrehozva egy harmadik kört, és így tovább. Maga az élet keletkezése, a genezis és a sejtszaporodás is ilyen módon megy végbe. A két kör metszésénél keletkezett átfe-dési tartományban rejlik a továbbterem-téshez szükséges erő. A közös metszési részbe lényegében két háromszög írható, mely rombuszt alkot. A háromszögek a Fibonacci szabálya szerinti aranyszabályt követik. Ugyanez a szabályos háromszög megtalálható a Föld-Hold arányainál, a piramis méreteinél.

A háromszög a mezopotámiai jelrendszerben a szeretetet és az istenanyát képjelezte. A lét lényege a szeretet-sze-retetlenség törvényén alapszik. A sumer jelrendszerben a szeretet maga a kozmikus rend. „Te kegyes szeretet / Mutasd meg a spirituális igazságot / A te kozmikus Rendeden keresztül." A hármasság két erő együttműködéséből alakul ki, ahol megjelenik a harmóniát adó harmadik. A kettősségben a kapcsolódás hármas szerkezetű egyet ad. Az újonnan létrejött istenfiúnak tartott erő a teremtő egyhez hasonló. A középrésznek megfelelő istenfiú szeretet rezgése, az apai és anyai oldallal együttes hármasban, az egyhez hasonlóan harmonikus.

A születendő új, harmadik minőséget az ókor istenfiúnak vagy Botnak nevezte. Az elemek teremtése a hinduk szerint a Batha, a Bot, az istenfiú, a hon körének (Ahankara) hármas megnyilvánulásával történik. Az anyag szerkezete is hármasságon alapszik. A természettudományokban a két ellentétes jellegű erő egy harmadik minőséggel rendelkező közös erőtér segítségével alakul ki. Így kapcsolódik egymással a két különböző perdületű elektron, és együtt képezi le az első elektronhéjat. Ugyancsak hasonló módon képez új molekulát vagy ligandumot két különböző jellegű anyagrészecske az ionosnak és kovalensnek nevezett kötéstípusban.

A hármasból a naphoz a férfias tűz-elem, a holdhoz a női jellegű vízelem, a csillaghoz a levegőelem kapcsolódik. A csillaggal jelzett szent középerőt az ókor az istenfiúhoz csatolta. Hozzá kapcsolódik az ember lelke is. Az ember lelkéhez az őserői elemek közül a levegőelem és a csillag rendelődik. A hindu bölcseletben a Fohat istenfiú által gerjesztett forgószél mozgatja meg a világ négy kerekét.

Az ókor jelrendszerében a lél - lélek, lélegzet jelenti a levegőt és az emberbe lehelt lelket is. A levegőelem mértani megfelelője az oktaéder. A rombusz az oktaéder oldalnézete. A levegőelem oktaédere a két kör metszésekor kialakult tojásszerű mintázatba írható. A szent közép harmóniájának teremtő szeretetét zárja magába.

A rombusz ugyanakkor a kettős piramis oldalnézete, azaz az oktaéder egyszerűbb ábrázolása. Az oktaéder egy kettős piramisnak felel meg. Nem véletlenül ábrázolták az egyiptomi hetérák az ember tudatosságát egy piramisba írható spirállal. A fény és a levegő spirális mozgásának a mintázata a világmindenség eredetének és egységének egyik megjelenítője.

A rombuszhoz hasonló mintázatot vesznek fel a hanghullámok. Fizikai mérésekkel kimutatható a hangvilla által keltett levegő rezgéseinek rombuszos mintázata. Jedlik a hangvillákat elektromos tér ráhatásával rezegtette és a villákra rögzített fénynyalábot figyelte. A hangvilla lényegében állóhullámokat hoz létre, a megfigyelőrendszer is álló volt. A megfigyelés és a rezegtetés szögétől függően különböző mintázatokat kapott. Két hangvilla rezgéseinek összekapcsolódását, illetve interferenciáját úgy vizsgálta, hogy az egyik hangvilla egyenes vonalú mozgást végzett a másikhoz viszonyítva. Egyik esetben párhuzamosan állította fel a hangvillákat, másik esetben pedig egymásra merőleges hangrezgést keltett. A hangok összekapcsolódásának vonalai más-más interferenciavonalat képeznek le a hangvilla távolodásának és rezgési szögének változásával. Mindenik hangkapcsolódás a levegőelem rombuszához, illetve oktaéderéhez hasonló. A rombusz, illetve az oktaéder a természettudományoknál is nagy fontossággal bíró mintázat. Az oktaéderes típusú ligandumok képezik a legstabilabb szerkezetet. A fizikából ismeretes, hogy az oktaéderes szerkezetű ligandumoknál jelenik meg a kettős csavarvonalas erőtér, akárcsak az ember DNS-énél. Az oktaéder négyzetes bipiramis, ilyen mintázattal rendelkezik vérünk hemoglobinja. Ez azt jelenti, hogy az ember biológiája lelki hatásra működik.

