Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Tóth Attiláné dr.
nŐI SZEMMEL A JÖVŐRŐL

 

Women in Charge of the Future

In 1983 UNO formed a commission on environment protection and development. The commission adapted a strategy called sustainable development in 1987. In 1992 a Stockholm conference resulted the document entitled Tasks for the 21st Century. Out 172 participant countries on the conference 108 were represented by the president or prime minister. The document ennumerated those groups within the society that can be responsible for the 21st century, the ones that can be in charge of maintaining an environment that provides with all the necessary resources for the next generations. Among these groups women are the first to be mentioned. The document does not use the traditional categories, but reflects the tasks from the point of view of a sustainable development. So the document is not preoccupied with men and women, but mentions the women and other groups like the young, those that can contribute to providing a viable future. As women and men have different motivations for their actions, in order to be able to shape a strategy it is important to know how different groups act. It is important to know exactly what the real motifs are, schemes and prejudices do not offer solid ground for creating a strategy. The author does not model a society where women exclude men, but suggests to take into consideration the specific feminine point of view and dynamic of action.

Keywords: UNO, environment, sustainable development, strategy, women

 

1983-ban került sor az ENSZ-közgyű-lés határozata alapján a Környezet és Fejlesztés Világbizottság megszervezésére, amely 1987-ben elfogadta a „fenntartható fejlődés" fogalmával jellemzett stratégiát.

1992-ben a stockholmi konferencia eredménye volt a Feladatok a XXI. századra című dokumentum megfogalmazása és nyilvánosságra hozása. A konferencián részt vevő 172 ország közül 108-at államfő vagy kormányfő által vezetett küldöttség képviselt.

A Feladatok kezdetű dokumentumban felsorolták azokat a társadalmi csoportokat, amelyek helyzetük alapján különösen felelősek lehetnek a 21. századért, azért, hogy élhető környezetet hagyjunk a következő generációkra. E csoportok között elsőnek a nőket említik. A dokumentum a társadalomban (a világ népességét figyelembe véve) nem a megszokott csoportok szerint osztja

el a feladatokat, hanem a fenntartható fejlődés érdekében jelentkező feladatok ellátása szempontjából jelöli ki a megfelelő csoportokat. Így nem a nőket és a férfiakat említik, hanem a nőket és még sok más csoportot (például a bennszülötteket, a fiatalokat stb.), ahová tartozhatnak a nők és a férfiak is akkor, ha a szükséges feladatoknak végzettségük, gyakorlatuk alapján meg tudnak felelni/ meg kell felelniük. A cél a fenntartható fejlődés biztosítása.

Jelentős kutatások foglalkoznak azzal, hogy külön a nők és külön a férfiak viselkedését magyarázzák - a 21. század szempontjából ez nagyon fontos! Egy társadalmat irányítani, szervezni kell, ezért tudni kell, hogyan reagálnak az egyének, a csoportok a különböző intézkedésekre, és megfordítva, előre ki kell számítani, milyen okok kellenek ahhoz, hogy a szükséges, kívánatos esemény mint okozat bekövetkezhessen.

Eddig is tudta mindenki, hogy másak a nők és a férfiak indítékai egy-egy cselekvés elvégzése során, és természetesen másak lesznek az eredményeik is. Tudjuk az irodalomból, hogy éppen azt tartották vonzónak egymásban a nők és a férfiak, hogy számukra idegen területet képvisel a másik, különös, érthetetlen, megmagyarázhatatlan a másik viselkedése. Ez kedvelt/kedves misztikus vonást adott a kapcsolatoknak, amit lehet romantikusnak is tartani. Ez lehet szép, érdekes és megható, de ma a társadalom egészének szervezése, életfeltételeinek biztosítása szempontjából nem elég. Ma már tudni, érteni kell a nők és férfiak viselkedésének különbözőségét, a sémák, az előítéletek nem képezhetik nyilatkozatok, döntések alapjait.

