Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

E szám tartalmából (XXV. évfolyam 10. szám. 2016 október)
Table of contents October, 2016

boritoKedves Olvasó!

Ismerősöm gyermeke éles eszű, eleven fiúcska. Viszonylag késői gyermek, a bátyja tizenöt évvel idősebb. Lakóhelyükön nemigen akadt korabeli játszópajtása, hatalmas energiáját nem tudta kellően levezetni. Jószívű, izgága gyermek, sokszor unatkozott óvodában, iskolában, nem kötötte le olyan mértékben a pepecselés, mint másokat, más elfoglaltságot, mozgásos tevékenységeket igényelt és keresett. Ez nem mindig nyerte el az óvó nénik, tanító nénik tetszését. Elemi iskolai tanítója nem tudta kezelni sem a helyzetet, sem a gyermeket, azt a megoldást választotta, hogy a nagyon teljesítményorientált iskolai követelményeknek megfelelni törekedve a szülőket rávette, másik iskolába vigyék szerinte figyelemhiányos fiukat. A negyedik osztályt egy alternatív módszerrel oktató iskolában folytatta, s bár a szülők eleinte berzenkedtek, értetlenkedtek és lázadoztak, nyolcadikos korára elégedetten jelentették ki: ez volt a legjobb, ami gyermekükkel történhetett. Az új osztályban a kisfiúra jobban figyeltek, rá szabták a feladatokat, elvárásokat. Így aztán végre elismerést is kapott, nem csak szidást, s elkezdett fejlődni.

Nem akarom a voksomat egy adott módszer mellett letenni, csupán rámutatni egy elég általános jelenségre. A mai oktatási rendszer kevés teret enged az egyediségnek, egyéniségnek. Sok iskola tudatosan választja, hogy afféle „versenyistállóként” működjön, teljesítményre, megfogható, kvantifikál ható eredményre hajszolja a diákot. Amikor az egyéniség fejlesztése, a lelki finomságra, értékekre irányítás, a művészetek tanítása, a művészettel nevelés háttérbe szorul, baj van, baj lesz. Megterheli mind a tanárt, mind a diákot. Amikor a versengés mindent átitat, és a másikat le kell taposni, hogy én előbbre jussak, az már nem is pedagógia. Legalábbis nem úgy, ahogyan mi, keresztények e szót értelmezzük.

Sok új módszer jelenik meg a nevelésben, keresztény hagyományunkban is van alkalmas, bevált pedagógiai megközelítés, egységes szemlélet, amelynek alapja a kiegyensúlyozott Isten-képű ember. Minden módszeren felül áll azonban az egészséges személyiségű pedagógus, aki nem annyira a szavaival, mint saját életpéldájával nevel. Kívánom, hogy pedagógusaink megtalálják magukban ezt a „módszert”!

Bodó Márta

 

 


Könyv


Máshol


 

Keresés a Katholikos oldalain