Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Fodor György
eGY RÓZSAFÜZÉR A PÁPA ÁLDÁSÁVAL
Márton Áron püspök látogatása Iuliu Hossunál

A szerző ny. újságíró, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola levelező tagozatának végzettje, piarista konfráter, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagja.

Fontos dokumentum került elő a vértanú, illetve hitvalló görögkatolikus püspökök boldoggá avatási eljárásához szükséges iratokat tanulmányozó bukaresti Emanuel Cosmovici professzor kutatásainak köszönhetően: a Securitate által lehallgatott párbeszéd jegyzőkönyve. A beszélgetés a Bukarest közeli cáldáru§ani-i ortodox kolostorban zajlott Márton Áron és Iuliu Hossu1 püspök között, két és fél hónappal az utóbbi halála előtt. A dokumentum lelőhelye: Bukarest, Arhiva CNSAS (a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács archívuma), dosar nr. I. 736, vol. 7, ff. 35-37. Emanuil Cosmovici a bukaresti római katolikus érsekségen őrzött, a kommunista időszak írott és szóbeli dokumentumtörténettár anyagait kutatja, tagja volt a bukaresti Vladimir Ghica és a jászvásári Anton Durcovici püspök boldoggá avatási eljárását előkészítő testületnek, jelenleg hét görögkatolikus püspök boldoggá avatását készíti elő a posztulátori testület tagjaként. Munkáját Cristian Vladimir Langa, a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye papnevelő intézetének és a román görögkatolikusok általános szövetségének lelkiigazgatója segíti.

Az említett aktacsomókban megőriztek egy hangszalagról leírt beszélgetést, amelyet Márton Áron gyulafehérvári püspök 1970. március 7-én folytatott a cáldáru§ani-i kolostorban kényszerlakhelyen lévő Iuliu Hossu görögkatolikus püspökkel. Fontos ez a találkozás, Már-ton Áron látogatása az idős püspöknél. Márton Áron a pápa üzenetével érkezik Rómából. A lejegyzettek rávilágítanak arra, mi foglalkoztatta abban az időben a fő pásztorokat. A szöveg Márton Áron és luliu Hossu bölcsességét, éleslátását is megmutatja. A hangszalag szövegének eredeti átírását egy securitatés hivatalnokvégezte, aki bizonyos részeket nem értett a párbeszédből, ezeket kipontozta. A kerek zárójelek a Securitate átírásában szerepelnek, a szögletes zárójelben közölt részeket E. Cosmovici és C. V. Langa kiegészítésként toldotta be a szöveg érthetőbbé tételéért.

Márton Áron és luliu Hossu püspök beszélgetése 1970. március 7-én, 12.30-13.30 óra között_

M[árton] Á[ron]: Fáradt vagyok, mert sokat utaztam. Hétfőn a pápánál voltam.2 A szentatya kérdése ez volt: „Hogy érzi magát testvérem, M[onsignore] H[ossu]?" - meleg szeretetét és ölelését küldi, imádkozik, hogy az egyház egyik tartóoszlopa egészséges legyen. „Támogatom és tisztelem az öreg H[ossut]."

I[uliu] H[ossu]: Már ő is öreg.

[...]

M. Á.: Ez egy rózsafüzér az ő (a pápa) áldásával, azt kérte, adjam át különleges áldását H[ossu] M[onsignore]-nak. Ez a szentatya részéről van. [...]

M. Á.: A pápa meghagyta, hogy továbbítsam H[ossu] M[onsignore]-nak, hogy ő nem hagyja cserben a görögkatolikusokat. Ha mást nem tud is tenni [a görögkatolikus egyházért], már csak a példa kedvéért, amit a püspöki kar adott, az ő személyes példamutatásával [a Hossu püspökével] köteles kiállni [hogy ne mondjon le a görögkatolikus ügyről].3[...]

M. Á.: Megmondtam a kultuszminisztériumi uraknak: engem küldenek H[ossu]-hoz. Ilyen megbízásokkal a pápa részéről... én nem feledkezhetem [meg] saját kötelezettségeimről. [Márton Áron püspök feltételezhetően felszólító hangnemben szólt a kultuszminisztériumiakhoz. Egy securitatés tiszt egy kérdőjelet tett az átírt szöveg szélére, arra utalva, hogyan engedik meg Márton Áron püspöknek, hogy ilyen hangnemet használ-jon?][...]

