Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Csiszár Klára
kÖVETKEZETESEN: IRGALMAS
Ferenc pápa teológiájának rövid foglalata a XXXI. Ifjúsági Világtalálkozó fényében

 

Konsequent: Barmherzig. Ein kurzer Auszug der Theologie von Papst Franziskus im Lichte des 31. Weltjugendtags

Der 31. Weltjugendtag in Krakau (Polen) ist zu Ende gegangen und damit endete auch die erste apostolische Reise des Papstes nach Ostmittel-Europa. Als Bote des Evangeliums verkündete er bei allen Gelegenheiten das eine gültige und immer aktuelle Prinzip des friedlichen Zusammenlebens: die Barmherzigkeit. Das Thema war nicht neu. Er nutzte zugleich auch die Gelegenheit in einem postkommunistischen Land mit viel Altlast und mit vielen Ängsten die Jugend aus der ganzen Welt zu begeistern, ein Leben und eine Welt nach der Logik der göttlichen Barmherzigkeit zu wagen. Seine Botschaft hat im Kontext Ostmittel-Europas ein besonderes Gewicht was den Umgang mit Fremden, mit Flüchtlingen angeht aber auch was die zwangsläufige Doppelbewegung des in Gott verwurzelten Lebens betrifft: wer in Gott eintaucht, taucht bei den Armen und Notleidenden auf.

Schlüsselworte: 31. Weltjugendtag, Papst Franziskus, OstmittelEuropa, Selbstreferenz der Kirche, von sich hinaustreten, Bequemlichkeit, Lebenschancen, Werke der Barmherzigkeit.

A szerző 2005-ben végezte a kolozsvári BBTE RK Teológia karán a teológia-német nyelv és irodalom kettős szakot, 2006-ban ugyanott magiszteri tanulmányokat folytatott pasztorálpszichológia szakon, 2009-ben pedig doktori disszertációját védte meg egyháztörténelemből. Ezt követően a szatmári egyházmegyében pasztorálasszisztens-ként dolgozott, egyházmegyéje zsinatának aktív szervezője volt. Bécsben habilitált Paul M. Zulehner pasztorálteológus professzornál, jelenleg a Német Püspöki Konferencia Világegyház és Misszió Intézetének (Institut für Weltkirche und Mission) tudományos munkatársa a jezsuita rend Sankt Georgen Filozófiai és Teológiai Főiskoláján (Philo-sophisch-Teologische Hochschule Sankt Georgen), Frankfurtban.

Krakkó, 2016. július 27-31. Ferenc pápa első alkalommal látogat Közép-Kelet-Európába. Apostoli útja ezúttal Krakkóba vezet, hogy a világ ifjúságával az irgalmasság jegyében találkozzon. Az ifjúsági találkozó örömhíre és egyben központi üzenete a találkozó mottójában jut kifejezésre: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek" (Mt 5,7). A következőkben azt próbáljuk megvizsgálni, milyen teológiai mondanivaló érhető tetten Ferenc pápa krakkói látogatásának lényegesebb állomásaiban, és rámutatunk ugyanakkor arra is, milyen kontextuális jelentőséggel bír üzenete Közép-Kelet-Európa számára.

Beszédes helyszín

Lengyelország Szent II. János Pál pápa hazája, kinek pápasága a 20. század leghosszabb péteri szolgálata. Hogy Ferenc pápa első közép-kelet-európai útja idevezet, azzal kifejezi szent elődje iránti nagy tiszteletét is. Lengyelország ugyanakkor a térség legerősebb és legnagyobb „katolikus országa", mely aktuálpolitikájában a jelenleg Európát érintő menekültkérdésben eltérő nézetet képvisel, mint a katolikus egyházfő. Ugyanakkor a lengyel püspökök túlnyomó többsége kiáll a befogadás politikája mellett, amint azt a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke, Stanislaw G^decki érsek 2015 novemberében a Közel-Keletről érkezett menedéket kérők kapcsán hangsúlyozta: „Keresztényként arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot tegyünk a szeretetről, így építve hazánkat biztos sziklára".1 Lengyelország az a „katolikus ország" tehát Közép-Kelet-Európában, ahol az egyház kiáll az Evangélium tanítása mellett, akkor is, ha ez az aktuálpolitikai szélirányt nézve nem a legkedvezőbb.2

