Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bakó Csongor István
a VALLÁS ÉS SPIRITUALITÁS RÁKBETEGEKRE GYAKOROLT JÓTÉKONY HATÁSAI

 

The Beneficial Effects of Religion and Spirituality on the Patients Coping with Cancer According to the Latest Issue of the Handbook of Psycho-Oncology

After clearing up the terms psycho-oncology, as well as religion and spirituality (R/S), the paper presents the latest researches and their results on the links between R/S and coping with cancer, respectively quality of life, carried out in the USA among cancer patients. In the second part of the paper the author presents also several ideas for future research, among others analyzing the role of R/S among children and teenagers fighting with cancer, as well as observing how the associations between R/S and cancer outcomes change over time.

Keywords: psycho-oncology, surveys, USA, spiritual assessment and measurement, cancer, religion/spirituality (R/S), intervention, coping and adjustment

 

A szerző 1976-ban született, római katolikus pap. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben pasztorálteológiai egyetemi oklevelet, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetemen teológiai doktori címet szerzett. A Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház és a Maros Megyei Klinikai Kórház kórházlelkésze. Egyik fő kutatási területe a pszichoonkológia, különösen is annak spirituális, vallási és lelkipásztori vonatkozásai.

A pszichoonkológia bölcsőjének számító New York-i Memorial Sloan-Kettering Rákbetegeket Gyógyító Központjában 1950-ben létrehozták az első, pszichiáterek vezetése alatt álló klinikai és kutatócsoportot. Ezek az úttörő pszichiáterek és pszichológusok a daganatos betegek saját diagnózisukra adott lelki reakcióiról, valamint a daganatos betegség és a radikális sebészeti beavatkozások pszichoszociális következményeiről írták első tudományos közleményeiket. Az orvostudomány onkológiai szakága területén elért sikerek, valamint az ezek révén jelentkező sokrétű igények kielégítésére irányuló, az említett kezdeményezésből forrásozó folyamatok az 1960-as évektől kezdődően döntően hozzájárultak a mintegy harminc évvel később már komoly ismeretanyagot tartalmazó, jól felépített rendszerre épülő új szakmaközi segédtudomány, a pszichoonkológia 1980-as évekbeli megszületéséhez. A fejlődő diagnosztikai vizsgálatok és onkológiai terápiák alkalmazásának eredményeként növekszik a rosszindulatú daganatos betegségeket sikeresen túlélő betegek száma, és a megfelelő életminőség elősegítése a betegség lefolyásának minden szakaszában fontos szemponttá vált. Újabb és újabb ismeretek, tapasztalatok halmozódnak fel a daganatos betegségekkel kapcsolatos sajátos pszichoszociális ismeretekből, hozzájárulva a humánusabb betegellátáshoz és az onkopszichológia1 fejlődéséhez. Jimmie C. Holland, akit a szakma a pszichoonkológia alapítójának ismer el,2 egyik pszichológus kollégájával közösen szerkesztett első nagyszabású pszichoonkológiai kézikönyvé-ben3 ismerteti a daganatos betegségekkel kapcsolatos hiedelmeket, a korai kezelési próbálkozásokat, azok fejlődését, a pszichológia, a pszichiátria és a szociológia tudományának beáramlását az onkológiába, a multidiszciplináris együttműködés kialakulását, fejlődését és fennmaradását, beleértve a különféle segítő szakemberek és az onkológusok közötti információcseréket is. Ebből viszont még hiányzik a spirituális-vallási dimenzió jelentőségét tárgyaló fejezet. Ezt kárpótolta az a két tanulmány, amely a mintegy tíz évvel később megjelent, szintén általa és munkatársai által szerkesztett tankönyvben kapott helyet, melyet méltán tekinthetünk a pszichoonkológia alapkönyvének.4 Egy évtized múltán ismét napvilágot látott ez utóbbi szakkönyv második, javított és bővített kiadása, amely újabb dolgozatot közölt az általunk górcső alá vett témakörben.5 Az alábbiakban ez utóbbi tanulmány alapján ismertetjük a vallás és spiritualitás jótékony hatását a daganatos betegek testi-lelki állapotára nézve, mintegy érintőlegesen utalva a betegséggel való megküzdésben őket segítő, tudományosan is alátámasztott kutatások eddigi konkrét eredményeire. Mielőtt azonban belelendülnénk a vizsgálódások, illetve azok pozitív hatásainak felsorolásszerű számbavételébe, fontos tisztáznunk valamelyest a címben szereplő három szakkifejezést.

