Kedves Olvasó!
Nagy örömmel bocsátjuk útjára lapunk újabb,
Márton Áronnak szentelt számát. Nem csak a kötelező
ünneplés, születésének 120. évfordulója vezetett
minket, mindannyiunkat, szerzőket, szerkesztőket,
technikai és grafikai, adminisztratív és
terjesztésben dolgozó munkatársakat. Valós öröm
minden egyes alkalommal Márton Áronnal foglalkozni!
Szerkesztőként elsősorban ezt az örömet
szeretném az olvasókkal éreztetni, megosztani.
Másodsorban kissé elfogultan talán, de a
tényeknek megfelelően állítom, ez a lapszám is
gazdag: van benne érdekesség, újdonság is,
ugyanakkor most kiemelten törekedtünk arra,
hogy összefoglaló jellegű, olvasmányos írások
kapjanak helyet a lapszámban. Így az olvasó képet
alkothat Márton Áron emberi oldaláról, harctéri
helytállásáról, papi szolgálatának egyes szakaszairól,
a kultúrához való viszonyáról, nevelői elképzeléseiről,
a családvédő papról és püspökről, a
II. vatikáni zsinathoz való viszonyulásáról, a „diplomata”,
a közéletben szereplő, a demokráciáról
gondolkodó Márton Áronról. A Securitate irattárát
kutató történész ezúttal a börtönévek kevéssé
ismert részleteibe kalauzol.
Az „akkor”-t a mával köti össze a címlapunkon
is látható csíkszeredai új Márton Áron-szobor:
alkotójával képekkel illusztrált interjút olvashatnak
a kompozíció születéséről. Azt a nagyságot, amit a
szobrász is megérzett, s ami igazán jellemzi Márton
Áront, jól fejezi ki Weöres Sándor verse. Mintha
maga a püspök diktálná a költőnek: „nékem kedvesebb:
a nagyság álmából kibújni… Természetes
emberi méret vonz engem, nem a nagy ragyogás,
a szörnyű talapzat. …Munkámat használni lehessen,
ne szájtátva csodálni.”
Hitvalló püspökünk életútja példaértékű, és
még mindig számtalan olyan mozzanata van, amit
nem ismerünk-értünk-élünk kellően. Ami különféle
élethelyzeteinkben, megpróbáltatásainkban ma is
erősíthet. Ezért is érdemes foglalkozni vele, olvasni
róla.
Bodó Márta
