Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

mÁRTON ÁRON PÜSPÖK MEGMINTÁZÓJA

 

Márton Áron püspök a helytállás és a megalkuvás nélküli szolgálat jelképe. A boldog emlékű, székely származású püspök emléke előtt tiszteleg Csíkszereda központjában az a szoborcsoport, amelyet május 15-én, pünkösd ünnepén a gyulafehérvári főegyházmegye érseke és segédpüspöke Áder János magyar köztársasági elnök jelenlétében szentelt fel. Az alkotás kiváló helyen hirdeti a kiváló személyiség üzenetét - jegyezte meg az ünnepségen a kezdeményezők nevében felszólaló Ráduly Róbert polgármester. Üzenetértékű, hogy Márton Áron püspök a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceum, a Művészetek Háza és a megyei közigazgatás épülete övezte főtéren kapott szobrot. A sors fintora, hogy a diktatúra idején ezen a helyen állt az egyházüldöző Securitate és milícia csíki székháza. Áder János köztársasági elnök hangsúlyozta: „Márton Áron most is azt üzeni minden magyarnak Erdélyben és a világ bármely pontján, amit a szen-telésre váró kispapjainak mondott egykor: induljatok hát bátran, felemelt fejjel, és elszánt lélekkel, legyetek az igazság védői, és a szeretet apostolai. Álljatok az őrhelyen, ahová küldettek, ősi elszántsággal." A szoborcsoport elkészítését a csíkszeredai Márton Áron Férfiszövetség kezdeményezte. Kivitelezésével Sárpátki Zoltán csíkszeredai képzőművészt bízták meg. A bérmálás szentségét kiszolgáltató püspököt ábrázoló alkotást Lakatos Pál Sándor partiumi származású, Kecskeméten élő szobrászművész stúdiójában öntötték bronzba. A háromalakos kompozíció elkészítéséről a képzőművészt kérdeztük.

Csúcs Mária: Hogyan fogadta a szoborkészítésre vonatkozó megbízást?

Sárpátki Zoltán: Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szülővárosom felkért ennek a munkának a kivitelezésére. Első ízben a püspököt szerettük volna ábrázolni, aztán jöttem azzal a javaslattal, hogy a püspök úr eleget volt egyedül, jobban szerette volna a saját népe között érezni magát, így háromalakos kompozíciót alkottam. Első ízben olyan ötletem támadt, hogy egy kisfiú és egy kislány legyen a kompozícióban, de az liturgiailag nem fért volna bele, ugyanis a bérmálás a bérmakeresztanya „támogatásával" történik. Így maradtam a hölgyek mellett. Liturgia és kompozíció szempontjából is inkább „segítettek" a hölgyek, már ami a ruházatukat illeti, ugyanis a szoknyák jobban „passzoltak" a reverendához meg a palásthoz, mint a harisnyás férfiak öltözete. Az egész munkálat tanulságos volt, alázatot és embertársaim tiszteletét tanultam. Nagyban befolyásolt a püspök úr személye. Több éven át dokumentá-lódtam az életéből. A 20. század legnagyobb magyarja, népe iránti szeretete és hivatása gyakorlása miatt is szentként tisztelem.

Cs. M.: Fényképek alapján készítette a püspök alakját? Mi, ki segítette a munkáját?

S. Z.: Elsősorban Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője és Hegedüs Enikő művészettörténész, a Gyulafehérvári Főegyházmegye egyházművészeti referense segített sokat. Több ízben voltam a csíkszentdomokosi múzeumban is, számos dokumentációs anyagot kaptam, mintegy 300 fotót a püspökről. Az élete különböző eseményeit kutattam, csak azután fogtam alakjának mintázásához. Inkább az 1970-es éveket szerettem volna visszatükrözni, akkor voltak az emlékezetes bérmaútjai. Akkor járt Csíkszeredában is. Az idősebb püspököt szerettem volna ábrázolni, úgy gondoltam, idősebb korban az ember már teljesen másképp viszonyul az élethez, sokkal bölcsebb. Így maradt meg a csíki emberek emlékezetében a püspök.