I. H.: Jól beszél románul. M. Á.: Igen, megtanultam a börtönben. Ő jobban beszél (Bartalis Árpádról van szó).4 Székely származású.[...]

M. Á.: [...] Amint láttam, jelenleg a pápának két nagy gondja van. 1. Az egyház nyugati részében a helyzet zavaros. 2. Olaszországban most nem tiszta a helyzet, az olasz parlament megszavazta a válásokkal kapcsolatos törvényt is.

I. H.: Megszavazták?

M. Á.: Igen. A pápa, amint észrevettem, azon dolgozik, hogy egy népszavazást szervezzenek, mivel létezik egy törvény, amely szerint a népnek joga van véleményt nyilvánítani a parlament határozataival kapcsolatban, és a pápa bízik abban, hogy a nép felülírja a parlament döntését.

I. H.: Reméljük.

M. Á.: Igen.[...]

M. Á.: [...] Figyelem, nincsenek-e itt mikrofonok.

I. H.: Nem. nem hiszem. nem lehetséges.

M. Á.: Mi megszoktuk.

I. H.: Én mindig mondtam nekik, hogy én nem beszélek semmi olyat, amit ne mondtam volna el beadványaimban. Fogadjanak, hogy mondjam el, mi a helyzetünk. (H[ossu] püspök 1964 óta kérelmezi a kihallgatást és nem kapott semmiféle választ beadványaira).

M. Á.: Nem válaszolnak?

I. H.: Egy szót sem, se fehér, se fekete, én vagyok az ország ellensége. Ez vagyok én.

M. Á.: Igen?

I. H.: Meg szerettek volna szabadulni tőlem, hogy elvigyenek [hogy bíborossá kreálják], nagy titokban elmondom neked., azzal a feltétellel, hogy többé ne jöjjek vissza. Nekem nem mondták, de tudom. Én nem. inkább (érthetetlen szó) ott legyek a cellában. [.] I. H.: Kedves excellenciás úr, 22 év alatt, egy pillanatnyi lelki (csend.)! Nem magamért mondom, túl leereszkednék, az úr [Bartalis Árpád] jelenlétében mondom, hogy most divat a párbeszéd[.]

M. Á.: Van rádiója?

I. H.: Az 1942-es évtől.

M. Á.: És jó?

I. H.: Igen. Ezek is csodálkoz-nak.[.]

I. H.: Mondtam neki [nem tudni kiről van szó]: „Nemcsak [hogy] örökre el fogják temetni az egyesült egyházat,5 hanem a jövőt is. a katolicizmusét Romániában [.]" Láttad? Ők gyalázkodnak a magyarokkal és mi a magyarokkal mindig úgy voltunk, akár a románokkal, érted?6

M. Á.: Igen.

I. H.: Én sosem tettem megkülönböztetést, mi nem tettünk megkülönböztetést, nem tettük az Úrért, általa van az ember és a hit, valamint a szeretet és az ember.

M. Á.: A múlt. a múlt is egyesít.

I. H.: Egyesít, igen, persze hogy igen, egyesít, de mit tehetünk?[.]

M. Á.: Most még nagyobb akarattal távozom, megtanultam, hogy nekünk kötelességünk tartani magunkat az egyház érdekében. Idősebb testvérem példamutatásából merítek erőt. Isten áldja meg. Ha valamivel segíthetek, a legnagyobb örömmel teszem. A papokkal tartom a kapcsolatot. A görögkatolikus papokkal. Ott, helyileg.

I. H.: ..

M. Á.: Van egy papom, ABRAHAM-nak hívják. Amiért egy temetést román nyelven tartott, nyolc évre ítélték.7

I. H.: .[.]

M. Á.: Közös szent ügyünkért az Isten áldja meg. Holnap hazamegyek Gyulafehérvárra. [...]

 

Jegyzetek

1. luliu Hossu kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus megyéspüspök a BeszterceNaszód megyei Nagynyulason született 1885. január 30-án. Bukarestben hunyt el 1970. május 28-án. Elleneszegült a román görögkatolikus egyház „visszatérésének" (az ortodox egyházba), többek közt ezért 1948. október 28-án letartóztatták. A kommunista hatóságok és lustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget azzal a feltétellel, hogy térjen át katolikusból ortodoxnak. Nem volt hajlandó. Először a cäldäru§ani-i kolostorba szállították, majd 1950-ben a máramarosszigeti börtönbe. 1955-ben átvitték Curtea de Arge^re, 1956-ban a ciorogarlai kolostorba, majd vissza Cäldäru§ani-ba. Ott volt kényszerlakhelye élete végéig.

