Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Virt László
a DEMOKRÁCIA ERKÖLCSI FELTÉTELEI MÁRTON ÁRON GONDOLKODÁSÁBAN

A szerző 1954-ben Budapesten született. Volt lakatos, majd katolikus hitoktatói, szociológusi és szociálpolitikusi diplomát szerzett. Cikkei, tanulmányai 1981, óta jelennek meg. 1994 óta szociális munkásként dolgozik. Márton Áron életét, életművét harminc éve kutatja.

Márton Áron azt az igényt fogalmazta meg, hogy a népélet és az államélet legyenek eggyé. Egykori barátjának, a kommunista diktatúra szolgálatába állt Kacsó Sándor írónak mint a Magyar Népi Szövetség elnökének írja 1948-ban: „nem az ember van az államért, hanem fordítva: az állam az emberért".1 Márton Áron ismerte az állam indoklásának eszmetörténeti alapjait. Már az ókorban igényként fogalmazódott meg, hogy a hatalom ne legyen öncélú despotizmus, hanem önmagán túlmutató célja is legyen. Az ókorban ezt az igényt elsőként az ószövetségi Szentírás fogalmazta meg, ami garantálta az alattvalók biztonságát (ld. 2Sám 8,15; 1Kir 3,9; Jer 22,3-16; 72Zsolt 2-4, 12-14). Szókratész mondja tanítványának, Platónnak, amit Platón jegyez le Az állam című könyvében: „Állam akkor keletkezik, ha az egyén már nem önellátó, hanem sok mindenre szüksége van".2 Márton Áron ugyanígy látja. Az államot a társadalom differenciálódása hozza létre, amivel a szükségletek egyre sokrétűbb, az egyén által már nem kielégíthető módon jelennek meg: „Kultúrfeladatainak megoldása, hogy a földet uralma alá hajtsa, erőit megfékezze, és kincseit birtokba vegye, hogy az egyes (egyén - VL) számára leküzdhetetlen nehézségeket együttes erővel lebírja, összefogásra kényszeríti, államok kereteibe és szervezeteibe tömöríti, de az állam létjogosultságát a polgárok érdekeinek igazságos szolgálatában bírja... Az egyes embernek is, a legkisebb közösségnek, a családnak és a nagyobb közösségnek, a társadalomnak is megvannak a természetben gyökerező, Isten adta jogai a szabadsághoz, tehetségeinek szabad fejlesztéséhez, saját kultúrához, az emberhez méltó kultúrélethez, s munkája után az ehhez szükséges és elégséges anyagi javakhoz. Az államnak ezeket tiszteletben kell tartania. Feladata, hogy polgárait kivétel nélkül támogassa."3 Amit itt Márton Áron az állam keletkezéséről 1934-ben kimond, annak gyökere a klasszikus görög filozófiában van, amit pedig a feladatáról közöl, az a szubszidiaritás elvét jelenti. Az állam a társadalom sokrétű differenciálódása miatt jött létre, ezért szükségszerű, hogy elismerje a pluralizmust, a demokráciát. Feladata, hogy az egyéneket, kisebb és nagyobb közösségeket támogassa, ez a kisegítés, a szubszidiaritás elve: az ember jogosult arra, hogy kultúrfeladatait betöltse, és ahol ez szükséges, az állam köteles támogatni, ezért jött létre. Az állam keresztény indoklása szükségszerűen a demokrácia elismeréséhez kötött, a demokrácia és a szubszidiaritás elve összetartozók.

