Kedves Olvasó!
Augusztusi lapszámunkat teljes egészében az
örömnek szenteljük. Tervezgetés közben arra gondoltunk,
itthoni létünk, magyar életérzésünk inkább hajlamosít
a mélabúra, az állandó siránkozásra és panaszra,
ráadásul úgy érezzük, keresztényként különösen is
illik valami szent komolyságba, komorságba burkolózni.
Ami ebből az egyvelegből kijön, az bizony nemigen
segíti az életet, a személyeset sem, meg a közösségit
sem. Ráadásul nem hiteles és nem krisztusi. Ezért
gondoltuk azt, járjuk csak körül, mit jelent az élet teljessége,
amit Jézus is ígért (hogy életük legyen, és
bőségben legyen Jn 10,10), ami ajándék és ezért is ok
az örvendezésre, a hálára.
Lapszámunkban a keresztény öröm sok arca jelenik
meg: a misszióban, a megtérésben, a szentmisében,
az egyházban, a Bibliában, a filozófiában, a szeretetben,
szerelemben, házasságban, barátságban,
bajtársiasságban, az irodalomban, a képzőművészetben,
a szemlélődésben, a történelemben, régen és ma
– az élet minden területén. Talál az olvasó e lapszámban
tanulmányt és személyes vallomást, verset és
prózát, interjút és esszét, gondolatfutamot, tanítást és
elgondolkodtató történetet. Meglepő dolgokat is kerestünk,
ezért a borítón egy mosolygó angyal fogadja, s
ahogy a lapot kinyitja, rögtön a kereszten mosolygó
Krisztust látja a belső borítón, és meghívást egy perc
szemlélődésre. Aki az ószövetségi könyveket jól ismeri,
csodálkozhat, hogy éppen a Prédikátorral találkozik
az öröm tanítójaként. Az öröm kultúrtörténetében
végigkövetheti, hogyan váltakozik a túlzásba vitt élvezet
és a teljes lemondás a történelem során. Azon is
meglepődhet, hogy Rejtő Jenő Csontbrigádjával is
találkozik lapunk hasábjain, a témát a kiváló esztéta
elemzi, a híres egyházjogász pedig a bolondokat
dicséri. A zen-meditációt is gyakorló jezsuita szerzetes
pedig bevallja: Istent elképzelni se lehet, de ha nem
képzeli el, az sem viszi közelebb hozzá. Paradox dolgok
sorakoznak, és a lényeg talán az, hogy mindezekre
gyermeki tisztasággal, a meglepődés és nem a megbotránkozás
képességével tudjunk tekinteni. Akkor
közelebb kerülünk az örömhöz és az igazi öröm forrásához.
Bodó Márta