Rövid fogalomtisztázás

Nem áll módunkban a pszichoonkológia (onkopszichológia), illetve a vallás és spiritualitás tág értelmű és rendkívül sokrétű jelentéstartalmát kimerítően taglalni, a velük kapcsolatos legkülönfélébb vélemények konszenzusba hozatalát megkísérelni. Ezért be kell érnünk azok szűk értelmű, a pszichoonkológia megközelítési szempontjai szerinti értelmezéseivel, definícióival.

A pszichoonkológia Holland szerint az onkológia tudományának szubspecialitása, míg mások az orvosi pszichológia fiatal tudományának tartják. A pszichoonkológia mint tudományterület elsősorban a daganatos betegségek megelőzésével, diagnosztikájával, kezelési és meg-, illetve leküzdési lehetőségeivel, valamint pszichoszociális rehabilitációjával foglalkozik, a daganatos betegek életminőségének javítása érdekében.

A mai egészségügyi kutatásokban a vallás általában egy formális vallási építményhez (templomhoz, zsinagógához, mecsethez) köthető hitre és gyakorlatra vonatkozik. Ezzel szemben a spiritualitás a transzcendenssel foglalkozik, alapvető kérdéseket tesz fel az élet értelmével kapcsolatban, azzal az előfeltétellel, hogy az élet maga többet jelent, mint amennyit látunk vagy megértünk belőle. Noha fontos különbséget tennünk vallás és spiritualitás között, eddig a legtöbb, egészséggel kapcsolatos kutatás inkább a vallásra összpontosított, mintsem a spiritualitásra.

A vallás/spiritualitás és az egészség kapcsolata

A vallás számos ember életében játszik fontos szerepet. Egy, az Egyesült Államokban 2006-ban végzett felmérésben az amerikaiak 84 százaléka nyilatkozta azt, hogy a vallás nagyon fontos vagy meglehetősen fontos szerepet játszik az életében, és ez az arány érdekes módon fennmaradt az elmúlt 15 évben. Az AEÁ lakossága hasonló arányban (87 százalék) nyilatkozta azt, hogy hisz Isten létezésében, és 60 százalék véli úgy, hogy a vallás „választ adhat a mai problémák mindegyikére vagy legalábbis nagy részére". A vallás nemcsak hogy fontos rengeteg ember számára, hanem úgy tűnik, abban is jelentős szerepet játszik, ahogyan megpróbálunk segíteni másoknak abban, hogy egészségesek maradjanak, illetve gyakran egyike azoknak a legfontosabb erőforrásoknak, amelyek segítségével az emberek szembenéznek a betegséggel vagy más stresszes élethelyzettel.

Az elmúlt 30 évben drámaian megnőtt a vallás és egészség kapcsolatával foglalkozó kutatások száma. Harold G. Koenig, Michael E. McCullough és David B. Larson kötete, A vallás és egészség kézikönyve6 a téma hasznos áttekintését nyújtja, és több mint 1200, vallás és egészség témában végzett kutatás eredményeit foglalja össze. Akadémiai és szakfolyóiratok szintén közöltek cikkeket a vallás és egészség kapcsolatáról, köztük a Psycho-Oncology 1999-ben és az Annals of Behavioral Medicine 2002-ben.