A szívközpont jele az ötszirmú csipkerózsa vagy a csillagtetraéder. A tibetieknél a lótusz a szív virága. A keleti kultúrákban állandó imaként vagy mantraként mondják: „szívlótusz ékköve". A keleti kultúrákban a szívközpontot kettős háromszöggel képjelezik. Szeretetünk hona maga a szív. A levegőelem piramisába írható erénylétrán felfelé a szeretet honába jutunk. A szíverő feladata a szeretet vezette kapcsolódás elősegítése. Vágyunk a harmóniára és a szeretetre. A szeretet nyitottá tesz. Ilyen állapotban önmagunkkal és Istennel kapcsolódunk.

Az ötösség

Szent Lászlóra jellemző az ötpontú szimmetriás ábrázolások: a vára ötszögű, templomának egyik díszítőeleme az ötös X, azaz a rovásos B betűnknek megfelelő aBa jel. Ilyen jel csak a tiszta szellemű lényeket illette meg. Ötös korona látható a fején, a hermán, a Lengyelországban található kisárvai (Orawka) templom freskóján, így ábrázolja őt Simon Martini olasz festő is.

Az ötös az élővilág, a teremtés száma. Az ókorban úgy tartották, hogy ez ősanyai jellemző, az istenség, a teremtő terének és a tiszta érzéseknek a száma. A tér az ötödik őserő, amelyben Isten szelleme fejti ki hatását. A tér fogja össze a létben ható elemi erőket. Öt őserőről szól a hun, hindu, tibeti, ausztrál, indián népek hagyománya.

Az egész földi léthez kapcsolódik az ötösség. Az ötödik napon teremtette meg Isten a fejlettebb élővilágot. Melchizedek fizikus szerint a teremtés ötödik lépésénél kialakul az ötös dodekaéderes szerkezet. Ekkor jelent meg a szellem az élő anyagban. Az ötös szám az anyaföldből való származásra és az anyatermészetre utal. Az ötágú csillag az élet anyai jellegének képjele, azaz az ősanya jele.

A térbe a tiszta érzések segítségével lehet bejutni. Az érzések a női jellemzőkhöz tartoznak. Az érzések ősereje a víz. A tér és a víz hasonlóan ötös jelleggel bír. A hármas szerkezetű vízmolekula erőterének természete révén egy ötös egységbe csoportosul. A vízelem képjele a háromszögekből álló és ötös szerkezettel rendelkező ikozaéder. Ezért nem véletlen, hogy az ókori freskókon az ötösség az anyai minőséghez kapcsolódik. A hunok Joli ősanyja az életfa ötödik emeletén lakik, az indeknél Purusa ötágú, az egyiptomi Ízisz „szentek szentélyét" ötágú csillagok díszítik, Sophia az élő harmónia ötöse. Az ókori népek bölcseletében a teret anyának, a tér vizeinek, illetve egyetemes anyaméhnek nevezik.

Az egyiptomiaknál az ősanyának, illetve a lét terének neve Nut, a kis-ázsiaiak-nál Anu, a hinduknál Anupadaka (Anu-pataka), Visnu és Kwan-Jin, a hunoknál Jol, Joli, Edda, a görögöknél Okeánosz, Szopia-Pistis, a japánoknál Konton, a hébereknél En Soph, a természeti népeknél a Nagy Anya. Szent Lászlóról tudjuk, hogy mélyen gyökerezett Boldogasszony-hite volt.

A fokos, pallos

Ábrázolásain Szent László gyakran fokost, pallost tart a kezében. Középkori falfreskókon is megtalálható (Velemér, Tornaszentandrás), sok helyen templomok üvegablakait díszíti. Nagyvárad régi címerében a címerállat tartja a kezében a fokost. A fokos, pallos a holdsarló képjeleihez tartozik, akárcsak a sarló, kasza, kosár. Mindenik az istenanyák kísérőjegye volt az ókorban. Nem véletlen, hogy a magyar típusú oltároknál Szent László a holdsarló alakú pallosával a női oldalt képezi. Világunk rendjének szimbolikájában a holdsarló és a napkorong jelzi a kettős teremtő - férfias és nőies - erőt. A régi sumer pecséthengereken és faragott kapuinkon a balnak megfelelő női oldalon a holdsarló, a jobbnak megfelelő férfioldalon a napkorong található. A fokost tartó Szent László oltárainkon Szent Istvánnal együtt található, Szent László a fokossal mindig a bal oldalon foglal helyet. Az oltár jobb oldalán Szent István a napkorongot jelző gömbbel vagy országalmával látható. Így látható címereinkben és a kapuinknál a nap-hold együttes is. Faragott kapuink jeleihez hasonlóan a Kárpát-medencének is van jobb és bal oldala. A kettős jel rendjének megfelelően a Kárpáthon bal odala a holdsarlóval jelzett, jobb oldala a napkoronggal jelzett oldal. Erdély a Kárpát-medence bal oldalán foglal helyet. A Bocskai-címerben ez a holdsarlóval jelzett oldal. Nem véletlen, hogy a keleti régióhoz, Erdélyhez kapcsolódik Szent László szellemisége.