Márton Áron 1945-ben Kolozsváron ezt mondta: „Nagyon régen volt, amikor az államról lelkesedéssel és mint az emberiség egyik legnagyobb jótevőjéről beszéltek. A honpolgár pedig az államot csak a zsandár, a rendőr és az adóvégrehajtó személyén és működésén keresztül ismeri. Érzi, hogy van, mert különböző terheket rak a vállaira és az életét újabb és újabb korlátozások közé szorítja. És érzi, hogy hatalom, mert mindenütt jelen van s a szorításából nem tud szabadulni. De nem érzi jótéteményét, a segítő, védelmező, szervezett erőt. Keresztény felfogás szerint minden közösség, s így az állam is csak eszköz az emberek javának szolgálatában. És a ma élő nemzedékeknek vállalniok kell, hogy az állam feladatai körül felburjánzó hamis elméletek káros hatását kimutassák, a tévedéseket eloszlassák és az államhatalom alá erkölcsi alapot vessenekA háború utáni embernek az államhatalommal való tapasztalatait pedig 1946-ban Marosvásárhelyen fogalmazta meg: „A gyötrelmek órájában támadt a népeknek az a gondolatuk, hogy talán sok szenvedéstől megszabadultak volna, ha az államhatalmat jobban ellenőrzik és a hatalom birtokosainak a kezét népakarattal megkötik. Sikerül-e a népnek ezt a célt elérni? Most folyik a sorsdöntő kísérlet."5

A népi mozgalom az ország demokratikus átalakítását tűzte ki céljául. Az individualizmus és a kollektivizmus kiszolgáltatottságot tartogat az ember, legalábbis a másik ember számára, a perszonalizmus az azzal rokon népi gondolat, az individualizmus és a kollektivizmus között harmadik útként az egymásrautaltság mellett teszi le a voksot. Bibó István, akit a népi gondolat jogfilozófiai megfogalmazójának tekinthetünk, egymás mellett látja a szabadságot és a kényszert: „a szabadság nem valamilyen önálló kategoriális értékű törvényszerűsége a létező világ valamely síkjának, hanem - éppúgy, mint a kényszer, de annál szélesebb területen - csupán viszonyfogalom. A szabadságfogalom - éppúgy, mint a kényszer - végzetesen és változatlanul relatív."6 Márton Áron 1946-ban, a marosvásárhelyi plébánia nyolcnapos lelkigyakorlatának befejező ünnepén a demokrácia erkölcsi feltételeiről beszélt. A beszéd teljes szövegét, marosvásárhelyi keltezéssel, körlevélben is kiadta, egész Erdély nyilvánossága elé tárta. A demokrácia meghatározójának nem a külső felépítését tartotta, mert az sokféle lehet a különböző társadalmi, kulturális viszonyoknak megfelelően. Márton Áron felfogását alapnak tekintve elmondhatjuk, hogy a demokrácia sokfélesége magából a demokrácia lényegéből, a pluralizmusból ered. Ahol egy modellt erőltetnek, ott már szó sem lehet demokráciáról, erőltetni a diktatúrák szoktak. Márton Áron antropológiai alapozást ad a demokrácia formai oldalának: „A továbbiakban, amikor célunknak megfelelően a demokrácia igaz és egészséges normáit kutatjuk, nem a demokráciák külső felépítését és szerkezetét, hanem elsősorban az embert tartjuk szem előtt".7

Márton Áron következetes ember volt, vallotta, hogy nem az ember van a demokráciáért, hanem a demokrácia az emberért. Ahol embereket rendszereknek és berendezkedéseknek alávetnek, ott kezdődik a diktatúra. Márton Áron demokráciáról beszélve az embert tartotta szem előtt, mert a demokráciának kell az embert szolgálnia. „A demokrácia külső megjelenési formája lehet különböző, és függ az egyes népek sajátos törekvéseitől. Minden társadalomnak azonban az alapja, és egyben oka és célja maga az ember."8 Ha a demokrácia alapja, oka és célja az ember, akkor annak működéséhez több sarkalatos jogot kell biztosítani, így a vélemény szabad kinyilvánításának jogát és a szabad választás jogát, ami feltételez egy harmadik jogot, az egyesülési szabadságot is. Márton Áront a demokrácia és a szabadság összefüggése foglalkoztatta, hiszen az ellenkező vélemény kimondásának szabadságában látta azt, hogy a hatalom gyakorlói az ellenkező vélemény ismeretében kapnak lehetőséget az önellenőrzésre. „A véleményszabadság biztosítása a demokráciára nézve egyenesen életkérdés. Ahol a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozva van, ott nem lehet demokráciáról beszélni. Az egészséges demokráciát az egészséges közvélemény alakítja, és ez csak ott működik, ahol szabad az ellenkező véleményeket is kimondani. Ez egyébként az emberi természetnek is a követelménye, másképp nem ellenőrizheti önmagát a hatalom. Az ellenkező vélemények elnyomásával a saját gyöngeségét árulja el. A demokrata Márton Áron az itt leírtakkal a saját személyiségét is elénk tárja: természetesnek veszi, hogy sokféle nézet élhet egymás mellett, nincsenek véleménymonopóliumok. Ha pedig a pluralizmust elfogadva azt is elfogadta, hogy például az ő véleményétől eltérő nézetek is lehetségesek (katolikus püspökről lévén szó, tegyük hozzá, hogy nem tanbeli kérdésekről van szó), akkor ő képes volt a szóértésre és a párbeszédre. Márton Áront a párbeszéd főpapi rangú magyar mesterének tartom, aki e készségével alkalmas volt arra, hogy a szekularizált világban evangelizáljon. Lelkipásztori hatása ma is jól érezhető.