Az alábbiakban olyan, főként Amerikában végzett kutatások egész sorára hivatkozunk, amelyek a vallás és spiritualitás (V/S), illetve számos rákos megbetegedés kapcsolatával foglalkozik, beleértve a rákmegelőző magatartást, a rákkal való küzdelmet és a hozzá való alkalmazkodást, illetve az életminőséget is. Ezek mindegyike általános érvényű következtetéseket is magába foglal.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a vallás és spiritualitás legjobb megközelítési pontja a többdimenziós jellege. Jelentős dimenziók az egyéni és csoportos vallásos tevékenységek, viselkedési normák és értékek, amelyek a V/S adta hitből, a másokkal, például egy gyülekezet tagjaival való kapcsolatainkból, illetve a V/S adta tapasztalatokból, köztük az isteni vagy a transzcendens közvetlen megtapasztalásából erednek.

Ugyanakkor meg kell még említenünk, hogy az elmúlt években vita zajlott arról, hogy mit mutatnak a vallásról és egészségről szóló kutatások. Az egyik oldalon olyan kutatók álltak, mint például Harold Koenig, akik amellett érveltek, hogy az eredmények szerint a vallás folyamatosan a jobb egészséggel és a jövőbeni jobb egészségi kilátásokkal függ össze. A másik oldalt pedig Richard Sloan egészségpszichológus és kollégái képviselték, akik szerint az eredmények általában gyengék és nem meggyőzőek, hiszen olyan tanulmányokon alapulnak, amelyek módszertanilag ingoványos talajon mozognak, az eredményeik ellentmondásosak, a felhasznált adatok pedig nem eléggé világosak és specifikusak. A vitában a középutat L. H. Powell és munkatársai találták meg, akik szerint a vallás és spiritualitás, illetve a fizikai egészség közti kapcsolat valóban létezik, azonban sokkal behatároltabb és összetettebb, mint ahogyan azt a többiek állítják.

Fontos még megjegyeznünk, hogy az elmúlt években egyre több szakintézmény hozott nyilvánosságra olyan irányelveket és kijelentéseket, amelyek felismerik az élet V/S dimenziójára való odafigyelés fontosságát. Például az AEÁ egyik legnagyobb kórházakkreditáló ügynöksége, a Joint Commission előírja a kórházak és más egészségügyi intézmények számára, hogy a betegek általános felmérési protokolljába illesszék bele a spirituális értékelést is. Hasonló fontos kijelentéseket tartalmaznak a Nemzeti Átfogó Rákbetegségeket Felügyelő Hálózat, illetve a Nemzeti Konszenzus Projekt a Minőségi Palliatív Ellátásért klinikai gyakorlatra vonatkozó irányelvei.7

Az eddigi kutatások említésre méltó eredményei

Számottevően sok és egyre több kutatás lát napvilágot a V/S és a különböző rákos megbetegedések közti összefüggésről. A továbbiakban áttekintjük ezeket a kutatásokat, számadatokat közlünk a rák előfordulási arányáról és a mortalitásról, a rákmegelőző magatartásról, az életminőségről, illetve a rákhoz való alkalmazkodásról. A kutatás azt mutatja, hogy a rákos betegek döntő többsége fontosnak tartja a V/S-t. Például Tracy A. Balboni és munkatársai 230, előrehaladott stádiumban lévő rákos beteget vizsgáltak. 68 százalékuk azt nyilatkozta, hogy a vallás „nagyon fontos", 20 százalékuk pedig azt, hogy „meglehetősen fontos" szerepet játszik az életükben. Csak 12 százalékuk mondta azt, hogy a vallás „nem fontos" számukra. Hasonlóan egy 290, többszörös csontvelődaganattal diagnosztizált beteget vizsgáló felmérés szerint 90 százalék a vallást „fontosnak" tartotta. A V/S fontossága a kisebbségben élők közt még erőteljesebb lehet. Egy felmérés szerint az afroamerikaiak és a hispániaiak fontosabbnak tartják a vallást, mint a fehérek, 89 százalék, 79 százalék, illetve 56 százalék arányban.

