Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

a SZEGÉNY NŐVÉREK RENDJE
ORDO SANCTAE CLARAE (OSC)

 

L'Ordre des Soeurs Pauvres

Frangois d'Assise, par sa conversion et sa vie configurée á tous les mystéres du Fils de Dieu, a révélé á Claire d'Assise (1193-1253) et á ses Sceurs la source trinitaire d'oü jaillis-sait leur vocation de « Sceurs Pauvres » «... Par inspiration divine, vous vous étes faites filles et servantes du trés haut et souverain roi, le Pére céleste, et vous avez épousé l'Es-prit Saint en choisissant de vivre selon la perfection du saint Évangile... » (Régle de Sainte Claire 6, 3). C'est le Fils de Dieu, « devenu pauvre pour nous en ce monde », « qui s'est fait [leur] voie ». La forme de vie ori-ginale qui, dans une vie de contemplation, exprimait le choix de suivre le Christ pauvre sans aucune possession de biens - ni person-nelle, ni communautaire - a été vécue par Claire et ses Scurs, alors méme qu'elles devaient accepterla Régle de Saint Benoít et les Constitutions des différents Pontifes. Vers la fin de sa vie, elle a su exprimer cette expé-rience de 40 ans en une Régle, qui a été approuvée á la veille de sa mort. La sainteté de vie de Claire et sa vie d'oraison, la forme de vie évangélique des Scurs garantie par le Privilége de pauvreté, ont été connues et répandues jusque dans les cours royales du Moyen Áge. LEsprit n'a cessé de susciter, au cours des siécles, des femmes qui ont su implanter, réformer l'Ordre ou le réimplanter jusque dans les confins de la terre. Fondée le 11 Aoüt 2000, par le Monastére-Ermitage des Clarisses « Le Rameau de Sion », notre petite communauté á Csíksomlyó n'a d'autre désir que de se laisser transformer par l'Esprit du Seigneur, selon l'exigence de l'Évangile, par la fidélité á la vie d'oraison, par le combat spirituel, dans la charité fraternelle et l'aban-don á la Providence. et d'offrir ainsi á toute personne un lie u de silence pour rencontrer notre seul richesse: le Dieu Vivant.

 

A szeretet forrásánál

A Szegény Nővérek Rendjének -közismert néven: klarisszák - kezdetéről Assisi Szent Ferenc azt írta: „.isteni sugallatra a legmagasztosabb, legfön-ségesebb királynak, a mennyei Atyának leányaivá és szolgálóivá tettétek magatokat, és a Szentlélekkel eljegyeztétek magatokat, azt választva, hogy a szent evangélium tökéletessége szerint éljetek." (KlReg 6, 3). Klára őrizte meg írását, s regulája középpontjába helyezte. A „boldogságos Ferenc atya által létrehozott életformáról" azt írja Végrendeletében: „Azon adományok közül, melyeket az irgalmasság Atyja bőkezűségéből kaptunk - s ezért Krisztus dicsőséges Atyjának egyre bőségesebb hálaadással tartozunk -, kiemelkedik hivatásunk [.] Isten fia számunkra út lett, s erre szavával és példaadásával tanított meg bennünket boldogságos Ferenc atyánk." (KlVégr 2-3, 5).

Klára 1193/4-ben született Assisiben Favarone di Offreduccio és Hortulána gyermekeként, nemesi családban. Életrajzírója, Celanói Tamás így méltatja gyermekkorát: „Anyja ajkáról tanulékony lélekkel leste el a hit alaptételeit, s a Lélek benső éltető és alakító erejének hatása alatt valóban a kegyelem tisztaságos edénye lett" (CelKl I, 3). Jóságára, imádságára, áldozatvállalására, visszavonult életére már gyermekkorában felfigyeltek Assisi lakói (CelKl I, 3-4); és Klára szentté avatási perén több tanú: (I, 1; XII, 1; XVII 1-2, 4; XVIII, 3; XX, 3-5).

