Kedves Olvasó!
Húsvétra, a feltámadásra figyelünk áprilisi lapszámunkban.
Ezt láthatja a címlapon, amely a
marosvásárhelyi fiatalok tavalyi passiójának képeivel
a feltámadáshoz vezető út keserves állomásait
mutatja meg, arra emlékeztetve, hogy a megváltást
nem adták ingyen, saját Isten-közelségünk sem
könnyed és egyszerű. De a nehézség, a szenvedés,
a nyomor is értelmet nyerhet, ha lassan-lassan felismerjük
Isten oltókését a megpróbáltatásokban.
Vezető írásunk a húsvéti népszokások világát
tárja fel, érzékeltetve a kereszténységnek a helyi
szokásokba való beépülését, azt a szép keveredést,
folyamatot, ahogyan a nép sajátjaként kezeli, alakítja,
értelmezi a keresztény hagyományt.
Őrsy László írása röviden és egyszerű szavakkal,
mindenki számára követhetően világítja meg
halál és élet összefüggéseit, az ember életét mint
utazást tételezve, amelynek célállomása a világosság.
Emlékeztet, hogy „figyelemre méltó képességgel”
rendelkezünk arra, hogy „egy csodálatos tettet
banalitássá” silányítsunk, hogy a húsvét rendkívüliségét
az éves körforgásban megszokottként éljük
meg, s kizárjuk egyedülálló nagyszerűségének
tapasztalatát a saját ünneplésünkből. A bölcs jezsuita
ezt úgy magyarázza, hogy „Azért nem repeszti
meg szívünket a feltámadás újsága, azért nem
rikoltozunk örömünkben a halhatatlanság ígéretétől,
mert nem érintett meg, nem rázott meg bennünket
a halál valósága. Hogy egész szívből zengjük a
húsvéti alleluját, ahhoz az kell, hogy a halál völgyének
»mélységeiből kiáltsunk fel«”. Csak hát a halál
valóságát annyi remek módszerrel tartjuk távol
mindennapjainktól, mintha ezzel elkerülhetnénk
magát a halált.
Azt kívánom a szerkesztőség nevében, tudjuk
zengeni az alleluját, éljük át az örömöt: hogy nem
céltalanul lebegünk az értelmetlen világűrben,
hanem szeretett lények, teremtmények vagyunk,
akik a világosság felé utazunk. Boldog megérkezést
mindannyiunknak!
Bodó Márta