Számos tanulmány mutatott rá arra, hogy változás következik be a vallás fontossága tekintetében a rák diagnózisát követően. Shoshanah Feher és Rose C. Maly eredményei szerint a mellrákos betegek majdnem fele azt nyilatkozta, hogy hite erősödött a betegség során. Egyetlen nő sem állította azt, hogy hitben gyengült volna. A közösségben élő idősek körében a rák diagnózisa azt vonta maga után, hogy a betegek három éven keresztül vallásosabbak voltak. Ugyanez a vallási mobilizáció volt az eredménye egy 1600 mexikói, főként vidéki, szegény, muzulmán rákbeteg körében végzett felmérésnek is. A kutatók jelentése szerint a minta 51 százaléka, akik nem voltak gyakorló muzulmánok, szinte teljes egészében (95 százalék) vallásos gyakorlatokat kezdtek végezni, a nők például fejkendőt (hijabot) kezdtek hordani. Miután rákkal diagnosztizálták őket, a legtöbb tudatosan vallásos beteg megtartotta vallásos szokásait, és betegségét Isten által rászabott próbatételként értelmezte.

A kutatók egyformán használtak kvalitatív és kvantitatív módszereket a rákbetegek és az őket ápoló családjuk vallásos/ spirituális igényei felismeréséhez. 21 kezelés alatt álló pácienssel készült interjú alapján Elizabeth J. Taylor hét különböző vallásos/spirituális igényt állapított meg. Ezek lehetnek Istennel kapcsolatosak, a remény és a pozitív hozzáállás biztosítói, a szeretteink iránti kölcsönös szeretet zálogai, illetve olyanok, amelyek révén újraértelmezzük vallásosságunkat, és értelmet találunk valaki betegsége fényében. A hét ápoló család vallásos/spirituális igényei hasonlóak voltak a rákos betegekéihez. Egy skóciai kutatócsapat is hasonló eredményeket talált.

Számos keresztmetszeti felmérés további információkkal szolgál a rákos betegek és hozzátartozóik vallásos/spirituális igényeiről. 248, különböző etnikumhoz tartozó rákos beteg körében Alyson B. Moadel és munkatársai azt találták, hogy a résztvevők 51 százalékának segítségre volt szüksége a félelem legyőzéséhez, 40 százalékának pedig a reményhez és értelemtaláláshoz. Egy 369 rákos járóbeteget vizsgáló kutatás eredménye szerint a résztvevők 73 százaléka legalább egy vallásos/spirituális igényt említett, 18 százalék pedig korábban nem említett vallásos/spirituális igényeket sorolt fel. További kutatások szükségesek azonban a vallásos/spirituális igényeket meghatározó tényezők, illetve a betegség során megtett röppályájuk megértéséhez.

Két nagy kutatást végeztek a templomba járás és a rák okozta mortalitás kapcsolatáról. Powell és munkatársai e kutatások ismertetésekor azt a következtetést vonták le, hogy a vallás és a rákmortalitás közötti kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékok „inadekvátak".

Powell és munkatársai továbbá hét olyan tanulmányt is elemeztek, amelyek a V/S és a rákos betegek túlélése közti kapcsolatot vizsgálták. Arra a következtetésre jutottak, hogy hat tanulmányban nincs köztük egyváltozós kapcsolat. A hetedik tanulmányban a vallási hovatartozás (hetednapi adventista egyház) védelmező hatása inszignifikánssá vált, amint figyelembe vették a diagnóziskor megállapított stádiumot. Elemzésükben Powell és munkatársai levonták a következtetést, hogy elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a jól átgondolt tanulmányokban, azt alátámasztandó, hogy „folyamatos csőd" volt a V/S és a rák túlélése közötti összefüggés kutatása.

Noha egyes tanulmányok ennek ellentétét sugallják, a nagy, reprezentatív mintákat használó kutatások rámutatnak a V/S, illetve a rákmegelőzés kapcsolatára férfiaknál és nőknél egyaránt.