Ferenc megtérése, új élete őt is a bűnbánat útjára hívta, 1209-1211 között többször találkozott vele.

1212 virágvasárnapjának éjszakáján, hogy „az Úr Jézus szegénységének és alázatosságának nyomdokait" kövesse, Klára titokban elhagyta az atyai házat, Ferenchez és testvéreihez csatlakozva Istennek szentelte magát a Portiuncula templomában. Ferenc az övéhez hasonló szegényes habitusba öltöztette és Istennek szenteltsége jeléül levágta a haját. Innen az Assisi közelében fekvő bastiai Szent Pál bencés kolostorba küldte őt, itt néhány napig tartózkodott, belepillantva a monasztikus szerzetesi életformába, majd a Subasio hegyén levő panzoi San Angelo kolostorba ment rövid időre. Már áprilisban csatlakozott hozzá húga, Katalin, aki az Ágnes nevet kapta. „Isten és boldogságos Ferenc atya akaratából San Damiano templomához mentek lakni" (KlVégr 30).

Ismerősei közül is néhányan, majd több előkelő család lánya csatlakozott hozzájuk (később második húga és édesanyja is), hogy a szegénység, az imádság rejtett életét éljék, s ezért 1215-ben Ferenc rövid életformát, formula vivendit adott a San Damianó-i nővéreknek, melyben az evangéliumi szegénység, valamint a testvérek és a nővérek egyetlen lelki családba való tartozása kapott hangsúlyt.

A szegény és megfeszített Krisztus szemlélése vezette el Klárát ahhoz a tapasztalathoz, amit Isten fia a megtestesülés misztériumában élt meg, kiüresítve önmagát. Klára nem csupán rácsodálkozott, hanem követni akarta őt alázatában, önként vállalt szegénységében, lángoló szeretettel választani ugyanezt az utat minden élethelyzetben. Ez a teljes közösség, communio Krisztussal vezette be őt a Szentháromság benne lakó misztériumába. A testvéri közösségben megélt egység is innen forrásozott. Erre utal IV. Ince pápa bullájának egy sora: a „.lelki egység és a legmagasztosabb szegénység fogadalmában közösségileg" élni. Szemlélődő életben teljesen a Gondviselésre hagyatkozni szakítást jelentett a monasztikus életformával. Életformája megőrzéséért kitartóan kérte a szegénység privilégiumát (mely értelmében sem egyéni, sem közösségi tulajdont nem birtokolnak, biztos jövedelem nélkül élnek), és ezt III. Ince Pápa 1216-ban szóbelileg megadta, majd IX. Gergely pápa 1228-ban megújította.

Az életformától a reguláig

Mivel 1215-ben a IV. lateráni zsinat döntése értelmében tiltott volt újabb regula írása, Szent Benedek reguláját kellett elfogadniuk, de Klára csak Ferenc többszöri rábeszélésére vette fel az apát-n ői címet, ami azonban közösségének jog szerinti vezetőjévé tette.

1214-ben Klára egyik nővérét, Bal-vinát Spellóba küldte, s így alakult egy újabb San Damianó-i közösség. Szent Ferenc Ágnest Hugolino bíboros tanácsára a Firenze melletti Monticelli monostor vezetésére, megújítására küldte. 1218-ban Hugolino bíboros az új lelkiséget választó női közösségeket kivette a püspöki fennhatóság alól. Az egyre sokasodó monostor mindennapi életének szabályozására új regulát írt, alapként Szent Benedek reguláját tette kötelezővé számukra, s a hangsúly a klauzúra kötöttségére, a böjtre, a csendre és az önsa-nyargatásra tevődött. 1228-ban Raynald bíboros már 24 monostor fölött gyakorolta bíboros protektori megbízatását.