Nézzük meg röviden, hogyan alakult ki ez a ma már nagy intervallumon mozgó különbség, és közben a különbség tartalmára is rá tudunk mutatni! Az emberiség életének kezdeti időszakában mindenki egyformán, különbség nélkül vett részt a fenntartást szolgáló tevékenységben (konkrétan a vadászatban), ez az egyformaság azonban lassú folyamatként a horda pusztulásához vezetett (egy nő elvesztése a vadászat során az új nemzedék szempontjából pótolhatatlan volt). Ezt felismerve nagyon lassan kialakult a nemek közötti munkamegosztás, amit azonban mára sokan megkérdőjelezhe-tetlennek tartanak és természetesnek tekintenek - és aminek van is valameny-nyi meghatározó tényezője fiziológiailag. Innentől kezdve a nők és férfiak munkája, feladata elvált egymástól. A férfiak a társadalomhoz, a piachoz kapcsolták a családot. A társadalom, a közösség, a rokonok, a szomszédok, a falu, a nemzetség... A nők a család közvetlen, mindennapos és sokoldalú ellátását végezték. A férfiaknak a tevékenységükhöz a racionalitásukra volt szükségük - a piac érzelmek nélkül működik. A nőknek a családon belül, a ház körül adódó egyenrangú feladatokat (állatok gondozása, betegek ápolása, gyermeknevelés, növények gondozása, élelemmel való ellátás, ruha, cipő stb. biztosítása) kellett rendezniük, amelyek között fontossági sorrendet, racionális hierarchiát felállítani lehetetlen. Kellettek a hagyományok, az erkölcs, az érzelmek segítsége - a nők megtanulták, hogy a mindennapi feladataik során az irracionális tényezők hatására döntsenek, vagy ezeket is figyelembe vegyék.

Hogyan működött a társadalom ezekkel az elvekkel?

Az évezredek során a társadalom racionális szervezése volt az elfogadott, ezt tartották természetesnek (ez ma is így van) - a piaci elveknek megfelelően. A haszon volt a fontos, mert a hasznot be lehet fektetni az újabb feladat elvégzése érdekében. A haszonra való törekvést ne mint negatív célt tekintsük, sőt. Fontos a haszon, ami a megélhetés biztosításához szükséges alapon túl keletkezik vagy megmarad, mert ez a fejlődés záloga (a megfogalmazás inkább magyarázó céllal készült és némileg eltér a haszon közgazdasági definíciójától - és most nem tettünk különbséget az egyén és a társadalom haszonra való törekvése között sem). A haszonra való törekvés az idők során (létszámbeli gyarapodásunk és életmódbeli változások következtében) oda vezetett, hogy ma már saját létünk feltételeit veszélyezteti. Még több nyersanyagra van szükségünk, még több élelmiszerre, még több ipari termékre, még kényelmesebben akarunk élni stb. - és eközben „megtámadtuk" természeti életfeltételeinket, a természetet, amiről egy 19. századi filozófus azt mondta -már akkor is figyelmeztetően -, hogy „a természet az ember szervetlen teste". A 21. század elején ott tartunk, hogy a természethez, a környezethez fűződő tisztán racionális viszony a továbbiakban már nem tartható, mert veszélyes.

A 21. századot nevezhetjük kockázattársadalomnak, katasztrófa-társadalomnak, infokommunikációs társadalomnak, tudás-társadalomnak stb., de alapvető elv a fenntarthatóság. Ez nem az eddigi állapot fenntarthatóságát jelenti, hanem a környezet fenntarthatóságát. Bármilyen fejlődéssel, folyamattal kapcsolatban a természet fenntarthatóságát kell alapvető célul kitűzni, mert ennek hiánya mindent felülír, beteg, sérült állapotában már nem képes az ember szervetlen teste lenni.