Elképzelhetetlen az ellenkező vélemény kimondásának szabadsága és a politikai választás szabadsága ott, ahol a polgárok csak megszűrt információkhoz juthatnak hozzá. Ezért a társadalom tagjainak, hogy az említett kettős joggal... a közösség javára élhessenek, joguk van tudni az igazságot. Az információk hitelessége és mind szélesebb köre szükséges ahhoz, hogy az emberek sokasága ne utcai tömeg, hanem felelős nép legyen. Márton Áron, a tapasztalt valláspedagógus azt is tudta, hogy a demokráciához szükséges a polgárok személyi érettsége, amire az embert nevelni kell. Az érett személyiség a belső meggyőződéssé tett értékei alapján cselekszik, nem kívülről rángatják. Vallja, hogy a demokrácia kimondása még nem jelenti annak megvalósulását", mert minden más rendszerrel szemben személyi érettséget követel. A demokrácia tisztaságához a politikai élet minden felelősének elvként kell maga elé tűznie, hogy híveit politikai szolgálatokért nem jutalmazza olyan állásokkal, melyeknek becsületes ellátásához megfelelő szaktudás és rátermettség szükséges.

A marosvásárhelyi beszéd és körlevél alapján Márton Áron háromféle követelményt támasztott a demokráciával szemben. Először, a társadalom tagjainak joguk van tudni az igazságot, mert a demokráciában a közjó érdekében a népnek nemcsak joga, hanem kötelessége is a döntésekben való részvétel. Másodszor, meg kell különböztetni a saját erejéből cselekvő népet a kívülről mozgatott, tehát manipulált, infantilis egyedekből álló tömegtől. Márton Áron ezzel a látásmóddal a felelősségben mint társadalmi alapértékben látja meg a különbséget a közösségi és a tömegember között. A harmadik követelmény, hogy a demokrácia csak lelkileg művelt emberek között működik jól, tehát a demokrácia kimondása még nem jelent demokráciát. A demokrácia erkölcsi, személyi érettséget követel meg a tagjaitól, és itt megmutatkozik a nevelésnek a felelőssége. Marosvásárhelyen elvi síkon fogalmazta meg a demokráciára vonatkozó nézeteit, melyeket körlevél formájában is nyilvánosságra hozott, mert azok az egész népre, az erdélyi hívő közösségre tartoztak. Majd másfél évvel később, a kommunisták által kezdeményezett nyílt kultúrharc idején az iskolák államosítása ellen a demokráciára hivatkozva tiltakozik a szellemi homogenizálás ellen: „A lelkiismereti szabadság és vallásszabadság az alapvető emberi jogok közé tartozik, és úgy véljük, hogy a demokrácia a demokratikus elvek ezen sarktételével kerül ellentmondásba, ha elvonja az iskolafenntartási jogot a szerzetesrendektől és az egyháztól, és ha ugyanazon nevelést írja elő kötelezően minden állampolgár számára."9 Majd amikor 1955-ben, részben az akkori nemzetközi enyhülés és nyomás miatt, részben pedig amiatt, hogy a kormány nem tudott mit kezdeni a püspök börtönévei alatt működő titkos egyházkormányzattal, bizonyos kényszerűségből felfüggesztették életfogytiglani ítéletét (sem kegyelmet, sem amnesztiát nem kapott, a börtön változatlanul a feje fölött lebegett), és a kormány bizonyára zsarolási szándékkal nehézségeket állított elé, akkor levelet írt Stoica miniszterelnökhöz: „Ön előtt sem titkoltam azon tiszta, határozott és változatlan álláspontomat, hogy szabadságomat nem vásároltam meg az Egyház jogainak feladásával; és tisztelettel bár, de határozottan tiltakozom a beavatkozás és nyomás minden formája ellen, mely joghatóságom gyakorlásának korlátozását célozza. A katolikus ügynek már vértanúi vannak ... és mi tudjuk, hogy halottaink mire köteleznek minket."10 Márton Áron demokráciafelfogása a szabadság, az emberi szabadságjogok összefüggésében érthető meg, antropológiai, úgy is mondhatjuk, hogy teremtéstani alapokon állt. A teremtett világban nem öncélú sem az állam, sem a demokrácia, sem a gazdaság, sem a folyamatok.