A tanulmányok a V/S-t kulcsfontosságú stratégiának találták a rákbetegek adaptív küzdelmében. Számos, mellrákos betegek körében végzett vizsgálat során kiderült, hogy a V/S az érzelmi támogatás fontos forrása volt a betegség kezelésében, ami segített a betegeknek értelmet találni a mindennapi életben. A V/S ugyanakkor a remény érzetét is képes nyújtani a beteg számára. A nőgyógyászati rákbetegségekkel diagnosztizált nők 93 százaléka nyilatkozta azt, hogy hite növelte benne a reménykedés képességét. A V/S és remény kapcsolata még erősebb lehet a rákbetegek palliatív ellátása során, amikor úgy tűnik, a V/S képes védelmet nyújtani a halálfélelemmel szemben. Egy kvalitatív interjú, melyet 19, mellrákkal frissen diagnosztizált iráni muzulmán nővel készítettek, szintén rámutatott, hogy a V/S központi szerepet játszott a betegségükkel való küzdelemben.

A kutatások kimutatták, hogy az imádság a leggyakoribb vallásos/spirituális eszköz, amelyet a rákos betegek segítségül hívnak a betegségükkel való küzdelem során. Egy nagyméretű, különböző ráktípusokkal küzdő betegek körében végzett kutatás eredménye szerint 77 százalék nyilatkozta azt, hogy az imádságot hívja segítségül a diagnózissal/kezeléssel való megküzdés során. További kutatások is azt mutatták, hogy az imádság gyakran van jelen (a résztvevők 49-76 százalékánál) a rákbetegség diagnózisát követően.

A kutatások azt mutatják, hogy a V/S jelentős mértékben összefügg az alkalmazkodás érdekében tett lépésekkel, illetve a betegséggel járó tünetek kezelésével. A V/S tényezők a rákhoz való alkalmazkodás számos vonatkozását érintették, ilyenek például a fizikai jóllét, az általános életminőség, az önbecsülés és optimizmus, a pozitív értékelés, a nem vallásos küzdelem és az élettel való elégedettség. A V/S a rákkal küzdők életében ugyanakkor a kellemetlenség, ellenségeskedés csökkenését, a szociális elszigeteltség alacsonyabb szintjét és a szorongás ritkulását eredményezte. Ezeket az életminőséget és az alkalmazkodást befolyásoló pozitív hatásokat nemcsak Észak-Amerikában figyelték meg, hanem Horvátországban is mellrákkal küzdő nők esetében, illetve Montevideóban, Uruguayban 309, különböző típusú rákos daganattal élő beteg körében.

Azt is kimutatták, hogy a V/S által nyújtott erőforrások számos funkcióval bírnak a rákhoz való hosszú távú alkalmazkodás vonatkozásában, ideértve az önbizalom megőrzését, az értelemtalálás érzését, a komfortérzetet, a szorongás csökkenését, a belső béke növelését, illetve az élethez való pozitív viszonyulást. Az egyik tanulmányban a spirituális jóllét, főként az értelemtalálás és a belső béke jelentős mértékben összefüggött a rákbetegek azon képességével, hogy továbbra is élvezni tudják az életet az iszonyatos fájdalmak vagy kimerültség ellenére is. Egyes túlélők, akik a spirituális erőforrásokat is igénybe vették a rákkal való küzdelem során, valódi személyes gyarapodásról számoltak be a betegségük tapasztalatának egyik következményeként.

A fentiek értelmében számos beteg az áhított vigasztalást a V/S-ban találja meg a diagnózis okozta érzelmi zűrzavar során. Ugyanakkor vannak olyan betegek is, akik számára a betegség a V/S-sal való hosszabb vagy rövidebb viaskodást jelenti, amikor is úgy érzik, Isten bünteti vagy elhagyta őket. A bizonyítékok egyre hosszabb sora, az Egyesült Államokon kívül is, azt mutatja, hogy a V/S-sal való viaskodás a rosszabb onkológiai eredményekkel függ össze. Például 213, többszörös csontvelődaganattal diagnosztizált beteg közül a vallással viaskodók esetében magasabb volt az általános kényelmetlenségérzet és szorongási szint, ugyanakkor a fájdalom és kimerültségérzet is magasabb értékeket mutatott esetükben. Emellett komolyabb nehézségeik voltak a mindennapi fizikai tevékenységeik során is.