A dokumentum szerint a fenntartható fejlődés érdekében a következő területeken végzett munka nélkülözhetetlen: a légkör védelme, fenntartható földhasználat, tartamos erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem, a hegyvidékek fejlesztése, fenntartható mezőgazdaság, a biológiai sokféleség védelme, a biotechnológia fejlesztése, az óceánok védelme, az édesvízkészlet védelme, a mérgező vegyi anyagok környezetbarát kezelése, veszélyes hulladékok kezelése, szilárd hulladékok és a szennyvizek kezelése, radioaktív hulladékok kezelése.

Ha megnézzük a felsorolást, akkor rögtön feltűnik, hogy ezeken a területeken valóban aktívak a nők, mindegyikkel találkoznak a mindennapokban, a tevékenységük során mindig érintik valamelyiket. A mindennapokban lehet takarékoskodni az édesvízkészlettel, a különböző hulladékok osztályozásának első fokozata a ház körül történik stb. Természetesen vannak az egész társadalmat, az egész társadalom összefogását igénylő feladatok is, de a mindennapok jelentősége is kidomborodik. A családok mindennapjaiban születnek meg a konkrét döntések, alakul ki leggyorsabban a szükséges életszemlélet, viselkedési stílus. Ebben van a nők feladatainak következő csoportja. A családban kapja meg minden ember az első tanácsot az életben maradáshoz, amit természetesen most társadalmilag értünk, vagyis itt vezetik rá egy olyan útra, amelyen majd az élete során végigmegy. Megtanulja, megmutatják neki azokat az alapelveket, amelyek szerint a világot javasolt néznie, aminek alapján kapcsolatot teremthet a világgal. A nők feladata, hogy ne csak a természetet védjék meg a saját munkájukkal, tevékenységükkel a következő generációk számára, hanem hogy megtanítsák a következő generációt az etikusabb környezetkezelésre. A nőknek kell még a családi környezetben hozzászoktatni a következő generáció tagjait ahhoz, hogy a hosszú távú célok is célok, azért is teljes odaadással és figyelemmel kell dolgozni. A környezet védelme olyan hosszú távú cél, amely elodázhatatlan, elkerülhetetlen.

A Feladatok a XXI. századra című dokumentum a feladatok ellátása érdekében az egész világra kiterjedő egyenlő bánásmódot követel a nők számára, politikailag, gazdaságilag. Ez a feltétele annak, hogy a nők a mindennapok tevékenységi területén túl, a társadalom szintjén, a döntések során is képviselni tudják a szükséges szubjektivitást. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy döntési szituációban a lehetséges válaszok mérlegelésekor ne a haszon legyen a döntő tényező, hanem etikai, humánus, demokratikus elveket is figyelembe lehessen venni. A döntési szituációk nagyon sokfélék, és nem minden esetben vannak közvetlen kapcsolatban a környezettel, a természettel, de a 21. századra jellemző, gyorsan változó és szerteágazó eseményrendszerben a történések egyikére sem lehet biztonsággal azt mondani, hogy nincs hatása most vagy nem lesz hatása később a környezetre, a természetre.

Ma nem lehet vállalatot vezetni, nem lehet a jövőről beszélni, ha nem vesszük figyelembe, hogy az erkölcs eddigi felfogása is bővítésre szorul. Eddig erkölcsi megítélés érhette a megtett cselekedeteket, de ma észre kell venni, hogy a meg nem tett cselekedetekkel kapcsolatban mondott ítélet szintén jogos. Elkerülni, háttérbe szorítani azokat a tetteket, amelyek a mi saját és a következő generációk életfeltételének megvédését eredményeznék - bűn. Ezt a problémát racionálisan kezelni nem lehet, sőt nem szabad.

A női szemléletmód nem jelent számomra egy olyan társadalmat, ahol a férfiak szerepét a nők veszik át - erről szó sincs -, csupán a nők és férfiak évezredek alatt kialakult világnézetének, világkezelésének összehangolását javaslom egy nem tisztán racionális világban.

 


Keresés a Katholikos oldalain