Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Fodor György
hAYNALD LAJOS,
A BOTANIKUS-BÍBOROS

 

A szerző nyugalmazott újságíró, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola levelező tagozatának végzettje, piarista konfráter, a Romániai Szerzetes Elöljárók Országos Konferenciájának alapító, ma tiszteletbeli általános titkára, lapunk külső munkatársa, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagja.

1852. augusztus 15-én, azaz 165 éve szentelték püspökké Haynald Lajost. Élete végéig elkísérte főpapi jelmondata: Patiendo mereri - Szenvedéssel, türelemmel kiérdemelni és méltóvá válni. Címerében egybefonódott a tövis és a babér, mindkét koszorú egész életútján elkísérte.

Azt, hogy az erdélyi római katolikus egyházmegye püspöke, majd kalocsai érsek, bíboros lett, talán sokan tudják, de kevesebben ismerik tudós oldalát, azt, hogy jeles botanikus is volt. Számon tartják a magyar botanika jeles művelői és támogatói között. Nemzetközi cserék, gyűjteményvásárlások és saját gyűjtései révén létrehozta a 19. század egyik legnagyobb, méltán világhírű magánherbáriumát, amelyet később gazdag botanikai szakkönyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott. Haynaldról növényeket neveztek el, a korabeli sajtó „igen szenvedélyes botanikusként" jellemezte. Szinte romantikus szenvedéllyel viszonyult a természethez - ez egyébként már gyermekkorában megmutatkozott.

Mindezért az Erdélyi MúzeumEgyesület természettudományi szakosztálya közösen a kolozs-dobokai főes-perességgel emlékülést szervezett a tiszteletére Kolozsváron, a nőszövetség dísztermében október 26-án. A rendezvényt Kékedy László vegyész, nyugalmazott egyetemi tanár, a szakosztály elnöke nyitotta meg, majd négy előadás hangzott el. A Budapestről érkezett dr. Bauer Norbert, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának főmuzeológusa, a főpap sokoldalú tudományos munkásságát mutatta be. Haynald nemcsak egyházi és nevelésügyi, hanem művészeti, irodalmi, zenei, festészeti és kegyeleti célokat is szolgált. Az előadó kiemelte a főpap 12 éven át erdélyi püspökként töltött időszakának flórakutatását. Gyulafehérvári évei alatt az ifjúság természetrajzi neveléséről is gondoskodott. A fehérvári papneveldében a kispapok részére kirándulásokat szervezett, meteorológiai megfigyeléshez pedig műszereket biztosított, igyekezve felkelteni érdeklődésüket a természet és a természettudományok iránt. Ráébredt, hogy az erdélyi táj növényvilága szinte teljesen ismeretlen, fehér folt a növénytani szakirodalomban. Többek között gyűjtött a Tordai-hasadékban is. Bőkezűen támogatta az Erdélyben dolgozó botanikusok munkáját. Római szolgálata idején Haynald botanikai érdeklődésére nagy hatással volt a mediterrán növényvilág. Bejárta Itáliát, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, az Alpok magasabb csúcsait, utazásai során megismerte szinte egész Európa flóráját. Kalocsai érsekként csillagászati obszervatóriumot építtetett, Európa-hírű érseki kertet létesített, amely botanikai kutatóhelyként is működött. Mindmáig felbecsülhetetlen értékű a Haynald-könyvtár Kalocsán.