Cs. M.: Nehéz volt megformázni?

S. Z.: Hosszú időbe telt. Eleinte nagyon kapkodva fogtam neki a mintázásnak, aztán munkastratégiát állítottam fel azért, hogy tudjak pihenni szellemileg és fizikailag. Voltak periódusok, amikor annyira beleéltem magam, hogy korrigálni se tudtam. A méretekből adódóan nagyon nehéz volt fent dolgozni és lentről látni a hibákat. Amúgy egyhatodos, tehát nagyobb, mint másfeles a mérete. Idő kellett hozzá, hogy „megérjen" az alkotás és egészségesen tudjam korrigálni. Egy szoborbizottság tagjai hívták fel a figyelmem bizonyos formai vagy plasztikai problémákra.

Cs. M.: A püspök úr ruhájával kapcsolatban milyen különlegességekre figyelt?

S. Z.: A püspök pásztorbotja, amit használt, korábban Mailáth Gusztáv Károly püspöké volt, azt ő egy olaszországi mestertől rendelte. Anyaga színezüst, bevonva arannyal. Ezen a pásztorboton találhatók rubin- és zafírkövek, öt szent portréja van rajta. Fent, a bárkában van Szent Péter, alatta a koronadísz. Ez azért, mert Mailáth püspök gróf volt, ilyenkor használták a grófi koronát. A korona alatt az eredeti zománckarikákban négy szent van: a két Árpád-házi szent király, László és István, ott látható Szent Mihály angyal és Szent Károly képe is, ez utóbbi Mailáth püspök védőszentje. Ezt a pásztorbotot használta Márton Áron püspök. Jakubinyi érsek úr is ezt használja. Most nem azzal jött ide bérmálni, pedig vártam, hogy élőben megnézzem ezt a pásztorbotot, mert eddig csak fotókat láttam róla.

Cs. M.: Kik ihlették a hölgyek alakját? Elárulja a kilétüket?

S. Z.: A hölgyek modell után készültek. A keresztanya alakját több nő is ihlette, végül is van ennyi szabadsága a művésznek. A kislány alakja egyetlen lányt mintáz, diszkréten elárulom, hogy Bernadettnek hívják, csíkszeredai. Csíkszeredában született, csíkszentdomokosi származású családból. Az igazság az, hogy a lány 21 éves, kissé fiatalítottam, kerekítettem az arcát, hogy gyereknek lássék. Egy bérmálkozó kislány általában tizennégy-tizenhat éves. Az arcát „korrigálnom" kellett, de tetszett neki, felismerte magát. Ez nagyon fontos volt számomra is. A kislánynak különben domokosi székely ruhája van. Részben a keresztanyjának is, viszont az ő köténye más, fodros kötény tulajdonképpen, és a két mellény is különbözik, sőt, az ingek gallérja is, többfajta gallért használnak a székely ruháknál is.

Cs. M.: Mennyi idő alatt készült el?

S. Z.: 2012 decemberében kötöttük meg a szerződést, körülbelül egy hónapot vett igénybe a vasváz szerkezetének kialakítása, erre hegesztőmestert hívtam, Jenei Bélát. Amikor több tonna anyaggal dolgozol, mozgatnod is kell, nagy a veszélye annak, hogy elpattan a hegesztés, ezért hívtam szakembert. Azután bevontam a vasváz szerkezetet fával, és akkor jött az agyagtömeg felhordása. A mintázáson, az egész kompozíció kialakításán két évet dolgoztam. Két évig vajúdtam velük. Utána jött a gipszöntés, az három hónapot vett igénybe. A negatívot levettük az agyagpozitívról, és a pozitívot kiöntöttük gipszből a negatívokról. Két képzőművész kollégám, Fazakas János és Fülöp József segített. A gipszpozitívokat becsomagoltam, elvittem Kecskemétre, ott Lakatos Pál Sándor szobrászművész kollégám körülbelül fél évet dolgozott rajta. Én négy ízben jártam Kecskeméten, és amikor elkészültek a viaszpozitívok, azokon még dolgoztam. A kiöntött bronzformák darabokban voltak, több mint 80 darabban az egész kompozíció, azokon is cizelláltam. Leginkább a portrékon, a püspök, a kislány és a nő portréján, meg a kezeken dolgoztam a legtöbbet. Azt én akartam csinálni. Azután összehegesztették az egész kompozíciót, beállítottuk, sablont vettünk róla, és annak mintájára fúrták a lyukakat a kő talapzatba. Közben a köveseknél is dolgoztam, ott is sablont kellett kialakítani. Azt is végig kellett vinni, milyen betűtípussal lesznek írva a karakterek a kövekbe. A talapzatot mikóújfalusi Havel Botond készítette, az ING Service alvállalkozójaként dolgoztak. Andezitből van a talapzat, ha hiszik, ha nem, ez nyolc tonna kő! Erdélyben a legkeményebb andezit, amit lehet kapni. Hét kőtömbből van összeillesztve.