A (meg)hallgatás

Ferenc pápa a Világifjúsági Találkozó alkalmával minden alkalmat megragad arra, hogy találkozzon. Intenzív programjának két olyan mozzanata van, amikor nem intéz beszédet a jelenlevőkhöz:

- A lengyel püspökökkel való találkozás egy párbeszédes együttlét, kötetlen beszélgetés, amolyan kérdezz-felelek. Tipikus Ferenc, nem kioktat, hanem kérdésekre válaszol. Színes a kérdések spektruma: szekularizáció és ateizmus, fiatalokkal kapcsolatos lelkipásztori helyzetek, a plébániai közösségek aktualitása és a menekültek befogadása. Válaszai következetesen evangéliumi válaszok: irgalommal közel lenni az emberhez.3 Ez a döntő magatartás, ennél világosabb princípiumot nem lehet megfogalmazni a lelkipásztori kihívások hallatán. Ez a krisztusi magatartás, mely utánzandó, minden helyzetben.

- Auschwitz: II. János Pál pápa (1979) és XVI. Benedek pápa (2006) után Ferenc pápa a harmadik pápa, aki ellátogat Auschwitzba. Lengyel származású elődje szentmisét ünnepelt ott, német származású elődje a hazugságok manipulatív, szörnyű következményeire utalt beszédében, Ferenc pápa a csend szavát választotta, előtérbe helyezve ezzel magukat az áldozatokat. Csendje nem konfesszionális és nem keresztény kategória, hanem közérthető módja a döbbenetnek, a magánynak, melyben minden ember lelkiismeretével találkozhat, a történelem aktuális üzenetével szembesülhet, bármely világnézeti kategóriában is érezze otthon magát.

A félelem és annak ikertestvére

Díványboldogság és nyugdíjba vonult fiatalok. Ferenc pápa a fiatalokkal tartott közös virrasztás alkalmával visszakanyarodik az IVT előző napján már tematizált veszélyekhez, mely nemcsak a fiatalokat, hanem minden embert, közösséget és nemzetet is fenyeget, ami a változtatni nem akarás kényelmes állapota. A vigílián elhangzott beszédében a kényelmesség és a közömbösség gyökerét is megnevezi, amint azt már megany-nyiszor tette.4 A félelem az, ami bezártságot, magába forduló, önelégült és kényelmes egyházat, közösséget, embert szül: „Mit eredményez a félelem? Bezárkózást. És amikor a félelem bezárkózáshoz vezet, egy ikertestvére is kíséri: a bénulás. Annak érzése, hogy ebben a világban, városainkban, közösségeinkben nincs több lehetőség fejlődni, álmodni, alkotni, távolba tekinteni, végeredményben: élni."5

Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei megvédik az egyházat, az embert a bezárkózottságtól. Mert az az egyház és benne az az ember, aki irgalmas, az nem saját magánál időz és nem saját magával foglalkozik, hanem a másik ember van számára középpontban. Mintegy önmagából kilépve a krisztusi irgalmasság gyógyító erejével keresi, hogy mit tehet azért, hogy felebarátja számára élhetőbb legyen az élet. Az irgalmasság tehát ilyen értelemben egy politikai kategória, mely arra indítja az embert, hogy avatkozzon be - mégpedig az irgalmas Isten szeretetével - a világ dolgaiba, és alakítsa azt a krisztusi tanítás szerint. Ferenc pápa emberközeli, politikai teológiája érhető itt tetten.6

