Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv

Bakó Csongor István
gONDOLATOK EGY ÉLETIGENLŐ KÖNYVBEMUTATÓ KAPCSÁN

 

Reflections on a Life-Affirmative Book Launch

This paper summarizes the speeches delivered on the book launch of the volume of studies entitled „The Sanctity of Healing" edited by dr. Erzsébet Blaskovich, as well as it presents the background of this book's publication.

Keywords: euthanasia, volume of studies, book launch, physicians, theologists

 

„Mindig nagy öröm, hogyha egy könyv megszületik. A mai könyv egy hosszú születés eredményeként került a nyomdába, és nagyon nagy öröm számunkra, ciszterciek számára, hogy az Éghajlat Kiadó a szerzőkkel együtt a megjelenést itt, a Szent Imre Ház Mindszenty termében üdvözölheti." Urr Zsolt Ipoly OCist atyának, a Szent Imre-templom plébánosának és egyben az esemény házigazdájának e szavaival vette kezdetét A gyógyítás szakralitása című könyv bemutatója május 6-án Budapesten.

A kötet létrejöttéhez az okot egy gyakorló keresztény és egy kereszténynek - legalábbis abban a konkrét pillanatban - aligha nevezhető orvosnak a párbeszéde szolgáltatta, melynek fő témája az eutanázia volt. A könyv szerkesztőjének, dr. Blaskovich Erzsébet idősgyógyász főorvosnak egyik kolléganője valamikor 2013-ban azt nyilatkozta, hogy amennyiben Magyarországon legalizálnák az eutanáziát, ő maga is helyeselné, és adott esetben alkalmazná is praxisában. Ez nagy döbbenetet váltott ki az előbbiben, és az ún. „kegyes halál"-ellenes könyv mielőbbi megalkotására ösztökélte. Vészjelzésszerűen megfogalmazódott ötletét a Magyar Bioetikai Társaság (MBT), melynek a szerkesztő is tagja, természetesen azonnal elfogadta és támogatta.

Blaskovich doktornő terve valóra váltásához egy jó éve kezdett hozzá elsősorban anyaországi - de nem csak - katolikus orvosok és papok megszólításával, projektje ismertetésével. Felkérése, melyet az MBT nevében fogalmazott meg, így hangzott: „A Magyar Bioetikai Társaság A gyógyítás szakralitásának jelentősége az életvégi folyamatok kezelésében címmel könyvkiadást tervez, melyet teológusok és orvosok tudományos igényű esszéiből kívánunk összeállítani. A könyv legfontosabb mondanivalója az lenne, hogy a legsúlyosabb betegségekből sem kell a halálba menekülni. Tehát egy eutanáziaellenes könyvet szeretnénk, amiben nem az eutanáziáról van igazán szó, hanem arról, hogy a jó Isten segíti az orvosokat és lelkészeket és minden jóakaratú embert az életvégi kérdések jó megoldásában. A hit és a szakmai tudás egyensúlyáról, és leginkább a személyes tapasztalatokról kellene írni. [...] Kérem, hogy 20 oldal körüli terjedelemben szíveskedjen összefoglalni mindazt, amit a legfontosabbnak tart ebben a kérdésben. Formai megkötés nincs, a műfaj »tudományos esszé«, ami igényes, de nem szakemberek számára is érthető stílust jelent, csak a legszükségesebb irodalmi hivatkozásokkal."1

A Kalkuttai Teréz anya szellemiségében fogant könyvben neves szakorvosok, teológusok írják le tapasztalataikat, kutatási eredményeiket a betegségek, különösen az időskor lelki-élettani folyamatainak összefüggéseiről.2 A kötet tíz szerzőtől kilenc tudományos esszét és két korábban már megjelent írást tartalmaz3 az alábbi sorrendben: Futó Károly: Isten szeretete vigyáz az életünkre, Czakó Gábor: Útitársunk a Szentlélek, Kellermayer Miklós: A gyógyítás, mint a fajba soroltatásunk cáfolata, Lukács László: A test szakralitása, Rojkovich Bernadette: A gyógyítás és a gyógyulás misztériuma, Makó János: Az orvos és az eutanázia, Bakó Csongor István: Logoterápiával a szentségi betegpasztoráció szolgálatában, Iván László: Útban a teljes ember felé, Blaskovich Erzsébet: A klinikai teológia jelentősége az idősgyógyászatban, Csókay András: A gyógyító kételkedéseire imádságban kaphat választ, Czakó Gábor: Álom. Ezen értékes, a témakört több szempontból körüljáró dolgozatokból állt össze A gyógyítás szakralitása címet viselő hiánypótló tudományos esszékötet. A különböző szakterületen dolgozó szerzők, orvosok, írók, bioetikusok, pszichiáterek, papok és teológusok közös munkája az élet védelmében született. Olyan lényeges kérdéseket feszeget, hogy miért nincs joga az embernek elvenni az emberi életet, milyen lehetőségeket ad a hit és a vallás a gyógyításban, és miért fontos, hogy felismerjük testünk szent mivoltát. Az Újbudán, a Szent Imre plébánián bemutatott könyvet Bíró László tábori püspök ismertette, továbbá nagyra értékelte azt a nem mindennapi összefogást, aminek következtében ez az esszékötet az olvasók kezébe kerülhetett. Az eseményen a szerzők jelentős része megjelent, akik részletesen kifejtették véleményüket az adott kérdéskörökben, illetve megosztották a közönséggel munkájuk születésének történetét is.4

Íme egy részlet a kötetbemutatón elhangzott ismertető beszédből, valamint további részletek az egyes hozzászólásokból:5

„Ez a könyv nemcsak összetör valami mítoszt, életellenes mítoszt a kegyes halálról, hanem összerakja azt, ami összetartozik. Ennek a könyvnek ez a legnagyobb érdeme. És azt gondolom, hogy ilyen könyv még nincsen az eutanáziáról. Nagyon izgalmas kérdés most, hogy csöndesen dolgoznak az eutanáziapártiak, és mondjuk úgy, kevesebb sajtót kapnak talán, de mindig félek tőle, hogy mikor lépnek elő nagy erővel, és mikor fogják propagálni a kegyes halált nagy erővel, sokat ártva a társadalomnak. S mindig drukkolok annak, hogy mire valamilyen erőszakos réteg szót kap ebben a kérdésben, akkorra legyen a mi oldalunkon is egy irodalom. Jogi megközelítésben elég sok könyvet lehet olvasni az abortuszról, eutanáziáról is, a palliatív gyógyításról, de orvos, teológus, a különböző szakemberek összefogásáról ilyen tanulmánygyűjtemény nekem nem került még a kezembe. Ha közhelyesen fogalmazok, hiánypótló mű ez, és számomra nagyon nagy öröm. A kiadó részéről értékelem a bátorságot, hogy vállalta a megjelenést, Erzsébetnek pedig a munkát, hogy egybeszerkesztette a különböző szerzők írását. Életet, élőt nem tudunk létrehozni, de az élővilág eltartottjai vagyunk. Tudatosan óvnunk, gyógyítanunk kell a megsebesültségünket, benne önmagunkat. Értsük meg helyzetünket, ne pusztítsuk az élővilágot, hanem tudatosan gyógyítsuk be az általunk okozott sebeket. »Az Élet szent okokból - idézve Adyt - élni akar.«" (Bíró László katonai ordinárius)

„Az orvostudomány önmagában nem tudja megadni a válaszokat erre a kérdésre, a teológia segítségére szükségünk van. A hit és az értelem vagy a tudomány és a misztika összefogása nem új keletű és nem is ellentmondásos. Már II. János Pál is azt mondta, hogy a madarak is kettő szárnnyal repülnek, tehát az emberi elme is a hit és az értelem szárnyán tud a magasba emelkedni. Hát most remélem, hogy ez a könyv erről szól [...], és talán megértik, hogy nem ölhetjük meg a betegeinket, még ha azt is gondolják egyesek, hogy a szenvedéstől váltjuk meg őket. Nekünk kell felnőni, az orvostudománynak olyan szintre, hogy ne szenvedjenek a betegek. Tehát a szenvedés ellen küzdenünk kell, de az életmentés és az élet szentsége az előttünk kell hogy álljon mindig." (Dr. Blaskovich Erzsébet LMC belgyógyász, kardiológus, geriáter szakorvos, a Kalkuttai Teréz Anya szerzetesrendje világi ágának magyarországi képviselője, a Magyar Bioetikai Társaság alelnöke)

„A jónak a beviteléről van szó, amikor gyógyít az orvos. Minden rendes orvosnál ez tapasztalható, hogy jót akar. Ez a »jóitás« találkozik egy különleges evangéliumi kijelentéssel, hogy: Miért nevezel engem jónak? Egyedül Isten a jó (vö. Lk 18,19). Vagyis a gyógyítás az Isten bevitele a betegbe. És hogyha ezt az Isten-találkozást, az Isten-megsejtést legalább a beteg megérzi, akkor a helyzete sokkal könnyebb lesz akkor, amikor úgy érzi, hogy most ő haldoklik." (Czakó Gábor Kossuth-díjas író, publicista)

„A gyógyulás és a gyógyítás titkát az orvostudomány nem tudja megfejteni, nem mindentudó. Mi tudományos szempontból csak a jéghegy csúcsát látjuk, és próbálunk egyre mélyebbre leásni, de teljes mértékben megfejteni ezt a titkot nem tudjuk. A jogszabályok nem tudják leírni, hogy az orvos és beteg között milyen titkos, milyen megfejthetetlen kapcsolat alakulhat ki. Ez nem egy szerződés, ez ennél sokkal több. Ezt talán inkább a barátság fogalmával lehetne egyszerűen kifejezni. Most ha az orvos gyógyítható betegséggel áll szemben, akkor előveszi a könyveket, a tudományát, amit tanult, amit tapasztalt, és megpróbál segíteni a betegnek. Ez a bioetika egyik alapelve, hogy a betegen segítünk, és igyekszünk nem ártani a nagy segítségakarásunkkal. De még a gyógyítható betegségek esetén is szükség van arra a titokzatos együttműködésre, ami a segítő és a gyógyulni akaró között van, hogy az orvos a legjobbakat tanácsolja, a beteg pedig bízik az orvosában. Ez nem jogszabály kérdése, a bizalom egy nagyon nehezen megfogható kérdés. És betartja az orvos utasításait vagy javaslatait, nem is azt mondom, hogy utasításait, ezt a szót talán már nem is használjuk a mai korban. De még ennél sokkal többre van szükség, hogyha gyógyíthatatlan beteget kísérünk. Ez a kíséret, amit a beteg mellett mi hivatásunkból adódóan teljesítünk, ez maga a titok. Ezt a titkot együtt éljük át: a gyógyíthatatlan beteg, a családtagok és a gyógyító orvosok, nővérek a beteg körül. Ezt a titkot igazából csak a tanúságtevők tudják nekünk megsejtetni. Én ebben a kis írásban igyekeztem tanúságtevőket idézni, szenteket idézni, és saját tapasztalataim alapján, a saját családtagjaim és a betegeken keresztül leírni egy-egy szóval, hogy mit jelent ez a titok, amit csak átélni és tanúságot tenni lehet. De ezt a titkot - pont ez a szép ebben a könyvben - nagyon sok oldalról próbáltuk megvilágítani. Most kivételesen nem jogszabályok idézésével, hanem tényleg szinte művészi módon a teológia, az irodalom segítségével, az orvoslásnak nem a tudományos részét kiemelve próbáltuk ezt valahogy leírni." (Dr. Rojkovich Bernadette reumatológus, klinikai farmakológus, orvos szakjogász, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke)

„Testünk bármelyik részén bekövetkezett sebzés helyén a vérzés elállítása (helyi véralvadás beindítása) és a hegesedés beindítása össze van kapcsolva. Mindkettőért, a véralvadás beindításáért is és a sebzés helyén lévő fibroblastok szaporodásának beindításáért is külön, egy-egy kismolsúlyú fehérje (peptid) a felelős. Mindkét peptid a vérlemezkékben (thrombocytákban), pontosabban a vérlemezkék alfa granulumaiban van »elraktározva«. Tehát a véralvadást beindító peptid molekulák nem szabadon »úszkálnak« a vérben, ekkor ugyanis nem lehetne »az idő és a hely« követelményt kielégíteni. A cél az, hogy csak a sebzésnél alvadjon meg a vér. Micsoda zsenialitás, micsoda tökéletesség egy »úszó hajócska« (vérlemezke) kis csomagjába elrejteni az aktivátorokat. Csak akkor és csak ott, ahol kell. Egy nagy műtét után 3-5 nap alatt annyi sejt szaporodik, hogy ha az egy helyen lenne, kétségbeesve daganatot diagnosztizálnánk. De ez a második, harmadik sejtoszlás után leáll magától és begyógyul. A döntő, amit látnunk kell, hogy a »gyógyulás« minden szinten be van kódolva az életbe, minden élőlény létébe. Ez a csoda csak egyetlen jelzővel illethető: tökéletes. Amikor mi gyógyítunk, nem teszünk, mert nem tehetünk, nem tudunk mást tenni, mint elősegíteni a tökéletes rend helyreállítását. A gyógyulás alázatával jöhetünk rá arra, hogy nekünk tulajdonképpen az isteni jóságot kell szeretettel közvetítenünk. A sok pénzt kereső, önmagukat imádó, magukat imád-tató »bálványisten-orvosoknak« persze nehéz ezt az igazságot elfogadni. Ide is, sőt talán leginkább ide érvényes Krisztus példabeszéde a gazdag ifjúról." (Prof. dr. Kellermayer Miklós sejtbiológus, kutatóorvos, egyetemi tanár)

„Ebben a kis dolgozatban lényegében arról beszélek, ami az ember spiritualitásának, az emberi méltóságnak, Isten teremtményének a lényege véleményem szerint, és az emberi méltóság is ebből származik. Olyannyit mondják és mondják, hogy Isten teremtményei vagyunk, s Isten ránk ruházta a teremtést, ami ránk tartozik, és ez az a méltóság, ami az embert Isten közelében tartja és élete végéig kitartja." (Prof. dr. Iván László neurológus, pszichiáter, gerontológus szakorvos, egyetemi tanár)

„Egy nagy találkozás ez a könyv, egy fórum. Különböző szakirányú emberek ugyanarról beszélnek: az élet titkáról, arról, hogy az élet akkor gyógyult, hogyha összerakjuk azt, ami összetartozik. Az Isten és az ember alapvetően összetartozik. Ennek a kapcsolatnak a rendezése az, ami alapvetően örökre szóló gyógyulást tud szerezni." (Bíró László tábori püspök)

Kovács Lajos Péter, az Éghajlat Könyvkiadó igazgatója megköszönte és végtelen háláját fejezte ki a szerzőknek, kiemelte, hogy nagyon jó volt ezzel a könyvvel dolgozni. Külön köszönetet mondott a borítóra került szép, a mindenség urát ábrázoló képért - amit az ikonográfiában külön típusként6 tartanak nyilván -, amelyet már akkor megszeretett, amikor a fotót készítette, mivel nagyon közelállónak érezte. Örömteli szavakkal méltatta a nagyszerű csapatmunkát, aminek eredménye ez az igen fontos és hasznos könyv a gyógyulásra szoruló magyar társadalom egésze számára, és szeretettel ajánlotta mindenkinek. A könyv borítóját Angyal Júlia Jézus Krisztust ábrázoló üvegablakáról készített felvétele díszíti. Az eredeti műalkotás oltárkép, mely a budapesti Szent Imre Kórház kápolnájában látható.

Visszatérve a könyv meglehetősen gyors összeállítását és piacra dobását kiváltó személy megrendítő nyilatkozatára, a kötetet szerkesztő főorvos hangot adott ama hitének, hogy szerinte az orvos nem tudna elkövetni eutanáziát azon a betegen, akit addig gyógyítani próbált. Számára egyértelmű, hogy az orvosok nem ölhetik meg betegeiket. Ezért is találtak ki újabban mindenféle körmönfont finomításokat, azaz olyan módszereket, miszerint az orvosnak csak fel kell írnia a mérget, amelyet aztán a beteg bevesz, ha akar. Ugyanakkor kifejezte abbéli reményét, hogy az eutanáziapártiak is mihamarabb rájönnek arra, hogy ennek a problémának más megoldási lehetőségei is vannak. Merthogy mindenki menekül a szenvedés elől, ezt pedig csakis az orvostudomány helyes irányú fejlődésével és nem utolsósorban imádsággal lehet orvosolni.

Az ünnepélyes, ugyanakkor családias hangulatban lezajlott és dedikálással záruló alkalomhoz fűződő beszámolóm végszavaként álljon itt a szerkesztő köszönetnyilvánítása, amelyet minden társszerző külön-külön is magáénak érezhet: „Hálás szívvel megköszönöm szerzőtársaimnak, hogy elfogadták a meghívást, a Magyar Bioetikai Társaságnak, hogy vállalta a könyv gondozását, a Nemzeti Kulturális Alapnak, hogy támogatta pályázatunkat, az Éghajlat Könyvkiadónak az igényes megjelentetést, de mindenekelőtt a Gondviselőnek, hogy a könyv megvalósulhatott."7

Ha rajtam múlna, én azonnali hatállyal a keresztény orvostársadalom kötelező házi olvasmányává tenném a könyvet.

 

Jegyzetek

1 Blaskovich Erzsébet, dr.blaskovich@gmail. com, „Körlevél A Gyógyítás Szakralitása című könyv szerzőinek", 2014. június 12., személyes e-mail (2015. június 23.)

2 Vö. Vas László-Siklósi Péter (szerk.): Szent István Könyvklub. Ingyenes katalógus, 2015/ tavasz. Szent István Társulat, Budapest 2015, 15.

3 Vö. Blaskovich Erzsébet (szerk.): A gyógyítás szakralitása. Tudományos esszékötet. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest 2015, 11-184.

4 Vö. Gyógyítás szakralitása - esszékötet. http://www.ujbuda.hu/ujbuda/gyogyitas-szakralitasa-esszekotet (2015. június 25.)

5 Vö. Útravaló - A gyógyítás szakralitása -2015.05.11. http://frissvideok.hu/regionalis/614641-video-utravalo-a-gyogyitas-szakralitasa-20150511 (2015. május 17.)

6 Vö. Végh János: Pantokrátor. In: Diós Ist-ván-Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon X. Szent István Társulat, Budapest 2005, 529-532.

7 Blaskovich Erzsébet: A gyógyítás szakralitása. Keresztény Élet 2015. május 10.

 

 

 

Keresés a Katholikos oldalain