I. Ottokár cseh király lánya, Ágnes a Prágában letelepedett kisebb testvérek által hallott az evangéliumi életformáról. 1233-ban monostort alapított (néhány n ővért Klára (?) is küldött), majd ő maga is belépett 1234 pünkösdjén. Ebből az évből maradt fenn Klára hozzá intézett első levele; levelezésüknek köszönhetően tárul fel Klára szemlélődő élete, istentapasztalata. A szegénység privilégiumát Monticelli (1221) és Monteluce (1229) monostorain kívül csupán Prágai Ágnesnek sikerült megkapni 1235-ben monostora számára. Franciaországba Klára Marie de Braye nővért küldte el a reimsi érsek kérésére, akin keresztül 1237-ben megtelepedett az új lelkiséget képviselő közösség. Magyarországon 1238-ban Nagyszombatban néhány nő összeköltözött az újonnan épült Szent Erzsébet-kápolna szomszédságában, hogy Szent Klára szabályai szerint éljenek. IX. Gergely pápa oltalmában ők is előbb a Szent Damján-rend nevet kapták.

Celanói Tamás és Klára több nővére is tanúsítja, hogy már Klára életében sokan csodálták imádságában átalakult, ragyogó személyét, kérték imáját, több gyógyulást tulajdonítottak közbenjárásának. 1240 szeptemberében Klára az oltáriszentség, az imádság erejével meg-futamodásra késztette a monostorra törő szaracénokat, és a város is megmenekült tőlük.

1247-ben IV. Ince pápa írt regulát, s a San Damianó-i közösségeket a kisebb testvérek joghatósága alá helyezte. Az eddig jogi alapul szolgáló Szent Benedek-regulát Szent Ferenc regulájával helyettesítette, viszont nem vette tudomásul a szegénység privilégiumát.

Ugyanebben az évben Klára a szegény és alázatos Krisztus követésében szerzett 40 év közösségi tapasztalatát saját regulában foglalta össze. Ő az első n ő, aki nők számára szerzetesi regulát írt. Alapul a kisebb testvérek megerősített reguláját vette, s az előzőleg kapott regulák egy-két elemét is szabadon beépítette. Ezt 1252-ben Raynald bíboros elismerte.

1253-ban IV. Ince pápa személyesen látogatta meg Klárát betegágyán. A Solet annuere bullával jóváhagyta a regulát, melyet egy testvér két nappal Klára halála előtt, augusztus 9-én hozott el neki (KlPer 32). Klára életszentsége oly ismert volt, hogy 1255. augusztus 15-én IV. Sándor pápa - korábban Ray-nald bíboros - szentté avatta őt Anagni katedrálisában.

1260-ban Szent Klára testét átvitték a Szent György-templomba, Assisibe, és a San Damianó-i közösség beköltözött az újonnan épített monostorba. 1263-ban IV. Urbán pápa mindazon közösségnek, amely Szent Klára lelkületét vallotta magáénak, kötelező érvénnyel új regulát adott, s ebben lehetővé tette a közösségi tulajdont. A San Damianó-i közösségeknek a Szent Klára rendje (Ordo Sanctae Clarae) nevet adta. 1893-ban, Szent Klára sírja felnyitásakor köpenyének szegélyében megtalálták a reguláját tartalmazó eredeti bullát.

Rövid bepillantás a rend történetének kiemelkedőbb eseményeibe

Szent Klára élete, szentségének híre Európa-szerte megismertette a szemlélődő ferences eszményt, ezt bizonyítja a számos alapítás, mely még életében vagy halála után létrejött (1228-ban Spanyolországban, 1242-ben Szent Kinga telepítette le a rendet a morvaországi Olmützben, 1245-ben Boldog Szalóme alapított monostort a lengyel Zayichostban, 1279-ben Pozsonyban a ferencesek segítségével néhány nő pápai engedéllyel összeköltözött és Szent Klára regulája szerinti szemlélődő életet kezdtek élni egy üressé vált ciszterci monostorban). Mivel a kor egyházi szemléletében sem volt elképzelhető a teljes Gondviselésre való hagyatkozás, az alapított monostorok nem a Klára által írt regulára, hanem a IV. Orbán pápa által adott regulára kellett fogadalmat tegyenek. 1334-ben Károly Róbert király felesége megalapította az óbudai kolostort. Az itt élő nővérek a magyar nyelvű kódexirodalom kibontakozásához járultak hozzá, irodalmi alkotások, imádságos könyvek írása, latin himnuszok magyar fordítása fűződik nevükhöz. 1338-ban Báthori András váradi püspök a nagyváradi Szent Anna-templom mellé telepített klarisszákat, akikre leánynevelést is bízott (a török veszély és hitújítás miatt 1566-ban sajnos megszűnt jelenlétük).