Közép-Kelet-Európa történetére gondolva óriási tapasztalata van ebben a térségben a katolikus egyháznak abban a tekintetben, mit jelent megbénulva lenni. A kommunista hatalom ugyanis ezt a beavatkozni-tudást, a társadalom krisztusivá formálásának lehetőségét akadályozta meg minden eszközzel: államosította az iskolákat, a kórházakat, a szeretetszolgálat egyéb intézményeit, betiltotta a szerzetesek működését, akik a közösség erejével még erősebben és láthatóbban voltak jelen és alakították a társadalmat. A kommunisták belekényszerítették az egyházat a gettó állapotába, hogy társadalomformáló erejét a lehető leginkább visszaszorítsák. Negyven év után ezekben az országokban számos próbálkozás és kezdeményezés történt annak érdekében, hogy az egyház újra visszataláljon társadalomformáló küldetéséhez és gyakorolja is azt. A kihívások azonban megváltoztak, a krisztusi princípium viszont ugyanaz: irgalmasnak lenni, ahogy az Atya is irgalmas az emberhez. A 21. század modern társadalmában Ferenc pápa ezt az örök és megtapasztalható isteni irgalmasságot hangsúlyozva biztatja a püspököket, papokat és világi krisztushívőket, hogy cselekedjenek és ne nézzék tétlenül, közösségeikbe bezárkózva a világ történéseit, ne gettósítsák el önmagukat. Krisztusi ugyanis csak az az egyház, aki szájával megvallja Krisztust és tetteivel is tanúságot tesz róla a világban. A tanúságtétel módja pedig az irgalom szüntelen gyakorlása. Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Nem kell azt gondolnunk, hogy az evangéliumi üzenetet mindig előre meghatározott formulákkal vagy olyan pontos szavakkal kell átadni, melyek abszolút változhatatlan tartalmat fejeznek ki. Ez az üzenet oly változatos formákban adódik át, melyeket lehetetlen volna leírni vagy listába foglalni, s melyeknek a maga megszámlálhatatlan gesztusával és jelével Isten népe a kollektív alanya. (...) Igaz, hogy ezek a folyamatok mindig lassúak, de a félelem néha túlságosan megbénít bennünket. Ha igent mondunk a bátorságot megfojtó kétségekre és félelmekre, megtörténhet, hogy ahelyett, hogy kreatívak volnánk, egyszerűen kényelmesek maradunk, s nem váltunk ki semmiféle előrehaladást. Ebben az esetben nem leszünk részesei a történeti folyamatoknak az együttműködésünkkel, pusztán az Egyház terméketlen stagnálásának leszünk a szemlélői." (EG 129)

Mit jelent ebben a vonatkozásban az, hogy következetesen irgalmas? Elsősorban azt, hogy az egyházi gyakorlat folyamatosan a kényelmetlenebb utat választja, kilép az emberekhez, mert elsősorban Krisztushoz akar következetes maradni az irgalomban. Az emberhez való odafordulásában, minden élet adta helyzetben pedig - akárcsak Mesterének - egyetlen célja van: sebeket gyógyítani.7 A díványboldogságot élvező fiatal olyan tehát - mondhatnánk -, mint az önmagába forduló és stagnáló egyház: terméketlen.

Isten „őrültségét" követni

Isten „őrültségét" követni: ez a kiút a díványboldogság bénult terméketlenségéből, és az egyetlen üdvözítő út. Legyen szó akár az egyes emberekről, akár az egyházról mint közösségről, Isten őrültsége normatív: „Utakra indulsz, követve Istenünk »őrültségét«, aki megtanítja nekünk, hogy megtaláljuk őt az éhezőben, a szomjazóban, a mezítelenben, a betegben, a bajba került barátban, a bebörtönzöttben, a menekültben, a bevándorlóban, a magányos szomszédban. Elindulsz Istenünk útjain, aki arra hív minket, hogy közszereplők legyünk, gondolkodó emberek, társadalmi vezetők; aki arra ösztönöz minket, hogy szoli-dárisabb gazdaságban gondolkodjunk. Bárhol is vagytok, Isten szeretete arra hív, hogy vigyétek el oda az örömhírt, és életeteket adjátok neki és a többieknek ajándékul. És ez azt jelenti, hogy bátrak vagytok, azt jelenti, hogy szabadok vagytok!"8