Kovács Sándor főesperes-plébános Haynald Lajos egyházi életútjáról beszélt. Bemutatta a főpap gyermek- és ifjúkorát, papi és főpásztori szolgálatának fonto-sabb eseményeit. Erdélyi szolgálatával kapcsolatban elmondta, hogy miután Scitovszky János hercegprímás püspökké szentelte Esztergomban, 1852. augusztus 31-én érkezett meg Gyulafehérvárra. Az idős Kovács Miklós püspök október 15-én bekövetkezett halála után lett az egyházmegye teljes jogú vezetője. Haynald életében az erdélyi évek jelentették lelkipásztori munkássága csúcsát. Eredményeként a csupán 35 évesen kinevezett, fiatal püspök egy évtized alatt egész Erdélyben közkedvelt, sőt országszerte ismert, Rómában is elismert főpap lett. Többször bejárta egyházmegyéjét, szónoki tehetségét maximálisan kiaknázta. Feljegyezték, hogy 1853-ban egy bérmakörútja alkalmával 37 nap alatt mintegy 53 beszédet mondott. Szolgálatának érdekes epizódja volt az erdélyi püspökség érseki rangra emelésének kísérlete, ezt a kérést azonban végül sem Bécsben, sem Rómában nem támogatták. Tevékenyen részt vett a Magyarország és Erdély unióját, egyesülését célzó küzdelmekben. A legnagyobb körültekintéssel és apostoli buzgósággal kormányozta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét, minden idejét annak helyreállítására szentelte. Több helyen alapított plébániát, jelentősen támogatta templomok építését, az iskolák és plébániaépületek felszerelését. Bőkezű alapítóként példát adott a nyugdíjalapok, jótékonysági egyesületek, iskolák, kórházak megteremtésére. 1863-ban megalapította a gyulafehérvári kórházat, amelyet az irgalmas nővérek vezetésére bízott. Szerette volna felújíttatni a székesegyházat is, de mivel a szükséges pénzt nem tudta előteremteni, meg kellett elégednie a külső és belső falak legszükségesebb kijavításával. Megteremtette a tanítói és kántortanítói nyugdíjintézet alapját, jelentős összeget tett a káptalani és a vallásalapba. Állandó alapítvánnyal javította a szegényebb alsó papság és a kántortanítók kevés fizetését. Sokat adományozott elemi iskoláknak és gimnáziumoknak. Haynald Lajos átérezte a nőnevelés fontosságát is. Látva az ateizmus társadalomromboló hatását, arra a következtetésre jutott, hogy a nők keresztényi és vallásos nevelése tud ennek gátat vetni, ha ugyanis művelt nők befolyása érvényesül családjukban, az a társadalom javát szolgálja. Ezért Haynald egyházmegyéjében rengeteget áldozott erre a célra. A bécsi udvar neheztelésével nem törődve, kitartóan harcolt Erdély alkotmányos jogaiért. Ez nyilván nem tetszett az alkotmányellenes osztrák államrendszernek. A püspöknek a magyar országgyűlésen, az erdélyi guberniumi üléseken és politikai tanácskozásokon számos alkalommal megnyilvánuló, határozott fellépése 1861-1863 között egyre mélyebb konfliktusokat eredményezett a bécsi kormánnyal, és végül Ferenc József osztrák császár és - akkor még megkoro-názatlan - magyar király személyes kívánságára, 1863. december 31-én lemondásához vezetett. A hosszú, kínos egyeztetés a száműzött püspök sorsáról mégis a karrier további emelkedéséhez vezetett. IX. Piusz pápa címzetes karthágói érsekké nevezte ki, majd Rómába hívta, ahol 1865 júniusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának nagy felelősséggel járó tanácsosa lett. Kovács Sándor kitért Haynald Lajos 150 évvel ezelőtt, 1867. május 17-én történt kalocsai érseki kinevezésére, valamint mozgalmas és az átlagos főpapétól kissé eltérő életvitelének néhány kevésbé ismert érdekességére is. 1879. május 12-én bíborossá nevezték ki, széktemploma a római Santa Mariae Angelorum lett. 1889 tavaszától egyre többet betegeskedett, egy kocsibaleset következtében agyrázkódást szenvedett. 1891. július 4-én halt meg Kalocsán.

Bakó Irén, a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium, illetve a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum nyugalmazott magyartanára Gyulafehérvár neves közösségszolgáló természettudósairól - Haynald Lajosról,

Cselni Béláról, Ávéd Jákóról, Csűrös Istvánról - tartott előadást. Elmondta: számára követendő és egyben csodálatra méltó, hogy ennyire különböző elfoglaltságú tudós személyiségek a természetben keresték a pihenést, a lelket építő, a szellemet gazdagító, önmegvalósító, értékteremtő kikapcsolódást. A természet iránti mély alázat és tisztelet jellemezte őket. Kiemelte, hogy Haynald jó barátságba került Liszt Ferenccel és Munkácsy Mihállyal, utóbbi megfestette portréját. A főpap támogatta Munkácsy nagy műalkotásának, a Golgotának budapesti kiállítását. Kevesen tudnak arról, hogy Haynald tanulmányozta a süketnémák oktatásának lehetőségét is.

A Babe§-Bolyai Tudományegyetem Biológia Karának nyugalmazott egyetemi docense, dr. Bartók Katalin elmondta: már Haynald gyermek- és ifjúkorában megnyilvánult tudományos érdeklődése a növénytan, csillagászat, archeológia iránt, ami később is meghatározó maradt életében. Ez az érdeklődés „intézményesült" a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatában, 1868-tól tiszteletbeli tagja, 1874-től pedig a matematikai és természettudományi bizottság elnöke. Komolyan vette akadémiai tagságát és megbízatásából eredő kötelességeit. Halála után, hagyatékával megkétszereződött a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárállománya, a botanikai szakkönyvtár európai jelentőségű lett, és a növénytár a múzeumon belül önálló osztállyá szerveződhetett. Haynald a korabeli botanikus szakmában még ritka nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett, megszervezte és támogatta tehetséges kortársai utazásait és kutatásait. Gazdag gyűjteményét sok botanikus használta kutatás céljából, kiváló szakmai kapcsolatainak köszönhető és megbecsültségének jele, hogy az érsek nevét közel félszáz növényfaj viseli. Kiemelten foglalkozott a mézgákkal és a gyantákkal. Tervei között szerepelt a Flora Biblica - azaz a szentírási növények tanulmányozása.

 

Keresés a Katholikos oldalain