Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

E szám tartalmából (XXV. évfolyam 11. szám. 2014 november)
Table of contents November, 2014

Kedves olvasó

borito

November valamiképp a szürkeség hónapja. A színpompás és terménydús október, valamint a – szerencsés esetben – havas-fehér december között mintha csak át kellene vészelnünk ezt a zord, esős, komor hónapot, amelyet a temetőkben kezdünk.

Pedig ennél sokkal többet ígérhet ez az időszak. Miközben a természet elszenderülését szemléljük, ráébredhetünk: az életre való meghívás egy sajátos formája lehet(ne) számunkra. Csupán szemléletváltásra van szükségünk, már az első naptól, hiszen november elseje nem a halottak napjának előestéje, hanem minden szentek ünnepe: az összes szenté, azoké, akik – olykor feltűnés nélkül, csendben – előttünk jártak, megmutatva nekünk az élet útját, a kortársainké és az utánunk jövőké. És velük együtt a miénk: a mi életszentségre való meghívásunké, amely nem az év egy napjára, hanem életünk minden pillanatára szól. Aztán a halottakra való emlékezésünk is – a búcsúzás és fizikai elszakadás minden fájdalmával együtt – a jó Istenhez távozott szeretteink életajándékának ünneplése lehet, valamint olyan emlékezés, amely feltölt és tanít. Ugyanakkor meghívás arra, hogy elmélkedjünk arról az életről, amely (földi) életünk után vár ránk, és keressük ennek az életnek az előjeleit már itt és most.

Ebben a megközelítésben szeretne segíteni lapunk jelen számának első része. Françoise Durand francia teológusnő rövid, de nagyon lényegre törő és vonzó, életszerű módon mutatja be a szentek közösségét. Gál Rowenna fiatal teológus-filozófus a halál utáni élet kérdésével foglalkozik vallás- és filozófiatörténeti szempontból. Ozsváth Judit riportja pedig a hospice világába kalauzol el, amelynek kapcsán saját élet-halál kérdéseinkkel is szembenézhetünk. A könyvrovat szintén a témához kapcsolódó olvasnivalóra hívja fel a figyelmünket. A borítón látható fotómontázst értelmezhetjük ihletésként is arra, hogy nap mint nap újabb „szenteket” fedezzünk fel környezetünkben: hogy meglássuk az Isten által megálmodott embert társainkban és önmagunkban egyaránt, és vegyünk részt annak a tér- és időkorlátok nélküli nagy közösségnek az építésében, amelybe a Szentháromság öröktől fogva meghívott.

Bereczki Silvia

 


Könyv


 

Máshol

Keresés a Katholikos oldalain