Kedves Olvasó!
A világegyház immár 47. alkalommal ünnepli
a sajtót és az abban/azzal dolgozókat. A mindenkori
pápa immár 47. alkalommal küld üzenetet
a világnak arról, mit vár és mit remél a
médiától. Ugyanakkor ne feledjük, a kommunikáció,
aminek ez a világnapja, s amit idén
május 12-én ünnepelünk, jóval tágabb fogalom,
mint a sajtó, a média, a tájékoztatás. Az
idegen eredetű, de a nyelvünkben is gyökeret
vert kifejezés ugyanis egyszerre fejezi ki a kölcsönösséget,
a kapcsolatot és a közlést.
A katolikus egyházi kommunikáció lényege ez:
közölni magunkról, életünkről, meggyőződésünkről
valamit az egyház tagjainak: papoknak,
híveknek (belső kommunikáció) és a
világnak (kifelé irányuló kommunikáció); mindezzel
közölni önmagunkat, életünket, viselkedésünket,
és ami mindezt indítja és mozgatja:
Istent magát; a közlés által kapcsolatba és
végső célként közösségbe kerülni – Istennel,
emberrel, önmagunkkal, a teremtett világgal…
Az idei pápai üzenet ismételten a világháló,
azon belül a közösségi hálók használatára irányítja
a figyelmet. Lehet, olvasóinknak ez kicsit
elvontnak, távolinak tűnik, bár a fiataloknak
bizonyára napi valóság. Mindenkinek szól a
kommunikációs világnap maga: hiszen mindenki
kapcsolatok hálójában él, közölni akar
valamit legalább az igényeiről, örömeiről és
bánatairól, és törekszik közösségbe kerülni
legalább azokkal, akiket szeret. Aki felelős
keresztényként él a világban, az ennél egy
kicsit többre törekszik. Arra, hogy ahol jelen
van, csendes és figyelmes jelenlétével tanúságot
tegyen a teremtő, meghívó Istenről.