2. Márton Áron 1970. február 24. és március 6. között járt Rómában, ahol szívélyesen fogadta őt VI. Pál pápa.

3. Nem fogadja el a kommunista kormány álláspontját, miszerint a görögkatolikus probléma véglegesen le van zárva és ezért már nem lehet tárgyalni róla.

4. A Securitate tudta, hogy Márton Áron püspököt Bartalis Árpád kísérte el, aki 1970-1973. szeptember 1. között volt a püspök titkára.

5. A Rómával egyesült görögkatolikus egyházat.

6. Nicolae Ceauşescu már megkezdte nemzeti-kommunista, idegengyűlölő politikáját. Hossu püspök az összes erdélyi, bánsági és az egész magyar országbeli (Nyugat-Erdély korabeli elnevezése) románok nemzetgyűlésének 1918. december 1-jén Gyulafehérváron megszavazott határozatára utalt. A rezolúció III. 1. pontjánál a nemzetgyűlés kihirdette: „Teljes nemzeti szabadság az összes kisebbségnek. Mindegyik nép a saját nyelvén fog tanulni, közigazgatni és bíráskodni, saját kebeléből származó személyek által és minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozásban és kormányzásban létszámával arányosan." Ld. Vasile Netea: O zi din istoria Transilvaniei. Bucureşti 1990, 150.

7. Teljes nevén Danczkay Pattantyús Ábrahám Miklós. Szamosújváron született 1907. augusztus 27-én örmény nemesi családban. A gyulafehérvári teológia elvégzése után, 1929. szeptember 29-én szentelte pappá gr. Mailáth Gusztáv Károly püspök. Csíksomlyón és Kolozsváron káplán, Maroshévízen plébános volt, 1946-ban Kolozsvár-Írisztelepen lelkész, 1947-1949 közt börtönbe zárták. Ezután Vicén lelkipásztor. 1953-1954 és 1959-1964 között erdélyi és regáti börtönökben, illetve a Duna mellékén politikai elítéltként raboskodott, közkegyelemmel szabadult. Négyszer tartóztatták le, háromszor bebörtönözték, összesen hét évet és négy hónapot töltött börtönben. Márton Áron püspök lehetséges utolsó titkos ordináriusa. 1964-től baróti plébános. 1979-ben a börtönévek következményeként megvakult, ezért nyugdíjazták. Baróton hunyt el 1996. április 24-én. Jakubinyi György: Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia, Verbum Kiadó, Kolozsvár 2010, III. kiadás. Dr. Marton József pápai prelátus, nagyprépost, egyetemi tanár Márton Áron tanúságtevése a görögkatolikus bíborosok felé című tanulmányában e témával kapcsolatban írja: „Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy 1948-tól 1990-ig a görögkatolikus papok és hívek a római katolikus templomokban találtak menedéket - éppen Márton Áron rendelkezése értelmében. Az állami hatóságok tiltották az erdélyi latin szertartású templomokban a román nyelvű prédikálást, a görögkatolikusok gyóntatását, keresztelését, eske-tését, temetését. A sok eset közül csak egyet emeljünk ki. Ábrahám Miklóst 1959. február 6-án letartóztatták és május 9-én a kolozsvári katonai törvényszék prozelitizmus vádjával azért ítélte el tízévi börtönre, mert vicei plébániáján kiszolgálta a törvényesen »nem létező« görögkatolikus híveket, temetéseken románul prédikált; megengedte, hogy a római katolikus templomban a hívek magyarul és románul felváltva énekeljenek." In: Bodó Márta, Lázár Csilla, Lövétei Lázár László (szerk.): Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről. Szent István Társulat-Verbum, BudapestKolozsvár 2013, 85.

 

Keresés a Katholikos oldalain