Néhány tanulmány a V/S-t, illetve a rákkal való küzdelmet előrehaladott stádiumban lévő betegek esetében vizsgálta. Az egyik egy palliatív ellátást biztosító kórházban vizsgált 160 olyan pácienst, akik várható átlagos élettartama kevesebb mint 3 hónap volt. Esetükben a spirituális jóllét magasabb szintje kisebb mértékű reménytelenséggel, valamint kevesebb öngyilkosságra, illetve gyorsabb halálra vonatkozó gondolattal társult. Ezzel szemben 230, előrehaladott stádiumban lévő beteg közül rengetegen nyilatkozták azt, hogy nem kapnak elegendő támogatást a V/S-ra vonatkozó igényeik kielégítésére a vallásos közösségtől, amelynek tagjai (47 százalék), illetve az „orvosi rendszertől", vagyis az orvosoktól, nővérektől, lelkészektől (72 százalék). Ebben a mintában a spirituális támogatás pozitívan, míg a vallással való viaskodás negatívan befolyásolta az életminőséget.

Míg a V/S szerepéről a súlyosan beteg felnőttek körében számottevő szakirodalom született, addig nagyon kevés tanulmány foglalkozik a V/S szerepével súlyos beteg gyermekek vagy serdülőkorúak esetében. Egy 114, többek között rákkal diagnosztizált és kórházba utalt serdülőt vizsgáló tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a súlyosabb betegséggel küzdők nagyobb érdeklődést mutattak a vallás iránt, gyakrabban imádkoztak, és e fiatalok 15 százaléka segítséget is kért a V/S-sal kapcsolatos kérdései megválaszolásához.

A kutatás egy kisebb fejezete leírta a V/S szerepét a rákbetegek házastársainak vagy informális ápolóinak a rákkal való megküzdési és a hozzá való alkalmazkodási stratégiáiban. Egy 162 terminális rákbeteg ápolói körében, demográfiailag kontrollált mintában végzett kutatás szerint a pozitív vallásos viszonyulás nagyobb mértékű teherrel, ugyanakkor több elégtétellel is jár. Az ilyen ápolók körében az erőteljesebb vallásos küzdelem rosszabb életminőséggel, illetve a depresszióra és szorongásra való nagyobb hajlandósággal járt együtt.

A szülők óriási stressznek vannak kitéve abban az időszakban, amikor gyermeküket súlyos betegséggel diagnosztizálják. Az erre vonatkozó kisszámú tanulmány azt igazolja, hogy a vallás fontos erőforrás az ilyen mértékű stresszel szembesülő szülők számára. A rákbeteg gyermekek édesapját vizsgáló tanulmány szerint az imádkozás volt az egyike a két leggyakoribb tevékenységnek, amellyel megpróbálták átvészelni ezt a nehéz időszakot. Egy másik kutatás, amelyet 27 rákbeteg gyermek édesanyja körében végeztek, azt mutatta, hogy 74 százalékuk esetében megnőtt a vallásos tevékenységek aránya a diagnózist követően, míg 11 százalékuknál ez az arány csökkent.8

A jövőbeni kutatások fontosabb célpontjai

A V/S és rák kapcsolatával foglalkozó kutatások száma jelentősen megnőtt az elmúlt három évtizedben, és a kapcsolódó módszertan is egyre kifinomultabb és precízebb lett. Számos bizonyíték született arra, hogy a V/S dimenziói jótékony hatással voltak a rákos betegségek kimenetelére (például magasabb szintű pszichológiai jóllét, jobb egészségi állapottal összefüggő életminőség). Az előnyök ellenére azonban számos fontos kérdés megválaszolatlan maradt egészen mostanáig.