A fokos a régi időktől nemcsak felségjel, hanem szakralitást is jelöl. A legrégebbi babiloni ábrákon a földanya holdsarlón és kőszéken ül, fokossal a kezében. Fokossal a kezében ábrázolták a kelta tűzistent is, aki a fémművességnek volt a segítője. A hun bölcseletben a fokos a földanyához tartozott, aki a bányászatot és a fémművességet patronálta. Ünnepén, nyáron járták a sarlós és kaszás táncot. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az első fémből készült eszköz a fokos. A fokost az ősi Rheia istennő tartotta kezében. A fokost az anyaistennő lelke, madara, Én-lil hozta le az égből az embernek az ég és föld szövetsége jeléül. A fokos egyben felségjel, mely ékesít és védelmi erővel ruházza fel viselőjét. A kovácsistenség, a szakrális tűz csiholója az istennő földi megbízottja. Az etruszkoknál feltárt kőfaragásokon egyes vezető személyek kettős fokost visznek a vállukon. A szkítáknál és a hunoknál a fokos a királyi tekintély megtartásának jelképe volt. A szkíták Nergal nevű istenségét fokossal a kezében ábrázolták. A szakrális célra használt fokosok nemcsak az ógörögöknél voltak ismeretesek. Ugyanezt tették az óind kultúrában élő népek.

A fokos mártíromságot is kifejezhet. Az apostolok közül Szent Tádé, Szent Máté és Szent Mátyás vértanúk jele. A fokos más ácsszerszámmal együtt Szent Józsefhez is társul.

Az istenfiúság hónapjának megfelelő bak jegy és a fokos együvé tartozik. Kárpát-medence-szerte ismeretesek az újévi, illetve a farsangi ünnepeken használt kecskés alakok, akik fokost tartanak a kezükben. Fokos van a kezében a farsangi játékok vezetőjének kezében, valamint Háromszéken a boricát táncolók kezében is fellelhető. Az újévi jókívánságokat a kettős fokossal ellátott dob segítségével tolmácsolják a csángók.

Bártfán a László építtette Szent Egyed képjeleihez a kettős fokos rendelődik. Ez található meg a város címerében is. A két fokos nyele egymást keresztezve rovásunk B és TY betűjét képezi le. Ilyen képjel található Szombathelyen a Sarlós Boldogasszony templom keresztjén, Sopronban a Kecske-templom ablakán, Kolozsváron a Szent Mihály-templom kápolnájának freskóján Jézus mellett.

A B betű mint a szent aBa jel állandó díszítőeleme kopjafáinknak. A rovásírásunk B betűjéhez hasonló jel több helyen címerben vagy templomban fellelhető (Sopron, Késmárk, Kolozsvár, Gye rgyószentmi klós, Székelydálya, Máréfalva, Kassa, Krakkó, Losonc, Arad, Illyefalva, Munkács, Ózd, Szeben, Torockó).

 

Irodalom

Paál Zoltán: Arvisura. Püski Kiadó, Budapest 2003.

Hála J.-Kecskeméti T.-Voigt V.: Kőpénzek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 20O4.

Horváth Z. Gy: Szent László-freskók a Kárpátmedencében. laszlorex.hu.

Melchizedek, D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi 1999.

Daneley, R.: Az örvényen túl. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I-III. Élő Föld Kiadó, Budapest 1999.

Eliade M.: Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris Kiadó, Bp. 2006.

Hamvas B.: Scientia sacra II. Medio Kiadó, Szentendre 2000.

Máté I.: Yotengrit, I., II. Palatia Kiadó, Győr 2004-2005.

Ferenczy V.: Jedlik Ányos élete és alkotásai. '98 Kiadói és Nyomdai Bt., Győr 2000.

Lakatos B. Bevezetés a komplex vegyületek kristálytér és ligandumtér elméletébe. Akadémiai Kiadó, 1965.

Shepperd R. et R.: 1000 jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Bp 2004.

Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti 2002.

Kandra K.: Magyar mitológia. Eger 1897.

Hoppál M.-Jankovics M.-Nagy A.-Szemadám Gy: Jelképtár. Helikon Kiadó, 2000.

Badiny Jós F.: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest 1999.

Gazda Klára: Isten kovácsa. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve, 11. Kolozsvár 2003.

 

Keresés a Katholikos oldalain