Ferenc pápa ismét konkrét és kézzelfogható útmutatást ad a fiataloknak és egyben az egyház minden tagjának. Receptje jól ismert az Evangelii gaudium apostoli buzdításából: „A parancs, hogy halljuk meg a szegények kiáltását, akkor ölt bennünk testet, amikor mások fájdalma láttán megindulunk bensőnkben. Olvassuk újra Isten szavának néhány tanítását az irgalmasság-ról, hogy erősen visszhangozzanak az Egyház életében. Az evangélium azt mondja: »Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak« (Mt 5,7). Jakab apostol tanítja, hogy a mások iránti irgalmasság teszi lehetővé, hogy győztesen álljunk meg Isten ítéletekor: »Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek. Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas.«" (EG 193)

Az irgalmasság igazi lényege egy mély tapasztalatból és döbbenetből születik, mégpedig abból, hogy bár bűnös emberként semmire nem szolgálunk rá, Isten mégis nap mint nap irgalmasan számít rám, arra, hogy ezt a tapasztalatot konkrétan gyümölcsözővé tegyük emberkapcsolatainkban, a hétköznapokban. Ebben a felismerésben nem vindikál magának egy nép egy nemzet sem javakat, sem földrészeket, sem értékeket, hanem abból az evangéliumi igazságból kiindulva, hogy ha egy Isten van, akkor minden ember egy közülünk, megosztja mindazt, amit Isten kegyelméből kapott, földrészt, javakat, értékeket azokkal, akik számára nehézzé vált az élet.9 Az irgalom teológiája Ferenc pápánál a misztika és a politika kettős mozgását feltételezi: aki elmerül Isten szeretetében, felbukkan az ember-társi szeretetben.

Közép-Kelet-Európa számára ez a felszólítás, hogy kövessük Isten őrültségét, komoly kihívás, hiszen egyrészt egy felnőtt keresztény magatartást igényel, másrészt a megkülönböztetés képességének fokozatos elsajátításával jár együtt. Ez a két ma erénynek számítható képesség négy évtized reálszocializmusa alatt büntetendő volt. Megkülönböztetni a „lelkeket", szabadon dönteni és a döntésekért felelősséget vállalni veszélyes volt a totalitárius államhatalmi berendezkedés számára. Kezelhető volt a rendszer számára az, aki instrukciókat kérdezés nélkül végrehajt és nem gondolkodik. Éppen ezért volt szükségszerű a szabad gondolkodás lehetőségeit, amennyire csak lehet, visz-szaszorítani. A katolikus egyház ebben az időben a szabadság oázisának számított, a szabad gondolkodás és a gondolkodni tanulás helye volt.10 A 21. században a feladat ehhez hasonló: támogatni a kezdeményezni vágyó fiatalokat, megtapasztaltatni velük az irgalmas Isten logikáját, hogy világalakító munkájuk meghatározott mércéje a tapasztalatból forrásozó irgalom gyakorlása legyen. A felnőtt keresztények ismérve a 21. században elsősorban nem a tízparancsolat szó szerinti visszaadása, hanem Isten megtapasztalása (misztika) és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása (politika). A misztika és az ilyen értelemben vett politika összjátéka képes átjárni és átalakítani a világot. Ebben a vonatkozásban az egyházi szolgálatot betöltők felelőssége kreatív munka marad, mely a legkülönbözőbb élethelyzetekben mindig lehetőséget keres és talál arra, hogy a fiatalok, de idősebb generáció is, egyrészt megtapasztalhassa Isten végtelen szeretetét és gyógyító irgalmát, másrészt pedig ezzel együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a tapasztalat konkrét gyümölcsöt hozzon a mindennapi életben.