A szakirodalom azt mutatja, hogy a V/S és a rákkal való küzdelem összefüggéseiről szóló tanulmányok nagy része empirikus jellegű. Viszonylag kevés tanulmány tesztelte az elméletből levont hipotézisek helyénvalóságát. Az ilyen irányú kutatások fontos következő lépései között szerepel annak vizsgálata, hogy a V/S hogyan kapcsolódik a rákkal való küzdelemhez. A V/S és a rákos kimenetelek közötti összefüggéseket nagy valószínűséggel befolyásolják a demográfiai (például kor, etnikum, nem, vallásos hovatartozás) és a betegséggel kapcsolatos (például diagnózis, prognózis, a túlélési idő hossza) tényezők. További kutatások szükségesek a V/S és a rákos kimenetelek közötti kapcsolat tisztázására a demográfiailag és a betegség tekintetében specifikus kontextusokban. Ezt a kutatást ki kell terjeszteni olyan populációkra is, amelyek ez idáig kevés figyelmet kaptak. Idetartozik a V/S szerepének vizsgálata a rákos gyermekek, illetve a rákbeteg ápoló családja, szülei, házastársa életében. Fontos lenne ugyanakkor, hogy a kutatás e következő lépéseinek megtételében erőteljes fogalmi keretek mutassák az utat.

Míg számos vizsgálat kimutatta a kapcsolatot a V/S és a rákbetegek jobb egészségi állapota között, nagyon kevés tanulmány kísérelte meg az ezt magyarázó biológiai mechanizmusok tesztelését. A rákirodalom egyetlenegy olyan kutatásról tud, amely a V/S és az immunválaszok közötti összefüggésekről ad jelentést. Ez a terület nagy szükséget szenved a további kutatások tekintetében, amelyeknek a V/S és a fiziológiai, immunrendszeri és endokrinológiai paraméterek közötti kapcsolatokat kellene vizsgálniuk, mivel ezek mind összefüggnek a rákos kimenetelekkel.

További vizsgálatokra lenne szükség arra vonatkozóan is, hogy miként változnak idővel a V/S és a rákos kimenetelek közötti összefüggések. Az e területen született kutatások nagyrészt keresztmetszeti adatokra és elemzésekre korlátozódtak. Következésképpen az arra vonatkozó tudásunk, hogy miként változik vagy fejlődik a V/S a rákbeteg kezelése során, illetve a rák túlélése után, valamint hogy miként befolyásolja a V/S a rákos kimenetelek hosszú távú változásait, további vizsgálatokra szorul. És végül, azoknak a bizonyítékoknak a fényében, melyek szerint a V/S egyes vonatkozásai jótékony hatással vannak a rákkal élő emberek életére, más vonatkozásai pedig (például a vallást érintő viaskodások) kifejezetten károsak, egyértelmű, hogy további kutatómunkára van szükség a vallásos/ spirituális intervenciók kidolgozására és tesztelésére, egyéni és csoportos formában egyaránt.9

Ha már egy amerikai földön kifejlesztett fontos multidisz-ciplináris segítő szakmáról, valamint többségében ott elvégzett kutatások beszédes kiértékeléséről esett szó az eddigiek során, hadd utaljunk itt Joseph Louis Bernardin amerikai bíborosra, akinek papi feddhetetlensége aláásása után, 1995 júniusában élete második legsúlyosabb megpróbáltatásával, a rákbetegséggel kellett szembesülnie. Számtalan sorstársához hasonlóan ő is végigjárta a betegség minden fázisát: a műtétet, a kimerítő kezeléseket, a gyógyulás felcsillanó reményét, majd a remény szertefoszlását. Betegsége mégsem törte meg. Levelek sokasága tanúskodik arról, hogy igazi pásztorként figyelmes, gondoskodó, önzetlen szeretettel vette körül betegtársait, és támaszuk lett életük végső perceiben. Személyes élete utolsó küzdelmében talán ezért is kapta meg a tisztaszívűek kegyelmét: a béke ajándékát. Így költözött át élete egyetlen Urához. Személyes vallomásai példaértékűek mindannyiunk számára, akik más-más szinten vívunk élet-halál harcot. Íme egy részlet utolsó írásából: „...részvételünk a húsvéti misztériumban -Jézus szenvedésében, halálában és feltámadásában - szabaddá tesz minket: azt a szabadságot nyújtja, amivel elengedhetjük a világ dolgait, átadhatjuk magunkat az élő Istennek, tökéletesen kezébe helyezhetjük életünket, tudván tudva, hogy övé a végső győzelem! Minél görcsösebben ragaszkodunk önmagunkhoz és másokhoz, minél jobban igyekszünk sorsunkat irányítani - annál inkább elveszítjük életünk igazi értelmének megismerését, annál inkább ránk nyomja bélyegét a hiábavalóság érzése. Pontosan ez a világ dolgaitól való eltávolodás, az Úrral való tökéletes közösségbe olvadás - engedni, hogy ő uralja életünket - fedi fel előttünk valónk igazi lényegét. Az elhagyatottság megélésében tapasztaljuk meg a megváltást, akkor találjuk meg az életet, békét és örömöt a testi, érzelmi és lelki szenvedés közepette."11