Cs. M.: Milyen visszajelzést kapott a szoborbizottságtól?

S. Z.: Természetesen végig segített a szoborbizottság, olyan formai és plasztikai tanácsokkal láttak el, amit én akkor hirtelen nem vettem észre. Elvárták, hogy én ezeket oldjam meg. Úgy vélem, sikerült, de tudni kell, hogy egy ekkora munkát soha nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Már látok rajta hibákat, de sajnos ezeken már nem tudok javítani. Életem végéig is csinálhattam volna, úgy beleőrül az ember, ez veszélyes dolog.

Cs. M.: Sikeres a szobor, elismerően szólnak róla. Mi ennek a titka?

S. Z.: Végül is egy életképet jelenít meg a szoborkompozíció, statikai kompozicionálása megengedi, hogy a külső szemlélő beleérezze magát abba a pillanatba. Többször beszélgettem egyházi elöljárókkal, hogy liturgiailag is legyen rendben a kompozíció. Voltak olyan formai túlzásaim, amiket el kellett követnem, például nem helyeztem teljesen a lány háta mögé a bérmakeresztanyját, hanem kicsit z-alakban elcsúsztattam azért, hogy plasztikailag jobban értelmezhető legyen. De a liturgiai üzenete megvan azáltal, hogy a jobb kezét felteszi a kislány jobb vállára. Végül is kötött volt a téma, de úgy gondoltam, hogy ebben a liturgiai miliőben szépen meg lehet fogalmazni a püspököt is, a népe iránti szeretetét is. Nagyon nehéz az embernek a szülővárosában, a szülővárosának alkotni, ez volt az első nagy kihívás. Óriási felelősséget éreztem: nagy dolgot vállaltam, vajon meg tudom-e csinálni. Vajon fel vagyok-e nőve erre a feladatra? Ezeken az aggodalmakon mind túl kellett tennem magam. Márton Árpád képzőművész volt a mesterem, azt mondta, „mindent bele", melletted állunk, ne izgulj, az ilyen problémákat verd ki a fejedből, koncentrálj arra, amiért felkértek. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a kollégák biztassanak, melléd álljanak. Voltak olyan őszinte kollégáim, akik ezt megtették, nagyon köszönöm nekik! Sokan látták, mennyi munkát fektetek bele a kompozíció megalkotásába, és belátták, hogy ez már az a kategória, amikor vissza kell menni az ősi mesterség gyökereihez. Ezt valaki vagy szívvel-lélekkel csinálja, anatómiailag-fizionómiailag letisztáz dolgokat, vagy neki se fogjon.

Cs. M.: Büszke az alkotására?

S. Z.: Nem így fogalmaznék, hanem azt mondom, hogy most már „használja" a város az alkotást. Úgy vélem, ha a környezete is szépen ki lesz alakítva, méltó helyet kapott itt, a Szabadság téren a szoborkompozíció. Nem mondhatom, hogy büszke vagyok, inkább így: most is a hibákat látom bizonyos részeken, hogy még kellett volna itt-ott egy kicsit dolgozni. Nem tudok betelni, olyan ez a szakma, hogy ameddig élünk, 20 százalékát ha megtanuljuk, mert kimeríthetetlen.

Keresés a Katholikos oldalain