A rend talán legismertebb reformátora a franciaországi Corbie faluból származó Szent Koléta (1381-1447), aki XIII. Benedek pápa bullájával felhatalmazva 1406-tól hosszan tartó reformba kezdett francia és belga területen (sőt néhány kolostor az I. rendből is csatlakozott a reformhoz). Élete végéig 17 monostort alapított, illetve megreformált, Szent Klára 1253-ban jóváhagyott regulája szerint, visszatérve a kezdeti radikális szegénységhez. 1434-ben konsti-túciókat írt, melyeket II. Piusz pápa az Universis praesentes kezdetű bullával jóváhagyott, belefoglalva a Solet annuere pápai bullát és Klára 1253-ban írt reguláját. E konstitúciók igen kevés módosítással a II. vatikáni zsinatig érvényben voltak. Koléta imaélete, életszentsége és közbenjárására történt imameghallgatás nyomán sok fejedelem, egyházi személy is kérte tanácsát, imáját. Koléta reformja különösen Franciaországban és Spanyolországban terjedt el.

Olaszországban az obszerváns reform hatására több klarissza monostorban megerősödött a lelki megújulás, és apránként egyesek visszatértek Szent Klára regulájához. Bolognai Szent Katalin (1413-1463), aki egy olyan ferences közösségbe lépett be, mely 1431-ben elfogadta Szent Klára reguláját, néhány n ővérével 1456-ban alapított monostort Bolognában, melynek apátnője lett. Nem csupán festői és zenei tehetséggel megáldott művészként, hanem kora lelki írójaként is ismertté vált Hét lelki fegyver című művének köszönhetően. Ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozott Boldog (nemsokára szent) Camilla Battista Varani (1458-1524) klarissza, aki az obszerváns ferences reform főbb képviselőivel kapcsolatban volt. Szent Klára reguláját új alapításban, Camerinóban élte meg. Az obszerváns reform Olaszországban és Németországban honosodott meg. A reformált szabályokat 1621-től a nagyszombati klarisszák is meghonosították, és 1640-től már az Ordo Reformata S. Clarae nevet viselték.

A német birodalomban kiemelkedő volt Caritas Pirckheimer (1467-1532) klarissza nővér, majd apátnő alakja. Nürnbergben, amikor a város protestáns kézre került, s a monostorban élő n ővérek nem járulhattak szentségekhez, n ővéreivel együtt továbbra is lelkiismerete szerint élt, az imádságból és a Szentírás állandó olvasásából merítettek erőt, megmaradva hitükben.

Maria Lorenza Longo a kapucinus rend támogatásával Nápolyban alapított közösséget, Szent Klára reguláját és Szent Koléta konstitúcióit véve alapul, melyet 1538-ban III. Pál pápa jóváhagyott. Az alapító kérésére a kapucinusokat bízta meg a lelki vezetéssel.

Amerika felfedezése után a spanyol klarisszák 1551-ben alapították meg az első klarissza monostort Santo Domingóban. A 17. század közepétől a kapucinus klarisszák által Szent Klára regulája is meghonosodott. Ázsiában a klarisszák 1620-ban Manilában alapították meg az első monostort.

A 18. században Európa-szerte több országban felszámolták a rendet, a nővéreknek gyakran kellett száműzetésbe menniük, sőt a francia forradalomnak áldozata lett Boldog Joséphine Leroux észak franciaországi, valencienne-i klarissza. Ám az üldöztetések elmúltával mindig új alapítások keletkeztek. Felszámolva a szemlélődő rendeket, II. József 1782-ben a klarissza közösségeket is feloszlatta, így Magyarországon megszűnt jelenlétük.