Jegyzetek

1 Az onkopszichológia elnevezés is gyakori, helyenként elfogadottabb, mint a pszichoonkológia terminus, ugyanis ez a kifejezés pontosabban, egyértelműbben hangsúlyozza azt a szemléletváltást, amely szerint a segítő, mentálhigiénés szakember az onkológia területén, a multidiszciplináris onkológiai team tagjaként tud a legtöbbet és leghatékonyabban foglalkozni a daganatos betegek és hozzátartozóik pszichoszociális tüneteivel, terhelésével és terápiájával, illetve a kutatással, az oktatással és a prevenciós lehetőségekkel. Vö. Horti József-Riskó Ágnes (szerk.): Onkopszichológia a gyakorlatban. Medicina Kiadó, Budapest 2006, 9.

2 Vö. Piana, Ronald: Jimmie Holland, central founder of psycho-oncology. http://www.cancernetwork.com/articles/jimmie-holland-central-founder-psycho-oncology (2014. június 27.)

3 L. Holland, Jimmie C.-Rowland, Julia H. (eds.): Handbook of Psychooncology. Psychological Care of the Patient with Cancer. Oxford University Press, New York-Oxford 1990.

4 Vö. Musick, Marc A.-Koenig, Harold G.-Larson, David B.-Matthews, Dale: Religion and Spiritual Beliefs. In: Holland, Jimmie C.-Breitbart, William-Jacobsen, Paul B.-Lederberg, Marguerite S.-Loscalzo, Matthew-Massie, Mary Jane-McCorkle, Ruth (eds.): Psycho-oncology. Oxford University Press, New York-Oxford 1998, 780-789; Fitchett, George-Handzo, George: Spiritual Assessment, Screening, and Intervention. In: Holland, J. C. et al. (eds.): Psycho-oncology, 790-808.

5 Vö. Fitchett, George-Canada, Andrea L.: The Role of Religion/ Spirituality in Coping with Cancer: Evidence, Assessment, and Intervention. In: Holland, Jimmie C.-Breitbart, William S.-Jacobsen, Paul B.-Lederberg, Marguerite S.-Loscalzo, Matthew J.-McCorkle, Ruth S. (eds.): Psycho-Oncology. Oxford University Press, Oxford 22010, 440-446.

6 L. Koenig, Harold G.-McCullough, Michael E.-Larson, David B.: Handbook of religion and health. Oxford University Press, New York 2001.

7 Vö. Fitchett, G.-Canada, A. L.: The Role of Religion/Spirituality in Coping with Cancer: Evidence, Assessment, and Intervention. In: Holland, J. C. et al. (eds.): Psycho-Oncology. Oxford 22010, 440.

8 Vö. uo. 440-441.

9 Vö. uo. 444.

10 Bernardin, Joseph: A béke ajándéka. Jel Kiadó, Budapest 2011, 66.

 

Keresés a Katholikos oldalain