Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Borsodi L. László
oLTÁRKŐ, ELEVEN OSZLOP

 

A templom sekrestyéjében ott áll a kisfiú, ki voltam. A zárda felől kattan a zár, nyílik az ajtó. Lépteinek mértékletessége megnyugtat, délceg alakja megjelen', rám néz: „Szervusz, kicsi barátom!" - mondja, és én tudom, ma is ketten fogunk misézni. Helyén már a kehely, a kelyhen középen ott a zöld-kék kereszt, a bor, a víz a kiskancsókban, és a könyvek, a könyvek az oltáron, égnek a gyertyák.

Miseruhában, szól a csengő, zeng az orgona, s már indulunk is: ő a Nagy Pap, én a kicsi. Tekintetéből ért tekintetem, térdhajtásom térdhajtása, fejhajtásom fejhajtása, hangsúlyom a hangsúlya.

„Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa!", és ajkáról szó száll, isteni ige. Tudja ő, mi üröm, mi öröm, meddig vigasz a vigasz, honnan vakmerőség reményről beszélni, mennyit ér a szó, meddig a hit, és honnan kezdődjék a csend.

Finom a mozdulat, ahogy a kenyérhez nyúl, és Krisztus arca felragyog, akár a vér a borból: egy csepp Medgyesért, egy Vajdahunyadért, egy csepp Máriaradnáért, egy Körösbányáért, Déváért, külön Csíksomlyóért, külön Brassóért, és még ki tudja, hány a börtönévekért, a zárdában töltött ötvenhét esztendőért, az elöregedő rendtartományért, Erdély népéért, végül a már üres kolostorokért, templomokért, falvakért.

S miután az áldozat keresztjében és reményében részelteti az Úr asztalához járulókat, még könyörög értük, még megáldja, hogy aztán útjukra bocsáthassa őket. A bűnbánók serege pedig a lélek nyugalmával énekel, miközben a Nagy Pap és a kicsi térdet, fejet hajt, a templomból kivonul.

Ő már csuhában, én kabátban. Indulnék haza, nem tudok. Megvárom, míg az ajtóig vele mehetek, és megdicsér: „Jól van, kicsi barátom - mondja -, holnap is gyere!" - és kezet fog. Megfognám a kordáját, tán barna köntöséhez is odabújnék, de majd holnap, biztatom magam.

És én jövök is másnap. Keresem. Sűrűn havaz. Keresem. Nincs sehol. Hiába mondom, hogy ne, hiába: nagy pelyhekben hull a hó. Szólítom. Nem válaszol. Csendemre csend felel.

Ragyog, mint oltárkő. Áll, mint eleven oszlop.

(A Crypta Franciscanorum című ciklusból) Pöhacker Gyula, P. Balázs, 1917. november 28., Vajdahunyad - 1992. május 5., Brassó

 

Keresés a Katholikos oldalain