A 19. század végén újabb alapítássorozat kezdődött Észak-Amerikában, Szentföldön. Názáretben 1884-ben, Jeruzsálemben 1888-ban alapítottak. A 20. század elején kanadai, majd újabb ázsiai alapítások láttak napvilágot. A II. vatikáni zsinat missziókat sürgető felhívására több európai monostor afrikai országokba is elvitte Szent Ferenc és Szent Klára evangéliumi életformáját. 1980-ban Óceániában, Tahitiben is alapítottak klarissza monostort.

Közösségünk története

Csíksomlyó Ágacskája klarissza monostort a franciaországi Sion Ágacskája (Le Rameau de Sion) alapította, ahová 1989-től beléptek az első magyarországi, majd erdélyi nővérek. A sioni monostort a Szentháromságról nevezett Marie-Paul anya (a franciaországi Vandoeuvre-Nancy klarissza monostor volt apátnője) alapította 1979-ben az egyik lotharingiai Mária-kegyhelyen, Sion dombján. A kezdeti, három nővérből álló közösség életformáját Szent Ferenc remeteségeknek írt regulája egyes vonásai is jellemezték. A remeteség magányában és csendjében azt keresték, hogyan lehetnek Isten mind nagyobb tetszésére, s ugyanakkor azt is, hogyan segíthetnek másokat az emberi szívek földjébe elrejtett kincs (3LevÁgn 7) megtalálásában. Imáikban ugyanakkor jelen volt minden ember és az egész teremtett mindenség. Ez a monostorremeteség, akárcsak az általa alapított monostorok, az Ágacska nevet viselik, ezzel kifejezve Szent Ferenc és Szent Klára lelkiségének jellemzőit, a kicsinységet, a radikális szegénységet. 1989 őszén a hivatások száma már lehetővé tett a franciaországi Belley-Ars egyházmegyében, Champfromier-ben egy újabb alapítást. 1990 augusztusában, halála előtt egy hónappal Marie-Paul anya beöltöztette az első két magyarországi n ővért. Az utána megválasztott apát-n ő, Marie-Béatrice anya a közösséggel együtt felvállalt két alapítást azokban az országokban, ahonnan a nővérek származnak. Így 1995. augusztus 12-én létrejött Magyarországon Szécsény Ágacskája, majd 2000. augusztus 11-én Csíksomlyó Ágacskája. 2003-ban megnyílt a noviciátus Szécsény Ágacskájában, elkezdve a növendékek képzését. 2009. augusztus 2-án, a ferences rend fennállásának 800 éves jubileumi esztendejében Szécsény Ágacskája monostor önállósulását ünnepelhette. Az ágacskák közösségei most már két provinciát alkotnak: a franciaországi Porciunkula és a közép-európai San Damiano provinciát. Mindkét provincia két-két monostort foglal magába. A San Damiano provincia anyaháza Szécsény Ágacskája, melynek alapítása ezentúl Csíksomlyó Ágacskája.

Lelkiségünkről

„Életük lényege az Istennel való kapcsolat elsődlegessége a magányban, a csendben, az imádságban, a testvéri szeretetben, a radikális szegénységben."

Életformánk - mint a ferences család minden tagjáé - a szegény Krisztus követése. Azé a Krisztusé, aki senkit, semmit, még önmagát sem helyezte az Atya szerető akarata elé. Őhozzá hasonlóan mi is olyan emberekké akarunk válni, akikben szabadon működhet az Isten. Életünket és házunk konkrét szervezését ennek az isteni szabadságnak rendeljük alá. Az imádság csendjében, visz-szavonultságban, hosszasan szemlélve Krisztust engedjük, hogy szava, üdvözítő szeretete átalakítson minket. Istennek szenteltségünk a világ üdvösségéért van, ezért megnyitva szívünket testvéreink előtt, továbbengedve a befogadott szeretetet az egész teremtett világot visz-sza szeretnénk adni Teremtőjének. Nem egyszerűen imádkozni a világért, hanem imádsággá lenni érte. Igazán csak akkor lehetünk közel a világhoz, az emberekhez, ha mindenek Teremtőjéhez vagyunk közel.