Zárógondolat

Ferenc pápát gyakran éri Közép-Kelet-Európában az a vád, hogy dél-amerikai, és fogalma sincs arról, hogyan él és érez Európa. Ez meglehet. A szentatyától sem várható el, hogy minden részegyházat egyformán ismerjen. Korábbi pápák valószínűleg ugyanilyen kevéssé érezték más kontinensek (ahol a katolikusok sokkal nagyobb létszámban élnek) helyzetét. Katolikus egyházunk világegyház. Egység a sokszínűségben. Ferenc pápa azt ismeri és éli követendő példaként, ami egységessé teszi egyházunkat: a krisztusi örömhírt. Hiszen az egység garanciája annak a krisztusi princípiumnak a kreatív követése, melyet a 31. Ifjúság Világtalálkozó mottójával megfogalmazott: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek" (Mt 5,7). A világtalálkozó után Ferenc pápát hallgatva és az irgalmasság logikáját vele együtt tanulva továbbgondolhatjuk az evangéliumi örömhírt, és megvalósítandó örök feladatként magunk elé tűzhetjük: irgalmat nyernek, akik azon munkálkodnak, hogy Isten végtelen irgalmát megsejtessék és megéreztessék az emberekkel.

 

Jegyzetek

1 A Német Püspöki Konferencia sajtónyilatkozata 2015. november 12-én. http://www.dbk.de/presse/details/?presseid=2979&cHash=82da8b8541a588b42f214aa2c0f85b62 (2016. 08. 02.)

2 Ugyanakkor, amint az a Vatikán 2016. július 23-án kiadott közleményéből kitűnik, a lengyel püspökök tudatában vannak és komolyan veszik a rájuk bízott emberek főként egzisztenciális bizonytalanságból fakadó félelmét, és ennek tudatában igyekeznek a bevándorláskérdéssel foglalkozni: egyrészt nem feledve a felebaráti szeretet evangéliumi parancsát, másrészt viszont komolyan véve a helyiek félelmeit. Ld. Vatikan: Papst und Polens Bischöfe einig. Mitteilung über Haltung polnischer Kirche in Flüchtlingsfrage, veröffentlicht: http://www.katholisch.de/aktuelles/aktuelle-artikel/vatikan-papst-und-polens-bischofe-einig (2016. 08. 02.).

3 Ld. A Szentatya a lengyel püspökökkel találkozott Krakkóban. http:// www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/a-szentatya-lengyel-puspokokkel-talalkozott-krakkoban(2016. 08. 02.)

4 Ld. EG 23, 24, 49, 129, 146.

5 Ferenc pápa a virrasztáson: A díványboldogság az, ami leginkább le tud rombolni minket! http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-divanyboldogsag-az-ami-leginkabb-le-tud-rombolni-minket (2016. 08. 03.)

6 Ehhez bővebben: Waldenfels, Hans: Sein Name ist Franziskus. Der Papst der Armen. Tübingen 2014, 71-88.

7 Ld. Spadaro, Antonio SJ: Das Interview mit Papst Franziskus. Teil I. www.stimmen-der-zeit.de/zeitschrift/online_exklusiv/details_html?k_beitrag=3906412(2016. 08. 04.)

8 Ferenc pápa a virrasztáson: A díványboldogság az, ami leginkább le tud rombolni minket! http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-divanyboldogsag-az-ami-leginkabb-le-tud-rombolni-minket

9 Ld. Zulehner, Paul Michael: Auslaufmodell. Wohin steuert Papst Franziskus die Kirche. Ostfildern 2015, 87.

10 Ld. Máté-Tóth András - Mikluscak Pavel: Nicht wie Milch und Honig. Unterwegs zu einer Pastoraltheologie Ost(Mittel)Europas, Ostfildern 2000, 80.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain