Kedves Olvasó
Ha valamitől szívesen elmenekülnénk, akkor az
legtöbb esetben a szenvedés valamely formájával hozható
összefüggésbe. Eliszkolnánk, vagy ha az nem
lehetséges, akkor legalább átrohannánk a szenvedésen,
mint egyébként életünk annyi más élményén is:
hadd legyünk túl rajta! Sokszor már a témát is elkerülnénk,
máskor meg elméleti, néha olcsó válaszokat
keresünk a szenvedés kérdésére, hogy legalább önmagunkkal
elhitessük egy pillanatra: a téma fölött állunk.
Az igazi kihívás és isteni meghívás a szenvedés
(akárcsak a szépség) óráiban azonban éppen az, hogy
ne akadjunk fenn a felszínes megközelítésen, hanem
– amint azt Alfred Delp, a náci haláltáborban kivégzett
jezsuita fogalmazta – „éljük át őket gyújtópontjukig,
ahol magából Istenből áramlanak ki” és ahol ő „találkozást
akar ünnepelni”, megadva azt a szabadságot,
amelyre talán szívünk mélyén vágyunk.
Különösen német nyelvterületen ismerős a 13. század
második felétől a pihenő Krisztus szobra: az
elárult, cserben hagyott, elítélt, kigúnyolt, megostorozott,
tövissel megkoronázott Megváltó a keresztre
feszítés előtt kis időre leül, „megpihen”. Emlékezik?
Töpreng? Erőt gyűjt? Talán egy pillanatra kizár mindent
és mindenkit, hogy figyelme teljesen a lényegre:
a küldetésre és az azt adó, azt szeretetével kísérő
Atyára irányuljon. Talán elővételezi „a találkozás
ünnepét”.
A pihenő Krisztus képe elkísérhet bennünket nemcsak
a szenvedés kérdéskörével való foglalkozásunk
során, de előttünk állhat hétköznapjaink kisebbnagyobb
megpróbáltatásaiban is. Szabad megpihennünk
nekünk is, mély lélegzetet vennünk, egy pillanatra
behunynunk a szemünket és kapcsolatot teremtenünk
lényünk alapjával, a mindenben jelen lévő szeretet
Istenével. És nemcsak szabad, de szükségszerű is,
hiszen „a gyújtópontba” nem lehet belerohanni, csak
tudatosan haladni felé, a misztériumok, a megválaszolhatatlan
kérdések közepette.
Annak reményében bocsátjuk útra jelen lapszámunkat,
hogy egy-egy gondolata, „szereplője” társ és
ihlető lehet a nagyböjti megállásainkban, töprengéseinkben,
a halált legyőző, élő Isten keresésében.
Berecki Silvia