 

Jegyzetek

1 Márton Áron: Levél a Magyar Népi Szövetség elnökének. Gyulafehérvár, 1948. március 24. In: dr. Marton József és Nemes István (szerk.): Marton Áron írásai és beszédei. Gyulafehérvár 1996, 111.

2 Platón: Az állam. Második könyv, 369/b. Gondolat Kiadó, Budapest 1989, 71..

3 Márton Áron: Világnézet és nevelés. Erdélyi Iskola, 1933/34. évf. 5-6. sz. In: Ozsváth: i. m. 99.

4 Márton Áron beszéde Krisztus Király ünnepén Kolozsváron, 1945. október 28-án. Az Erdélyi Katolikus Akció Füzetei 1. (h. és é.n.) In: Márton Áron, a lelkiismeret apostola, 143-144.

5 Márton Áron marosvásárhelyi beszéde és 1946. IX. számú körlevele. Marosvásárhely, 1946. október 27-én. In: Márton Áron, a lelkiismeret apostola, 181.

6 Bibó István: Kényszer, jog, szabadság (1935). In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Első kötet, 1935-1944. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1986, 60.

7 Márton Áron marosvásárhelyi beszéde és 1946. IX. számú körlevele.

8 Uo.

9 Márton Áron levele a román kultuszminiszterhez, 1948. március 30. In: Dr. Marton József és Nemes István (szerk.): Márton Áron írásai és beszédei. Gyulafehérvár 1996, 117.

10 Márton Áron levele Chiviu Stoica miniszterelnökhöz, 1955. május 4. In: i. m. 119.

 

Márton Áron püspök szentté avatási ügye posztulátorának, Kovács Gergelynek régi vágya teljesült: a jeles olasz Velar Kiadó gondozásában Márton Áron püspököt bemutató kiadvány jelent meg olasz és angol nyelven a püspök születésének 120. évfordulója alkalmából a 2016-os esztendőre meghirdetett Márton Áron emlékév keretében. Az emlékévet koordináló bizottság a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón (2016. július 26-31.) így angol nyelvű kiadványban ismertette meg a fiatalokkal Márton Áron püspök életét. A Velar Kiadó népszerű sorozatában megjelent könyv címe Szent II. János Pál szavaira utal, aki „integerrimus Domini famulus"-nak, az Úr feddhetetlen szolgájának nevezte a püspököt. A Kegyelmes Úr életét, szellemiségét, tanítását bemutató életrajzot Virt László írta, olaszra Maria Bruna Romito, angolra Czintos Emese fordította. A közel 90 képpel illusztrált kötet kiadását Kovács Gergely, a boldoggá avatási ügy római posztulátora koordinálta Lázár Csillával, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetőjével együtt. Márton Áron püspök 48 oldalas életrajza a Messaggeri d'amore (a Szeretet hírnökei) sorozat 493. kötete. A világegyház szentjeinek, boldogjainak életrajzai között megtalálható Szent István király, Árpád-házi Szent Erzsébet, Kapisztrán Szent János, Boldog Apor Vilmos, Boldog Batthyány-Strattmann László és Boldog Meszlényi Zoltán életrajza is.

 

Keresés a Katholikos oldalain