Mindennapi életünk

Ferenc és Klára lelkületében a testvérek/nővérek mindenekfölötti vágya „az Úr Lelke és az ő működése" kell hogy legyen. Közösségünk is neki szeretné átadni magát, ezért naponta négy órát vagyunk személyes, belső imában, melyben azt a teljesen ingyenes Istennek adottságot tanuljuk, amin keresztül az Úr - általunk is - elérheti az emberi szíveket. E négy imaóra: a szentségimádás, Isten igéjének hallgatása, közbenjárás a világért és imaóra a természetben.

Szent Klára azt kéri regulájában, hogy „hűségesen és odaadással" végezzenek minden munkát, úgy, hogy „ne oltsák ki a szent imádság és áhítat lelkét, amit a mulandó dolgoknak szolgálniuk kell" (KlReg 7, 2). Ily módon válhat imádsággá minden munkánk a házban, a kertben. A pénteki sivatagi napon még nagyobb visszavonultságban, tanulással, kétkezi munka nélkül a megváltó szeretet szemlélésében maradunk.

Közösségeinkben általában háromhét nővér él együtt: e kis létszám a remete életmód és a minoritás megélését teszi lehetővé, ezt szolgálja.

A szegénység számunkra az isteni Gondviseléstől való teljes függőség, egészen rá szeretnénk hagyatkozni, jövedelemmel járó munkát nem végzünk. Egyetlen családot alkotunk mindazokkal, akik ismernek bennünket, akik hisznek az értük és a másokért való ima fontosságában, és akik gondoskodnak mindennapi szükségleteinkről.

Útban az elköteleződés felé

Az ismerkedés időszakában az érdeklődőket a monostor melletti remeteségben fogadjuk. Ittlétük folyamán lehetőség van a beszélgetésre, életformánk megismerésére, megkülönböztetésre hivatásukat illetően. Rendünkben legkevesebb ötévi képzés, felkészülés szükséges a végleges elköteleződéshez. A jelentkezők egy év jelölt idő után öltik magukra a rend ruháját (habitust), ezzel kezdődik el a noviciátusi idő, majd ismét egy év elteltével három évre fogadalommal elkötelezik magukat, hogy engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban életüket Istennek szentelik. Ezután következik az ünnepélyes örökfogadalom.

Találkozás, megosztás

Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom... (ApCsel 3,6) Ez a szentírási idézet jól érzékelteti Szent Klára követőinek hivatását, hiszen nekünk az élő Istenen kívül valóban nincs mit adnunk testvéreinknek. A hozzánk betérők az Úr elé helyezhetik mindazt, ami életük terhe vagy öröme. Együtt imádkozhatnak egy nővérrel. Rendszeres találkozásra, lelki kísérésre is lehetőség van. Remeteségeinkbe több napra vagy hétre visszavonulhatnak a csendre, az Úrral való személyes találkozásra vágyók. Teljesen a magánynak szentelhetik ottlétüket, de lehetőség van arra is, hogy bekapcsolódjanak a közösség zsolozsmájába, illetve egy nővérrel beszélgessenek, imádkozzanak.

Isten jelenlétében szeretnénk megélni a találkozást, a lelki beszélgetést mindazokkal, akik a monostorba jönnek, vagy akik csendes napokra a remeteségbe érkeznek. Velük együtt, a hitben és Isten fia arcának szemlélésében szeretnénk engedni, hogy nyiladozó szívünket, értelmünket, egész magatartásunkat átalakítsa a Szentlélek az evangélium szerint.

A csíksomlyói klarissza nővérek

Keresés a Katholikos oldalain